Mire vállalkozik az ember, amikor megházasodik és mit vár a házasságtól?

Cseri Kálmán: A HÁRMAS FONÁL

 Préd 4,7-12

"Láttam a nap alatt ilyen hiábavalóságot is: Van egyedülálló ember, akinek nincs senkije, sem fia, sem testvére, még sincs vége fáradozásának; nem elégszik meg a gazdagsággal, és nem mondaná: Ugyan kiért fáradozom, és kiért vonom meg magamtól a jót? Ez is hiábavalóság és elhibázott dolog.

Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg?

Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar."

Mire vállalkozik az ember, amikor megházasodik és mit vár a házasságtól? 

A felkészüléshez tartozik az is, hogy ismernünk kell önmagunkat, és ismernünk kell a másikat is, akivel összekötjük az életünket. És ismernünk kell azt, aki a házasság intézményét kitalálta és elrendelte, az élő Istent. E nélkül az ismeret nélkül nem lehet felelősen kijelenteni azt: holtomig és holtáig szeretni fogom, és hűséges leszek hozzá. Mert enélkül hamar eljuthatnak oda, hogy ugyanolyan hányaveti módon, mint az elején említettem, kijelentik: már nem szeretjük egymást. Ilyenkor kedvem lenne azt mondani, csak a fájó szívet még kevésbé szeretném megbántani, hogy eddig se szerettétek. Az igazi szeretetről meg van írva: soha el nem fogy. Nem is tudjuk, mit jelentene igazán egymást szeretni úgy, ahogy azt Isten igéje elénk adja. - Majd erre még visszatérünk.

Isten kegyelmének a nagyságát mutatja azonban az, hogy menet közben, több évi házasság után is meg lehet tanulni egymást szeretni. El lehet kérni Istentől azt a szeretetet, ami válságba jutott házasságokat is képes meggyógyítani. Áldom az Istent azért, hogy többször hallottam már öt, tíz, tizenöt, húsz éve házasoktól azt, amikor erre az ismeretre eljutottak, hogy megismerték Istent, megismerték igazán önmagukat, és elkezdték "megtanulni" a társukat, hogy ki is ő valójában, azt mondták: tulajdonképpen most kezdődött el a házasságunk. Húsz évi házasság után most kezdjük sejteni, mit is jelent egymást úgy szeretni, ahogyan arról a Szentírás beszél. Meg lehet tanulni, kétségtelenül a tandíjat meg kell fizetni, de érdemes megfizetni még így elkésve is. Ilyen nagy az Isten kegyelme.

Ennyit erről, hogy fel kell készülni, ennél sokkal többet is lehetne még mondani.

A másik, amit nem szabad elfelejtenünk: nincs tökéletes házasság. Miért? Mert nincsenek tökéletes házasfelek. A házasságokat ilyen magunkfajta tökéletlen emberek kötik, és csak hibalehetőséggel teli módon lehet egy ilyen "közös vállalkozásnak" nekikezdeni. De ha ezt tudjuk, és készek vagyunk arra, hogy folyamatosan ápoljuk, szakadatlanul karbantartsuk azt, amit úgy neveznek házasság, akkor mégiscsak el lehet oda jutni, hogy mindennek ellenére két ember egy életen át boldoggá tudja tenni egymást.

Ehhez azonban tudni kell azt, hogy ez feladat, mégpedig állandó feladat, mindkettőnk feladata, és aki vállalja ennek a feladatnak a folyamatos megoldását, az tapasztalni fogja Istennek a csodáit. Aki azonban valami olyanra vágyik, ami nincs, a tökéletes házasságra, az folyamatosan csalódni fog, és mindig meglesz az oka az elkeseredésre és az elégedetlenségre.

A harmadik, amit nem szabad elfelejteni: tartsuk szem előtt az emberi lélek összetevői közti hierarchiát, az alá-fölé rendeltséget. Bonyolult jószág a mi lelkünk. Sok minden van benne. Ennek a sok mindennek valahogy rendeződnie kell, mint ahogy a mágnes rendezi a vasreszeléket, ezeknek is a helyükre kell kerülniük. Mindegyiknek megvan a maga szerepe, a maga ideje, a maga fontossági helye, de ez változhat, és rendnek kell lennie. Olyan ez, mint egy piramis: mi van alul, aztán felül, aztán van csúcsa is.

Az emberi lélekben általában alul helyezkednek el az érzelmek. Az a legnagyobb kiterjedésű felület. De egy tudatosan élő ember életében az érzelmek felett uralkodnia kell az értelemnek. Nem engedem szabadjára az indulataimat, az érzéseimet. Bizonyos racionalitásnak érvényesülnie kell. És ha hívő emberről van szó, akkor az értelmünk felett is uralkodik az élő Isten, a vele való kapcsolatunk, a benne való hit. Tehát ha ezt a hármat ragadjuk ki, akkor az egészséges alá-fölé rendeltség ez: érzelem, felette az értelmem, felette az Istenbe vetett hitem, amelyik mindig figyel Istenre, és az utolsó szót az Isten igéjéhez igazodó hit mondja ki. Akármit szeretnék egyébként az ösztöneimmel, meg akármit súg az úgynevezett józan eszem, akkor is Isten igéje mondja ki az utolsó szót.

