Érték és értelem

 

Lőrincz Andrea 

Érték és értelem

Érték és értelem,
Egy kimondott szó,
Mit ér a tett, ha nem kíséri
Hűség és bizalom.

Mintha egy üres ajándékdoboz lenne
Szép színes díszekkel,
S mikor kinyitod, mint egy tarka lepke,
Messze száll belőle minden.

Mert lehet külsőre valami csodaszép,
De a csalódás általában mindig belül ér.
A lelked mélyéig hatol,
Mint egy éles kés.

S ha nincs bizalom, az élet mit sem ér.
És hűség nélkül az élet vajon mennyit ér?
De kell, az életben bizony kell valami,
Ami iránt örök hűséget lehet fogadni.

És mihez máshoz, mint nem önmagadhoz,
Maradj hű gondolataidhoz, vágyaidhoz.

A házassági eskü

A házassági eskü

Szeretetből veszem el őt Isten törvénye szerint. Mit is jelent ez? 

1) Isten az embert férfivá és nővé teremtette. A házasság Isten teremtési rendje szerint egy férfit és egy nőt kapcsol össze egy egész életre! A Szentírás alapján Isten törvénye elleni lázadás a szexualitás azonos neműek között! 

2) Ketten lesznek egy testté, tehát nincs helye a többnejűségnek, a szerelmi háromszögnek, paráznaságnak. A paráznaság szó eredeti jelentése: hűtlenség, ami később mindenfajta szexuális és életközösségbeli hűtlenségre vonatkozott már. A szexualitásnak minden meg-nyilvánulása, formája, amellyel nem ahhoz az egyhez kötődünk, akivel életre szólóan összekötöttük az életünket, bűn, azaz paráznaság. Erről még esik szó. De paráznaságként, hűtlenségként nevezi meg a Szentírás azt az állapotot is, amikor Isten népe elhagyta Istent és más isteneket kezdett le imádni, elfeledkezve az élő Isten törvényéről és akaratáról. 

3) A házasság életre szóló! Emlékszünk Jézus szavára: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, ha-nem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” (Máté ev. 19, 4-6)

4) A házasságban a szeretet Isten parancsa is! Az első órán volt erről szó az Ef 5, 21-33-ban. S több helyen is van szó a Szentírásban a szeretetről, mint amit Isten parancsol! „Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az ÚR!” (3 Mózes 19, 18); „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” (Róm 13, 8-10). „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13, 34) Ez a szeretet nem csupán érzés. Ez a szeretet nem csupán hangulat, nem szenvedély, hanem elkötelezettség, döntés. Általánosságban a másik ember iránti elkötelezettség. A házasságban kimondottan a házastárs iránti elkötelezettség.

5) A házasság nem öncélú. A házasság része a szexualitás, mint Isten ajándéka. De a szexualitásban a gyermekáldás lehetősége is benne van. Ezért ha Isten gyermekekkel ajándékoz meg, akkor a gyermekeket hittel, szeretettel elfogadjuk Istentől. Ez is hozzátartozik Isten törvényéhez. Mert áldás is, és Isten rendelése is: „Szaporodjatok, sokasodjatok…”. A Zsoltárok könyvében pedig ezt olvassuk: „Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anya-méh gyümölcse jutalom” (Zsolt 127, 3). Erről is lesz még szó.

„… Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek…”

Különösebb magyarázat nélkül is érthető, hogy az eskü ebben a szakaszában a testi és lelki hűségről van szó. Annak a kimondásáról, elhatározásáról, hogy a házastársam az egyet-len számomra. A hűségem érvényes felé, akár a múltról, akár a jelenről, akár a jövőről, akár személyről, akár tárgyról van szó. Ami ezután következik, arra a hozzá való hűség érvényes.

Ami a múltban volt, azt a bűnbocsánat kegyelmével, a megbocsátás szeretetével le kell zárni. A múlté. Többé nincs közöm hozzá! Azaz a múltból előtörő emlékeket végérvényesen eltaszítom magamtól. Legyenek azok akár kedvesek, akár szégyenteljesek. Nem hozom elő újra és újra. S ha előjönnek, hátat fordítok nekik. 

A jelenben a látásom, a gondolkodásom, a vágyam egy személyre – őrá – összpontosul. (Meg lehet csalni a házastársat egy géppel, autóval, munkával, karrierrel is, ha az fontosabbá válik, mint a házastárs iránti hűség és szeretet)!

A jövőre nézve pedig úgy élek, mint aki egy mellett döntött, és ezzel kizárt mindenki mást abból a körből, akire látása, gondolkodása, vágya irányulhat. Mindenki más: tabu! Tilos!

A hűség döntés! Amit meghoztunk és újra meg újra meghozunk! Mert érzelmek meg-rázhatnak. Egy másik ember látványa felkavarhat. Vágyak felkorbácsolódhatnak bennünk. Régi emlékek előtolulhatnak. Felbukkanhat valaki a múltból, akárcsak egy telefonhívás erejéig, egy fénykép kezünkbe kerüléséig. De már a döntést meghoztam. Kimondtam Isten és emberek előtt: hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek!

