Egészséges énképre van szükség!

Egészséges énképre van szükség!

"Ahhoz, hogy képesek legyünk elfogadni mások szeretetét, először magunkat kell szeretni. Bánjunk magunkkal szeretettel, tisztelettel és együttérzéssel, mert ez az alapja annak, hogy jól érezzük magunkat. Ha nem vagyunk képesek jól érezni magunkat és elfogadni saját magunkat, akkor irreális azt várni a partnerünktől, hogy ő békítsen ki önmagunkkal. Az ő támogatása nem elég, mert ahhoz, hogy higgyünk a másik támogató szándékában, egészséges énképre van szükségünk." 

( John Gray )

A kép és az idézet forrás

Facebook - Lelkesítő Házasság

Felbecsülhetetlenül értékes vagy

Andre Rabe

Felbecsülhetetlenül értékes vagy

Fordította: F. N. V.

Értékes és szeretett vagy, és valaki jobban ismer téged, mint te önmagadat. A létezésedre valaki a képét és hasonmását bélyegezte, és épp ettől vagy igazán értékes… hogy mennyire? A legszebb álmaidban sem gondolnád…

Régen a pénzérmékre mindig annak az arcképe került, aki garantálta az adott pénzdarab valódi értékét. Ma is mindig van valaki, ember vagy egy intézmény a pénz mögött, aki szavatolja a pénz értékét. És attól, hogy egy pénzdarab elvész, az értékét még nem veszíti el.

Aki megálmodott és eltervezett téged, terád az Ő saját képét és hasonmását pecsételte.

Jobban ismer téged, mint te magadat. Lehet, hogy te nem ismered Őt, de Ő mindig ismert téged, már azelőtt is, hogy megszülettél volna. Talán még tudatában sem vagy az Ő létezésének… Ő viszont mindig rád gondol.

Most azt kérdezed: de miért?… Miért lenne valaki ennyire oda értem? Hát azért, mert ennek az egész univerzumnak a megteremtője egy olyan értéket és szépséget lát benned, ami meghalad mindent, amit a mi látható világunkban ismerünk. Még azt is tudja, hogy egyszer talán egymásba szerettek! 

Mikor, Hol és Miért kezdődött az életed?

Mindegy, most hány éves vagy, a létezésed kezdete idővel nem fejezhető ki.

A származásod, az egyszerűen elképesztő! Kezdetben, még a teremtés előtt, még mielőtt az idő meglett, mielőtt a gonosz létezett, volt: a Szeretet. Egy egészen bensőséges kapcsolat, kölcsönös, és tökéletesen beteljesedett. Ebben a Szeretetben nem voltak korlátok, csak a teljes egymásba-feledkezés és az önátadás öröme… (valami, pontosabban Valaki, akit ma Istennek hívunk). Ebben a lángoló szerelemben, a szenvedélyes szeretetben megszületett egy álom… te!

Isten, aki a Szeretet, szerette volna mindezt a csodálatos tartalmat, ami a közösségében kifejeződött, megosztani. Ezért alkotta meg teremtményeit, akiket Önmaga képére és hasonmására teremtett. Isten, aki mindentudó, és képes minden célját tökéletességre vinni, egy olyan szerelmi kapcsolatot tervezett el, ami év-trilliókon átível, és ahol végül a Szeretet győzedelmeskedik: nincs többé ellenségeskedés, nincs többé gonosz.

Ez az igen jó hír nem egy új gondolat, hanem Isten ősi, eredeti elgondolása.

Képzeljük el most ezt a kezdetet. Engedjük Isten szellemét, hogy elvigyen, odavonzzon erre a bizonyos pontra, ahol minden dolog eredete van. Ámbár a tudomány megmagyarázni nem tudja, és a legnagyobb elmék próbálták meghatározni mindhiába, Isten mégis bizonyos benne, hogy te képes vagy felfogni a kikutathatatlant; hogy fel tudod becsülni a motiváció értékét, amely életre szült téged; hogy visszaemlékezz, hogy honnan indultál. Itt nincs tér, de nincsenek határok sem; nincs teremtés, és még sincs üresség – csak Isten van az Ő teljességében. Nem magányos, és nem szenved hiányt semmiben. Épp ellenkezőleg, a Benne túláradó teljességben, a Belőle túlcsorduló szeretetben fogantál te.