Amikor két ember megszereti egymást, hosszú ideig az érzelmek uralkodnak, és ez rendjén is van. Lobognak az érzelmek, ilyenkor szoktunk mondani ilyeneket: rózsaszínű ködben látja a világot, főleg a másikat - de fontos, hogy a józan értelmem (ha hívő vagyok, az Isten Lelkétől megvilágosított értelmem) kontrollálja az érzelmeknek ezt a zubogását. Vagyis az egész felett a hitem, vagyis Jézus Krisztus uralkodjék. Legyenek, akiket megkérdezek, és akiknek könnyebb ilyenkor józanul hozzászólni, és hallgassak rájuk. De nagy ajándék egy-egy életszakaszban, ha vannak az embernek ilyen ismerősei!

Aztán később a házasság során megváltoznak a hangsúlyok. Mindig megmarad, meg kell, hogy maradjon a szerelem. Idős emberek is tudnak szerelmesek lenni - szeretném elárulni. Hetven-nyolcvan éves idős házaspárokat ismerek, akik ugyanolyan gyengéd kedvességgel nyújtják ki a kezüket egymásnak, mikor csoszognak az utcán.

Nem úgy szerelmesek egymásba, mint huszonöt évesen, de megmarad, csak átalakul, mélyül, még tartalmasabb lesz a szerelem. De a házasság során egyre nagyobb hangsúlyt kap a józan belátás, a tárgyilagos mérlegelés. Ez nem azt jelenti, hogy kioltja vagy csökkenti a szeretetet és a szerelmet, hanem jobban a helyére kerül. Az arányok megváltoznak. Jó esetben az ember és a házasság előnyére. És ha hívő emberről van szó, nem győzöm eleget ismételni, mindezek felett ott van az Isten előtti alázat, az Isten igéjéhez igazodó, benne vetett bizalom és hit. És így szépen együtt működik az egész.

De nem szabad elfelejteni, hogy van ilyen hierarchia, és fontos, hogy mindegyik a helyén legyen. Miért? Mert a házasság kríziseiben, amit egyikünk sem kerül el, akkor lesz fontos az, hogy mind a három működik-e, és mind a három a maga helyén és a maga súlyának megfelelően határozza-e meg a cselekedeteinket, meg a lelkületünket is. Még a hangulatunkat is. ...

Forrás

Facebook

Cseri Kálmán igehirdetései és gondolatai

Az, aki teremtette az embert ...

"Az, aki teremtette az embert, magára vállalja azt, hogy szerez neki segítőtársat. Ezzel kezdődik minden jó házasság, hogy valaki ezt elhiszi. Még sehol sincs a másik, még fogalma sincs, hogy mi lesz, hogy lesz, mikor lesz, de az Istent ismerő, benne bízó ember szívében ott van ezt a bizonyosság, hogy rábízom az életemnek ezt a nagyon nagy, talán legnagyobb — mondjuk így: egyik legnagyobb — döntését, lépését is, és kivárom azt, amíg Ő szerez nekem hozzám illő társat. Közben pedig figyelek.
Ennek a bizalomnak az alapja az, hogy bizonyos vagyok abban, hogy a legjobban Isten ismer engem, mert Ő alkotott. Ő ismeri azt is, aki majd hozzám illő segítőtárs lesz. Egyedül Ő tud megajándékozni minket egymással, mert minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá. És úgy fog vezetni minket, hogy egyszer majd rácsodálkozunk egymásra."

 (Cseri Kálmán)

(tovább itt: http://reformacio.ma/v/458/ )

A kép és a szöveg forrás

Facebook -  Keresztény idézetek ツ

Az első szeretet

"... Az igazi szeretetnek nyitva van a szeme: mit adhatok most a másiknak. Az igazi szeretetnek megmozdul a szíve és mindig irgalmas a másikhoz, és ez megmozdítja a kezét is, és nem halogatja azt, aminek akkor van az ideje. ..." 

(Cseri Kálmán: Túláradó szeretet) 

CSERI KÁLMÁN:  Az első szeretet

"De az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. "

(Jelenések könyve 2,4)

Ez egy levélből vett idézet. Jézus Krisztus levelet írt az efézusi gyülekezetnek, amelyben sok mindenért megdicséri, de utána ezt hiányolja életükből: az első szeretet eltűnt. Mit jelentett ez akkor és ma?

Az első század végén a keresztény gyülekezetek intézményesedni kezdtek. Egyre gyakrabban kellett tanbeli, szervezeti, szervezési kérdésekről beszélni, és lassan háttérbe szorult a hívők Jézus Krisztussal való személyes lelki kapcsolata. Jézus személyéről áttevődött a hangsúly Jézus ügyére. És mivel ez a ügynek is és a hívőknek is lelki kárára vált, szóvá teszi az Úr.

Ugyanez gyakran megtörténik az emberi kapcsolatokban is. Az ismeretség elején a szerelmesünk személye fontos. Bármiről bármennyit tudunk beszélgetni, bármilyen áldozatra készek vagyunk, hogy találkozhassunk, minden gondolatunk körülötte forog. Aztán sokévi házasság után megszürkülhet a kapcsolat, nincs miről beszélni, teher a másik közelsége, csak azért maradnak együtt, mert nehéz lenne az anyagi szétválás. A házasság intézménye tartja össze a két embert, nem az egymás iránti szeretet. Az első szeretet eltűnt.

Jézus azt mondja, meg lehet újulni, vissza lehet térni az első szeretethez. Mert az ügy elviszi az energiát, a szeretetközösség adja. Az ügy leköt, a személyes kapcsolat felszabadít. Az előbbi megterhel, az utóbbi megerősít. Jézus ügye ideig való, a vele való személyes közösség örökkévaló. S ez a közösség a feltétele annak is, hogy az ő ügyét jól tudjuk képviselni.

Ügyeljünk a vele való személyes lelki közösség frissen maradására! És ne engedjük, hogy az egymással való kapcsolataink is személytelenné váljanak! Ne váljék kötelességgé a szenvedély, teljesítménnyé a ragaszkodás!
„Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg" - ezt olvassuk ebben az igében.

Igen és nem

Cseri Kálmán

Igen és nem

"Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod. "
(Máté 26,42)

Jézus nemcsak másoknak mondta, hogy „a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem", hanem őt is az jellemezte, hogy egyszer s mindenkorra igent mondott az Atya akaratára, s ami attól kicsit is el akarta téríteni, arra újra és újra határozott nem volt a válasza.

Minket állandóan kísért hitbeli kérdésekben is az, hogy engedményeket teszünk, kivételeket nevezünk meg, csak egyszer, csak egy kicsit engedetlenek leszünk Istennel szemben. Alkottunk egy gyengeségünkre jellemző szót: nemigen. Ma így mondják: nem igazán. Nem egyértelmű a gondolkozásunk, a beszédünk, a cselekvésünk, és ebből sok bűn és baj származik.
Egy jegyespárral beszélgetve hangzott el a következő: mivel a vőlegény igent mondott a menyasszonyának, ez a világ összes többi nőjének ilyen minőségében nemet jelent. A fiatalember felháborodott, ő erre nem gondolt. Ilyen sarkosan kell ezt nézni? - kérdezte.
Jézusnak a nagypéntek előtti éjszakán a Gecsemáné-kertben végigvitt imaharca jól szemlélteti az ő határozott, egyértelmű, következetes magatartását. Először azt kéri, hogy ha lehet, ne kelljen kiinnia a szenvedések keserű poharát. De hozzáteszi: „mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te." Másodszor már csak az igen hangzik el: Atyám, legyen meg a te akaratod! És harmadszor is. Így teljesen megerősödött az igen az Atya akaratára, a nem a test félelmére, amit az ördög fel akart használni az engedetlenségre való csábításra.
Készek vagyunk-e eltökélten újra és újra nemet mondani minden hiúságra, büszkeségre, kényelemszeretetre, hatalomvágyra, anyagiasságra, önzésre, minden tisztátalan, babonás, ördögi ajánlatra, hogy teljes meggyőződéssel és örömmel mondjuk és tegyük:
" Igen, Atyám, mert így láttad jónak "
(Máté 11,26).

Forrás
Cseri Kálmán igehirdetései és gondolatai.

Meddig?

Cseri Kálmán

Meddig?

"Meddig rejted el orcádat előlem? Meddig kell... bánkódnom szívemben naponként? "

(Zsolt 13: 2-3)

Dávid kezdett belefáradni abba, hogy Saul király féltékenyen üldözte, és Istenhez fordult: meddig tart ez, Uram? Meddig kerekedik fölém ellenségem?

Sokunk szívében megszólalnak ilyen kérdések. Meddig várjak még, hogy legyen társam, szülessen gyermekünk, békén hagyjon, aki gyötör, megszabaduljon egy családtag a szenvedélyéből...
Illik ilyet kérdezni egy hívő embernek? Illik, nem illik, kérdezi. Csakhogy Dávidnak ez a rövid imádsága egészen más lelkületről árulkodik, mint ha nem lenne istenfélő ember.
Először is Istent kérdezi. Nem róla beszél másokkal, hanem neki önti ki a szívét. Úgy, mint aki mást is megbeszél vele, nemcsak most, a bajban, türelme fogytán jön hozzá, ők beszédes kapcsolatban vannak. E kapcsolatnak csak egy része az, hogy most kérdez. Uramnak szólítja, és ezzel elismeri, hogy élete az ő uralma alatt van, és ez nagyon jó.
Kérdez. Nem vádol, nem kér számon semmit Istenen, hogy hogyan engedheti meg... Tudja, kivel beszél. Teljes tisztelettel és bizalommal szól hozzá. „Mert én hűségedben bízom..."
Ezért egészen bizonyos abban, hogy választ és szabadítást fog kapni, „...szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem." De hiszen még nem tett semmit! Dávid a bekövetkező segítségben olyan bizonyos, hogy előre megköszöni. Ő valóban ismeri Istent, és bízik hűségében.

Szabad bármit kérdeznünk az Úrtól. Aki ilyen hittel borul elé, az megérti: addig tart nehéz helyzete, amíg a javára van, s amíg ebben is felragyog majd Isten dicsősége.

Cseri Kálmán: EGYET AKARJATOK!

Cseri Kálmán: EGYET AKARJATOK!

 

Alapige:Fil 2,1-5
Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt.

Imádkozzunk!
Mindenható Istenünk, hálásan köszönünk neked minden percet, amit előtted tölthetünk. Különösen, ha a hívek seregében, imádkozó légkörben csendesedhetünk el.
Nagy a lárma általában körülöttünk, sokszor olyan hangosan zakatol a magunk szíve is, segíts elcsendesedni most. És ebben a csendben ajándékozz meg a te halk és szelíd szavaddal, amiben ma is olyan erő van, mint a teremtés hajnalán volt, és ha te azt mondod: legyen, akkor amit kimondtál, megtörténik.
Köszönjük hozzánk való türelmedet, köszönjük, hogy nem mondtál le rólunk. Köszönjük, hogy akiben elkezdted a munkádat, folytatni és befejezni is fogod. Köszönjük, hogy akár ma is elkezdheted bármelyikünkben az újjáteremtés áldott munkáját.
Kérünk, ajándékozz meg igéddel. Egyedül te tudod, melyikünknek mire van szükségünk. Legyen a te áldásod azokon a családokon, amelyek gyermekeiket hozták ma ide.
Kérünk, adj igazi vigasztalást és élő reménységet azoknak, akik friss gyászban vannak most. Add, hogy a te ígéreteidre épülő reménység legyen a szívükben, túllássanak a láthatókon, az emlékeken, és megkapaszkodjanak a te ígéreteidben.
Vigasztaló Szentlelkedre mindannyiunknak szükségünk van, áraszd ki reánk a te Lelkedet. Ő tüzesítse át az emberi szót, és tegye igévé a rólad hangzó bizonyságtételt.
Kérünk, mindannyian lelkiekben gazdagabban mehessünk haza, mint ahogy idejöttünk. És a te jelenléteddel szenteld meg az együttlétünket.
Ámen.

Ez is olyan ige, aminek fontos általános mondanivalója van, de különösen érvényes a házasságra.
Pál apostol itt a gyülekezetről ír, és nem a házasságról, de felsorolja a harmonikus, jó közösség öt akadályát és öt feltételét. Ezeket nyugodtan alkalmazhatjuk a gyülekezetnél nagyobb közösségekre, akár a népi közösségre is, de a kisebbekre is, mint egy munkatársi közösség vagy a család, vagy a legszorosabb és legmeghittebb közösség, a házasság.
Vegyük ezeket sorra, és olvassuk el ezt az öt verset otthon még egyszer úgy, hogy minden szónál megállunk, és engedjük, hogy Isten Szentlelke tegye világossá számunkra, hogy melyik érint minket a legjobban. Hol lehet és kell változtatni az életünkön, hogy boldogabb, harmonikusabb legyen az a közösség, amelyikben élünk. Ha nem házasságban él valaki, akkor is.

I.
Nos, mik a boldog közösség akadályai? Azt írja a Biblia: az önzés, a hiúság, a dicsőségvágy, az, ha magunkat különbnek tartjuk másoknál, és ha valaki a maga hasznát keresi és a másiké eszébe sem jut.

1. Nem véletlenül kezdi az apostol az önzéssel. Az önzés olyan alapvető tulajdonságunk mindannyiunknak, ami velünk születik. Akinek a szeme előtt nőnek fel kisgyerekek, az számtalan példát tudna elmondani erre, hogy én, enyém... - hogyan hangzik ez el sokszor, milyen indulattal és milyen gyakran, és mennyire nem tanított erre senki minket (bár van, amikor látnak példát erre a felnőtteknél a gyerekek), de a vérünkben van az önzés.
Ez azért veszedelmes megrontója minden közösségnek, a házasságnak meg végképp, mert egy sor más, ehhez hasonló súlyos bűn következik belőle. Az önzés olyan bőven termő romlott fa, aminek számtalan gyümölcse van. Az önzésből következik a lustaság, a kényelemszeretet, a követelőzés, az elégedetlenség, a hálátlanság, a másikkal szembeni közöny. Az, hogy ott élhet mellettem magára hagyatva, észre sem veszem. Vagy észreveszem, de nem érinti meg a szívemet.
Az önzés teszi tönkre a szexuális életet a házasságban. Az önzésből következik az, hogy kivonja magát valaki a közös munkából. Egy családban, egy házasságban mindenképpen meg kell valósulnia a közteherviselésnek, de aki önző, az ebből mindig ki tudja vonni magát.
Aki önző, az a párjára hagyja a gyerekek minden gondját. Azt az embert ki kell szolgálni, mert csak akkor van olyan-amilyen békesség, egyébként mondja a magáét. De neki ritkán jut eszébe, hogy a másiknak milyen igényei lennének. Mindig fárasztó neki a másik igényeit kielégíteni.
Ezért említi mindenekelőtt az apostol ezt, és ezért tudjuk meg az Úr Jézusról, hogy benne nem volt önzés. A programját egyenesen így jelentette be egyszer: "Nem azért jött az Emberfia, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és adja az Ő életét váltságul sokakért." (Mt 20,28). A tökéletes önzetlenség példája Jézus Krisztus.

2. A másik, amit az apostol említ, a hiúság. Másként hiúak a férfiak, és másként a nők. De az előző társaság hiúsága sokszor még veszedelmesebb bűn.
Néha egészen nyilvánvaló valakinek a hiúsága. Olykor viszont egészen lelki, szellemi módon mutatkozik meg az önérzetességben például, amire sokan egyenesen büszkék. Ezek az emberek azok, akik rendkívül sértődékenyek, haragtartók. Képtelenek őszintén bocsánatot kérni, néven nevezve a bűnüket, és képtelenek szívből megbocsátani úgy, hogy az többé nem választja el őket attól, aki vétett ellenük.
A hiú ember soha nem jut el igazi önismeretre, mert nem hajlandó belenézni a tükörbe. Még ha látja is - néha kénytelen látni - a maga arcképét, mindent megmagyaráz és kimagyaráz. Ezért soha nincs reális képük önmagukról. A hiú embert nem lehet eredményesen figyelmeztetni a hibáira, mert legfeljebb megsértődik, de változni nem hajlandó.

3. Ebből következik a dicsőségvágy.
Olyan szomorú azt hallani, amikor együtt dolgozó emberek, tehát egy közösségnek a tagjai vagy egy családnak a tagjai, vagy különösen egy házasságban élő felek olyan szívesen beszélnek a másik hibáiról. Amikor kibeszéli valaki a párja hibáit, és képes őt megszégyeníteni mások előtt. Amikor nem egymás jó tulajdonságait, erényeit emlegetjük, hanem a gyengeségeit, a fogyatkozásait, el nem hallgatva a magunk erényeit és jó tulajdonságait. Mert mérhetetlen dicsőségvágy van ott minden e világra jött ember szívében. Ami romlott természetünkből következik ez. És ha nem dicsérnek meg, provokáljuk a dicséretet.
Tessék megfigyelni egy egyszerű családi ebédnél. - Ugye ez a leves most nem jól sikerült? Ezt azért kérdezi, mert várja, hogy kórusban feleljük: milyen finom ez a leves. Ha nem mondjuk, akkor ő ilyen módon hallani akarja. A szörnyű a mi gyávaságunk és vakságunk, hogy ezt vagy nem is látjuk, vagy nem akarjuk belátni.
Nyert ügye van annak, aki már eljut oda, hogy megrémül attól: milyen dicsőségvágyó az én szívem, de nem akarok ilyen maradni. És ha az Úr Jézushoz megy, kaphat új szívet és megváltozik.

4. A következő, amit említ, a gőg, ami miatt különbnek tartjuk magunkat másoknál.
Ez megint tönkretesz minden közösséget, és ha egy házasságban elkezdődik ez a versengés, hogy ki a különb, akkor vége van mindennek. Mert egy házasságban tulajdonképpen nincs is értelme ennek a versengésnek. Miért? Azért, mert egészen más a funkciója a házasságban a férjnek és a feleségnek. Mások a feladataink, és ezekhez mérten Isten egészen más adottságokkal ajándékozott meg minket. Nem lehet versengeni egymással, hanem kinek-kinek a maga helyén szabad helytállnia, és akkor jól működik az egész.
Vagy ha mindenképpen versengeni akarunk, akkor gondoljuk meg azt, amit Fekete Gyula író mondott, aki a legigazabb és legszebb dolgokat írta az utóbbi évtizedekben a házasságokról: ha már az emancipációt is ennyire félremagyarázzátok, akkor tessék, négy és fél hónapig hordd ki a babát te, négy és fél hónapig meg a párod. - No, de ez lehetetlen, mert az az egyiknek a funkciója, az ő kiváltsága és az ő terhe. Ugyanakkor a másiknak is megvannak a feladatai és terhei, és ha mindketten örömmel hordják a terheiket egymást segítve, akkor áldás van rajta. Értelmetlen a versengés, de a vérünkben van, hogy én különb vagyok, és ezt újra és újra be is kell bizonyítani és a másiknak az orra alá dörgölni. Ettől óv minket Isten ebben az igében.
5. És végül azt írja az apostol: nem lesz boldogság ott, ahol ki-ki a maga hasznát keresi, és eszébe sem jut, mire lenne szüksége a másiknak.
Mellesleg a házasságban ez is értelmetlen erőlködés, hogy a magam hasznát keressem, mert ott "egy vállalattá", "egy céggé" váltunk.
Ha megvalósul az, amit Isten a házasságról mond, hogy benne lesznek ketten egy testté, akkor itt nincs az egyiknek meg a másiknak érdeke. Akkor itt olyan érdekközösség van, hogy csak egy érdeke lehet két embernek. Csak az a mi bajunk, hogy oda se figyelünk, hogy Isten mire teremtette a házasságot, mi annak a célja, mitől és hogyan valósulhat meg az a cél benne, hanem csak nekiugrik két ember, aztán (ahogy a múltkor mondta valaki), elütjük-verjük, ameddig megy. És ha nem megy?
Nem így kellene nekiindulni, hanem úgy, ahogy Isten kegyelméből tegnap is elindult innen egy fiatal pár, hogy tudatosan hármasban az élő Jézus Krisztussal. Én is Őreá figyelek, meg te is, és Ő lesz a mi lelki szellemi egységünknek a biztosítéka.
Nos ez lehet tehát az akadály: az önzés, a hiúság, a dicsőségvágy, a magam különbnek tartása és a magam hasznának a keresése.

II.
És mik a feltételei annak, hogy egy nagyobb közösség vagy a házasság harmonikus és boldog legyen? Sok mindent lehetne itt is mondani, Pál apostol itt szintén ötöt említ. Nyílván az a feltétele, hogy ha ezek a hibák nem jelennek meg. De említ ő pozitív dolgokat is.

1) Mindenekelőtt meg kell tanulnunk vigasztalni egymást. "Ha van vigasztalás a Krisztusban." ez nagyon gazdag kifejezés a Bibliában. Jézus ezt a szót használja a Szentlélek munkájára.
A Szentlélek a vigasztaló, mert ez a szó elsősorban azt jelenti: bátorítani, biztatni valakit. Tartani a lelket benne, ha csüggedezik. Vagy lelket önteni bele, ha elcsüggedt. Ha a "padlón van" - ahogy manapság mondani szoktuk akkor a hóna alá nyúlni, és kedvesen felemelni. állj csak a lábadra, gyere, segítek elindulni.
Gyakran ilyen egyszerű dolgokat jelent, ahogy a gyerekeinket kellene sokszor nevelni: Egy pici dicséret milyen szárnyakat ad a gyerekeknek. A többszörösét teljesíti abban a tantárgyban, ami nem ment neki, mert mindig csak csepülték: te ebben buta vagy fiam, és elhitte, hogy az, pedig nem az.
A vigasztalás, a bátorítás, a biztatás nagyon fontos egy közösségen belül. Nem beszélve a házasságról. Mert hol az egyikünk erőtlenebb, hol a másikunk. Azt mondja a Biblia (nemrégen volt szó erről is a Róma 15. részből), hogy tartozunk mi, akik éppen egy kicsit erősebbek vagyunk, hogy a gyengéknek az erőtlenségeit hordozzuk. Aztán majd megerősödik, és lehet, hogy holnapután én szorulok rá, hogy ő értsen meg engem, és bátorítson, vigasztaljon.

2) A másik, amit mond itt: a szeretetből fakadó figyelmeztetés. Úgy is fordítja néha a Biblia: intés. Tehát hogy nagy szeretettel felhívom a másik figyelmét valamely hibájára. Nem azért, mert örülök annak, hogy neki olyan hibája van, és arról beszélhetek, és akkor én jobbnak, ügyesebbnek tűnök, hanem azért, mert őt szeretem, és szeretném kiszeretni abból a hibájából.
Bölcs édesanyáknak van ehhez csodálatos érzékük. Hogy tudnak kiszeretgetni egy-egy gyermeket a rá jellemző hibából, ügyetlenségből, gyengeségből! Ez mindig kockázatos vállalkozás, de ők vállalják ezt a kockázatot.
Úgy intem, hogy azzal már emelem is. Nem belenyomom abba a hibába, hanem kiemelem belőle. Rokona ez az előbbinek, a bátorításnak, a bíztatásnak, a vigasztalásnak. Az ő érdekében mondom meg a hibáját, nem kárörömmel, ítélkezve, fölényesen.
Persze, tudnunk kell elfogadni is a szeretetből fakadó figyelmeztetést. Aki inthetetlen, az fejlődésképtelenné vált. Az olyan marad, amilyen. Aki inthető ember, ez egyfajta lelki intelligencia, hogy még meg is köszönöm. Lehet, hogy rosszul esett, amikor mondta, de még meg is köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet rá, mert azt akarja, hogy jobb legyek, tisztább, értékesebb. És azt a hibámat esetleg nem is vettem észre, összenőtt velem. De jó, hogy valaki szóvá tette és segít kijönni belőle!
Minden közösséget ez éltet és gazdagít. És ez fontos a házasságban is.

3) A harmadik, amit említ, "ha van irgalom és könyörület".
Amikor ezen gondolkoztam az elmúlt napokban, sajnos sok példa jutott eszembe, hogy milyen irgalmatlanok tudunk mi lenni egymáshoz a családon belül is. Kegyetlenek vagyunk, mert ott ismerjük legjobban egymást, egymás gyenge pontjait, sérülékenységét, és visszaélünk ezzel sokszor. Ez az irgalmatlanság.
Megint Jézus jutott eszembe, aki soha nem élt vissza azzal, hogy isteni teljhatalmával azt tehetett, amit akart. Sőt sokszor nem is élt vele, ha az nem használt azoknak, akik között volt. Szinte elleplezte az Ő mindenható hatalmát. Ha viszont azzal segíthetett, akkor rászólt a viharra, és csend lett, rászólt a démonokra, és megszabadított megkötözött embereket. De csak ha azzal használt, egyébként nem, és visszaélni soha nem.
Ezért olvassuk itt a következő mondatban: "Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: aki nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel..."
Mi olyan sokszor zsákmánynak tekintjük, hogy valamelyik családtag vagy a házastársunk kiszolgáltatott valamilyen értelemben, gyengébb nálunk valamilyen tekintetben. Olyan helyzetbe kerültünk, ahol mi vagyunk pozícióban, s ahelyett, hogy védenénk, erősítenénk, vigasztalnánk, irgalmatlanok és kegyetlenek vagyunk.
Isten Szentlelke leleplezheti ezt a bűnünket, és megszabadíthat ettől minket. Ezért mondja: ha van irgalom és könyörület, akkor mennek a dolgok, és sok nehézségen átsegítjük egymást.

4) "Ha van közösség a Lélekben." Ez mit jelent?
Ez azt jelenti, hogy a közösség tagjaiban Isten Lelke lakik. Olyan emberek vannak együtt, akikben ott van Isten Szentlelke. Egyszóval mondhatjuk: újjászületett emberek közössége. Az nagy ajándék, ha egy házasságban mindketten újjászületett emberek. Mindent meg kell tenni ennek érdekében (nem erőszakosan és nem türelmetlenül, mert úgy nem lesz eredményes) állhatatos imádsággal és azzal a példamutatással, amivel az 1Péter 3. részben írja az apostol azoknak az asszonyoknak, akik újjászülettek és a férjük még pogány volt, hogy a ti istenfélő és szent életeteket látva, ők is megnyeretnek majd a Krisztusnak.
Ez nagy ajándék, hogy ha közösség van a Lélekben, ezt ápolni és erősíteni kell folyamatosan.

5) Az utolsó, amit háromszor is elmond az apostol: egy akaraton legyetek.
"Ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek."
Miért mondja ezt el ilyen sokszor? Mert ez megy a legnehezebben. Mert mi mindnyájan akaratos emberek vagyunk. Az, hogy két akaratos ember egy akaratra jusson, szinte reménytelen. Hacsak - mert azért van bibliai megoldás - mind a ketten meg nem hajolnak egy hatalmas harmadik előtt, akit feltétel nélkül tisztelnek, és bíznak benne: Ha két akaratos ember meghajol az élő Isten előtt, és arra mondanak áment, akkor jönnek a csodák. Akkor történik az, amit Jézus a Máté 18,19-ben így mond: "Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön mindenben, amit csak kérnek, az én Atyám megadja nekik."

Az egy akarathoz pedig az az út vezet, amit Dávid mutat nekünk az imádságában - és bevallom, hogy Dávidnak ezt a mondatát sokszor beleszövöm a saját imádságomba: Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton! (Zsolt 143,10).

A bűn lényege az, hogy én, az ember akarok istenkedni, Isten nélkül. Aki elmondja: te vagy Istenem, és ebből az következik számomra, hogy a te akaratodat akarom teljesíteni, akkor most már csak ezért könyörgök: taníts, engem, hogy felismerjem és cselekedjem. És ebben tud egymásnak nagyon sokat segíteni két hívő ember a házasságban. Hol az egyikük erősebb a hitében, hol a másikuk, de ha együtt keresik Isten akaratát, egymást is ebben bátorítják, hogy Őneki engedelmeskedjünk mind a ketten, akkor sokkal könnyebb félretenni a magam akaratosságát, és egymást erősítve ebben, ezt cselekedve éljük át az igazi egységet, amit két Istennek engedelmes, az Ő akaratát cselekvő ember átélhet.
Nemcsak öt negatívum van tehát ebben az igében, hanem ott van ez az öt szép dolog is: vigasztaljátok, bátorítsátok egymást, tudjátok szeretettel inteni és azt elfogadni, legyen a Lélekben közösség, irgalmasság és könyörület jellemezze az együttélést, és jussatok egy akaratra és egy akaratot teljesítsetek, ez pedig legyen Isten akarata.
Aki azt az öt hibát ismétli újra és újra, az önmaga van az élete középpontjában, ott az én diktál. Aki ezeket a szép pozitív dolgokat szeretné megvalósítani, ott már a másik a fontosabb, a te lesz hangsúlyos. Ezt a programot azonban csak az tudja megvalósítani, akinek az életébe belép a nagy Ő, az élő Jézus Krisztus, és valóság lesz az, amit mindjárt olvasok az Efézusi levélből, hogy Krisztus él a hit által bennünk. És akkor nem is kell ujjhegyre szedni, hogy öt rossz, meg öt jó, meg melyik ellen vétettem, melyikre kell törekednem, akkor Ő onnan belülről irányítja az engedelmes hívőt.
Mert ezek Jézus jellemvonásai, amiket itt felsoroltunk. És akiben valóban él Krisztus a hit által, az egyre inkább ilyen emberré formálódik. Meg-megszólalnak a régi, rá jellemző rossz tulajdonságai is olykor, de tudja, hogy azok a régiek, a rosszak, és nem enged teret nekik. Ugyanakkor korlátlan teret enged annak a Krisztusnak, aki hajlandó egy ilyen magunkfajta, nyomorult emberben lakozást venni, és átalakítani bennünket.
Ezzel a két mondattal fejezem be, amit erről ír az apostol az Efézusi levélben. A Filippi 2. részt olvassuk el majd otthon, és ha kettőt lapozunk előre, akkor itt van az Efézus 3. rész és abban ilyeneket olvasunk: "Meghajtom térdemet az Atya előtt, és kérem, adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az Ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva, és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét..."
Minden szónál meg kellene itt állni, de most ez nem feladatunk. Kérjük mi is, amit ő, hogy hatalmasan erősödjék meg bennünk a belső ember (ami azt jelenti, hogy a hit által bennünk élő Krisztus), és fokozatosan megismerjük, milyen nagy az Ő szeretete. És akin ez a szeretet árad át, az a legnehezebb körülmények között is, megromlott közösségekben is, boldog lesz, és áldássá tud lenni másoknak.

Imádkozzunk!
Istenünk, köszönjük, hogy mindezt nem mi találtuk ki, hanem te ígéred nekünk igaz igédben.
Köszönjük, hogy ilyen kíméletlenül, és mégis nagy szeretettel leleplezed a mi régi, romlott természetünk tulajdonságait. Segíts, Urunk, hogy szembeszálljunk mi is ezzel, hogy ne védjük és ne mentegessük a magunk bűneit, hanem tudjuk azokat elítélni, és a te erőddel elhagyni.
Kérünk téged, megváltó Urunk, Jézus Krisztus, hogy mindannyiunkban élj a hit által. Te formálj át bennünket egészen belülről, a gondolatainkat, az indulatainkat, a jellemünket, a szokásainkat, és te tölts meg minket ezzel a minden értelmet felülhaladó nagy szeretettel. Olyan nagy szükségük lenne erre a körülöttünk élőknek, segíts, hogy tudjuk nekik adni, továbbadni naponta ezt.
Így bízzuk rád mindnyájan személyes ügyeinket. Könyörgünk hozzád egyházunkért, gyülekezetünkért, népünkért. Kérjük a te áldásodat azokra, akik ezen a héten vannak csendeshéten. Könyörgünk hozzád betegeinkért, különösen három nagyon súlyos beteg testvérünkért, és azokért, akik körülöttünk fáradoznak.
Légy közel, úgy, ahogy ígérted, a kicsikhez, a nyomorultakhoz, a szegényekhez, a csüggedőkhöz, a te nagy irgalmaddal és könyörületeddel. És küldj minket ilyen szívvel azokhoz, akiken segíthetünk.
Ámen.

Cseri Kálmán hasznos gondolata

Cseri Kálmán hasznos gondolata

"A jó házasság az alapja az egészséges nemzedék felnövekedésének, végső soron egy egész nemzet jövőjének. A házasságok állapotától függ sok tekintetben az emberek munkabírása,tűrőképessége, életszemlélete, hangulata, sőt ezek folyományaképpen egy országnak a gazdasági helyzete is. Csak az ilyesmire nem szoktak gondolni ebben a beszűkült, lapossá, primitívvé vált materiális gondolkozásban, ahol csak a pénzre gondol mindenki, mégpedig a pénz azonnali fialtatására, - de hogy mitől haladna előre egy nemzet igazán, arra már nagyon kevesen gondolnak."

"Egyetlen házasság sem marad jó magától. Ápolni kell. Meg kell tanulni a másikat őszintén tisztelni, őszintén érdeklődni iránta, megjegyezni, amit már elmondott, komolyan venni őt. Mintegy egymásban élni. Add meg a párodnak, amire szüksége van, és amit csak tőled kaphat meg. Akkor nem lesz a szívében keserűség, és nem másutt fogja keresni. A bajok esetén még inkább ki kell nyúlni egymás keze felé, és fogni kell egymás kezét, és együtt fogni a minket vezető Jézus Krisztus kezét. És akkor nincs az a krízis, amin Ő győzelmesen át ne tudna vinni. Ez a boldog házasság titka. Nincs tökéletes házasság. Miért? Mert nincsenek tökéletes emberek. Még hívő emberek sem képesek tökéletes egységre jutni egymással, zavartalan harmóniában élni.

Egyetlen tökéletes kapcsolat létezik csak, a Jézus Krisztussal való hitbeli kapcsolat, de ez is csak az Ő oldaláról, mert Ő tökéletesen ismer minket. Ebből a vele való kapcsolatból erősödhet a hívő ember, és ez pótolhatja a házasságnak a hiányait."

"Ápold a házasságodat, és ugyanakkor védd a másikét - legfőképpen önmagadtól."