Gyakran előfordul, hogy iskolában (akár egy továbbképzésen is), a munkahelyen, a rendszeres, naponkénti utazásaink során egy másik nemhez tartozóval gyakran hosszabb ideig vagyunk együtt, vagy többet beszélgethetünk, mint a saját házastársunkkal. Ilyenkor felébredhet a kísértés. Kialakulhat egyfajta érzelmi kötődés, sőt akár testi vonzalom is. De naponként lehet úgy indulni: én már döntöttem. Számomra nincs más a házastársamon kívül. 

S ha mégis elindul, felébred valamiféle érzelem, vonzalom, vágyakozás, akkor a hűség azt jelenti, hogy mielőtt az a „másik” tudna az érzéseinkről, az ébredő vágyunkról, a házastársunknak már elmondjuk! Mert a hűséghez hozzátartozik, a „feleséghez” (mindkét házastársra vonatkozóan) hozzátartozik, hogy a legbelső érzéseinkről a házastársunk tud leghamarabb. Hozzá hű leszek – mindenképpen! És kérjük – nem a megértését, különösen nem az egyetértését és a beleegyezését (!) – hanem a segítségét, az imádságát, hogy amit Isten és emberek előtt megfogadtunk, azt meg tudjuk tartani! Hozzá hű leszek! Újra ezt döntöm!

József Attila: „Rejtelmek” c. verséből való ez az idézet:

„Bebújtattál 
engemet 

talpig, 

nehéz hűségbe…”

A hűség is, ahogy a szeretet is, döntés, nemcsak érzés! Azonban nem elbizakodott döntés! Inkább olyan döntés, amihez újra és újra, akár naponként kérjük Isten segítségét. Tartson meg hűségben minket. A hűség alázatra késztet, hiszen nem mondhatom, hogy biztos lehetek mindig magamban! „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1 Kor 10, 12).

És: vele megelégszem. Nincs olyan férfi és nincs olyan nő, akinél ne lehetne „jobbat” találni. Legalábbis egy adott területen. Lehet, hogy egy másik szellemesebb társalgó. Lehet, hogy egy másik logikusabban gondolkodik. Lehet, hogy egy másik izmosabb, ügyesebb. Vagy jobb alakja van. Lehet, hogy a másik bátrabban kezdeményez, rámenősebb, ezért többre viszi az életben. Lehet, hogy pillanatnyilag akár új színt is hozna az életbe. Lehet, hogy a másiknak nagyobb a melle, vagy csinosabb. Vagy szebb a mosolya. Lehet izgatóbb a hajviselete. Vagy jobban főz. Esetleg jobban áll neki egy-egy ruha. Vagy szeret kirándulni. Jobban lelkesedik olyan dolgokért, ami nekem kedves, ellentétben a házastársammal. Lehet, hogy egyszerűen csak fiatalabb, sportosabb, és ezért természetesen sugárzóbb, vonzóbb, szexisebb.

Ezt a sort vég nélkül lehet folytatni. Nemcsak a szexualitásról van tehát szó! De természetesen arról is. Vele megelégszem — az ágyban is. És — az élet minden területén. 

A házasságra is érvényes, mint az élet annyi más területére: „Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.” Legyen elég annyi, amennyit a házastársad tud nyújtani! 

A régi bölcsességet is meg kell szívelnünk: „Ki milyen rózsát szakajtott, olyat szagoljon!” Elégedjünk meg azzal, aki mellett döntöttünk! Egy életen át! Ezt fogadjuk meg az eskü-tétel alkalmával Isten és emberek előtt, Isten segítségét kérve. 

A Bibliában ezt olvassuk: „A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából! Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre! Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal! Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek. Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel.” (Példabeszédek 5, 15-19)

Ha egy lakás előtt megyünk el éhesen, ahonnan délben kiérződik a friss sült illata, azért még nem megyünk be enni oda, hanem sietünk haza. És jóllakunk azzal, ami otthon van! 

A „vele megelégszem”-nek van egy másik oldala is: A kedvét keresem! De: „a kedvét keresem”, „a kedvére akarok tenni” is csak akkor lesz örömteli, ha a másik fél sem telhetetlen! S mégis: mindkét félnek figyelni kell a másik igényeire. Az állandó követelőzés, telhetetlenség ugyanúgy megrontja a házasságot, mint a másik „kiéheztetése”. 

Ezen kívül különböző háztartásból érkeznek a házasságba. Különböző szokásokkal, másképp ízesített ételekkel. Az egyik ecettel és cukorral ette a salátát a szülői házban, a másik sóval és tejföllel. Az egyik zsíros ételekhez volt szokva, a másik párolt zöldségekhez. A „vele megelégszem”-ben benne van, hogy megeszem az ételt, úgy, ahogy a házastársam tálalja (és nem eszek rá stikában a sarki hamburgeresnél), de benne van az is, hogy elkészítem az ételt úgy is, ahogy a házastársam szereti! Ha mindez szeretettel történik, akkor nem „áldozatot” hozunk egymásért, hanem kölcsönös megajándékozzuk egymást! Milyen jó így naponta ajándékot kapni egymástól! A sok figyelmesség nagy összekötő erő! Vele megelégszem!

Így van ez a házasélettel is. Vele megelégszem, még ha egyszer-egyszer többre vágyok is. De meg lehet beszélni, el lehet mondani a többre vágyást, és a másik törekedhet arra, hogy megadja a többet – ha lehetséges, ha szívből meg tudja tenni. De a többre vágyás nem jogosít fel, hogy az egyik megsértse a hűséget, a másik megengedje a hűtlenséget!!! Vele megelégszem, ha éppen várni kell is (önként vállalt böjtölés, kórházi kezelés, betegség, vagy gyermekszülés, vagy távoli munkavállalás alatt, után akár hónapokig, akár egy évig is…). 

De feleslegesen nem „éheztetem”, mert tudom, hogy szüksége van rám. Szüksége a szeretetemre, az érintésemre, a gyöngédségemre, az együttlétre. „A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.” (1Kor 7, 4-5)

Vigyázat! A másik igényeinek megértése nem vezethet el a hűtlenség megértésére és a hűtlenséggel való egyetértésre. Mert: vele megelégszem! De ezt el is várom a másiktól is!

Egy előadásban hangzott el: „Hallottam egyszer egy megrendítő, szégyenteljes vallomást: Egy hívő keresztyén asszony mondta el az egyébként templomba járó férjéről, hogy tudja, a férje rendszeresen kilép a házasságból. De egyébként jó férj, jó apa, csak hát van egy kis gyengéje: a nők. De ő elnézi ezt neki, mert egyébként, tényleg olyan rendes férfi… És igaz, hogy más nőkkel is együtt van, de feléje is teljesíti rendszeresen a férji kötelességét… A kis drága… Nem fogta fel ez az asszony, hogy a gyülekezetében miért nem érti meg senki ezt a hozzáállását? Pedig Isten törvénye egyértelmű, és világos: Ne paráználkodj! Isten nem áldozatot, hanem engedelmességet kíván! Mindkét részről. Ő is parázna, ha szó nélkül tűri férje szexuális kicsapongásait, hűtlenségét.”

A vele megelégszem fogadása nemcsak a közvetlen testi kapcsolatra vonatkozik, de a filmekre, az álmodozásra, az újságokra, a regényekre, az Interneten elérhető tartalmakra is! Nem keresem másutt az izgalmat, csak és kizárólag a házastársamnál! Mert aki nem tud meg-elégedni a házastársával, az semmivel nem fog tudni megelégedni! Mindig több kell, egészen a kiégésig! Nem irigységből, hanem szeretetből adta Isten a „ne paráználkodj” parancsát! Ezzel a házasságot, a házasságban megélt közösséget védi – egy életen át!

És: vele szentül élek… A „szent” azt jelenti: Istennek elválasztott, Isten számára el-különített. Tehát a szent nem a „tökéletes” rokon értelmű szava. A szent az, aki arra törekszik, hogy élete Istennek tetsző legyen, életében Isten akarata valósuljon meg. 

A „vele szentül élek” azt jelenti, hogy házasságunkban igyekszünk folyamatosan a Szentírás szabályai szerint élni, és ehhez kérjük Isten segítségét.

„És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a meg-váltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.” (Ef 4, 30-31)

„Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Ha pedig keserű  irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek.” (Jak 3, 13-18)

A „vele szentül élek” fogadalma azt jelenti, hogy nem rángatom bele a házastársamat a bűneimbe. Az, hogy hűséget fogadtunk Isten előtt egymásnak, nem elvtelenségbe való sodródást jelent! A Szentháromság Istenre való eskü, az Isten előtti eskütétel, a hűség-fogadalom az is jelenti, hogy először is Istenhez vagyunk hűségesek! 

A házastárs nem azzal szereti élete párját, ha mindenben együtt megy vele, hanem ha mindenben segíti őt Isten törvényének a megtartására. A házasság nem a bűnközösségért van! A házasság nem azért van, hogy egymás esztelenségeit fedezzük. A házasság nem azért van, hogy legyen, aki igazolja a hazugságaimat, a becstelen pénzkezelésemet! A házassági hűség nem azt jelenti, nem arra szabadít fel, hogy egymást hajszoljuk bele a csüggedésbe, hitetlenségbe, keserűségbe, a különböző függőségekbe. 

Nem hajszolhatom bele a házastársamat bűnbe az állandó követelőzésemmel, telhetetlenségemmel, gyűlöletemmel, indulatommal, tisztátalan vágyammal sem. 

Vele szentül élek: Arra törekszem, és a házastársamat is abban segítem, hogy Isten törvényét töltsük be a házasságunkkal, tiszta, józan, becsületes élettel. És ilyen légkörben neveljük fel a ránk bízott gyermekeket is. „Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül. Ugyanígy az asszonyok is, tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, hanem azzal, ami az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jó cselekedetekkel.” (1Tim 2, 8-10)

A házastársam bűnbe sodródása természetesen nem szabadít fel engem a hűtlenségre. Hűnek kell maradnom, de nem elvtelenül, hanem az Isten iránti hűség szeretetével! A bűnre az igazán jó válasz nem a bosszú, hanem a megbocsátás! Maradjon meg: „Vele szentül élek!”

Az előbbi előadásból való ez az újabb idézet: „Ezzel szemben egy másik keresztyén házaspár házassága akkor kezdett igazán boldog házasság lenni, amikor a férj hazavitt egy pornófilmet, nagy elképzelésekkel, előre remélt izgalommal. Hiszen mások házasságát is izgalmassá teszi, feldobja egy kis huncutkodás, hát az övékét is feldobhatná igazán. S amikor elmondta ötletét a feleségének, egyben már kész helyzet elé is állítva, beizzítva a DVD-lejátszót, a felesége csak ennyit kérdezett: „Miért akarsz engem beszennyezni?” — Nem lett hát belőle közös pornózás. Ezt a szelíd, tiszta hangot nem bírta el a férje. Odamenekült Istenhez, és kérte, hogy szabadítsa meg szennyes vonzalmától. Mert rádöbbent, hogy tulajdonképpen már pornófüggő. Interneten, újságokban, tévében. Addig azt gondolta magáról, hogy milyen tisztességes, soha nem csalja meg a feleségét. De akkor rádöbbent, hogy állandóan meg-szegte Isten törvényét. Attól kezdve rendszeresen imádkozott, hogy Isten szabadítsa meg függőségéből. Erőt kért az engedelmességhez. És megtörtént. Azóta nem kapcsol mindenféle linkre a Neten, már nem fizet elő olyan kábeltévé csomagra, amelyben felnőtt tartalom is van, és ha újságos bódéhoz lép, pontosan tudja, hogy mit nem fog megvásárolni. Teljesen átalakult a házasságuk, boldogabb lett, tartalmasabb lett. De ehhez az kellett, hogy Isten Szentlelke által megerősítve a felesége nem áldozatot akart hozni a férje kedvéért, hanem engedelmeskedni akart az Istennek.” 

Igen, megfogadjuk: Vele szentül élek! 

A házasság fogadalma, a házasság gondolata kizárja, hogy a házas ágyat egy harmadikkal is megosszuk. Egyszerűen össze nem egyeztethető az Isten teremtési rendjével az ún. „nyitott házasság”, vagy mások bevonása az intim együttlétbe (akár jelen vannak, akár egy film, újság „kapcsol össze” velük). Bármennyire is izgalmasnak tűnhet ez a világ szerint. Sőt ajánlják is egyesek, bármennyire kínálja ezt a körülöttünk élő világ a lehetőségeivel. Az Isten színe előtti eskü arra kötelez bennünket, hogy  nem a körülöttünk élő világ rendjét fogadjuk el, hanem az Isten törvényét, rendjét. Isten rendje életet ad, az életet védelmezi. Aki akar hallgatni Istenre és kéri segítségét, az azt tapasztalja meg, hogy Isten törvénye csak meggazdagítja a házasságot, a házaséletet és házaspár egymás iránti szeretetét!

A „… Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek…” fogadalma és kívánalma a házasságot védi, hogy abban a család minden tagja biztonságban érezhesse magát. Mindenek előtt a házaspár. De a gyermekek is. És a házaspár szülei, testvérei, rokonai, barátai is. 

A „hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek…” fogadalma olyan, mint a körbekerített városnál a várfal, a bástyák és az erős zárható kapuk. Nélkülözhetetlen!

Forrás

Parókia Portál.hu

Boldog házasság alapjai

Boldog házasság alapjai

Ha négy szót kellene leírni, ami alapja a boldog házasságnak, ezeket írnám:
a./ Hűség. 

(Visszavonhatatlan, ragaszkodó elkötelezettség minden körülmények között, mindennek ellenére is.)
b./ Teljesen elfogadó szeretet.

(Isten szeretete, ami igent mond a másikra, annak hibái ellenére is, tudatosan segíti és a javát akarja, mindenkor, a saját "kárára" is, akár.)
c./ Barátság.

 (Amikor a társad a barátod is, akkor tudtok beszélgetni, kíváncsi vagy rá, és meg akarod ismerni, újra és újra, egyre inkább. Nem unod meg, és nem távolodsz el tőle.)
d./ Életcél. 

(Közös cél, amire az életetek fut. Nálunk egyértelmű, hogy az Úr Jézus terve, amibe mindketten beálltunk, és amire futunk, amit szeretnénk megvalósítani, szeretnénk, ha életünk által, napról-napra előrejutna ez a terv.)

Megkérdezheted: és a szerelem? Igen, a szerelem sem marad ki. Ezeken nyugszik, amit az előbb leírtam.
Mert a szerelmet az oltja ki, hogyha ezek közül valamelyik megsérül, és nincs kijavítva. A hűség megrontása - a szerelem ellensége. A szeretet, ami mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr, és ami soha el nem fogy (1Kor 13) az alapja a szerelemnek is, ami hasonló, csak sok érzelmi töltettel, kizárólagossággal, és erotikával is meg van gazdagítva. Ha van barátság, lesz szerelem is, a házasságban - ha nincs barátság, akkor hiába a nagy lángolás, ki fog hunyni! Ez biztos. S végül, az életcél. Nagyon fontos. Ha egy házaspár "csak magáért" akar élni, elveszti boldogságát. A boldogság titka, hogy letedd saját boldogulásod utáni vágyadat, hogy mások boldoggá legyenek. Az életcél erről beszél.
Légy áldott, és járj ezekben. Akár már házas vagy, akár készülsz a házasságra, akár társra vársz, vagy egyedül maradtál. Legyen az Úr Jézus közelsége veled, és vezessen ezeken a területeken, és minden területén kedves életednek. Légy áldott. Ámen.

Forrás
Facebook - Társra Várva

A férfinek szóló legnagyobb ajándék: a nő

A férfinek szóló legnagyobb ajándék: 
a nő

Az édeni történetben már Ádám, az első férfi is így kiáltott fel, amikor meglátta Évát: „csontomból való csont, és testemből való test” – egy igazán hozzá illő segítőtárs. De nemcsak a Biblia szerint, hanem a kutatások szerint is igaz lehetne ez a mondás a modern kori Ádámoknál is, mert az eredmények azt mutatják, hogy az egyedül maradt, „szingli” férfiak várható átlagos életideje alacsonyabb, mint azoké, akik megtalálták Évájukat. Persze a feleség jó befolyása nem merül ki pusztán abban, hogy meghosszabbítja az életet.

Sokkal fontosabb ennél, hogy nagymértékben formálhatja, finomíthatja férje személyiségét, jellemét, mert a nők emocionális intelligenciája fejlettebb, jobban meg tudják érteni, és ki tudják fejezni az érzelmeket, befogadóbbak. Ahogy a nőnek szüksége van a biztonságot nyújtó, szerető férfire, ugyanígy van szüksége a férfinek az őt kiegészítő, nemesítő nőre.

Rajnai Lencsés Zsolt:

 A jó alap, amire a szerelem felépülhet    

Az előző rész röviden bemutatta a szerelem definícióját, jellegzetességeit és célját. Most vizsgáljuk meg azt, mit nevezünk jó alapnak, amire a kapcsolatot építeni érdemes, hiszen a gyakorlatból ismerjük, hogy a dolgok stabilabban állnak, ha szilárd alapra épülnek.

A jó alap mibenléte három területből tevődik össze:

1. Összeillő felek

2. Vonzás, vagy taszítás,

3. Hiány és többlet

Összeillő felek:

Ha két ember szerelemmel szereti egymást, ez önmagában nem elég a tartós boldogsághoz! (Ha elég lenne, a szerelmi házasságok mind boldogok maradnának, de tudjuk, hogy nincs így.)

Tartós boldogságot, a kölcsönös szerelmen kívül, összeillő személyek kapcsolatától remélhetünk.

Az összeillés vizsgálatához:

- négy főterületre, és azon belül

- tizennégy mellékterületre

kell bontanunk a személyiséget, s a hozzá tartozó jellegzetességeket.

Ezeket a területeket érdemes figyelembe kell venni, ha tartós boldogságra törekszünk.

Szeretnék azonban valamit leszögezni. Az összeillés kategóriájában nincs biztos szabály, csak valószínűsíthetünk dolgokat.

Biztosra semmit nem mondhatunk, hiszen lehet, hogy két értelmiségi ember is szakít (elválik) egymástól, és lehet, hogy nagy korkülönbséggel együtt élő felek, akik homlokegyenest más társadalmi rétegből érkeztek, azok is boldogan élhetnek egymással életük végéig.

Viszont egyvalami nagyon valószínű. Minél több ponton van összhang, annál valószínűbb a tartós boldogság. És a fordítottja is igaz. Minél kevesebb területen van összhang, annál kisebb az esélye a tartós boldogságnak. Ennek értelmében sokkal nagyobb valószínűséggel néz a tartós boldogság elé az a pár, ahol (pl.) mind két fél intelligens, hasonló korúak, hasonló érdeklődési területtel rendelkeznek, azonos a világnézetük, mindkettő lelkileg gazdag, vonzónak találják egymást, és hasonló vérmérsékletű emberek, mint az a pár, ahol ezek nincsenek meg, és nagyon sok ponton komoly ellentétek, vagy szakadékok vannak. Egy sarkított példával fogalmazva, egy kiegyensúlyozott, szelíd, értelmiségi, kínai középkorú doktor nő, és egy fiatal 20 éves vehemens eszkimó fókavadász nagy valószínűséggel aligha remélhet tartós boldogságot..

Nyilvánvaló, hogy egy részelem sem kizáró tényező a boldogsághoz, de így együtt már nagyon kicsire szorítja a tartós boldogság esélyeit.

Miért? Nos azért, mert valószínűleg

- nem egy az érdeklődési területük, így nem fognak tudni miről beszélgetni

- más a vérmérsékletük, így előbb utóbb irritálni fogják egymást

- más korosztályhoz tartoznak, így az egyik gyereknek érezni majd magát, a másik viszont túl öregnek

- nem egy népcsoportból, kultúrából származnak, így más neveltetést kaptak, különbözőképpen képzelik el életüket más célokkal és tervekkel

- végül, az egyik nagyon értelmes, művelt, szellemileg igényes, a másik viszont egyszerű, tapasztalatlan és naiv.

Ugyanakkor "egy véletlen közegben" elsőre komoly vonzalmat érezhetnek egymás iránt, kalandként foghatják fel a dolgot, és hamar kiköthetnek az ágyban Egy kiváló élményt nyújtó éjszaka után mindketten úgy ébredhetnek, szerelmesek partnerükbe.

Ez az eset megtörténhet, a szerelem megszülethet, mégis nagy valószínűséggel nem számíthatnak tartós boldogságra, s így szerelmük is halálra van ítélve.

Tudom, hogy példám abszurd, de direkt sarkalatos példát választottam, hogy ábrázolni tudjam azt, mennyire fontos az összeillés kritériuma.

Persze nyilvánvalóan nincs tökéletesen összeillő pár, mint ahogyan tökéletes ember sincsen. Ezért felmerül a kérdés, hogy miben fontos összeilleni, és miben nem muszáj?

Erre nincs pontos szabály, de két dolgot leszögezhetünk:

1. Ne legyen túl sok az a terület, ahol ellentétesek a felek.

2. Mind a 4 alapterületen legyen 1-2 terület, ami „erős kapaszkodó” a kapcsolat tartós boldogságához!

Mondok példákat:

# A szellemi területen erős fogódzó lehet, ha azonos érdeklődési területűek, és a világnézetük is azonos. Hiszen ha ez a kettő nincs meg, akkor elképzelhetjük, hova vezet az, ha egy szélsőséges vallási fanatikus és egy abszolút lezser ateista szeret egymásba, ahol mindenkit teljességgel más érdekel. Egyiket pl. csak a vallás, a másikat viszont csak a (pl.) rock zene.

A szellemi terület másik két szempontja (az intelligencia és a műveltség) önmagában nem elég erős kapocs, ha az előző kettő nincs meg.

( Persze a műveltségi szakadék, lexikális ismeret különbség is sok nehézséget tud okozni.)

# A lelki területen az érzelmi beállítottság hasonlósága ad biztos kapaszkodót, és az sem árt, ha mindketten hasonlóan nyitott, vagy zárkózott természetűek, mert ha az egyik állandóan kinyitja magát, akkor elkerülhetetlenül ezt fogja elvárni a másiktól is, és ha az erre képtelen, veszélyben a boldogság.

# A testi területen mindkettő fontos. Ha ugyanis

- nem érez vonzalmat egyik a másik iránt,

- nem tetszenek egymásnak,

- ha nem szeretik megérinteni egymást, vagy egymás

karjaiba bújni, akkor a kapcsolat kihűlése elkerülhetetlen.

És ha a szexualitásról van merőben más felfogásuk és gyakorlatuk, és ezáltal rossz az, aminek a legdrágábbnak kellene lennie, törvényszerű a boldogtalanság.

# Az egyéb kategóriában a legfontosabb talán a morál, mert egy becsületes, igazságszerető ember és egy bűnöző nem tud egymással élni, ez biztos. S talán a korkülönbség a másik, mert valószínűleg a nagy, több évtizedes korkülönbség problémákat okozhat. (Nem állítom hogy ez törvényszerű, de valószínű)

Véleményem szerint a jó alap első és legfontosabb része, hogy a 4 főterületen, minél több dologban érezzük azt, hogy a partner,

- hozzám illő,

- velem egyenrangú,

- ugyanolyan értékes ember mint én.

A második szempont az un. vonzalom, taszítás kérdése.

Az előbb felsorolt területeken, nyilván az a jó, ha minél több dologban van azonosság, vagy hasonlóság. Persze nincs tökéletes pár, ezért ha vannak különbségek, mindig ellenőrizzük a vonzalom, taszítás szemszögéből.

Kérdezzük meg magunktól: - Az a különbség ami van köztünk ezen és ezen a területen, vonzó számomra, vagy irritál, és taszít? Ha a különbségek zömmel vonzóak, akkor nem akkora a baj, de ha taszítanak, akkor komoly.

Viszont ellenőrizzük magunkat, hogy valóban vonzó-e az amit most (szerelmes szívvel) annak mondunk! Ha csak bemagyarázzuk magunknak azt, hogy pl. „milyen vonzó ez az eszkimó halász fiú” (lásd a korábbi példát) akkor komoly árat fizetünk később érte!

A harmadik szempont a sok vagy kevés próbája.

Ez egy egyszerű próba, de két területen kell elvégeznünk:

1. Összességében az emberen

2. Van-e valamilyen részterület, ahol ez jelentkezik?

Az első alatt azt értem, hogy összességében elég-e nekünk az az ember akivel épp szerelmünk kibontakozik?

- Mert ha kevésnek érezzük, azt érezzük hiányzik belőle ez vagy az a komoly dolog amire mi vágyunk, ez intő jel! A másik oldal szintén, mert amennyiben nekem sok a másik, akkor tudnom kell, hogy valószínűleg a  partner ugyanezt érzi csak fordítva. Neki én kevés vagyok, vagy előbb utóbb az leszek.

- És a második, ha van valami részterület, ahol valami hiányzik, vagy valami túl sok a másikból, akkor ezt szintén nem szabad figyelmen kívül hagyni! Ebben az esetben viszont meg lehet beszélni, és nagyobb esélyünk van rá, hogy sikerül valami közöset létrehozni, mint az előző pontnál.

Ezek tehát a jó alap ismérvei.

Végül, nem szeretném szó nélkül hagyni a Biblia bölcsességét. Az Írás szerint, amikor Isten megteremti Ádámot, és a férfi rádöbben, hogy milyen egyedül érzi magát, így szol az Úr: "Nem jó az embernek egyedül,  szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt!" És ezután teremti meg a nőt.

A jó alap elkerülhetetlen velejárója, tehát az, hogy összeillő felek szeressenek egymásba. Mennyi kudarcot és szenvedést el lehetne kerülni ezáltal!

Utolsó szempontként vizsgáljuk meg azt, milyen gyakori hibákat ejtünk a kapcsolat legelején.

- csak szerelem van, és józan mérlegelés egyáltalán nincs. (Ilyenkor valóban nehéz átlátni, hogy hozzám illik-e a partner)

- a szerelem megelőzi a józan mérlegelést, és mire már mérlegelnénk (mert már vannak intő jelek) addigra vakká és süketté váltunk a szerelemtől

- ösztönös szerepjátszás (ez a kapcsolat elején van, amikor mindenki a legjobb arcát mutatja, és nem őszinte, így a szerencsétlen másik azt hiszi partnere mindig ilyen, közben sohasem, csak itt és most.

- később, ha már látjuk partnerünk hibáit, magunkban így gondolkodunk. „Idővel majd megváltoztatjuk, ezt és ezt lefaragjuk róla és minden jó lesz” Csakhogy a másik – aki szintén érzi ezeket a különbségeket – magában hasonlóan afelől határoz, hogy majd ő is a számára kedvezőre farag minket a jövőben. Idővel elindul a "faragás", ami háborúba és szenvedésbe sodorja a párt. (Ez is az össze nem illés miatt van.)

- nem kommunikálnak a felek, nem beszélik meg a problémákat „ráülnek” és azok maguktól sosem fognak elmúlni, csak a csendben terebélyesedni, burjánzani.

Ezeket a hibákat, a magunk érdekében kívánatos elkerülni.

Az első részben megfogalmaztuk a szerelem jellegét, definícióját és elsődleges célját.

Azt mondtuk, hogy a szerelem célja a boldog beteljesülés, amit "az ideális állapot megvalósulásának" hívtuk.

Azt is kimondtuk, hogy minden ember szíve mélyén erre az ideális állapotra vágyakozik, vagy vágyakozott ifjú korában. (Persze idővel némely ember elveszítheti hitét ebben, de alapvető emberi jellegzetességnek mondhatjuk az ideákba vetett optimista hitet, mellyel születünk.)

Az első rész végét így zártuk le: Ha megtaláljuk a "nagy Ő"-t, "akkor azt mindenki előtt vállaljuk és őt hűségesen szeretni fogjuk. Ezzel elérkeztünk a hűséghez, ami már morális fogalom, ezért itt megállok."

Most folytassuk innen a gondolatsort:

A korábbiakban láttuk, hogy a szerelem ideális állapota a boldog beteljesülés.

Ha ez így van, akkor nyilvánvaló, hogy az ember keresi azt a partnert, akivel ez az ideális állapot megvalósulhat. (Ebben igyekezett segítséget nyújtani a 2. rész)

Miután megvan az ideális partner

- akit szeretünk, és aki viszontszeret minket

- ahol kölcsönös szerelem, vonzalom és testi kívánság köti össze személyünket a másikkal,

- akiről elmondhatjuk, hogy hozzánk illő fél, s ő ugyanezt érzi rólunk,

akkor valóban megtaláltuk azt az ideális személyt, akit "nagy Ő"-nek nevezhetünk.

Ha ráakadtunk a "nagy Ő"-re, megtaláltuk életünk párját. Ez egy nagyon fontos pillanat, hiszen megtaláltuk azt, akiért úgy érezzük, érdemes volt megszületni!

Mikor jelenlétében vagyunk, érezzük milyen jó vele. Sőt, szinte elhalványul minden más amikor társaságában vagyunk, és érezzünk azt a különös vonzalmat amit senki más iránt sem érzünk. Szüntelenül vágyakozunk jelenlétére, szomjazzuk szavait, pillantását és illatát.

Eszünk ágában sincs elhagyni őt, de még csak eszünkbe sem jut ilyen gondolat! Ő ugyanígy gondolja rólunk: elhagyásról, cserbenhagyásról szó sem lehet!

Ez egy újabb egyetemes emberi adottság: az ideálist örökkévalónak óhajtjuk.

Ha az élet bármilyen terén tökéletes (értsd jól, a keretek között értem) kapcsolatra, tárgyra, személyre, közegre, tényezőre, ismeretre (stb.) bukkanunk, akkor arról sohasem fogjuk úgy gondolni: "no most már elég, legyen vége".

Ha így éreznénk, nem volt tökéletes (még a keretek között sem) az a tárgy, az a személy, az a dolog, az a közeg (stb.) aminek a végét és megszűnését óhajtjuk.

Visszatérve a szerelemre ezt mondhatjuk: A szerelemnél ugyanígy áll ez a törvényszerűség. Az ideálist örökkévalónak óhajtjuk.

A valódi szerelem vágya örökkévaló, s megvalósulása éppen ezért: sírig tartó.

Az ilyen szerelem megélése igazi művészet, melyet tanulni kell, melyben fejlődni és gyarapodni...

Mivel egyetemes törvényszerűség, hogy az ideálist örökkévalónak óhajtjuk, ezért a hűség mint morális cselekvésforma szükségszerű velejárója az igaz szerelemnek, sőt, főjellegzetessége.

Ez különbözteti meg a valódi szerelmet a hamisítványtól. A valódi szerelemben a felek a "hozzájuk illő társsal" egy életen keresztül ragaszkodnak egymáshoz.

Annak bizonyítására, hogy ez mennyire így van, gondoljuk el a következőket: Tegyük fel magunknak a kérdést: Voltunk már igazán szerelmesek? Volt már olyan, amikor szívünket, gondolatainkat és egész lényünket teljesen betöltötte kedvesünk személye? Ha erre a kérdésre igennel felelünk, tegyük fel a másodikat: Nehéz volt hűnek lenni szerelmünkhöz?

Én azt gondolom a válasz nyilvánvaló. Hiszen amikor az embernek minden porcikája vágyakozik a másik után, egyáltalán nem nehéz a hűség, sőt, a hűtlenség lenne nehéz.

Nagyon szépen fogalmazza ezt meg Salamon király az énekek énekében:

"Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt. Mint az almafa az erdő fái közt, olyan az én szerelmem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek" (Én 2,2.3.)

A kép azért szép, mert beszédes. Míg mindenki más olyan a szerelmes számára mint a tövis, addig szerelme olyan mint a liliom. Amíg a többi leány olyan mint a terméketlen fa, addig kedvese gyümölcstermő fa.

S nem nehéz hűnek lenni a liliomhoz a tövisek ellenében! A ragaszkodás sem nehéz a gyümölcstermőhöz, a meddő fákkal szemben! Az érzés ilyesmi:

Elmondhatatlanul jó vele lenni, és szerelme gyönyörűséges!

(A baj nyilván akkor van, ha az ember nem a liliomot, vagy nem a gyümölcstermő fát szereti, vagyis nem a "nagy Ő"-t, de erről a kérdéskörről később szólok majd)

Röviden összefoglalva: a hűség nem nehézség, és nem valami ódivatú lejárt fogalom, hanem szükségszerűség. 

E nélkül nem is létezhet az igaz szerelem. E nélkül csak sok "nem igaz" szerelem létezhet, ami előbb utóbb a felek számára fájdalomhoz és sérüléshez torkol.

Mondandónk summája tehát ez lehet: a valódi szerelem szükségképpen össze van kötve az erénnyel, melyet ebben az esetben hűségnek hívunk. 

Az igazi szerelem tehát hűséges szerelem.

- Az igazi szerelem a hozzá illő párját keresi, és nem adja oda magát másnak.

- Az igazi szerelem amikor rátalál hozzá illő párjára, örökre odaadja magát neki.

- Az igazi szerelem természetes folytonossággal nő bele a házasságba, ahol minden téren kiteljesedik.

Végezetül tehát:

Az igaz szerelem célja a párválasztás, a házasság, a család alapítás, az utódok létrehozása.

Más szóval az élet átörökítése és továbbadása.

Röviden: a valódi szerelem végső célja maga az élet.