Társra Várva
VAN
EGY IGE A BIBLIÁBAN, AMI SEGÍTSÉGET JELENT A NEHÉZ IDŐKBEN - VÁRAKOZÁS,
REMÉNYTELENNEK TŰNŐ HELYZET, MEGFOSZTÁS, VISSZAUTASÍTÁS IDEJÉN. ÉRDEMES
VÉGIGGONDOLNI...
Jakab 1,2-5.
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki. De kérje hittel…
Eszembe jut egy másik barátom is. Évek óta várt a társra. Nem érkezett. Ő felkészült volt. Anyagilag – egzisztenciálisan – és érettségben, készen állt. Nem adta olcsón magát. Sokan próbálták „összehozni” másokkal, lányokkal, „alkalmas jövendőbelikkel” – de (bár nagyon barátságos, és nyitott volt), nem „adta olcsón” magát. Tudta, hogy neki kell majd egy életen át együtt élnie azzal, akit kapni fog. Tudta, hogy a házasság nem csak „szerelem az első látásra”, nem százméteres rövidtáv, hanem maratoni futás, barátságon alapul, és azon, hogy mennyire tudunk beszélgetni egymással, hogy tudunk békességben élni és együttmunkálkodni Isten munkájában. A házasság alapja a barátság, az, hogy megértjük egymást, összecsiszolódik a gondolkodásunk, és boldogan keressük, és látjuk meg, amiket együtt elvégezhetünk – Isten munkájában.
Úgyhogy, bár nyitott volt, és senkitől nem zárkózott el, várt.
Így kezdtünk el vele beszélgetni. (Meg kell mondjam, nagyon barátságos volt, a gyerekek nyelvén nagyszerűen értett, tudta, mi az örömük, és hogyan lehet boldoggá tenni őket – s nekünk négy is volt ebben az időben. Nagyszerű napokat töltöttünk vele együtt, sok jót is tett velünk – ahogy másokkal is, mindenkivel, akinek csak segítségre volt szüksége – szerettük volna, ha élete „révbe jut” ezen a területen.) Ott ültünk az Almássy téren, és beszélgettünk a padon. „Mit szeretnél?”, „tudod-e, gondolsz-e valakire, van-e valaki, akiről úgy gondolod, hogy az Úrtól lenne számodra?” – kérdeztük, és elkezdett kibontakozni egy kép. Ott van a személy, mélyen, a gondolataiban, egy olyan hölgy, aki pontosan megfelel neki, hozzá illik – de visszautasította őt. Legalábbis, barátunk, így érezte. És ahogy beszélgettünk, (s kértük közben a bölcsességet a mennyből), úgy láttuk, hogy „még nem lefutott” ez a dolog. Még van benne valami, amit meg lehet tenni. És beszélgettünk tovább. A végén megszületett egy levél gondolata. Amikor barátunk megírta, beolvasta nekünk telefonon, kell-e még rajta valamit csiszolni. Amikor „tökéletes” lett, elküldte. A válasz nem volt pozitív. De tovább imádkoztunk, és a menny bölcsessége nem engedett egyszerűen napirendre térni felette. Kérdezgettük – most telefonon – mit tenne? Elmenne hozzá. Rendben. Autóba ült még pitymallat előtt, és hajnalra, mire a hölgy munkába indult volna, már ott állt előtte, egy szál rózsával. (Romantikus, ugye? De ki mondta, hogy a Szent Szellem a maga kedves bölcsességével elvetné a romantikát?) A hatás nem volt „azonnali” győzelemre utaló. De akkor is megtörtént. És még egyszer. És még egyszer. Nem számítottak a kilométerek százai, nem számított a hajnali – éjszakai – felkelés, hiszen autózás nélkül a rózsát sem lehet odaadni.) De a helyzet nem látszott megoldódni. Imádkoztunk, és kértük a bölcsességet. Újra és újra átbeszéltük a helyzetet. Barátunk megmaradt a Jak 1,2-4-ben, nem adta