2015. december 7.

A házasságról



1. A házasság ajándék 
(1Kor 7:1-9)

 "…mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől:
 kinek így, kinek amúgy. "
(1Kor 7:7)


Páltól származik mai Igénk. Ő fogalmaz így a házassággal és egyedülállósággal kapcsolatban. Ebben a versben az apostol a görög (khariszma) kifejezést használja, mely Isten kegyelmi ajándékait jelöli (pl. a prófétálást, tanítást stb.). A házasság és egyedülállóság tehát ugyanolyan ajándék Istentől, mint bármely másik, melyet azért ad, hogy a résztvevők és az egész gyülekezet áldást nyerjen általa. És mint kegyelmi ajándéknak, a célja az, hogy kiábrázolja Isten és az ember, Krisztus és az egyház kapcsolatát (vö. Ef 5:21-33). Különféle okokból maradnak egyedülállók az emberek (Mt 19:11-12), és ott lehet közöttük Isten elhívása is, hogy hatékonyabban szolgálhassák őt. Akár házasok vagyunk, akár egyedülállók, kezelhetjük helyzetünket ajándékként, mint amit megélhetünk és felhasználhatunk Isten dicsőségére.
(Tóth-Simon Károly)

 A nap gondolata:
 Az igaz házasélet alapérzése: "nem énértem", hanem "őérte".

2. A házasság szolgálat
 (1Kor 7:10-16)


"Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. "
(1Kor 7:14)

 A szolgálat lényege az, hogy a saját érdekeinket alárendeljük a másiknak. Fontosabb a másik fél, mint mi magunk — és inkább azt nézzük, ami neki jó, nem pedig a saját boldogulásunkat. Ez a házasságra többszörösen is igaz. A férj és feleség egymáshoz tartoznak, és nem rendelkeznek magukkal. Még a felemás igában élő hívő fél sem szabad arra, hogy kihátráljon a házasságából. Jelenlétével és kitartásával ugyanis megtérésre ösztönözheti a társát. Ha mindkét fél a másik érdekeit keresi, és nem a magáét, akkor mindenki igényei ki lesznek elégítve — harc, szenvedés és viszálykodás nélkül.
(Tóth-Simon Károly)

 A nap gondolata:
 A házasság Istentől szerzett út arra, hogy az emberi szívből kitermelődjék az a jóság, szépség és erő, amire képessé tette Isten, mikor saját képére teremtette.
(Ravasz László)

3. A házasság elhívás
(1Kor 7:17-24)

"Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. "
(1Kor 7:24)


 Legyen szó a nemzeti hovatartozásunkról, a családi állapotunkról, vagy bármi egyébről, Isten elhívása nem törli azt el, hanem kiteljesíti. Az apostol ezt kéri: Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. (1Kor 7:24) Isten céllal hív el minket a vele való közösségre és az ő szolgálatára. Minden egyéb körülményünket — így a házasságunkat is — felhasználhatjuk arra, hogy őt szolgáljuk és dicsőítsük vele. Nem kell küzdenünk azért, hogy ezek a tényezők megváltozzanak (pl. ha házasok voltunk, elváljunk; ha egyedülállók, társat találjunk), mert ha Isten elhívásával összhangban vannak, akkor ő maga fog változást hozni az életünkben.
(Tóth-Simon Károly)

 A nap gondolata:

"Elmélyültek bennem az evangéliumokban megőrzött szavai. Élete példaképpé vált számomra. Reményt kelt bennem elköteleződése azok mellett, akik kicsik, bűnösök, akik betegnek és életképtelennek érzik magukat. Akik küszködnek a hitükkel. Visszahozza az élet vérkeringésébe, az emberi közösségbe azt, aki elveszett. A názáreti Jézus észreveszi azokat, akikkel igazságtalanul bánnak, akiket Isten és a vallás nevében kirekesztenek, megaláznak, elítélnek. Ez vonzóvá teszi számomra a vallásosságát, istenképét, emberszeretetét, személyiségét. Világnézetem és személyes életem részévé vált tanítása, bánásmódja az emberekkel, ahogyan szenvedett és halála után megmutatkozott. "
(Mustó Péter)

4. A házasság kihívás
 (1Kor 7:25-40)

"Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. 

Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének…"
 (1Kor 7:32-33)


 Kihívás — és bár az apostol nem tagadja, hogy számos áldás származik belőle, mégis felhívja a figyelmet a terhekre és korlátokra, melyekkel a házasság szembe állít minket: "Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének" (1Kor 7:32-34). A nem házasoknak lehetősége van arra, hogy kötelékek nélkül szolgálják Istent. Akkor tudják igazán megélni egyedülállóságukat, ha azt Istenbe — a szolgálatába és a vele való kapcsolatba fektetik bele. Amint elfoglalják magukat Istennel, és felhagynak a saját helyzetük miatti kesergésen, lehetőséget adnak Istennek, hogy a tervét megvalósítsa velük. A házasok kihívása pedig az, hogy hűségesen, szeretettel és áldozatkészen éljék meg házasságukat, és közben Isten dolgaival is foglalkozzanak.
 Ez a világ a párkapcsolatoknak egy lealacsonyított formáját ismeri, mely sok esetben érzelmek nélküli szex csupán. Amit viszont Isten kitalált, az egyszerre ajándék és szolgálati lehetőség, valamint elhívás egy életre és kihívás, mely formálja a személyiségünket. A házasság szerzője Isten, ezért balgaság párkapcsolatban nélküle gondolkodni.
 (Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:
 A házasság állandó kommunikációt jelent. Tudnom kell, hogy a társam a másik felem, mindenben elfogadom őt, és megosztom vele az örömöt és bánatot egyaránt.

Forrás
Napi Ige és Gondolat
http://mai-ige.blogspot.hu/2014_03_01_archive.html


2015. november 17.

A házasságot Istennel kell kezdeni!



Luther Márton
A házasságot Istennel kell kezdeni

A házasság ezekből a részekből áll: 
1. az egyik természettől fogva kívánja a másikát;
 2. gyermekek nemzése; 
3. az együttélés és a hűség, vagyis az egyik megtartja a másiknak fogadott hitét. 
 És mégis, az ördög úgy belerondít, hogy sehol sincs annyi gyűlölet és ellenségeskedés, mint ebben. Ez az eredménye annak, hogy vakmerőségből mindenben a magunk feje után járunk, Isten tanácsa nélkül.
Pedig egy istenfélő fiatal személynek, aki házasodni akar, előbb Istennel kell beszélnie, mondván: „Én Istenem, add hozzájárulásodat!” De nem így történik, mert ők mind hebehurgya bölcsek, és vakmerőségből belevágnak a fontos dolgokba a saját fejük szerint.
Ezek után a mi Urunk Istenünk mit tehet? Meghazudtolják a nevét, holott ő Mindenható és Teremtő, aki a mindenséget létrehozta. Ezért aztán, kedves cimbora, tégy úgy, ahogy én; amikor el akartam venni az én Käthémet, akkor komoly buzgalommal kértem Urunk Istenünk támogatását. Te is tedd ezt; hiszen te még sohasem kérlelted őt komoly buzgalommal!

Forrás
 In: Luther Márton: Asztali beszélgetések. Luther Kiadó, LVM 8., 2014.
 (Márton László ford.)

2015. november 9.

Az úriemberség




Az úriemberség nem korfüggő és nem csupán a régi kor emberére jellemző divatjamúlt valami. 

 Úriember: ha ezt a szót hallom, a nagyapám jut eszembe. Ő az az igazi, kalapos úriember volt, aki élete utolsó pillanatáig azokat a manírokat tudta, amikről most fogok írni. Nem ördöngösség, majd meglátod...

1. Feláll, ha egy nő belép a szobába

A régi idők úriembere felállt ülőhelyéből, ha egy hölgy, egy idősebb ember, vagy a rangban, munkahelyen felette álló ember lépett a szobába. A tisztelet és az alázat jele volt ez a szokás. Manapság már csak akkor szokás felállni, ha a szobába újonnan belépőt pont az illetőnek szeretnének bemutatni.

2. A nő balján közlekedik az utcán, ő van az úttest mellett közvetlenül

 
A régi időkben ez azért vált szokássá, hogy a férfi védje a nőt az úttesten közlekedő kocsiktól, esetleg lovaskocsiktól. A férfin lévő kabát felfogta a port, a piszkot is, amit esetleg a felvert homok okozott.

Manapság már nem annyira érdekes, melyik oldalon áll a férfi, amikor egy nővel közlekedik, az illem azt mondja, csupán az a lényeg, hogy egy vonalban, egymás mellett közlekedjenek. 

 3. Kinyitja az ajtót a nőnek

Régen azért nyitották ki a hölgy számára az ajtót, hogy az feljebb húzhassa a hosszú és nehézkes ruházatát és úgy tudjon betipegni a helyiségbe. Manapság egy teljesen elvárt dolog ez, legalábbis mi nők, így gondoljuk. Igenis, nyissák ki előttünk az ajtót és nem azért, mert mi nem tudnánk kinyitni azt, vagy gyengék volnánk, hanem azért, mert így illik.

4. Soha nem kritizálja a főztöd

Ha hosszú évek óta benne vagy egy párkapcsolatban, ahol elvárod, hogy életed párja őszinte legyen a főztöddel kapcsolatosan, akkor ott már nincs probléma akkor, ha a férfi megemlíti, ha egy étel nem sikerült túl jól. Hovatovább a jó feleség észre is veszi a férjén, ha annak nem ízlik az adott étel.

De társaságban, vendégségben ritka bunkó dolog lefitymálni a háziasszony főztjét. Egy úriember tartsa csak szépen magában a véleményét. "Mosolyogj, rágj!" – ez az alapelv.

5. Nem harsány, nem röhög, nem óbégat csak azért, hogy rá figyeljenek mások

Az az erény, ha akkor is figyelnek az emberre, ha az halkan beszél. Megjegyzendő illemforma ez, teljesen felesleges a harsányság.

6. Mikor a hölgy helyet foglal, kihúzza a széket a számára

Annak idején ez a szokás azért terjedt el, hogy a hölgyet úgy ültesse le a férfi, hogy az be tudja látni a teljes szobát, míg a férfi az ajtóval szemben helyezkedett el. Manapság nem vagyunk tudatában ennek az ültetési rendnek, de például egy romantikus, otthoni vacsoránál úgy illik, ha a férfi van háttal az ablaknak és a televíziónak, nehogy elterelje a figyelmét mondjuk egy focimérkőzés.


7. Csak az után foglal helyet, ha a hölgy már leült

 
"...és türelmesen várakozik, míg a hölgy helyet foglal, vagy minden hölgy a teremben már helyet foglalt, addig áll és csak akkor ül le..." – mondja egy 1860-ban kiadott illemtankönyv, amelynek címe: Úriemberek könyve az etikettről és az általános udvariasságról.

8. Fel- és lesegíti a hölgy kabátját

A régi időkben, amikor a hölgyek még fűzőt is viseltek, kellőképp be voltak szorítva a szabad mozgásukba, így a kabát le- és felsegítése tényleg segítségnek bizonyult. Manapság ez a szokás már csak idősebb férfiakra jellemző, de valljuk be, a nők szeretik, ha a férfi ilyen figyelmes velük. Jó pont!

9. A férfi soha nem a nő előtt halad

 
Annak idején a hölgyek ruházata oly nehézkes és sokrétegű volt, hogy ha nem a 2-es pontban részletezett módon, egymás mellett haladt férfi és nő, hanem például egy lépcsőn egymás után, a férfi minden alkalommal a nő mögött illett, hogy haladjon, ami egyben azt is jelentette, hogy így védte az asszonyt. Manapság a nehézkes ruhák helyett inkább a magas sarkú cipők vagy a hosszú ruhák jelenthetnek ilyesmi veszélyt. A mai illemkódex viszont nem tér ki arra a pontra, kinek kell hátul haladni akkor, ha a hölgy extra mini szoknyát visel. 

 10. Egy férfi mindig átadja a helyét a nőnek

 
Ezen azért egy picit krákogok abban az érában élve, amikor egy buszon/villamoson én akkor sem tapasztaltam ilyesmit, amikor terhesen tömegközlekedtem, vagy tavaly a mankóimmal. Annak idején, állapotosként egyszer a nagy hasammal feltettem egy olyan kedves kérdést egy előttem rágózó fiatal srácnak, hogy elég kényelmesen ül-e. Maradjunk annyiban, hogy csúnyán nézett rám.

Forrás
http://szmo.hu/10-szokas-amitol-egyszeru-ferfibol-uriember-leszel/
 

2015. november 1.

Olyan valaki mellett állj meg ...



"Olyan valaki mellett állj meg, aki nem fél veled lenni. Akinek minden perc ajándék melletted. Akinek jó vagy. Pont úgy, ahogy vagy. Mindenkor és akárhogy. Aki gondol rád, és aki törődik veled. Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy. Akinek a legnagyobb félelme életében, hogy elveszít téged. Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap. Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted. Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz. . Aki átölel egy nehéz nap után, és meghallgat, ha fáj valami. Ilyen valaki mellett horgonyozz le. Soha, ne érd be kevesebbel... "

(Fehér Mária)

2015. október 15.

ISTEN LÁT ENGEM



ISTEN LÁT ENGEM

"Te Isten, látsz engem."
(I. Móz. 16,13. angol ford.)

Isten éberen figyeli az emberek cselekedeteit. Semmi sem történik az égen és a földön a Teremtő tudta nélkül. Ő, akitől egy birodalom sorsa függhet, lankadatlan éberséggel őrködik, és „szabadulást ad a királyoknak” (Zsolt. 144,10), „mert Istené a földnek pajzsai” (Zsolt. 47,10). A szegény ember felett éppen olyan gyengéden őrködik, mint a trónon ülő fejedelem felett.
Isten állandóan munkálkodik teremtményei érdekében... Isten számtalanszor közbelép, hogy elhárítsa a halált, hogy biztonságban megőrizzen férfiakat és nőket és gyermekeket, amikor Sátán komoly bajt és szerencsétlenséget akar okozni nekik...
Isten különös mértékben megáldotta ezt a világot. Az emberek az Ő számtalan kegyelmi ajándékában részesülnek. A Gondviselés őrködik felettük és oltalmazza őket. A menny kincstárának megdrágább ajándékait árasztja rájuk. 
/AUCR. - 1902. jan. 1./

Isten névről ismer téged. Ismeri életed minden cselekedetét. 
/MS. 14, 1894./ 

Isten ismeri minden gondolatodat, minden szándékodat, minden tervedet, minden indítékodat. Amiképpen a művész vászonra festi az arc vonásait, úgy örökítik meg minden egyén jellemvonásait a menny könyveiben. Isten tökéletes fényképfelvétellel rendelkezik minden ember jelleméről.
 /Signs, - 1901. júl. 31./

Isten azt akarja, hogy felismerjed az Ő jelenlétét. Az Ő békessége, vigasztalása, kegyelme és öröme ragyogó hajnallá és áldott napfénnyé változtatja a halál árnyékát... Egy tiszteletteljes lelkület felismeri, hogy az emberi szívet csak Isten őrízheti meg a bűntől. A szolgáló angyalok megnyitják az ember lelki szemeit és szívét, hogy szemlélje Isten törvényének csodálatos voltát és a természet világában és az örökkévaló dolgokban megnyilvánuló csodálatos dolgokat, amelyeket a Szent Lélek kinyilvánított. /Letter 14, 1900./

Forrás: 
Facebook - Szerelempróba (Fireproof)

2015. október 13.

ISTEN VELEM VAN



ISTEN VELEM VAN

 "A seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk."
(Zsolt. 47,7.)

Immánuel, Isten velünk - ez mindent jelent nekünk. Milyen széles, erős alapot fektet le hitünk számára! Milyen élő reménységet tár a hívő keresztény elé a halhatatlanság ígéretével! Isten velünk van Jézus Krisztusban és kísér bennünket menny felé való utazásunk minden lépésében. A Szent Lélek velünk van mint vigasztaló és vezető bonyodalmas helyzetünkben, hogy enyhítse bánatunkat és megoltalmazzon a kísértésekben.
 "Óh, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége!"
 /Letter 31, 1892./

Isten megparancsolta Mózes által Izráelnek: "Csináljanak nekem egy szenthelyet, hogy közöttük lakozzam", és Ő a szenthelyen lakozott az Ő népe között. A pusztában való fárasztó vándorlásuk alatt velük volt jelenlétének ez a jelképe. Így Krisztus is emberi táborhelyük közepette állította fel földi sátortemplomát. Az emberek otthonai mellett ütötte fel sátorát, hogy közöttünk lakhasson és megismertethessen bennünket isteni jellemével és életével...
Amióta Jézus eljött, hogy velünk lakozzon, tudjuk, hogy Isten ismeri próbáinkat és együttérez velünk minden szomorúságunkban. Ádám minden fia és leánya megértheti, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja.
"Isten velünk" - ez a biztosítéka a bűnből való szabadulásunknak és azon erőnknek, hogy engedelmeskedni tudunk a menny törvényének.
 /DA. 23-25./ 

Krisztus azokat az igazságokat tanította, amelyek megtanulására oly nagy szükségünk van, hogy Isten mindig velünk lehessen. Isten minden otthonnak a lakója, Aki ismer minden dolgot, amit a földön cselekszenek. Ismeri azokat a gondolatokat, amelyek megszületnek elménkben és amelyeket magunkévá teszünk. Hall minden szót, amelyek elhagyják az emberek ajkait. Ott jár és munkálkodik értünk életünk minden vállalkozásában. Ismeri minden tervünket és leméri minden cselekedetünket.
 /RH. - 1899. máj. 30./

Forrás
Facebook - Szerelempróba (Fireproof)
 

2015. október 3.

Akik tudnak egymásnak örülni....



"Akik tudnak egymásnak örülni, azok nem lehetnek terhére egymásnak."
(Ravasz László)

Forrás
Ravasz László: Gondolatok
 

2015. október 1.

Egy hozzánk illő társ: ajándék



Leleszi Balázs Károly
Egy hozzánk illő társ: ajándék

Egy hozzánk illő társ: ajándék. 
Ha megtaláltad, rögtön tudni fogod, hogy ő az. Honnan fogod tudni? Szívedben megérzed ezt. Egyszerűen csak tudni fogod, hogy ő az. És miért éppen ő? Ilyesmire nincs logikus magyarázat... És ha megtaláltad, akkor lángra lobban a szíved, a régi személyiséged elhamvad, s új emberré változol e szerelem által... Innentől kezdve már nem számít a múlt, hogy miken mentetek keresztül, vagy, hogy milyen a kinézete, milyen iskolája van. Elfogadom őt olyannak, amilyen... Ha igazán szeretem a társamat, akkor mindent szeretek: szeretem a világot, szeretem magát: az ÉLETET…

(EGY HOZZÁNK ILLŐ TÁRS)

Forrás
Leleszi Balázs Károly - Facebook
 

2015. szeptember 22.

Imádkozz!



Imádkozz,
hogy helyesen válaszd ki a szerelmedet.

Azután pedig,
szeresd a választásodat.

Kép forrása
Facebook

2015. szeptember 18.

Lelki válságról



LELKI VÁLSÁG

Volt már olyan az életedben, amikor nem tudtad, hogy miért történik valami éppen veled? Amikor érzelmileg, vagy lelkileg összetörtél? Amikor elgondolkodsz, hogy hol vagy most éppen az életedben, hogyan jutottál oda, hol van Isten, és mi a következő lépés, hogyan tovább? Van ilyen most az életedben? Nem vagy egyedül, viszont ilyenkor támadható vagy.

Az élet legnagyobb hibáit olyan helyzetben lehet elkövetni, mint amilyenben most vagy. Tehát, mielőtt valami olyat tennél, amit később megbánsz, most állj meg, vegyél egy nagy levegőt és fontold meg a következő gondolatokat:
Isten nem felejtett el téged. Azt kérdezed, hogy most hol van Isten? Azt gondolod, hogy nagyon messze futottál Tőle? Isten most is itt van, és pontosan tudja, hogy Te most hol vagy. Fordulj most Hozzá és várjad Őt.

Isten sokszor csöndben munkálkodik. Gyakran az Ő Szavában akkor munkálkodott, amikor emberek a legjobban kételkedtek Benne. Emlékezz Józsefre a börtönben, Jónásra a hal gyomrában, Keresztelő Jánosra a lefejezés előtt, a kimerült Illésre, a bujdosó Dávidra, a börtönben levő Pálra, vagy Jézusra a sírban. Isten gyakran akkor munkálkodik, amikor úgy tűnik, hogy nem történik semmi. Csak várj.
Isten áldást tud hozni a zavarban. Amikor nem engedjük Őt el, nem számít milyen reménytelennek érezzük magunkat, akkor az egy olyan különleges hitet mutat, amit Ő mindig megáld. A tövised valójában egy áldás. Lehet ezt most nem így látod, de Isten egy nap pontosan ezt fogja tudni használni oly módon, hogy azt most el sem tudod képzelni.

Isten ezt a lelki fájdalmat olyan módon tudja majd használni, amit most még nem is gondolsz. Egy nap majd visszanézel arra, ahogyan most érzel és hálát adsz Istennek azért, amit Ő tett, amit Ő tanított neked, és ahogyan azt tudod mondani, hogy megérte.

Isten megerősít bennünket nehéz időben. Ahhoz, hogy elhordozd a jövő áldásait, széles vállakra van szükséged. Isten megpróbálja a hitedet azért, hogy felkészítsen a jövőbeli tervére.

A próbák túloldalán van az áldás Istennél. Isten így működik. Isten megjutalmazza a hitet. Ő megtiszteli azokat, akik Neki tisztességet tesznek. Ő megpróbál, azután áld. Ne add fel az áldás előtt.

Isten meg tudja adni a kegyelmet, amire szükséged van most. Lehet, hogy most legyőzve, nyomasztva érzed magad, de állj meg egy percre. Bárhol is talál ez a cikk téged—csak állj meg most. Te most élsz. Te meg vagy menekülve (ha ismered személyesen Krisztust). Képes vagy dicsőíteni. Képes vagy Hozzá kiáltani. Van még reménységed. Ebben a pillanatban tapasztalod Isten kegyelmét. És amíg csak Rá tekintesz, Ő meg fogja adni a kegyelmet amire szükséged van, amikor az kell.

Isten veled van, ha érzed, ha nem. Ő nem egy érzés, vagy hangulatbeli tapasztalat. Ő van. Ő az igazság. Ő abszolút. Ő most veled van és mindig is veled lesz. Te csak maradj meg Ő benne. Fogadd el az Ő jelenlétét. Csendesedj és ismerd el, hogy Ő az Isten!

Isten örül feletted és nem haragszik rád. Azt gondolod, hogy cserbenhagytad Isten? Azt gondolod, hogy Ő már elvetett téged magától. Nem igaz. Ha Krisztusban vagy, akkor kegyelem alatt vagy—te TELJES vagy Ő benne. Isten a keresztre vitte a saját fiát, hogy örvendhessen benned!

Isten keresztül fog vinni. Nem az a lényeg, hogy mikor. Nem az a lényeg, hogy hogyan. Az Ő idejében, az Ő módja szerint—megteszi. Keresztül visz ezen téged! Ne add fel, ne tegyél valami bolondságot. Ő keresztül visz ezen a nehézségen! Csakis Vele leszel képes végigmenni.

És íme 10 dolog, amit tenned kell
—amíg várod Istent, hogy megtudd hogyan tovább:

Emlékezz, az érzelmek hazudnak!
—az érzelmek gyorsan változnak. Túlságosan befolyásolhatók a fiziológiai felépítésünkkel, az étrendünkkel, az alvási ciklusainkkal, a környezetünkkel (még az időjárással is), és a körülményekkel. Ne bízz az érzéseidben! Csak néha mondanak igazat.

Ragadd meg az igazságot, ne az érzelmet!
—Az igazság szabaddá tesz. Menj Isten szavához és kötözd oda magad, Mint olyan, aki magát lekötözi a hurrikán közben. Vesd ki a horgonyt arra, amit Isten mondd az Ő Szavában.

Hallgass Istenre, ne az érzelmekre!
—Hadd ordítsanak az érzéseid. Hadd tomboljon, mint a vihar. Mindebben Isten csöndes hangja meg tud tartani téged egy biztos helyen. A viharnak egyszer vége lesz. Az érzelmeid végül majd visszatérnek egy síkba az igazsággal—és akkor majd örülni fogsz, hogy nem hagytad, hogy azok vezessenek!

Gondolkozz az érzelmeiden túl!
—Emlékszel arra a napra, mikor nem éreztél úgy, mint most? Ugyanígy, vissza fogsz tekinteni a mostani állapotodra és meglátod, hogy a mostani érzéseid elmúltak. Ezzel ellentétben a döntések, amiket most hozol, követni fognak. Gondold végig, hogy milyen mély, pusztító hatása lesz a rossz döntésednek, ha azt választod.

Beszélj Istenhez!
—Isten válaszol, ha felkiáltasz Hozzá! Nyisd ki a szád, emeld fel a hangod, és beszélj, kiálts Hozzá. Tudom—elsőre furcsának tűnhet, de ez egy Bibliai valóság, hogy Isten válaszol az ilyen égő, heves hitre!

Idézz igazságot magadnak.
—Te jobban hiszel magadnak mindenki másnál, ezért beszélj igazságot magadnak. Idézz igeverseket hangosan magadnak. Győzd le a belső negatív gondolatokat külső igaz beszéddel. Kiálts rá az érzéseidre az igazsággal!

Vedd körbe magad stabilitással.
—Állj ellent az ösztönnek, hogy elszigeteld magad. Menj olyan emberekhez, akik szeretnek téged, imádkoznak veled, és segítenek abban, hogy a víz felett tudd tartani a fejed, amíg az érzelmi áradat alábbhagy.

Beszélgess Keresztény barátokkal!
—Hagyd, hogy akik szeretnek, segítsenek neked. Bennük bízhatsz. Hagyd, hogy Isten használjon másokat, hogy vigasztalást adjanak, és egy irányvonalat biztosítsanak, amíg visszaérsz a normális kerékvágásba.

Türelmesen viseld el!
—A Biblia sokat beszél a türelemről. Isten akarata sokszor az, hogy csak legyünk türelmesek—az, hogy türelmesen, hűségesen ragaszkodjunk Hozzá, amíg véget nem ér a próba. Ő építi és megáldja azokat, akik türelmesek.

Járj hűségesen Istentiszteletre!
—Talán akkor van a legnagyobb szükség egy gyülekezetre, amikor baj van. A gyülekezeti tagok segítenek egymásnak, bátorítják egymást és imádkoznak egymásért. Lehet pont azok az igehirdetések segítenének, amiket kihagynál. A gyülekezetben biztos talajt találsz mindig arra, hogy az életed az élet különböző viharaiból kimenekülj, elcsendesedj, és lásd Isten szabadítását.

"Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud."
1 János 3:20

Írta:
 Cary Schmidt, az Emmanuel
Baptista Gyülekezet pásztora,
296 New Britain Avenue, Newington

2015. szeptember 17.

A KERESZTÉNY NŐI SZÉPSÉG



A KERESZTÉNY NŐI SZÉPSÉG

A keresztény nőket és férfiakat ifjú keresztény korukban megzavarhatja még a világ által felalított trend és ideál. Mivel mindenhol azzal találkoznak szembe, így könnyen elhihetik.
Az ember ismétléssel tanul már diák kora óta. A reklám pszichológia ki is használja ezt. Megtanítja az embereket, hogy hogyan gondolkodjanak, mit válasszanak, vagy épp mi a ciki. Nem az embernek döntenek, hanem előre meg van nekik határozva, hogy mit érdemes választaniuk (Pl.: "Minek fizetnél felesleges csatornákért..." Ebben az esetben már ki van választva, hogy mi a felesleges, és mire fizessünk elő helyette.... mi a ciki és mi nem).

Az emberek sokszor elfogadnak gondolkodás nélkül. DE FIGYELEM! A kommunikáció tudománya szerint, az agy ellene áll a manipulációnak, ha tudatosul benne.
Így érdemes megfigyelni, hogy hogyan próbál irányítani a világ...hogy ösztönösen ellene állj, amikor felismered. Távolodjunk el a trendektől, hogy egészséges önképünk legyen.

A SZÉPSÉG SZUBJEKTÍV! Népenként, nemzetenként, egyénenként változó.
Mit mond a Biblia a nő, a feleség szépségéről? (Külső és belső tulajdonságokat nézve)

1.Péter 3:3 
Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése,
1.Péter 3:4 
hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.
1.Péter 3:5
 Egykor a szent asszonyok is, akik az Istenben reménykedtek, így díszítették magukat: engedelmeskedtek férjüknek.

A keresztény nő egyik erénye a Biblia szerint a belső szépség, a szellemi nő.
Az ember a másik lelkével él együtt éveket. Ez fontos. Végig kommunikálunk egymással éveket. És a szív belső emberéből szól a száj. Egy keresztény nő nem olyan, mint egy bábu, ami kívül szép, de belül üres.
Egy hívő nőben a másik nagy erény, ha eléri: A SZORGOS HÁZIASSZONY.
Péld 31:10 
Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél.
Péld 31:12
 Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát.

Segítő társ. Egy életen át javát szolgálja férjének. Csontjából, való csont, asszony ember a neve .
Ezek a bölcsességek még a kereszténység megalakulása előtt íródtak. Így érthető, hogy nem pont az evangelizációval, vagy egyéb gyülekezeti szolgálattal segíthetsz a férjednek nőként. De ez fordítva is igaz. Azt Istennek teszed...
Más-más szolgálat.

Na lássuk mivel tud, akkor segíteni egy derék asszony....
Péld 31:14
 Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt.
Péld 31:15/a
 Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének....
Egy dolgozó férj számára nagyon nagy segítség, és szeretet egyben ha a felesége főtt étellel várja otthon.
Péld 31:17
 Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait.
Péld 31:18
Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese.

A Bibliai nő nem éppen a trendi műkörmös fajta. Nem esik le a gyűrű az ujjáról, ha otthoni munkáról van szó.
Egy önmagát valamennyire férfinek tartó ember nem tart nőt csak azért, hogy shoppingoljon vele.
A háziasszony semelyik korban nem ment ki a divatból. Az ember tudja ösztönösen, de meg is tanítja vele az élet, hogy milyen fontos egy anya, egy szakácsnő, vagy egy tiszta ruha, amikor munkába kell menni.

Péld 31:26
 Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít.
Péld 31:27
 Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés.

DRÁGA KERESZTÉNY NŐK...
NE GONDOLJÁTOK, HOGY NEM VAGYTOK SZÉPEK.

Itt most vissza térek a bevezetőre... 
A világ tanítja, hogy mi a szépség ideál. Folyik a médiából, hogy az ember fogyasztó legyen.
De kérdem én, mindenkinek kell tetszeni? NEM!

Ezért mondja a Biblia, hogy személyes ajándék, segítő társat szerzek a férfinak, hozzá illőt.
A felismerésetek, a férjetek csodálatosnak fog látni... Annak kell, hogy lásson.
Bölcs Salamon egyszer azt mondta:
Énekek 2:2
 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt.
A belső ember mellett a külső is szép, a maga természetes díszében. A külső adja a szexualitást, az intimitást. A Biblia legalább 3 helyen dicséri az ifjú kori kedves kebleit, ebből egyszer szembe állítva a parázna nővel.
Énekek 7:7
Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem!
Énekek 7:8
Termeted pálmához hasonló, melleid szőlőfürtökhöz.
Énekek 7:9
Gondoltam: Felmegyek a pálmafára, megragadom fürtjeit. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, leheleted, mint az alma illata.
Énekek 7:12
Jöjj hát, szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a ciprusok közt!
A hívő férfiben, kell, hogy legyen valami szenvedélyes romantika ha Salamon könyveire tekintünk... De Isten is így nevezte meg Krisztust: "Íme az én szerelmes Fiam".
Énekek 4:5
A te két emlőd [olyan,] mint két vadkecske, egy zergének kettős fia, a melyek a liliomok közt legelnek.
Énekek 4:6 Míg meghűsül a nap, és elmulnak az árnyékok, elmegyek a mirhának hegyére, és a tömjénnek halmára.
(Amikor lemegy a nap eggyé válok veled....)

Egyfajta romantikus szeretetet kell, hogy tanúsítson a férfi a segítőtársa felé. A keresztény szexualitás nem állatias, leuraló, mint a világé, hanem a romantikus erotika jellemzi. Ti férfiak szeressétek a ti feleségeiteket.

A görögben négy szó van a szeretetre. Kifejező nyelv, ezért lett az újszövetség nyelve.
Isten minket agapéval szeret, azaz feltétel nélküli szeretettel. Mi Isten fileóval a Biblia szerint, azaz baráti szeretettel (Simon Péter szeretsz engem, igen szeretlek téged).
De használja a görög az erosz szót is, azaz az erotikus töltetű szeretetet. Ez van férfi és nő között.
És a sztorgeo szó, ami a haza szeretetet jelenti.

Drága hölgyek nem kell félni....
Szeretettnek és vonzónak fogtok tűnni érett keresztény férjeitek szemében.

Forrás 
 Facebook - Mennyei Maflás Teológia

2015. szeptember 14.

Isten időzítése tökéletes



"Lehet, hogy Isten nem akkor válaszol, amikor szerinted kellene, de az ő időzítése mindig tökéletes. Nála nevedre szóló áldások vannak, és nem számít hányan szeretnék azokat, amikor eljön az idő, ő neked fogja adni őket."

Forrás
Facebook

2015. szeptember 10.

2015. szeptember 8.

„Nem késlekedik az Úr az ígérettel…”


Kép forrása: Lydia

"A kegyelem az, hogy Isten megteszi értünk,
amit mi soha nem tudnánk,
és nem is érdemelnénk."
( Joyce Meyer )

(1.Péter 3: 1.13)

Nem az a vigasz számunkra, hogy a mindenkori gúnyolódókra* előbb-utóbb lecsap az Isten haragja, ahogy történt ez az özönvíz korában (6), és történik majd ezzel a világgal is, amikor az Ige szerint tűz martalékává lesz (7). Az igazi vigasztalás az, hogy Isten nem késlekedik az ígérettel, és amikor eljön, akkor türelemmel jön el, mert nem azt akarja, hogy némelyek elpusztuljanak, hanem azt, hogy mindenki megtérjen (8-9). Isten nem késik, eljön. Ne számolgassuk az időt, hiszen Isten előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap (8). Mi éljük meg a jelent, már ezzel a reménységgel, minden percet úgy, hogy új eget és új földet várunk, az Ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik (13). Jézus Krisztus eljövetelével ez az „új” már a miénk (Lukács 17,21).

Forrás: 
Ige mellett

2015. szeptember 6.

Ha Istenben bízol ....



"Ha Istenben bízol,
az olyan mintha ismernéd a jövőd,
és tudnád, hogy minden a lehető LEGNAGYOBB RENDBEN LESZ."

A kép forrása
Facebook

2015. szeptember 2.

Suhai György : A várakozásról




Alapige
Akkor elővevé Sámuel az olajos szelenczét, és az ő fejére tölté, és megcsókolá őt, és monda: Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az ő öröksége felett?... Most azért menj le én előttem Gilgálba, és ímé én lemegyek te hozzád, hogy égőáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és akkor tudtodra adom, hogy mit cselekedjél.” 
(I. Sám. 10:1,8)

„Összegyűlének a Filiszteusok is, hogy harcoljanak Izráel ellen; harmincezer szekér és hatezer lovas volt, a nép pedig oly sok volt, mint a tenger partján lévő föveny; és feljövének és tábort ütének Mikmásnál, Béth-Aventől  keletre. Mikor pedig Izráel férfiai látták, hogy bajban vannak - mert a nép szorongattatott -: elrejtőzék a nép a barlangokba, a bokrok és kősziklák közé, sziklahasadékokba és vermekbe. És a zsidók közül némelyek általmenének a Jordánon, Gád és Gileád földére. Saul pedig még Gilgálban volt, és az egész nép, mely mellette vala, rettegett. És várakozék hét napig, a Sámuel által meghagyott ideig,  de Sámuel nem jött el Gilgálba, a nép pedig elszélede mellőle. Akkor monda Saul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a hálaáldozatokat. És égőáldozatot tőn. És mikor elvégezte az égőáldozatot; ímé megérkezék Sámuel, és Saul eleibe ment, hogy köszöntse őt. És monda Sámuel: Mit cselekedtél?! Saul pedig felele: Mikor láttam, hogy a nép elszélede mellőlem, és te nem jöttél el a meghagyott időre, a Filiszteusok pedig összegyűlének már Mikmásban, Azt mondám: Mindjárt reám törnek a Filiszteusok Gilgálban, és én az Úrnak színe előtt még nem imádkozám; bátorságot vevék azért magamnak és megáldozám az égőáldozatot. Akkor monda Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatját, melyet parancsolt néked, pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izráel felett. Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, a kit az ő népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, a mit az Úr parancsolt néked.” (I. Sám 13:5-14)

Legjobban talán ahhoz tudnám hasonlítani a hosszan tartó várakozás érzését, mint amikor egy hatalmas sziklatömb gördül elém az Úrtól rendelt utamon. Én megpróbálhatom félretolni, ütni, vágni, odébb taszítani, de úgysem fog sikerülni. Kikerülni sem tudom, mert jobbról balról hatalmas falak határolják az utamat. Vissza is fordulhatok, ha akarok, és egy korábbi elágazásnál tudatosan egy másik útra is térhetek, de az egy magam választotta út lenne és én ezt nagyon jól tudom. Az én utam arra vezet, ahol most épp ez a sziklatömb áll, és én tudom, hogy ezt az akadályt egyedül Isten tudja elgördíteni az útból. Neki azonban ez semmiből sem áll. Ő bármikor megteheti ezt, most azonban valami miatt ezt nem teszi. Mint minden hasonlat, így ez is sántít, de remélem, azért sikerült egy kicsit érzékeltetnem vele a várakozás próbatételének súlyát.

Mi nem a fő témája ennek az alkalomnak?

·        Hogyan vezet Isten, hogyan érthetem meg az Ő akaratát?

·        Nem a főtémája a párválasztás, társkérdés, bár talán a legszemléletesebb példák erről a területről hozhatók.

Mire várhat vagy kell várnia egy hívő embernek?  (Ki az, aki éppen nem vár semmire, senkire?)

Példák: Gyógyíthatatlan betegség ellenszerére, gyógyulásra, egy szenvedéssel és gyötrelmekkel teli időszak végére, munkalehetőségre, társra, házasságra, egy gyerek születésére, az Úrnak feltett kérdésre adott válaszra, egy fontos levélre, telefonra, egy látogatásra, egy különleges alkalomra, lakásra, fizetésemelésre, valamilyen eredményünkre, a ház felépülésére, a lakás renoválásának befejeződésére, ismerősünk megtérésére(!), stb. Vagyis akkor kényszerülünk várakozásra, amikor valamilyen felmerülő szükségünk nincs kielégítve!

Kisebb vagy nagyobb mértékben pedig, remélhetőleg mindannyian várunk Jézusra! Ha egyáltalán nem vársz Rá, nincs rendben a kapcsolatod Vele. Azt hiszem, mindannyian érintettek vagyunk a várakozás kérdésében.

Talán az első és legfontosabb kérdés az, hogy mivel töltöd a várakozásra adott időt?(Mert mindennek rendelt ideje van , így a várakozásnak is és a várakozás végének is!).

Hogyan lehetne vagy lehet az Úr szerint való módon tölteni ezt az időt? (Hiszen Ő nyilván valamilyen céllal adta a várakozás idejét, próbáját!)

Mit tegyek és mit ne tegyek a várakozási idő alatt?

Természetesen nem adhatok semmiféle receptet erre vonatkozólag, csupán egy-két nagyon fontos alapelvet szeretnék lefektetni.

Van ún. aktív és passzív várakozás. Mindegyik lehet helyes és helytelen is. Mit jelentenek ezek? Hadd olvassak fel egy jól ismert Igét a Mt 6:33-ból: “Keressétek először az Istennek országát és az Ő igazságát és ezek is mind ráadásul megadatnak néktek.”

Vagyis röviden: legyél aktív Isten akaratának, igazságának keresésében és várj a minden egyébre! Végezd teljes odaadással a szolgálatodat, ha van, ha nincs törekedj arra, hogy minél előbb megértsd, hol a helyed és mi a te feladatod Isten országában. Végezd becsületesen a most rád bízott aktuális feladataidat  és várd ki míg az Úr megadja neked mindazt, amire tényleg szükséged van. Vigyázat! : Ne abban legyek aktív, amire várok, aminek még nincs itt a rendelt ideje! ( Annak előkészítését és megadását bízzam teljesen az Úrra).

Tipikus hibák, amiket el szoktunk követni a várakozással kapcsolatban:

1.      Pl.: várok, hogy majd nekem is lesz párom és ez tölt be engem egészen. Ez tölti ki gondolataimat, az ezen való állandó morfondírozás veszi el minden energiámat.Betölt a majd  és már nincs erőm, kedvem, időm a most elvégzendő feladatokra. Várok egy az Úrnak feltett kérdésemre adott válaszra. A csendességeimben úgy kutatom az Igét, hogy mindenből ezt a választ akarom kiolvasni, pedig az Úr most valami másról szeretne velem beszélni. Pl.: Megkérdeztek egyszer, hogy elvállalnék-e egy komoly igei szolgálatot. Kaptam egy hetet a válaszadásig. Ezalatt az egy hét alatt minden csendességemben az Úr elé vittem ezt a kérdést és a válasz után kutatva „bújtam” a Bibliát, de semmi erre utaló Ige nem érkezett. Az áldozati kultuszról volt szó egész héten. Nem értettem, hogy „mi közöm” van nekem ehhez, mikor nem sokára választ kell adnom, hogy elvállalom-e a szolgálatot. Csupán a határidő lejárta előtti esti csendességemben lett hirtelen világos az, hogy Isten valami egészen másról szeretett volna velem beszélni egész héten, de én nem hagytam. Én azt akartam megtudni az Úrtól, hogy elvállalhatom-e a szolgálatot vagy sem, Ő pedig azt az ennél sokkal alapvetőbb kérdést akarta velem tisztázni, hogy kész vagyok-e áldozattá válni Érte, kész vagyok-e teljesen elégni a Neki való szolgálatban! Megdöbbentő volt ez a felismerés!

2.      Baj lehet az is, hogy mielőtt az Úrtól kínált lehetőség, megoldás, ajándékmegérkezne, én úgy várok, hogy közben magam is kipróbálok egy-két lehetőséget, (anélkül, hogy az Úr erre indított volna), mondván, hogy azért „nekünk is meg kell tennünk a magunkét a saját érdekünkben”! (Azt persze ilyenkor elfelejtem, hogy pontosan ezt tettem, mielőtt Jézussal találkoztam és mi lett belőle! Hova vezetett ez a hamis szemlélet? Vajon hol tartanék most, ha még mindig a magamét tenném?!) Pl.: várom a párom, de közben flörtölök, megpróbálok többekkel is komolyabb kapcsolatot kialakítani és egyre több sebet szerzek magamnak, meg másoknak is (Igaz, hogy közben tapasztalatokat is szerzek, de ezeket az Úr ki tudná pótolni. Ezért imádkozik Jób is egy helyen: „Amit nem látok át Uram, arra Te taníts meg engem, ha gonoszságot cselekedtem, többé nem teszem!” (Jób 34:32)). Isten országában azonban más törvényszerűségek uralkodnak és ezt nagyon nehéz megszoknunk. Jézus a világban és a vallásos emberek között uralkodó fent említett szemléletmód helyett egy egészen újat mutat nekünk és erre szeretne minket megtanítani. Ami valahogy így hangzik: Tedd meg a magadét Isten országa érdekében, és hagyd, hogy Isten is megtegye a magáét a te érdekedben!  (Vagy másképpen: tegyél meg minden tőled telhetőt Isten országáért, erre fordítsd minden energiádat, és hagyd, hogy az Úr intézze a te ügyeidet.) Te akarod megszerezni magadnak a minden egyebet, vagy komolyan veszed, hogy adatik?

Ha pedig már megértettem, hogy mire vagy kire kell várnom, akkor is hagyjam az Úrra a kivitelezést! Akkor se vegyem kézbe a dolgok irányítását! Pl.: megértettem, hogy lesz párom, vagy hogy lesz munkám, lakásom, családom stb. Hagyjam, hogy az Úr készítsen alkalmakat, lehetőségeket.

3.      Nagyon komoly bajt okozhat az is, ha mindkét területen passzívvá válok. Nem teszek már semmit, összeroskadok. Megbénultam lelkileg, belefásultam már a sok várakozásba. Sem az „Isten országa”, sem a „minden egyéb” nem érdekel már. Így még elviselhetetlenebbé fog válni a várakozás.

Ha tehát nem Isten országának keresése tölt be egészen, ha nem ez a legfontosabb  az életedben, akkor célt tévesztesz és garantáltan el fogsz bukni a lelki küzdelmeidben. Ha viszont igen, akkor garantáltan boldog leszel és meg leszel elégedve az Úrtól kapott ajándékokkal.

Van egy keresztyén barátom, akinek sokáig nem volt munkája. Miután felmondtak neki a munkahelyén, ő természetesen azonnal nekilátott új munkahelyet keresni. Egyre görcsösebben próbált valamiféle munkát találni, kérve az Úr segítségét, de nem jött össze semmi. Teltek múltak a hónapok és semmi.  Egyre mélyebbre süllyedt, szinte teljesen kiégett lelkileg. Nem értette, hogy miért nem ad neki az Úr munkát, hiszen ő minden lehetőséget megragadott, mindent megpróbált, szüntelenül könyörgött ezért. Miért nem hallgatja meg az Úr? Míg végül úgy döntött, hogy teljesen elengedi ezt a kérdést. Nem is foglalkozott vele tovább mondván, ha az Úr akar, akkor ad, ha meg nem akar, akkor nem fog adni neki munkát. Ezzel egy időben pedig elkezdett figyelni arra, hogy vajon mit akarhat Isten. (Közben folyamatosan jöttek a bíztatások, hogy lesz munkája.) Ő munkát akart Istentől, de kiderült, hogy Isten meg valami mást akart tőle. Azt akarta az Úr, hogy kezdjen el tanulni. Mikor ezt végre megértette, elkezdett készülni a felvételire (munka még mindig sehol) és láss csodát, rögtön azután, hogy felvették, megcsörrent a telefon és azóta újra van munkája...! Elkezdte végre keresni Isten országát, és az Úr megadta neki azt, amire Ő is nagyon jól tudta, hogy szüksége van. Jól tudja a mi mennyei atyánk, hogy mire van szükségünk (Mt 6:32). Sokszor annak megerősítéseként adja meg nekünk az Úr azt, amire várunk, hogy végre ráálltunk a sínre, végre elkezdtük a Tőle rendelt feladatunkat végezni.

Ezt erősíti meg az is, ami velem történt. Felkértek, hogy legyek ifivezető, de én, most lényegtelen, hogy milyen okból, nem akartam elvállalni. Eközben megrendeltem egy nagyon értékes bibliai kommentárt, amit már régóta nagyon szerettem volna megkapni. Már rég meg kellett volna érkeznie, de csak nem jött. Teltek múltak a hetek és bennem az Úr kimunkálta, hogy mégis csak el kell vállalnom az ifivezetői szolgálatot, én azonban nagyon nehezen „adtam be a derekamat”. Amikor azonban végre igent tudtam mondani Isten elhívására, rögtön aznap este, teljesen váratlanul megérkezett a várva várt kommentár is, aminek az alkalmakra való felkészülésnél is jó hasznát vehetem. Ez is egy komoly megerősítés volt a számomra afelől, hogy valóban azt a szolgálatot kezdtem el végezni, amit az Úr akart.

Egy másik keresztyén ismerősöm mondta el azt, hogy hívőként sok keresztyén lánnyal próbált együtt járni, ismerkedni, de valahogy minden kapcsolata kudarcba fulladt. Szeretett volna a maga módján társat szerezni magának, mint hívő, de a sokadik próbálkozás után be kellett látnia, hogy ez így nem fog sikerülni, hiába nyüzsög, hiába szervezkedik, hiába próbálkozik. Egyszer egy ifjúsági héten teljesen letette az Úr kezébe a társkérdést, teljesen elengedte azt (teljesen átengedte az Úrnak). Mikor ez megtörtént, rá két hónapra az Úr felkeltette az érdeklődését egy már általa régóta ismert lány iránt, aki eddig valami miatt elkerülte a figyelmét. Ő azonban már nem akart engedni ennek az érzésnek, szimpátiának és elkezdett könyörögni az Úrhoz, hogy vegye ki a szívéből ezt az érzést (ő valóban eltökélte magában, hogy csak azt akarja tenni, amit Isten mond és nem szeretne újabb engedetlenségbe esni), végül azonban az Úr félreérthetetlenül megmutatta neki, hogy ő a neki rendelt segítőtárs.

Amíg nem tudod teljesen elengedni azt, amire vársz, addig nem fogod megkapni azt, amit az Úr akar adni neked!

Mi nehéz a várakozásban? Mi teszi nehézzé a várakozást?

·        Olyan világban élünk, ahol ha valaki valamit nagyon akar, azt minél előbb meg is szerzi magának. (Az más kérdés, hogy aztán kiderül a megszerzett dologról, hogy nem is olyan, mint amilyet szeretett volna.) Ebben a világban nem divat a várakozás.

·        Amikor valaki megtér, egy dologgal nem számol. A megtéréskor alárendeljük ugyan az életünket Isten uralmának, de nem vesszük komolyan azt, hogy ezáltal tulajdonképpen alárendeltük magunkat egy mennyei menetrendnek, egy mennyei időbeosztásnak és ez nem egyezik meg a miénkkel! Nagyon nehéz erre átállni!Furcsa, hogy ez nehezen megy, hiszen ha vonattal, repülővel stb. szeretnénk elutazni valahová, teljesen természetes, hogy megvárjuk a menetrend szerinti indulást, még akkor is, ha késik a vonat, és nem indulunk el gyalog. Pláne, ha már megváltottuk a jegyünket. Ha azonban az életünk menetrendjéről van szó, akkor ez mindjárt nem olyan természetes, sokszor még a hívő embernek sem.

·        Ha a körülöttünk lévő testvéreinknek, ismerőseinknek már megvan, vagy viszonylag rövid időn belül, a szemünk láttára adja meg az Úr azt, amire mi már talán évek óta várunk.

·        Nehéz lehet a várakozás akkor, ha nem tudom, hogy mikor lesz vége. (Pl.: József igazságtalanul került börtönbe és több, mint két évet kellett várnia az Úrtól jött szabadulásra. Nagyon nehéz lehetett ez úgy, hogy nem tudta előre, hogy mennyit kell még várnia, és hogy egyáltalán kiszabadul-e valaha. I Móz. 40)

·        Lehet, hogy valakinek meg éppen akkor nehéz a várakozás, ha előre tudja, hogy mennyit kell még várnia. Pláne, ha egy hosszú időszakról van szó. (Lehet, hogy József sokkal nehezebben viselte volna, ha előre tudja, hogy mennyi időt fog összesen a börtönben ártatlanul eltölteni).

·        Ha nem tudom biztosan, hogy helyes-e az, amire várok. Biztos, hogy az Úr meg akarja azt nekem adni...?

·        Nagyon megnehezíthetik a várakozást a várt dologgal kapcsolatos előrevetített hamis, alaptalan elképzeléseim, igényeim, elvárásaim, terveim! (Pl. előre elképzelem, hogy milyen lesz a párom, hogy nekem milyen pár kell, hogy mire kell nekem a társ...)

·        A sürgető körülmények: egyre idősebb vagyok és még mindig egyedül élek. Nem fogok elkésni, lemaradni valamiről? Már mióta nincs munkám, miből fogok megélni. Ezt a hónapot még túlélem valahogy, de aztán minden pénzemből kifogyok. Mi lesz akkor? Az alapigében Sámuel próféta világosan megmondja Saulnak, hogy  várjon 7 napig, hogy eljöjjön Sámuel és áldozatot mutasson be az Úrnak, és hogy megtudja az Úr további szándékát Saulra vonatkozólag. „Most azért menj le én előttem Gilgálba, és ímé én lemegyek te hozzád, hogy égőáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és akkor tudtodra adom, hogy mit cselekedjél.” (I. Sám. 10:8) Saul azonban a szorongató körülményekre hivatkozva úgy dönt, hogy nem várja meg Sámuelt és megáldozza helyette az áldozatot. „És monda Sámuel: Mit cselekedtél?! Saul pedig felele: Mikor láttam, hogy a nép elszélede mellőlem, és te nem jöttél el a meghagyott időre, aFiliszteusok pedig összegyűlének már Mikmásban, azt mondám: Mindjárt reám törnek a Filiszteusok Gilgálban, és én az Úrnak színe előtt még nem imádkozám; bátorságot vevék azért magamnak és megáldozám az égőáldozatot.” Saul számára annyira elviselhetetlennek tűntek már a sürgető körülmények, hogy nem bírt vagy nem akart tovább várni és ezáltal engedetlenséget követett el Isten ellen. Türelmetlenségének nagyon komoly következménye lett, amire később még visszatérek.

·        A sürgető „jóakarók”. „Ennyi idős korban egy ilyen lánynak, már férje sőt gyerekei vannak. Na persze nem azért mondom, hogy sürgesselek, tudom, hogy te az Úrtól várod a párodat.” Vagy: „Hogy-hogy nincs még senki a láthatáron, nem félsz, hogy elkésel? Nem gondolod, hogy azért neked is kellene tenned egyet s mást az ügy érdekében?” “Nem lehet, hogy elfelejtkezett rólad a te Istened, akiben te annyira bízol?” stb. Sokszor a hozzánk legközelebb álló embereken keresztül támad a kísértő.

·        Aztán van, hogy úgy tűnik, mintha késne az Úr. Nagyon nehéz lehetett Saulnak az hogy nem elég, hogy a körülmények egyre kilátástalanabbak voltak, még Sámuel sem jött el a megbeszélt időre. Úgy nézett ki mintha késne a próféta. Pedig nem késett el, időben érkezett. Nem késett le semmiről! Hiszen Saulnak nem kellett még a 8. napot is kivárnia, Sámuel azonnal megérkezett, mihelyst Saul bemutatta az áldozatot. Csak még egy ici-picit kellett volna várnia. Egy hajszálon múlott volna az egész. De Saul nem bírta tovább. Sokszor érezzük mi is hasonlóan magunkat, amikor már nagyon régóta várunk és egyre kevésbé hisszük már el, hogy egyáltalán törődik velünk az Úr. Már biztos elfelejtkezett rólam. Miért késlekedsz, Uram? Miért nem teszel már valamit? És akkor a kezünkbe vesszük a dolgokainkat. Elkezdünk (újra) magunk intézkedni. Pedig lehet, hogy már a “küszöbön állt” az ajándékunk.

·        Nehézzé teheti a várakozást az eltelt idő hossza. Vigyázz, ne vonj le automatikusan semmiféle következtetést az eddig várakozással töltött idő hosszából az ezután esetlegesen rád következő várakozási idő hosszával kapcsolatban! Ha már egy hete esik az eső, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy még egy hétig esni fog. Vagyis az, hogy eddig éveket vártál már pl. a párodra, de nem kaptál még az Úrtól, nem biztos, hogy azt jelenti, hogy még éveket kell várnod, míg ez bekövetkezik!

Egy-két bíztatás: 

Az Úr nem késik el, látja a körülményeinket! „ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el!” (Hab. 2:3). Ő tehát nem hagy magunkra, eddig sem hagyott cserben! „Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk. 1:37). Ő bármikor megadhatja nekem azt, amire várok, bármikor véget vethet a várakozási időnek, bármikor elgördítheti ezt a sziklát az utamból! (Józsefet Isten egyetlen nap leforgása alatt hozta ki a börtönből és tette az akkori világbirodalom második főemberévé. Az, hogy már régóta várod a párodat, nem jelenti azt, hogy nem ismerkedhetsz meg vele már akár ma délután. Az, hogy már jó ideje nincs munkád, nem jelenti azt, hogy nem csörrenhet meg a telefon akár még ma stb.)

Mi könnyítheti a várakozást?

Ha elkezdem végre azt csinálni, ami az Úr akaratával egyezik, akkor Ő betölt engem az ehhez tartozó örömmel, „eltereli a figyelmemet”, értékes értelmes tevékenységgel foglal le engem, és így sokkal elviselhetőbbé fog válni ez az időszak. Ne engedd, hogy hiábavalóságok töltsék ki a napjaidat! Foglald el magad, ne tétlenkedj!

Ő megígérte, hogy nem próbál minket erőnkön felül. Jobban ismeri a mi tűrőképességünk határát, mint mi magunk. Amikor már úgy érezzük, hogy nem bírjuk tovább, kész, vége, föladom, amikor már úgy érezzük összeroppanunk a várakozás terhe alatt, akkor jön a segítség, akkor jön egy bíztató, bátorító Ige, hirtelen kedvezően alakuló körülmények stb. 

Az eddigi Istennel megélt élményeim, tapasztalataim. Eddig is csodálatosan vezetett engem az Úr, akkor most sem hagy el, nem felejtkezik el rólam. Ebben biztos lehetek. Nézzük csak meg újra, hogyan is hozott ki Ő a múltkor egy hasonló állapotból...

Sokat segít az is, ha Istenen kívül mással is megoszthatom a terheimet, ha beszélhetek róla a barátaimnak, testvéreimnek. Nagyon fontos, hogy legyen egy állandó testvéri közösségem, ahol egymás terhét hordozhatjuk, rendszeresen együtt imádkozhatunk.

Van-e a várakozásnak öröme? (Bevallom, ez számomra is egy nehéz kérdés, de azért megpróbáltam néhány dolgot összegyűjteni.)

·        Olyan dolgokat tanulhatok meg közben Istentől, amiket később, ha már megkapom, amire várok, már nem lesz lehetőségem. A tanulás is jelenthet örömet.

·        Hogy tudhatom azt, hogy ha majd vége lesz a várakozásnak és megkapom, amire várok, az sokkal felül fogja múlni az elképzeléseimet. Izgalommal teli örömmel tölt el, hogy valami nagyszerű dolog van készülőben számomra. Ha valamit Isten ad ajándékba, az mindig több, bőségesebb, jobb, értékesebb stb., mint amilyet mi elképzeltünk! Annak igazán, teljes szívből tudunk örülni. Aki kapott már ajándékot Istentől, az tudja miről beszélek. Jézus azt mondja: „én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek” (Ján. 10:10). „Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a tiörömetek teljes legyen.” (Jn. 16:24). Az mindig gyanús, ha meg kell barátkoznom valaminek a gondolatával, ha napról napra hozzá kell szoknom ahhoz a dologhoz, amit kaptam, ha úgy „éppen hogy” tetszik, ha olyan határeset. Ha folyton az az érzésed van vele kapcsolatban, hogy valahogy nem az igazi. Vigyázz, nem biztos, hogy az Úrtól van, amit szereztél.

·        Hogy győztesen jöttem ki belőle, nem buktam el, és megérte várakozni.

·        A várakozás próbatételei között mélyül(het) a kapcsolatom Istennel, közelebb kerülhetek Hozzá. Ez már önmagában is nagy öröm.

A 90. Zsolt. 12-ben ez áll: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” -

 Mit jelent ez az Ige, mit kér Istentől a zsoltár írója?

Az szokta számlálni a napjait, aki vár valamit. Vagyis Mózes (ő írta ezt a zsoltárt) azért imádkozik, hogy tanítsa őt várni Isten. Bizony, várni is tanulnunk kell! Ez sem megy magától, ez is a Lélek gyümölcse (türelem, béketűrés Gal. 5,22. Igaz, az itt szereplő görög szó inkább a mások általi provokációnak kitett ember állóképességét jelenti). Ez az ige számomra valami olyasmit jelent, hogy előbb meg kell tanulnom az Úr szerint való módon várni, hogy majd tudjak az Úr szerint való módon indulni, cselekedni, dönteni, lépni, ha lejár a várakozási idő, hogy addigra már megfelelőképpen tudjam értékelni azt, amivel Ő megajándékoz, helyesen tudjak bánni vele (vagy hogy addigra már megértsem, mi volt a célja a várakozásnak). Lehet és kell is kérni az Urat, hogy tanítson várni, várakozni. Ez persze nem olyan, mint a biciklizés vagy az autóvezetés, hogy ha már egyszer megtanultam, attól fogva mindig menni fog. Ezt újra és újra meg kell tanulnom. Miközben erre az alkalomra készültem, rá kellett döbbennem nekem is arra, hogy ugyan már évek óta az Úré vagyok, de még közel nem tanultam meg azt, hogy mit is jelent az Úrra és az Ő ajándékaira várni.   

Mi a legnagyobb bűn abban, hogy ha nem várok addig amíg az Úr akarja?

Az, hogy magamat keresztyén (azaz Krisztushoz tartozó, Krisztus-követő) embernek tartva, megelőzöm Jézust,  újra a kezembe veszem a sorsom irányítását, én akarok előre menni, én akarok elébe menni a dolgoknak.  Vagyis veszem magamnak a bátorságot ésfelülbírálom az Úr rám vonatkozó örök, bölcs, tökéletes tervét! Ezáltal azt juttatom kifejezésre Istennel szemben, hogy nem értek egyet Vele, nem hiszem el, hogy az Ő terve tényleg tökéletes, és az tényleg az én javamat szolgálja. Nekem van egy jobb ötletem, egy jobb tervem, és én inkább azt szeretném megvalósítani...! Az I Sám. 13:12-ben azt mondja Saul: „bátorságot vettem azért magamnak és...” tett valamit, ami nem az ő feladata volt, amit az Úr nem parancsolt, amit Ő nem akart. Sokszor vesszük mi is a bátorságot, és önkéntesen véget vetünk a várakozásnak. Azonban ne felejtsük el, hogy ugyanolyan bűn az, ha valamit nem mond az Úr és megtesszük, mint az, ha valamit kér és nem tesszük meg. És mint minden engedetlenségünknek, úgy ennek is következményei lesznek.

Mi lehet a következménye annak, ha nem várok az Úrra a Tőle rendelt ideig? (a Tőle kapható ajándékokra)

·        Aki nem tud várni, az elkezd kapkodni! Ennek következménye: sorozatos rossz döntések, bukások és kudarcok. Jézus megállt, mi meg megyünk tovább. De már Jézus nincs ott a döntéseinkben. Jézus tud várni!

·        Mint minden bűnünkre, úgy erre is van bocsánat, ha őszintén megbánom azt Isten előtt. Jézus kereszthalála a bűnünk örök, túlvilági következményét törölte el, az örök kárhozatot de azt sehol nem ígéri Isten, hogy az evilági következményeket is automatikusan eltörli, ha mi megvalljuk az engedetlenségünket. (Megmarad a zabi gyerek, az Isten akarata ellenére kötött házasság, az egykori léha, felelőtlen életmódunknak köszönhetően szerzett gyógyíthatatlan betegség stb.) Egyetlen dolog van, amit biztos, hogy nem játszhatok el, ha egyszer már az Úr megajándékozott vele: az üdvösségem! Nézzük meg, mi volt az Úr válasza Saul türelmetlenségére: „nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatját, melyet parancsolt néked, pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izráel felett. Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, a kit az ő népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, a mit az Úr parancsolt néked.” (I Sám. 13:13,14). Azzal, hogy nem várok az Úrra,eljátszhatom a nekem szánt ajándékokat, eljátszhatom a jövőmet! Vagy nézzük meg, mit mondott Isten Dávid engedetlenségére Betsabéval: „Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből. És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát; és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked. Miért vetetted meg az Úrnak beszédét...?” (2 Sám. 12:7-9.) Pál apostol is azt mondja, hogy van olyan, hogy valaki Isten ajándékai helyett, szénából, pozdorjából, hiábavalóságokból építi fel a drága vérrel megváltott életét, amik el fognak égni, semmivé lesznek az utolsó ítéletkor. (1 Kor. 3:12) A tudatos, kitartó, sorozatosengedetlenségeim által tehát én magam vonhatom meg magamtól Isten ajándékait, amiket Ő nekem szánt!

·        Lehetséges az is, hogy Isten ígéretei, ajándékai időben eltolódnak. Nem vonja meg vagy vissza azokat, de később adja meg.  (Pl.: Amikor József börtönbe került, ahelyett, hogy teljesen Istentől várta volna a szabadítást, emberi segítséggel akart kiszabadulni, mégpedig minél előbb. Isten válasza az volt, hogy Józsefnek még két évet kellett fogságban töltenie (I Móz. 41:1.). Egy kedves idős asszony testvérem, aki mikor fiatal hívő volt, kb. 10 éven át tudatos engedetlenségben élt egy hitetlen férfivel. Miután végre az Úr elszakította őket egymástól, és ez az asszony újra átadta az életét Jézusnak,  4 évre rá megkapta az Úrtól rendelt társát. Ekkor már ő 37 éves volt. Ő mondta el egyszer nekem egészen őszintén, hogy ő úgy gondolja, ha nem követte volna el ezt a hosszantartó, tudatos engedetlenséget Isten iránt, akkor már előbb házasságot köthetett volna a férjével...)

Mi lehet a célja Istennek a várakozással?

·        Még inkább átérezd az Úrra való ráutaltságodat, hogy mindened Tőle van, mindent egyedül Tőle kaphatsz. Hogy komolyan vedd végre, amit Jakab ír: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá”! (Jakab 1,17).

·        Még inkább megtanulj bízni Benne, hogy Ő bármit képes megadni neked, bármit amit kérsz és amire valóban szükséged van.

·        Megtanuld értékelni Isten ajándékait. Hogy mit jelent az, hogy Istentől van a párom, munkahelyem, gyerekem, egészségem, lakásom stb.

·        Lehet, hogy éppen azért várakoztat az Úr mert még nem vagy teljesen kész arra, hogy méltóképpen bánj az Ő neked szánt ajándékával. Még nem tudnád megfelelően értékelni azt. Talán még nem vagy befogadóképes. Talán még nem becsülnéd meg azt úgy, ahogy megérdemelné. Talán még nem vagy kész a házasságra, az apa/anya szerepre, gyerekvállalásra, magasabb, nagyobb felelősséggel járó munkahelyi beosztásra stb.

·        Lehet, hogy arra vár az Úr, hogy elkezd végre azt csinálni, amit Ő neked feladatul, szolgálatul szánt, hogy végre rálépj a kijelölt utadra, végre beállj a szolgálati helyedre. Úgy tudnám elképzelni ezt az egészet, mint amikor mész egy kacskaringós úton és az út mentén ott vannak elszórtan az áldás-csomagok, Isten ajándékai. Amint haladsz előre, szép sorban megtalálod ezeket a csomagokat.  Ha megállsz és egy helyben toporogsz, nem lesznek a tieid ezek az ajándékok. De akkor sem, ha nem a kijelölt utadon jársz! Lépj rá erre az útra, indulj el, újra!

·        Lehet, hogy azért várakoztat az Úr, mert előbb még valami mást, valami fontosabbat akar adni neked. Valami olyat, amire Szerinte most nagyobb szükséged van annál, mint amire te vársz. Talán azt várja, hogy megnyílj végre ezek felé.

·        Lehet, hogy azért nem adja meg az Úr, amire vársz, mert egy elrendezetlen ügyed van Vele. Egy meg nem vallott bűn, egy titkos, mélyben meghúzódó engedetlenség. Egy példát hadd mondjak erre egy testvérem életéből, aki a szabadulásra várt. Korházba került – teljesen jogosan, az engedetlenségének köszönhetően - és nagyon megviselte a bent lét. Eléggé megkeményedett a szíve és lázadt Isten ellen. Nem akarta beismerni Isten előtt, hogy egy nyilvánvaló engedetlenségének a következményeként került be, így hát továbbra is bent tartották. Telt-múlt az idő, szinte mindenkit kiengedtek az orvosok mellőle – akik később kerültek be, és ez még inkább megnehezítette a várakozást. Majd miután beismerte, hogy vétkezett – rendezte az Úrral a kapcsolatát, rövid időn belül ki is került a kórházból, megadta neki az Úr a teljes szabadulást. Nem várhatod el Istentől, hogy megadja neked azt, amire vársz, ha te nem akarod megadni azt, amit Ő vár tőled, ha közben tudatos engedetlenségben, csendes elfojtott lázadásban élsz!

·        Hogy újra helyre álljon az életedben a fontossági sorrend, hogy újra Jézus  és az Ő akarata legyen az első helyen és minden egyéb csak Őutána következzék.

·        Vagy egyszerűen csak türelemre, várni tudásra akar tanítani, hiszen ez a lelki érettség egyik legfontosabb jele. E nélkül nem tudunk megállni a hit próbáiban, harcaiban.

Záró gondolatok, bíztató, bátorító Igék

Az öreg Simeon is várt Valakire (Luk. 2,21-), a Messiásra. Ő egy komoly istenfélő ember volt, tehát figyelt az Úrra. Kapott egy ígéretet: meglátja az Urat még  életében. Világos kijelentést kapott az Úrtól, neki a várakozás adott értelmet az életének. A Jézusra valóvárakozás. Sok gyermeket vittek fel a Jeruzsálemi templomba azon a napon és mégis a lélek vezetése alatt ő idejében megtudta, melyik gyerekhez kell odamennie, teljes bizonyossággal felismerte azt, akire várt. Őt Isten indította arra, hogy éppen akkor menjen fel a templomba, amikor Jézust is odavitték a szülei, a rendelt időben. Isten volt az események rendezője és mindkét fél a rendező utasításait követte. Simeon nem kerülte el Jézust, Jézus szülei nem egy nappal előbb vagy később vitték fel Őt a templomba, hanem pont akkor. Figyelj te is a Rendezőre és nem fogsz lemaradni semmiről. Minden a tied lesz, amivel az Úr téged meg akar ajándékozni.

Ha bármiben szükséget szenvedtek, merjétek csak bátran az Urat kérni. Merjétek elé tárni a kívánságotokat, gondolataitokat, problémáitokat. Legfeljebb azt a választ kapjátok, hogy: várj! Ne ragadjátok magatokhoz soha a kezdeményezést. Ha az Úr nem válaszol, akkor is a legjobb dolog várni. Nem köteles válaszolni az Úr a kérdéseinkre, Ő nem köteles megadni azt, amit kérünk Tőle. Nem kérhetünk számon Rajta semmit. De tudhatjuk azt, hisz Ő maga mondta nekünk, hogy mi az Ő gyermekei vagyunk, tehát akkor Ő a mi Édes Atyánk, aki nagyon szeret minket és nem akar szórakozni velünk. A mögött is ott kell látnunk az Ő atyai meleg szeretetét, hogy most éppen valamilyen határozott céllal, a mi érdekünkben várakoztat bennünket. Egyszer egy kedves testvérem, mikor úgy érezte, hogy már nem bírja tovább az évek óta tartó várakozást egy adott dologgal kapcsolatban, és elkezdett türelmetlenkedni, méltatlankodni az Úrral szemben, a következő Igét kapta napi csendességében:  „Az ügy az Úr előtt van és te Reá vársz” (Jób 35,14).  Ha úgy néz ki, hogy semmi nem történik a mi ügyünkben sem, tudhatjuk mi is azt, hogy attól még az ügy az Úr előtt van. „Bízd azért csak magadat Őreá és légy békességben, ezekből (a mostani várakozásodból is) jó származik reád” (Jób 22:21)

A várakozási idő alatt is álljatok ellene a gonosznak! Ne engedjétek, hogy a körülmények, az idő múlása vagy bármi egyéb legyen úrrá rajtatok. Jézus Krisztus a mi Urunk és nem a körülményeink. Ne ezekre tekintsetek, hanem Jézusra. „Annak okáért mi is kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül (és ezek lehetnek a körülöttünk élő keresztyének élete vagy a mi eddigi tapasztalataink), félre téve minden akadályt és megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk lévő küzdőtért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézus Krisztusra! (Zsid. 12:1,2) „...mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél és mindent tud.” (I. Ján. 3:20) Tudja, mikor mire van szükségünk. „Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, és lábaitokkal egyenesen járjatok. Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon, nehogy a keserűségnek bármely gyökere felnövekedvén  megzavarjon és ezáltal sokan megfertőztessenek! (Zsid. 12,12-15). Ha mi belekeseredünk a várakozásba, ez másokat, a ránk bízottakat is megmételyezheti, rájuk ragadhat a megkeseredettségünk. „Ne irigykedjék a te szíved a bűnösökre (akik már megszerezték maguknak, amire te éppen vársz), hanem az Úr félelmében légy egész nap, mert ennek bizonyos vége van, a te várakozásod meg nem csalatkozik (nem fogsz csalódni, meglátod megéri). (Péld. 23:17,18) Reménységed nem semmisül meg, megtermi gyümölcsét!

„Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ. Szűnj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!” (37. Zsolt 3-8)

Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek mi legyen az Úrnak akaratja!  (Ef 5:17)

„Jó az Úr azoknak, akik várják Őt, a léleknek, amely keresi Őt. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.” (Jer. Sir. 3:25,26)

A várakozó ember imája: Csak annyi erőt adj , Istenem, amennyi elég arra , hogy a mai napot végig csináljam? Kérlek intézd Te az én ügyeimet, én pedig hadd szolgáljak Neked teljes erőmből! Mit akarsz, hogy ma cselekedjek? Mert : „Minden napnak elég a maga baja.” (Mt 6:34) Ne akard egyszerre a nyakadba venni az egész várakozási időszak terhét, elégedj meg annyival, amennyit az Úr naponként rád terhel!

Tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata! (Kol. 4:12)

A következő igevers ugyan a rokonaink, ismerőseink megtérése felöli reménységre vonatkozik, de azt hiszem az Isten egyéb ígéreteinek beteljesülésére váró ember számára is bíztatást jelenthet: „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek azt késedelemnek tartják, hosszan tűr érettünk nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2 Pét. 3:9).

Végül egy kis kiegészítés azok számára, akik a párjukat várják (főleg lányoknak)

Jó várni arra, hogy Isten mutassa meg, hogy ki lesz a párom és hogy Ő adja meg nekem. De előfordulhat az is, hogy valakinek az Úr nem ad házastársat. Vannak ilyen esetek is. Ezt a kérdést mindenkinek személyesen kell megharcolnia az Úr előtt. Akik most éppen várnak és nem tudják, hogy lesz-e párjuk vagy nem, azoknak  különösképpen meg kell harcolniuk azt, hogy mi van akkor, hogyan viszonyulnak Istenhez, ha Ő nem szánt nekik társat, ha Ő az egyedüllét „ajándékát” adja nekik.

Mindannyian boldogságra vágyunk és ennek a szónak a hallatán szinte mindig a házasság, szerelem, párkapcsolat jut eszünkbe. De tudnunk kell, hogy Isten nem csak kizárólag ezek által tud engem igazán boldoggá tenni, betölteni az Ő örömével, hanem pl. a Neki való szolgálat által is.

A legfontosabb dolog, amit tisztázni kell magamban, hogy mitől vagyok most boldog? Mibe vagy inkább kibe gyökerezik a boldogságom? Boldog vagyok-e egyáltalán? (őszintén kell tudnunk válaszolni ezekre a kérdésekre!)

Sokféleképpen  lehet reagálni az egyedüllétre, az egyedül maradás állapotára:
  • Vannak, akik ebbe belekeserednek, lelkileg teljesen megbénulnak, Isten országa számára használhatatlanokká válnak. 

  • Vannak akik nem harcolják meg ezt az Úr előtt, és hozzámennek egy hitetlen vagy nem hozzájuk illő férfihez. Szereznek maguknak egy általuk kiválasztott társat. Ennek talán még elhordozhatatlanabb következményei lesznek, mint a (Jézus nélkül megélt) egyedüllétnek. Pál szavait idézem: „Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?” (Gal. 3:3) 

  • DE(!) vannak, akik az Úr elé letéve ezt a kérdést, teljesen el tudják engedni azt. Engedik, hogy az Úr töltse be őket egészen Önmagával és egy testre szabott szolgálattal, és így aztán csodálatos munkákat tud az Úr elvégezni általuk. Az Úr kipótolja, vagy megszűnteti ezt a hiányérzetet.  Boldoggá teszi, teljesen betölti őket a szolgálat! Egy-két példát hadd említsek. Sokan ismerik Liza nénit. Egy csodálatos missziói munkát végzett el általa az Úr, aminek mindmáig országszerte élvezhetik a gyümölcseit a biatorbágyi Isten Háza Szolgáló Közösségbe ellátogatók. Egy másik példa Rejtő Mária, aki miután megtért, szakított az udvarlójával és teljesen az Úrnak szentelte az életét. Az evangelizációs szolgálatok töltötték be őt is egészen. Molnár Mária pedig az emberevő pápuák között hirdette az evangéliumot egyedül, Jézus Krisztussal. Mára már egy missziói alapítványt is elneveztek róla, és még sorolhatnám a további példákat, akiket személyesen is ismerek. Aki hallotta, vagy olvasta valamelyikük bizonyságtételét, az maga is elmondhatja, hogy mindannyian valóban boldogok voltak.

Zárszóként hadd mondjam el nektek a fent említett kedves, idős asszony testvérem egy megszívlelendő tanácsát, akitől én is nagyon sokat tanulhattam, és akinek sok mindenért kimondhatatlanul hálás vagyok. Szeretném ezt most, így az alkalom végén a szívetekre helyezni.

„Ne azt vedd feleségül, akibe szerelmes leszel, hanem várd meg, míg abba leszel szerelmes, akit neked az Úr feleségül szánt!”

1999. dec. 31.