Egy Isten által rendelt kapcsolatra megéri várni.
Tudd, hogy a szerelem a legmegfelelőbb pillanatban fog majd megjelenni az életedben.
Nem hamarabb, nem később.
Mint minden ember, én is nyugodtabb vagyok akkor,
amikor vannak rövidebb távú terveim az életre. Csak a biztonság
kedvéért, ugye? Éveket előre tervezni, nincs sok értelme, hiszen bármi
megtörténhet addig. Sokkal inkább azzal szeretek tisztába lenni, hogy mi
vár rám a következő nap, hogy hasznosan be tudjam osztani az időmet.
Ezzel talán még nincs is gond, de ...
... frusztrálva érzem magamat, ha nem úgy történik meg az a bizonyos dolog, ahogyan én elterveztem.
Ilyenkor eldönthetem, hogy bosszankodok rajta egy sort - és ezzel időt
vesztek - vagy veszek egy nagy levegőt és megoldom a problémát
TÜRELEMMEL. Az utóbbi lenne a helyes megoldás - gondolom erre
te magad is rájöttél, csak nehéz alkalmazni. Talán már egyre többször
sikerül az utóbbi lehetőséget választani, azonban még mindig vannak
olyan helyzetek, amikor eluralkodik rajtam a keseredettség. Legfőképp
akkor, amikor nagy reményeket fűzök valamihez. Amikor várok valamire,
hogy végre megtörténjen. Ragaszkodom valami olyasmihez, amiről úgy
gondolom, hogy biztosan sikerülnie kell, mert másképp nem lehet, a
körülmények is megfelelőek, én ezért letettem valamit az asztalra ...
Egy szó, mint száz, az ember akkor a
legkiegyensúlyozottabb, ha tudja, hogy mi vár rá és mikor, valamint,
hogy mit kell megtennie a cél érdekében. Ezért az sincs ínyünkre, ha valaki mástól kell függenünk ideig-óráig. "Nekem ne mondd meg, hogy mit csináljak!" - ismerősen hangzik? Megpróbálkozunk mindennel, csak, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy mi eredetileg szerettük volna,
hiszen nehogy már a másiknak legyen igaza! Az élet pedig már csak azért
sem gyűrhet le! Ezt pedig néha akaratosan ... néha átgázolva másokon
... néha vitával tesszük. Szomorú.
Szóval, ha emberekkel szemben ezt tesszük, és csak hétköznapi tevékenységekről volt idáig szó, akkor meg se merem kérdezni, hogy: mi a helyzet Istennel? Ő már bizonyított eleget! Ő folyton gondoskodik rólunk! Állandóan megbocsát, mindig futhatunk Hozzá, ha baj van. Mégis félünk ... még jobban félünk, amikor arra kerül a sor, hogy Valaki egészen másra kell most bíznunk magunkat (nem csak a hétköznapokban).
Amikor bizonyítunk kéne Isten felé alázatunkat, türelmünket,
szeretetünket, kitartásunkat, és nem legutolsó sorban HITÜNKET, akkor
torpanunk meg! Csend van. Úgy érezzük nem történik semmi, de legfőképp jó biztos nem. Ilyenkor a legnehezebb erősnek maradni, reménykedni.
Úgy véljük, hogy itt már az ima sem segít, Isten biztos nem hallgat meg
(DE MEGHALLGAT) És ekkor jön az a rész, hogy ott suttog már az a
bizonyos hang a háttérben, hogy: "Hát nem látod, hogy Isten elfeledkezett rólad?" MOST ÁLLJ MEG! ISTEN NEM FELEDKEZETT EL RÓLAD, bármennyire is úgy tűnik!!!! Ne ess kétségbe! Bánni fogod utólag ...
Egy hívő, keresztény ember életében TELJESEN MÁST KÉNE JELENTENIE a "kontroll átadása" Istennek. Nem rettegni kéne tőle (és Tőle sem), nem kéne alkalmat se keresni arra, hogy hogyan lehetne belekontárkodni Isten akaratába (ha már befogadtam Őt életembe), esetleg kibújni alóla, mert nekem az nem tetszik. Minden, Isten terve elleni tettemmel CSAK HÁTRÁLTATOM AZT, amit Ő maga már elindított számomra - és bizonyosan rossz nem származhat belőle. Csak még egy kis kitartásra van szükség! Nem csak meglátom majd mit készített számomra, hanem meg is tapasztalom. CSODÁLATOS LESZ!
Nem szabad letörnie minden egyes apróságnak, nem szabad haragot engedni
a szívembe, ha éppen nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt én
képzeltem. Kötelességem elhinni azt, hogy Ő sokkal jobban tud nálam mindent! Hiszen Ő alkotott, Ő ismer a legjobban, sőt mi több, Neki van személyemre szabott terve a számomra! Muszáj megelőlegeznem a bizalmat Istennek! Merjem hát Isten kezébe tenni életemet.
Ámen.
Egy lelkész lánya
A kép és az igei gondolatok forrása
Facebook