Ki vagyok, és- ki szeretnék lenni?

Ki vagyok, és- ki szeretnék lenni?

I. Bevezetés:

- A dolog úgy áll, hogy a ma emberét nagyon foglalkoztatja ez a kérdés: ki vagyok én? Milyen vagyok? Milyennek lát a környezetem? Elég jó vagyok-e? Hogyan lehetek jobb, olyan, mint az ideálok? Hogyan lehetek önmagam? Hogyan lehetek különleges? Stb.

- A világban egyébként egy kettős folyamat figyelhető meg: egyrészt légy önmagad, egyedi vagy, légy különleges. Másrészt a nagyon erős trend, ami besorol, ami diktál, amiből ha kilépsz, nem vagy naprakész, nem vagy friss és divatos, akkor le vagy írva. Ez különböző dimenziókban a mindennapi életterünkben is ott van.

- Ez nem volt mindig így, az újkor előtt az ember önmagát a közösség részeként értelmezte, és ezeket a kérdéseket önmagára nézve nem tette fel. Ezért élt pl. az érdekházasság rendszere, mert a család, a közösség érdeke felülírta az egyénét. És ez akkor így volt jól, akkor is, ha ma ez ellen felháborodunk, nem értjük, helytelenítjük.

- Az egyén önmeghatározásának kérdése egy csomó nehézséget jelent. Pláne úgy, ha nincs olyan kontrollcsoport, közösség, ahol megfelelő segítséget, reflexiókat kaphat valaki. Sok hamis válasz és „ferde tükör” van a világban, és nehéz tájékozódni, hogy kinek / minek higgyünk. Pláne, hogy az ember sokszor azt sem tudja, magáról mit gondoljon.

II: További gondolatok:

- Az, hogy mit gondolunk magunkról, tartalmilag jelentheti a:
* külsőnket
* a belső tulajdonságainkat, jellemzőinket
* a viselkedésünket

- Azt a minőségi kategóriát, hogy a fenti területekkel milyen viszonyban vagyunk,önértékelésnek nevezzük.

- Az ember abban a feszültségben él, hogy van az önértékelése, és az én ideálja: tehát ahogy látja magát, és emilyenné szeretne válni. Utóbbit sosem fogja elérni, csak vágyik rá, törekszik rá.

- Az én ideál lehet olyan nagy hatással az emberre, hogy bálvánnyá lesz, mert állandóan annak elérésén munkálkodik, és minden mást ennek rendel alá.

- Van viszont olyan is, aki az én ideálját valósnak tartja, és azt hiszi, ő olyan- ez az önmagát túlértékelő típus, aki úgy érzi folyton, őt nem értékeli a környezet igazán…

III. Az Igéről:

Zsoltárok 139, 13-18:

13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. 
14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. 
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. 
16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. 
17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! 
18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.

1. A zsoltár felirata az, hogy Isten mindenütt jelen van. Ez csodálatos alapigazság. Miért ne lett volna
akkor ott, amikor én formálódtam, születtem? Ismer, hiszen Ő az alkotóm, stb. Ez a kiindulási alap,
ami már itt nagy bizalomra, reménységre, bizakodásra adhat okot.

2. Isten alkotásai csodálatosak- én is egy csoda vagyok. Ezt sokszor nehéz elhinni. Pedig így van. Csodálatos a teremtett világ, és benne az ember. Egyediek vagyunk, csodálatosak, gyönyörködik bennünk az Atya! Dicsérjük ezért Istent! Legyünk hálásak, mert nincsenek véletlenek! Miért nehéz ezt elhinni?
a. A bűnről szóló tanítás sokszor bekavar itt, pedig nem kellene…
b. Az elvárások, amelyek állandóan megfogalmazódnak velünk szemben, lenyomnak minket.
c. Alkalmatlanságunk, kudarcaink, bukásaink emlékei…
d.Meg hát nézzünk már tükörbe…! ☺

3. Létünknek, formálódásunknak titkai vannak. Nem érthetünk mindent. Legfeljebb elképzeléseink lehetnek. Sejtéseink. Akár biológiai fejlődésünkre, működésünkre nézve, akár lelki folyamatainkra. Titkok azok a dolgok is, amiket nem értünk, amiket szeretnénk megfejteni, miért történtek úgy, ahogy történtek velünk. Mit kezdjünk a titkokkal? Egyrészt lehet kutatni, válaszokat keresni, másrészt
elfogadni, hogy „a titkok az Úréi (…a kijelentett dolgok pedig miénk is a mi fiainké mindörökre”- mondja az Ige).

4. Istennek terve van velünk. Ez biztos. A zsoltár azt mondja, Isten szándékai, tervei drágák, azaz értékesek: objektíven is, de a számunkra is. Istennek terve van velünk, célja van a létünknek, és annak is, amilyennek alkotott. Ennek további dimenziói vannak:

a. Ott, azok felé az emberek felé akar használni, ahol vagyok, élek.

b. Úgy akar használni, amilyenné alkotott, tehát ha pl. érzékeny vagyok, akkor az érzékenységemmel fog használni, stb.

c. Talentumokat adott Isten nekünk, használni kell az ajándékainkat, hogy szándékai beteljesülhessenek rajtunk keresztül. Mindenkinek vannak ajándékai, fel kell fedezni őket!

Isten terveinek száma végtelen (mint a homokszemek), az élet végtelen lehetőségek tárháza. Hogy élünk ezekkel a lehetőségekkel? Nyilván sok mindent elmulasztunk. Ezért kell a vezetés, a megerősítés Isten részéről, mit tegyünk, hogyan éljünk, hogy tekintsünk magunkra.

5. Az Úr a kezdet és a vég. Így zárul ez a zsoltárrész: a végén is csak nálad vagyok. Isten alkotott minket, Tőle jöttünk, és végül hozzá megyünk, és közben sem enged el minket.

a. Olyan szép ez a két szó: nálad vagyok. Ízlelgessük kicsit! Mit jelent ez számunkra?

b. Vannak még ilyen kijelentései az Igének az Istennel való kapcsolatban, pl.:
- veled vagyok
- a tiéd vagyok
- a kezedben vagyok
- érted vagyok (létezem)
- általad vagyok

c. Isten szeretetében oldódhat fel az önértékelés minden zavara, harca, nehézsége: Ő elfogad és szeret úgy, ahogy vagyunk. Értünk adta Jézust, megváltott. Meg kell tanulnunk magunkat és másokat is elfogadni!