Isten nem egy kis házi kedvencet gondolt el magának, aki majd szórakoztatja! Egy olyan élőlényről szól Isten álma, aki képes felfogni, elfogadni, visszatükrözni és viszonozni azt a minőségű szeretetet, amely Istenben túlárad. Az Isteni szándék nem egy homályos és csupán elméleti filozófia, hanem egészen világos, és teljesen konkrét… Olyannyira tiszta terv ez, hogy egyenként és név szerint megnevezi mindazokat, akik részt vesznek majd benne, és a teremtés szereplőivé válnak. Így aztán, a világmindenség megteremtése előtt, Ő látott téged, mégpedig Krisztusban. Ott, azon a ponton, véglegesen határozott is felőled. Mindegy, hogy ezek után milyen tévutak és ellentmondások merülnek majd fel, Ő már ott, egyszer s mindenkorra eldöntötte, hogy kincse vagy: hibátlan és ártatlan Őelőtte, szeretetben.

Mikor kezdődött az életed? Még a teremtés előtt, még mielőtt az idő meglett.

Hol kezdődött az életed? A Szeretet kellős közepén, egy Szerelemben, amit ma Istennek hívunk.

Miért lettél egyáltalán? Hogy rajongással szeressenek… és hogy végül ugyanez a szeretet benned is felébredjen.

Az Ige testté lett. 

„Az eredeti és tökéletesen hiteles Ige már szemtől szembe oda volt fordulva Istenhez a kezdetektől fogva. Isten maga a tartalma ennek a kifejező együttlétnek és közlésnek, melyben megmutatja személyes jelenlétét és egyedi kiábrázolódását mindenben, ami csak létezik.

Tulajdonképpen Rajta kívül nincsen semmi, ami eredeti vagy teremteni képes! Ő az egyetlen Teremtő, minden ihlet és alkotóerő forrása. Minden, ami létezik, magán viseli az Isten kézjegyét, minden létezőt ő szignózott.

Az élet, ami benne volt, az öltött testet az emberben – a benne levő élet fénylik az emberben. (Egyértelműen az élet, ami Istenben van, gyújtotta életre az emberi létezést.) Ez az eredeti világosság ragyog még mindig, a sötétségben is, és nincs az a sötétség, ami elnyelné ezt a világosságot.”

 (János evangéliuma 1,1-5 „Az Élet lehelete” c. angol nyelvű Bibliafordítás alapján)

Nyilvánvalóan óriási az időszakadék napjaink és Isten teremtéskori gondolatai között. Vajon emiatt el is veszett az, az idők homályába? Nem így van. Az eredeti „álom” rólad az idők kezdete előtt született, és tökéletesen megőrződött, teljes biztonságban, egy személyben, akinek a neve: Jézus Krisztus. Őbenne Isten megtartotta gondolatmenetét, míg a megfelelő idő el nem érkezett, hogy testben is láthatóvá váljon. Jézus eljött, és emberi formában mutatta meg nekünk, hogy milyen életet tervezett Isten számunkra már a kezdet kezdetén… olyan életet, amiben Isten és ember olyan teljességgel eggyé vált, hogy egymástól már meg sem különböztethető a kettő.

Az ember Istenben kezdődött. Bármilyen messze is távolodott az elbukott ember az eredeti, ártatlan helyzetétől, Istennek soha, egy pillanatra sem volt kétsége az ember teremtéskori, és mindmáig egyetlen igazi valóját illetően.

Jézus Krisztus az a hely, az esemény, a személy, akiben Isten és ember újra találkozik. Jézus Krisztusban Isten azt kezdeményezi, hogy visszabékítse az embert Önmagához – hogy visszaállítsa az embert eredeti, ártatlan valójába.

Jézus Krisztus teljességgel Isten és teljességgel ember is, és ezért nem csak Isten kezdeményezését testesíti meg, hanem az ember tökéletes válaszát is hitben, Istennek erre a kezdeményezésére.

Jézus Krisztusban sokkal jobban megmutatkozik az Atya szíve, mint bármi történetben, amit valaha is elmeséltek, vagy bármely Bibliai idézetben, amit a Szentírásban találhatunk. Jézusban Isten világossá teszi, hogy Ő nem akar Isten lenni rajtunk kívül állva. Nem akar távoli és megismerhetetlen Isten lenni. Csak egyféleképpen akar Isten lenni: velünk, az emberrel, közöttünk, bennünk, és mint maga is egy ember.

Az is mindennél tisztábban mutatkozik meg Jézus Krisztusban – jobban, mint bármi történetben, vagy akár az emberiség történetében – hogy mi az igazság az ember felől. Őbenne meglátjuk, hogy az egyetlen útja, hogy teljes, igaz emberek legyünk, és tökéletesen szabadok, az az egységünk Istennel.

Istennek e szenvedélyes vágya, hogy az embert visszaállítsa egységbe Önmagával, arra hajtotta Őt, hogy semmi ár ne legyen drága értünk. Semmi mélység nem tarthatta Őt vissza, hogy elérje ezt. Így abban a tettében, hogy emberré vált, felvállalt egy nagyon komoly összeütközést. Minden, ami valaha is Isten és ember között állt, minden akadály, az elválasztottság minden formája (ezt hívja a Biblia bűnnek), összecsapott, és végérvényes kudarcot vallott ebben az Isten-emberben, Krisztus Jézusban.

Amikor az időtlen Teremtőd emberré vált, titokzatos módon eggyé vált veled, hogy mindennel leszámoljon, ami eddig közöttetek állt. Hogy megszabadulva, teljesen és valóban igazi önmagad lehess. Amikor eggyé lett veled, szembe is nézett mindennel, amivel te nézel szembe… és mindent legyőzött! Halálában te haltál meg! A régi létezéseddel – távolságtartásban Tőle, és életközösségben a bűnnel – végérvényesen leszámolt Jézusban. Tiszta lapot kaptál, minden vétkedet megbocsátotta.

Jézus feltámadásában, egy új életre támadtál fel – arra az eredeti életre, amelyet neked Isten szenvedélyesen megálmodott már a kezdet kezdetén. Mennybemenetelében te is felemeltettél, az elképzelhető legdicsőségesebb rangra – olyan helyre, ahol Isten gyönyörködik benned!

Az egyetlen dolog, ami valaha is visszatartott téged attól, hogy örömödet leld ebben az igazságban, az a vakság. Amikor nem azt látjuk, amit Isten lát, akkor nem élvezhetjük azt, amiben Ő gyönyörködik. De épp ezek a szavak, amiket most olvasol, emlékeztetnek téged arra, hogy Istennel egy vagy. Életed el van rejtve Krisztusban egységben az Istennel.
Ébredj rá igazi önmagadra: 
„Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember [mint egy tükörben], öröm tölt el, ha meglátlak [meglátom magam, a te hasonlatosságodat], amikor fölébredek.” (17. zsoltár 15) 

Mitévő legyek?

Most talán azt kérdezed: ha ez így van, mitévő legyek? Hogyan válaszolhatnék egy ilyen hírre? Tudod, az igazi örömhír része az is, hogy a munka oroszlánrészét Isten már elvégezte tehelyetted! Jézus már mindent legyőzött, ami köztetek állt! Hálás szív… felébredő szeretet… ez az egy van számodra hátra. Úgy is hívhatjuk, hit.

Íme, egy egyszerű javaslat, hogyan fejezd ki a hitedet. Fordítsd a figyelmedet befelé.  Lásd meg Őt, aki megteremtett téged saját hasonmására, és aki Önmagát veled eggyé tette… tebenned. Válaszolj minderre saját gondolataiddal és szavaiddal… vagy valahogy így: Uram, köszönöm azt, Aki vagy, és köszönöm, amit tettél értem. Ahogy Jézus Krisztusban Te odaadtad Magadat szeretetben nekem, én is odaadom magamat szeretetben Neked.
A saját képedre és hasonlatosságodra teremtettél engem, így belátom, hogy a te tulajdonod vagyok. Azért alkottál, hogy szeretve legyek… itt vagyok hát, drága Istenem, szeress!

Forrás:

 http://bacsipista.wordpress.com/2014/09/09/210/

 http://ertekesvagy.blogspot.hu/2012/03/felbecsulhetetlenul-ertekes-vagy.html

Ki vagyok, és- ki szeretnék lenni?

Ki vagyok, és- ki szeretnék lenni?

I. Bevezetés:

- A dolog úgy áll, hogy a ma emberét nagyon foglalkoztatja ez a kérdés: ki vagyok én? Milyen vagyok? Milyennek lát a környezetem? Elég jó vagyok-e? Hogyan lehetek jobb, olyan, mint az ideálok? Hogyan lehetek önmagam? Hogyan lehetek különleges? Stb.

- A világban egyébként egy kettős folyamat figyelhető meg: egyrészt légy önmagad, egyedi vagy, légy különleges. Másrészt a nagyon erős trend, ami besorol, ami diktál, amiből ha kilépsz, nem vagy naprakész, nem vagy friss és divatos, akkor le vagy írva. Ez különböző dimenziókban a mindennapi életterünkben is ott van.

- Ez nem volt mindig így, az újkor előtt az ember önmagát a közösség részeként értelmezte, és ezeket a kérdéseket önmagára nézve nem tette fel. Ezért élt pl. az érdekházasság rendszere, mert a család, a közösség érdeke felülírta az egyénét. És ez akkor így volt jól, akkor is, ha ma ez ellen felháborodunk, nem értjük, helytelenítjük.

- Az egyén önmeghatározásának kérdése egy csomó nehézséget jelent. Pláne úgy, ha nincs olyan kontrollcsoport, közösség, ahol megfelelő segítséget, reflexiókat kaphat valaki. Sok hamis válasz és „ferde tükör” van a világban, és nehéz tájékozódni, hogy kinek / minek higgyünk. Pláne, hogy az ember sokszor azt sem tudja, magáról mit gondoljon.

II: További gondolatok:

- Az, hogy mit gondolunk magunkról, tartalmilag jelentheti a:
* külsőnket
* a belső tulajdonságainkat, jellemzőinket
* a viselkedésünket

- Azt a minőségi kategóriát, hogy a fenti területekkel milyen viszonyban vagyunk,önértékelésnek nevezzük.

- Az ember abban a feszültségben él, hogy van az önértékelése, és az én ideálja: tehát ahogy látja magát, és emilyenné szeretne válni. Utóbbit sosem fogja elérni, csak vágyik rá, törekszik rá.

- Az én ideál lehet olyan nagy hatással az emberre, hogy bálvánnyá lesz, mert állandóan annak elérésén munkálkodik, és minden mást ennek rendel alá.

- Van viszont olyan is, aki az én ideálját valósnak tartja, és azt hiszi, ő olyan- ez az önmagát túlértékelő típus, aki úgy érzi folyton, őt nem értékeli a környezet igazán…

III. Az Igéről:

Zsoltárok 139, 13-18:

13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. 
14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. 
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. 
16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. 
17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! 
18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.

1. A zsoltár felirata az, hogy Isten mindenütt jelen van. Ez csodálatos alapigazság. Miért ne lett volna
akkor ott, amikor én formálódtam, születtem? Ismer, hiszen Ő az alkotóm, stb. Ez a kiindulási alap,
ami már itt nagy bizalomra, reménységre, bizakodásra adhat okot.

2. Isten alkotásai csodálatosak- én is egy csoda vagyok. Ezt sokszor nehéz elhinni. Pedig így van. Csodálatos a teremtett világ, és benne az ember. Egyediek vagyunk, csodálatosak, gyönyörködik bennünk az Atya! Dicsérjük ezért Istent! Legyünk hálásak, mert nincsenek véletlenek! Miért nehéz ezt elhinni?
a. A bűnről szóló tanítás sokszor bekavar itt, pedig nem kellene…
b. Az elvárások, amelyek állandóan megfogalmazódnak velünk szemben, lenyomnak minket.
c. Alkalmatlanságunk, kudarcaink, bukásaink emlékei…
d.Meg hát nézzünk már tükörbe…! ☺

3. Létünknek, formálódásunknak titkai vannak. Nem érthetünk mindent. Legfeljebb elképzeléseink lehetnek. Sejtéseink. Akár biológiai fejlődésünkre, működésünkre nézve, akár lelki folyamatainkra. Titkok azok a dolgok is, amiket nem értünk, amiket szeretnénk megfejteni, miért történtek úgy, ahogy történtek velünk. Mit kezdjünk a titkokkal? Egyrészt lehet kutatni, válaszokat keresni, másrészt
elfogadni, hogy „a titkok az Úréi (…a kijelentett dolgok pedig miénk is a mi fiainké mindörökre”- mondja az Ige).

4. Istennek terve van velünk. Ez biztos. A zsoltár azt mondja, Isten szándékai, tervei drágák, azaz értékesek: objektíven is, de a számunkra is. Istennek terve van velünk, célja van a létünknek, és annak is, amilyennek alkotott. Ennek további dimenziói vannak:

a. Ott, azok felé az emberek felé akar használni, ahol vagyok, élek.

b. Úgy akar használni, amilyenné alkotott, tehát ha pl. érzékeny vagyok, akkor az érzékenységemmel fog használni, stb.

c. Talentumokat adott Isten nekünk, használni kell az ajándékainkat, hogy szándékai beteljesülhessenek rajtunk keresztül. Mindenkinek vannak ajándékai, fel kell fedezni őket!

Isten terveinek száma végtelen (mint a homokszemek), az élet végtelen lehetőségek tárháza. Hogy élünk ezekkel a lehetőségekkel? Nyilván sok mindent elmulasztunk. Ezért kell a vezetés, a megerősítés Isten részéről, mit tegyünk, hogyan éljünk, hogy tekintsünk magunkra.

5. Az Úr a kezdet és a vég. Így zárul ez a zsoltárrész: a végén is csak nálad vagyok. Isten alkotott minket, Tőle jöttünk, és végül hozzá megyünk, és közben sem enged el minket.

a. Olyan szép ez a két szó: nálad vagyok. Ízlelgessük kicsit! Mit jelent ez számunkra?

b. Vannak még ilyen kijelentései az Igének az Istennel való kapcsolatban, pl.:
- veled vagyok
- a tiéd vagyok
- a kezedben vagyok
- érted vagyok (létezem)
- általad vagyok

c. Isten szeretetében oldódhat fel az önértékelés minden zavara, harca, nehézsége: Ő elfogad és szeret úgy, ahogy vagyunk. Értünk adta Jézust, megváltott. Meg kell tanulnunk magunkat és másokat is elfogadni!

ÖNBECSÜLÉS

ÖNBECSÜLÉS 

"Mit neked az emberek dicsérete vagy annak hiánya, 
ha tudod, hogy a szerető Isten szemefénye vagy."

AZ ÖNBECSÜLÉS HIÁNYA OKOZTA BONYODALMAK

Több vizsgálat is bizonyítja, hogy az önbecsülés alacsony szintje számos problémát okoz, ami káros hatással lehet a külső megjelenésünkre épp úgy, mint párkapcsolatunkra vagy az életpályánkra. Az alábbiakban felsoroljuk, mik a leggyakrabban előforduló problémák, és azt is, mit tehetünk a megoldás érdekében.

Önutálat

Néha valamennyiünkkel előfordul, hogy utáljuk magunkat ezért vagy azért, de ha ez folyamatos és mindenre kiterjed, az az alacsony önbecsülés klasszikus tünete. Düh és frusztráltság jellemzi, ilyenkor még a legkisebb hibáinkat sem tudjuk magunknak megbocsátani.

Segítség: Hallgattassuk el az önkritikus hangot, és gondolkozzunk pozitívan. Bocsássuk meg a hibáinkat, senki sem tökéletes. Ne féljünk attól, hogy újraírjuk a forgatókönyvet, hiszen az életünkről van szó.

Tökéletességre való törekvés

Az alacsony önbecsülés egyik legrombolóbb aspektusa a perfekcionizmus, az, ha valaki tökéletes akar lenni, ezért persze állandó frusztráltságban él, mert soha nem érzi elég jónak, amit tesz, vagy elér.

Segítség: Tűzzünk ki reális célokat, és legyünk a tudatában annak, hogy más egy dologban kudarcot vallani, mint teljesen sikertelen embernek lenni. Ne keverjük össze a kettőt, és ne csináljunk a bolhából elefántot.

Negatív testkép

A negatív testkép gyakran jár együtt az alacsony önértékeléssel és ez fordítva is igaz, valamint sok mindenre rossz hatással lehet.

Segítség: Ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz, ez bizonytalansághoz vezet. Törődjünk az egészségünkkel, az egészséges étkezés és a kellő mennyiségű mozgás jó közérzetet ad. Ügyeljünk a külsőnkre, a negatív testkép gyakran járhat együtt azzal, hogy elhanyagoljuk magunkat, mondván, "úgysincs értelme".

Az értéktelenség érzete

Ez akkor uralkodik el rajtunk, ha azt hisszük, hogy nem vagyunk olyan értékesek, mint mások.

Segítség: Fogadjuk el, hogy mindenkiben van valami érték, valami, amire büszke lehet. Lehet másokra felnézni, de ez ne járjon önmagunk leértékelésével. Ne feledjük, tőlünk is függ, hogy mások milyennek látnak bennünket, hogyan bánnak velünk.

Túlérzékenység

Ez az alacsony önbecsülés egyik legfájdalmasabb megjelenési formája. Ha feldühít a bírálat vagy éppen teljesen magunkba roskadunk tőle, érdemes tenni valamit a túlzott érzékenység ellen.

Segítség: Figyeljünk oda pontosan, hogy mi is hangzik el, így az értékén tudjuk kezelni mások megjegyzéseit. Ha nem tisztességes a bírálat, emeljük fel a szavunkat ellene, ha van benne igazság, tanuljunk belőle.

Félelem, szorongás

Egyenesen következik az önbecsülés hiányából, ha félünk, és azt hisszük, tehetetlenek vagyunk, képtelenek a változtatásra.

Segítség: Tegyünk különbséget valódi és alaptalan félelem között, és építsük fel az önbizalmunkat azáltal, hogy szembenézünk a félelmeinkkel.

Düh

A düh normális érzés, de az alacsony önbecsüléssel bíróknál torzulhat. Ha a düh felgyülemlik, kitöréshez vezet.

Segítség: Tanuljunk meg uralkodni magunkon, de ne hagyjuk fortyogni a dühünket, hanem azonnal fejezzük ki az érzéseinket. Ha ez nem sikerül, próbálkozzunk mélylégzéssel, vagy számoljunk el magunkban tízig, míg bármit teszünk vagy mondunk.

Tetszeni akarás

Nagy problémája ez azoknak, akik kevésre becsülik önmagukat, és csak rontja az önértékelést.

Segítség: Tanuljunk meg nemet mondani, értékünk nem a mások elismerésétől függ. Gondoljunk a saját szükségleteinkre is. Korlátozzuk tudatosan mások ránk gyakorolt hatását, befolyását.

Forrás: informed.hu

http://nicelife.hu/cikkek/mertekletesseg/onbecsules.php

Nem vagy kevesebb!

Nem vagy kevesebb!

Gyakran mondod, hogy Te más vagy.
Úgy érzed, egy homokszem vagy a világban.
Egy homokszem, mit a szél hord-visz,
akinek az életben haszna nincs.

Nézd a kagylóban növekvő gyöngyöt!
Tudod, az miből fejlődött?
Apró, tengeraljon lévő homokszemcsékből.
Ha rád tör a bánat, nézd őt,
a homokból lett igazgyöngyöt!

Érezd azt, hogy nem vagy kevesebb,
még akkor sem, ha ezt elhitették Veled!
Te is ember vagy, mint bárki más,
Neked is ugyanúgy jár a boldogság.

Nem kell a könny, Te nem vagy fogoly,
hát legyen az arcodon mindig mosoly!

(S. Sz.)

Forrás

Facebook

Vállald önmagad! - minél előbb!

 

Vállald önmagad! 

„Kezdettől fogva adjunk hű képet magunkról, mert így könnyebben találhatunk olyan párt, aki szintén vállalja magát. Így nagyobb esélyünk lesz a kölcsönös és egyenrangú kapcsolatra, melyben mindketten egyszerre adunk és kapunk, és kölcsönösen vállalunk áldozatot egymás és kapcsolatunk érdekében.”

 

( Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend )

"Drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek."

"Drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek."

 (Ézs 43:4)

Mai Igénk Isten személyes bíztatása számunkra. Az alábbi történet is segít ennek elmélyítésében:
Egy professzor felmutat egy 10.000 Ft-os bankjegyet az évfolyamnak, majd megkérdi a hallgatókat: „Ki szeretné ezt a bankjegyet?" Minden gyerek felemeli a kezét. Összegyűri a kezében a pénzt, majd újból felteszi a kérdést az osztálynak: „Továbbra is szeretnétek?" A kezek ismét az égbe emelkednek. A professzor eldobja a gyűrött bankjegyet, majd ráugrik és eltapossa, ezután újból megkérdi: „Még mindig akarjátok a pénzt?" A hallgatók újból jelentkeznek egytől egyig. A professzor ekkor így szól: „Kedves hallgatóim, ma tanultatok egy nagyon fontos leckét az élettől: Habár ezt a 10.000 forintot összegyűrtem, rátapostam és eldobtam, de továbbra is szeretnétek, ha a tiétek lenne, mert a bankjegy értéke nem változott, még most is 10.000 forintot ér! Sokszor az életben ellenkeznek veletek, emberek visszadobnak és elutasítanak titeket. Azt érzitek, hogy már nem ér semmit a létetek, de a ti ÉRTÉKETEK nem változik soha Isten szemében, még akkor sem, amikor a legrosszabb passzban vagytok, az emberi életetek ÉRTÉKE TOVÁBBRA IS UGYANANNYIT ÉR!
Csak annyit teszek még hozzá, hogy Jézusban, az Ő értünk hozott áldozatában láthatjuk meg Isten előtti értékünket igazán…

A nap gondolata:
"Mindennek van fény- és árnyoldala, a mi Istenünk pedig mind a két oldalon megtalálható."
(Spurgeon)

Forrás
Napi Ige és Gondolat - 2014.
 

Miért félek attól, aki vagyok?

  John Powell: 

Miért félek attól, aki vagyok? 

Engem mint személyt az határoz meg, hogy mit gondolok, döntök, érzek, értékelek, tisztelek, becsülök, szeretek, utálok, kívánok, remélek, hiszek, mitől félek és mire kötelezem el magam. Ezek a választások határozzák meg a személyiségemet, és mindez a változás folyamatában van. Ha a személyiségemet mezítelenül feltárom előtted, ne hagyd, hogy szégyenkezzem. De ha elmondom neked, ki vagyok én, lehet, hogy nem tetszik neked, az aki vagyok, pedig ez mindenem. Hogy nyíltan és őszintén feltárjam magam, ahhoz a legmerészebb bátorságra van szükségem. Az egészen élő személy viselkedése mindig kiszámíthatatlan. Egyszerűen azért, mert szabad. Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni.