KIK A BOLDOGOK?

SPURGEON - KIK A BOLDOGOK?

Azok a legboldogtalanabb emberek, akik gonddal telve mindig maguk körül forognak.
Ők azok:
-akik attól, ami holnap történhet, annyira félnek, hogy nem tudnak örülni a mai napnak;
-akik minden fénylő csillagot veszélyes meteorzápornak tartanak;
-akik minden zöld domb alatt egy tűzhányót sejtenek;
-akik többet gondolnak a napfoltokra, mint a Napra;
-akik jobban szomorkodnak egy száraz levél miatt, mint amennyire örülnek egy egész erdő zöld lombozatának;
-akik sokkal inkább élnek szenvedéseikben, mintsem örömeikben.

,,De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt" (Hab 3,18). 

Ezért ne mulaszd el napi gondjaidat az Úr elé vinni! Talán azt gondolod, túl kicsik ahhoz, hogy a Magasságosnak elmondjad azokat, de vajon nagy gondjaink olyan nagyok-e Isten szemében, amilyeneknek mi látjuk? És vajon kis gondjaink nem egy nagy gondnak a töredékei? Nekünk mindenesetre fontosak ezek, azonban Isten olyan mélyen hajol le hozzánk, hogy nem kell attól tartanunk, hogy túl mélyre húzzuk le Őt.
Mehetsz hozzá, ha elveszítettél egy kulcsot, ha megsebezted az ujjadat, ha barátságtalanul szóltak hozzád. Egy apának semmi sem kicsiség, ami gyermekét kínozza; a nagy Isten, aki a hajad szálaid is számon tartja, akinek akarata nélkül egyetlen veréb sem esik el a földre (Mt 10,29-30), nem fog tolakodónak tartani, ha napi gondjaidat Őelé viszed.
Ha mindazokra a gondokra és bajodra nézel, amelyek jöhetnek, valószínűleg így kiáltasz fel: ,,Hogyan boldogulok én ezekkel?!" De ezek nem egyszerre jönnek, hanem egymás után, és amikor jön egy baj, jön a hozzá szükséges erő is. Ha lépésről lépésre és napról napra haladunk az úton, akkor türelmesen megoldhatjuk a gondjainkat.

Most légy boldog

Valorie Burton

 Most légy boldog

 „Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy megelégedjem azzal, amim van. Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Minden körülmény közt mindenhez hozzászoktam: a jóllakáshoz és éhezéshez, bővelkedéshez és nélkülözéshez. Mindent elviselek abban, aki nekem erőt ad.”

( Filippi 4: 11-13 )

„Elégedetlen vagyok a munkámmal. Nem tetszik a testem. Nem jó az életem.”
Életünk egy pontján bizonyára mindnyájan küzdünk a boldogtalansággal, az elégedetlenséggel, azzal, hogy többet szeretnénk. Előttem van, ahogy pár éve a kényelmes fotelemben kuporogtam, szürcsölgettem a kávémat, kinyitottam a Bibliámat, és hallgattam az Urat. Pontosabban: beszéltem az Úrhoz, elmondtam neki, mire vágyom. Arra, hogy férjhez menjek, és legyen saját családom. 38 éves voltam, az óra ketyegett, de kitartóan hittem, hogy Isten házastársat és családot ad nekem. Ha teljesítené a kívánságaimat, biztosan boldog lennék. Ekkor megjelent bennem egy gondolat: Most légy boldog. Ha nem tanulsz meg boldognak lenni, mialatt várakozol arra, amit szeretnél, nem leszel boldog akkor sem, ha megkapod.
Más szóval: a boldogság nem lehet életünk egyetlen célja. Életem értelme, célja az, hogy úgy szeressek és szolgáljak másokat, mint Jézus, és hogy eszerint éljek a mindennapokban. Amikor elfordítom a tekintetemet arról, amit szeretnék, és arra összepontosítok, hogy Isten mit szeretne tenni bennem és általam, akkor elégedetté válok. A boldogság nem más, mint a belső megelégedettség látható jele.
Ez a felfedezés megállásra késztetett. Igencsak fárasztó sorban kipipálni azokat a dolgokat, amiktől azt várom, hogy boldoggá tegyenek. Mennyivel frissítőbb a tudat, hogy a boldogságot én választom. Az első lépés, hogy fogadjam el az életet úgy, ahogy van, más szóval, legyek elégedett. Kezdtem jobban figyelni az áldásokra, amikben részesülök, utazgatni kezdtem, olyasmikkel foglalkoztam, amikre csak így egyedülállóként volt lehetőségem. És mindenekelőtt teljes szívvel bíztam Istenben.
A „megelégedjem” szó, amit Pál használ a filippibeliekhez írt levelében, arra vonatkozik, aki a sorsával elégedett. Annyi, de annyi energiát elpazarolhatunk azzal, hogy ellene szegülünk a valóságnak, mikor nem úgy alakul valami, ahogy terveztük. De ha szembeszállunk azzal, ami van, ha kézben akarjuk tartani azt, ami fölött nincs hatalmunk, ránk tör az aggódás. Eluralkodik az idegesség. Teret kap a düh.
Könnyű panaszkodni azért, mert valami nem úgy van, ahogy szerintünk lennie kellene, ahelyett, hogy a legtöbbet hoznánk ki abból, ami van.
Mi lenne, ha abbahagynánk az ellenszegülést, és elfogadnánk a jelen körülményeket?
Ha ez megtörténik, úgy érezzük, mintha egy nagy teher csúszna le a vállunkról. Először ijesztő is lehet. De ha tényleg el tudjuk fogadni azt, ami van, oldódik bennünk a feszültség, és észre tudjuk venni a javakat, amiket Isten a jelen helyzetben ad nekünk. Gondjainkat félrevetjük, és megelégszünk a hittel, hogy valóban minden a javunkat szolgálja.
Mikor sikerült elfogadnom, magamhoz ölelnem azt, ami van, olyan boldogságot tapasztaltam meg, amilyet azelőtt soha. Épp, ahogy Pál mondja a Filippi 4-ben, én is eldöntöttem, hogy elégedett leszek a jelen körülményekkel, azzal a sorssal, amit Isten az adott időszakban nekem adott. Már nem életem céljaként tekintek a boldogságra, hanem állapotként, ami végigkíséri életutamat.
Uram, segíts, hogy elfogadjam azt, ami van, és minden nap hálás legyek azért az életért, amit kaptam. Add kegyelmedet, hogy boldog legyek, mialatt várakozom arra, amit szeretnék, és ne azt hangoztassam, hogy nem lehetek boldog, amíg meg nem kapom azt. Jézus nevében, Ámen.
 
Valorie Burton: Be Happy Now
Encouragement for today, 2013. szeptember 27.
www.proverbs31.org

Forrás

Eszmélkedések: Lélekerősitő levelek 143.

Boldogság...

"MARADJATOK ÉNBENNEM ÉS ÉN TIBENNETEK."

 (JÁNOS 15:4)

BOLDOGSÁG (és házasság): 

"Amint a vonat két sínen, tehát sínpáron gördül, úgy kellene nektek is két sínen, tehát sínpáron haladnotok, hogy boldogságotok ne csak ábránd legyen, hanem átélt valóság. A sínpár egyike az, hogy Isten önmagára teremtette, értelemmel bíró teremtményeit. A másik, a párja ennek a sínnek, pedig az, hogy az Isten szükségszerűen közösség (SZENTHÁROMSÁG), mivel SZERETET! Számotokra tehát ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy minden találkozásnak az az Isten által elgondolt és megkívánt feladata, hogy közösen egyre istenibbé váljatok. Tehát arra kellene törekednetek, hogy segítsétek egymást Hozzám - Az ÚR-ban, mivel senki sem jut az Atyához, csak Énáltalam! (Ján. 14;6).

  Boldog házasságról csak ott lehet beszélni, ahol egy házasságban mindkét fél boldog. Mivel boldoggá ember embert nem tehet, mivel boldoggá embert csak Isten Lelke tehet, ezért házasságban és azon kívül is, az az ember boldog, aki vágyakozik arra, hogy betöltődjék Isten Lelkével, s e vágyának beteljesülését hálával és dicsőítéssel tudja kifejezni, függetlenül attól, hogy házastársa hol tart e tekintetben. Egy házasságban az a fájdalom, amely átjárja valamelyik szívét azért, mert házastársa lelkileg nem adta át magát Nekem, ez nem akadálya a szenvedő fél boldogságának, mert tudhatja, hogy az ő szívének fájdalma az Én fájdalmam benne, s így még szorosabb kapcsolatban lehet Velem.

Vigyázzatok! Nagyon veszélyes a DUÁLPÁR-bélyeg gyors használata, mivel e mögött szinte mindig az áll, hogy nem Én, hanem a megtalált vagy nem megtalált duálpár az okozója mindennek. Tévedésben vagytok! Nem fog boldogítani téged sem az, akiről most úgy gondolod, hogy boldogítani fog. Éppen így, te sem fogod tudni boldogítani őt. Vagy Bennem találja meg valaki boldogságát, vagy nem találja meg. Az ÉLET Én vagyok. És csak a boldog élet nevezhető ÉLETNEK. A Nélkülem élt élet vagy haldoklás, vagy menekülés a haldoklásba. De semmiképpen sem ÉLET!

  Drága Gyermekem! Nagyon szeretlek! Ha Értem élsz, akkor kapcsolatod boldogítani fog azzal, akit most életed áldásának tartasz. De csak akkor! Ha ő Értem él, akkor áldás lehetsz számára. De csak akkor! Ha komolyan átgondolod az előbbi sorokat, akkor megérted, hogy mit jelent az, amikor azt mondom, hogy minden rossz egy elrontott jó. Legtöbb párkapcsolatot az önzés rontja el. Ennek megnyilvánulása az az uralomvágy, amely birtokolni akarja a másikat, és nem arra használni, hogy Hozzám közelebb kerüljenek mindketten. Sajnos, legtöbbször ez a vége a legszebben induló szerelmi kapcsolatnak is.

  Meg kell tanulnod, hogy sem párod, sem mások nem mutathatják neked a megoldás útját. Erre egyedül Én vagyok képes. Ha vállalod, hogy rendszert vigyél az imádba, ha Velem beszéled meg döntéseidet, s ha Tőlem kéred döntéseid vállalásához és befejezéséhez az erőt (A félbemaradt munkák mindig félbemaradt jellemformálásról árulkodnak!), akkor békémnek leszel hordozója, közvetítője egyaránt.

 Ne légy aggályos! Soha ne bánd meg az olyan tetteidet, amelyeket nem azért tettél, hogy tudatosan Lelkem ellen tégy.

  Azt szeretném, hogy neked (nektek) Én legyek a FORRÁS, a FOLYAM, és a TENGER." (J.C.)

(forrás:Hang-kötetek)