fel a hálaadás, az öröm pozícióját, nem engedte magát lenyomni a kísértő által. S megmaradt a Jak 1,5-ben is, kérte a bölcsességet, a vezetést, és amit mondott, mutatott az Úr, megtette. Mi is benne maradtunk mindkettőben – Jak 1,2-4-ben (akármilyen hírt hallottunk is), és a Jak 1,5-ben, kértük újra és újra a menny bölcsességét – s az Úr megadta. Még egy levél született, már keményebb mint az előző – de az „igazságot” szeretetben úgy tudta átadni, hogy a hölgy (aki szintén imádkozott), „megadta magát”, és „rábízta fenntartásait az Úrra”. Jól tette. Három gyönyörű és értelmes gyermeküket nevelik azóta, szelíd és kedves férje mellett ez a hölgy minden nehézséget győzelemmel harcolt végig, s ha hátterében nem állna ott pontosan ez a férfi, nem lehetne sem ő, sem családja, sem kedves élete olyan boldog, mint amilyen most. Isten bölcsessége, lépésről-lépésre, megnyerte őt is, és barátunkat is, arra, hogy hallgassanak Rá, és tegyék azt, ami életük javát munkálja. Nem kapták meg azonnal a teljes „bölcsesség-porciót”, de megmaradtak a Jak 1,2-4-ben, „teljes örömnek tartották” azt, amiben voltak, és „tudták”, hogy Isten javukat munkálja, és győzelemre vezeti őket, s közben a Jak 1,5 szerint kérték, és várták Isten bölcsességét – és megkapták. Győztek.
S győzhetsz te is, kedves testvérem, ahogy kéred, és várod az Úr bölcsességét, és megmaradsz Vele együtt, a hit elkötelezett gondolkodásában, „teljes örömnek tartván” a nehézségeket, amiken átmész, „tudván”, hogy a te Urad végzi munkáját, és javadra fogja előhozni ezeket az időket – ha szereted Őt. Légy áldott, és győztes, szeresd Őt a kísértések, a nehézségek idején is, ha 42 vagy, miközben még mindig várod az Úrtól való társadat (mit barátunk volt), ha ellened mondanak, vagy akadályoznak abban, amit szeretnél, hogy kibontakozzon, és amiről tudod, hogy az Úrtól van – mint ő átélte.
Légy áldott, és harcold végig győztes harcaidat, és építsen eközben az Úr, a te Megváltó Istened olyan csodálatossá, amilyenné csak Ő tud építeni téged. Ámen.
Jakab 1,2-5.
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki. De kérje hittel…
Forrás
Facebook - Társra Várva
Jakab 1,2-5.
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki. De kérje hittel…
Eszembe jut egy másik barátom is. Évek óta várt a társra. Nem érkezett. Ő felkészült volt. Anyagilag – egzisztenciálisan – és érettségben, készen állt. Nem adta olcsón magát. Sokan próbálták „összehozni” másokkal, lányokkal, „alkalmas jövendőbelikkel” – de (bár nagyon barátságos, és nyitott volt), nem „adta olcsón” magát. Tudta, hogy neki kell majd egy életen át együtt élnie azzal, akit kapni fog. Tudta, hogy a házasság nem csak „szerelem az első látásra”, nem százméteres rövidtáv, hanem maratoni futás, barátságon alapul, és azon, hogy mennyire tudunk beszélgetni egymással, hogy tudunk békességben élni és együttmunkálkodni Isten munkájában. A házasság alapja a barátság, az, hogy megértjük egymást, összecsiszolódik a gondolkodásunk, és boldogan keressük, és látjuk meg, amiket együtt elvégezhetünk – Isten munkájában.
Úgyhogy, bár nyitott volt, és senkitől nem zárkózott el, várt.
Így kezdtünk el vele beszélgetni. (Meg kell mondjam, nagyon barátságos volt, a gyerekek nyelvén nagyszerűen értett, tudta, mi az örömük, és hogyan lehet boldoggá tenni őket – s nekünk négy is volt ebben az időben. Nagyszerű napokat töltöttünk vele együtt, sok jót is tett velünk – ahogy másokkal is, mindenkivel, akinek csak segítségre volt szüksége – szerettük volna, ha élete „révbe jut” ezen a területen.) Ott ültünk az Almássy téren, és beszélgettünk a padon. „Mit szeretnél?”, „tudod-e, gondolsz-e valakire, van-e valaki, akiről úgy gondolod, hogy az Úrtól lenne számodra?” – kérdeztük, és elkezdett kibontakozni egy kép. Ott van a személy, mélyen, a gondolataiban, egy olyan hölgy, aki pontosan megfelel neki, hozzá illik – de visszautasította őt. Legalábbis, barátunk, így érezte. És ahogy beszélgettünk, (s kértük közben a bölcsességet a mennyből), úgy láttuk, hogy „még nem lefutott” ez a dolog. Még van benne valami, amit meg lehet tenni. És beszélgettünk tovább. A végén megszületett egy levél gondolata. Amikor barátunk megírta, beolvasta nekünk telefonon, kell-e még rajta valamit csiszolni. Amikor „tökéletes” lett, elküldte. A válasz nem volt pozitív. De tovább imádkoztunk, és a menny bölcsessége nem engedett egyszerűen napirendre térni felette. Kérdezgettük – most telefonon – mit tenne? Elmenne hozzá. Rendben. Autóba ült még pitymallat előtt, és hajnalra, mire a hölgy munkába indult volna, már ott állt előtte, egy szál rózsával. (Romantikus, ugye? De ki mondta, hogy a Szent Szellem a maga kedves bölcsességével elvetné a romantikát?) A hatás nem volt „azonnali” győzelemre utaló. De akkor is megtörtént. És még egyszer. És még egyszer. Nem számítottak a kilométerek százai, nem számított a hajnali – éjszakai – felkelés, hiszen autózás nélkül a rózsát sem lehet odaadni.) De a helyzet nem látszott megoldódni. Imádkoztunk, és kértük a bölcsességet. Újra és újra átbeszéltük a helyzetet. Barátunk megmaradt a Jak 1,2-4-ben, nem adta fel a hálaadás, az öröm pozícióját, nem engedte magát lenyomni a kísértő által. S megmaradt a Jak 1,5-ben is, kérte a bölcsességet, a vezetést, és amit mondott, mutatott az Úr, megtette. Mi is benne maradtunk mindkettőben – Jak 1,2-4-ben (akármilyen hírt hallottunk is), és a Jak 1,5-ben, kértük újra és újra a menny bölcsességét – s az Úr megadta. Még egy levél született, már keményebb mint az előző – de az „igazságot” szeretetben úgy tudta átadni, hogy a hölgy (aki szintén imádkozott), „megadta magát”, és „rábízta fenntartásait az Úrra”. Jól tette. Három gyönyörű és értelmes gyermeküket nevelik azóta, szelíd és kedves férje mellett ez a hölgy minden nehézséget győzelemmel harcolt végig, s ha hátterében nem állna ott pontosan ez a férfi, nem lehetne sem ő, sem családja, sem kedves élete olyan boldog, mint amilyen most. Isten bölcsessége, lépésről-lépésre, megnyerte őt is, és barátunkat is, arra, hogy hallgassanak Rá, és tegyék azt, ami életük javát munkálja. Nem kapták meg azonnal a teljes „bölcsesség-porciót”, de megmaradtak a Jak 1,2-4-ben, „teljes örömnek tartották” azt, amiben voltak, és „tudták”, hogy Isten javukat munkálja, és győzelemre vezeti őket, s közben a Jak 1,5 szerint kérték, és várták Isten bölcsességét – és megkapták. Győztek.
S győzhetsz te is, kedves testvérem, ahogy kéred, és várod az Úr bölcsességét, és megmaradsz Vele együtt, a hit elkötelezett gondolkodásában, „teljes örömnek tartván” a nehézségeket, amiken átmész, „tudván”, hogy a te Urad végzi munkáját, és javadra fogja előhozni ezeket az időket – ha szereted Őt. Légy áldott, és győztes, szeresd Őt a kísértések, a nehézségek idején is, ha 42 vagy, miközben még mindig várod az Úrtól való társadat (mit barátunk volt), ha ellened mondanak, vagy akadályoznak abban, amit szeretnél, hogy kibontakozzon, és amiről tudod, hogy az Úrtól van – mint ő átélte.
Légy áldott, és harcold végig győztes harcaidat, és építsen eközben az Úr, a te Megváltó Istened olyan csodálatossá, amilyenné csak Ő tud építeni téged. Ámen.
Jakab 1,2-5.
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki. De kérje hittel…
Forrás
Facebook - Társra Várva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése