Hogyan található meg a nagy „Ő”, az igazi társ?
1. Nincs sablon. Nincs két egyforma ember. Isten mindenkit az ő személyisége szerint és a vele kialakult közösség alapján vezet
2. A vezetés legfőbb alapja az Istennel Jézus Krisztusban vetett hit
által kialakult személyes kapcsolat, amelyet rendszeres igeolvasás is
imádság által, és a bennünk lakozó Szentlélek vezetése szerint
gyakorlunk.
3. Az Istennel való kapcsolatban életünk minden dolgát rendszeresen
„megbeszéljük”, és kialakul az a szellemi közösség Istennel, amelyben
érzékeljük az ő jóváhagyó vagy tiltó akaratát. Vagyis nem a
társválasztás kérdése az egyetlen ügyünk, amelyben Isten vezetését
kérjük és igényeljük.
4. A társkeresésben racionális, értelmes gondolkodás is segít.
Például ne legyen túl nagy különbség közted és a társad között. Se
korban, se kultúrában, se műveltségben, se anyagiakban, szóval egyetlen
területen sem. A hitben, szellemi elkötelezettségben való nagy különbség
különösen kockázatos. Előfordul ugyan, hogy a testi tűz lángja áthidal
nagy különbségeket is. Olykor – ha küldetéstudat is állhat a döntés
mögött – még tartóssá is válhat egy ilyen kapcsolat, de általában hosszú
távon kiütköznek és gyakran mindent felborítanak a túl nagy
különbségek. Ritkán fordul elő, hogy az egymással való azonosulás
felülírja és hosszú távon áthidalja a nagy különbségeket is.
5. Hasznos segítséget jelent a társválasztásban, ha vannak körülötted
olyan személyek, akik szeretnek, és van elég alázatod és irántuk való
bizalmad ahhoz, hogy feltárd előttük az érzéseidet, és tanácsot kérj
tőlük. A döntés felelőssége egyedül a tiéd, de a szíved gondolatait és
érzéseit jó lemérni és mások látását is figyelembe venni. Gondolok
szülők, lelki vezetők, barátok tanácsaira.
6. A társkeresés dolgában Isten belénk épített egy „iránytűt”, egy
különleges megérzést, amely szimpátiát és különleges vonzalmat támaszt,
és ezzel együtt tisztelettudó tartózkodást is az iránt a személy iránt,
akit társamul jelöl. Szerelem? Fénylő ragyogás a szívünkben, amely
felvillanyoz és lenyűgöz az illető irányában? „Felette nagy titok ez”–
mondja Pál apostol a férfi és nő szent kapcsolatáról. (Ef 5,32)
„Meglátni és megszeretni!”– szól a közismert mondás. Ez a megérzés a
hívő embert térdre kényszeríti, buzgó könyörgésre, hogy legyen
nyilvánvalóvá, valóban ő-e az, akit keresek? Néhány beszélgetésből aztán
kiderül, hogy tényleg rátaláltál-e szíved választottjára, vagy az, hogy
tévedtél. Erre is van esély. Esetleg kiderül, hogy más van a „bekötött
zsákban”, mint amire gondoltál, vagy az illetőnél nem talál viszonzásra a
te szíved gondolata. Ebből az is világos, hogy a társkeresés nem
egyesélyes. Nem hihetünk abban, hogy minden embernek az egész
emberiségből egyetlen másik ember lehet a házastársa. A keresés
fázisában több lehetőség merülhet fel. Amíg két ember – egy férfi és egy
nő – szent hittel és szívük teljességével nem mondták ki egymásnak az
igent, addig a választás többesélyes. Isten szabad akarattal rendelkező,
önálló személyiségnek teremtett bennünket, ami azt jelenti, hogy Isten
vezetését igényelve és elfogadva, de nekünk kell megtalálnunk a hozzánk
illő társat. Amikor mindkét személy (férfi és nő) a hit és a szív teljes
bizonyosságával mond egymásnak igent, akkor lezárult a keresés
időszaka, és a szeretetben, szerelemben halálig tartó hűség ideje
érkezett el.
7. A társkeresés időszakában három területen kell keresni, és
megtalálni egymással a harmonikus közösséget. Mindhárom terület
szeretetközösséget jelent a másik személlyel. A szeretetközösség három
területe az Újszövetség eredeti nyelvén, a görög nyelven a következő:
érosz, fileó és agapé. Az érosz (szerelem) a test területe. Szent testi
tűz támadt bennem, mert tetszik az arca, a haja, az alakja stb., vágyom
rá, hogy boldoggá tegyük egymást. A fileó lelki (pszichikus)
szeretetközösséget jelent. Jólesik, öröm beszélgetni vele, megosztani
egymással gondolatainkat, a múltunkat, a terveinket, a napi gondjainkat
és azok megoldását, a gyengéinket, az olvasmányainkat, a fájdalmainkat, a
reménységünket, méghozzá mindent nyíltan és őszintén. Vagyis olyan jó
barátok lettünk, hogy nem fogyunk ki a szóból. Olykor parázs vita is
kialakul, de mindig létrejön az egység. (Az eljegyzésünk előtti
időszakban kérdezte tőlem az édesanyám: „Mit tudtok annyit
beszélgetni?”) A harmadik terület az agapé, az Isten szeretetét jelenti.
A hit által nyert szeretet ez, amelynek lényege olyan önzetlen
szeretet, amely által a társamat akarom boldoggá tenni. Úgy szeretem,
ahogyan Isten szeret engem (Jn 3,16). Ennek forrása az a hitbeli
bizonyosság, hogy Isten ad bennünket egymásnak, ő szerkeszt eggyé, így
az ő áldását, vezetését igényeljük. Ő ad kegyelmet arra, hogy majd
egymást szeretetben támogassuk, elhordozzuk, egymásnak megbocsássunk,
áldását kérve alapítsunk családot. E hit és szeretet által fogadunk el
és nevelünk majd gyermekeket. Közös vágyunk és igényünk az Istennel
való szoros kapcsolat ápolása.
Hívő emberek számára nyilvánvaló, hogy a harmadik terület
felfedezése és kiépítése a legfontosabb. Ez Jézus Krisztusban az
egymással való hitbeli, lelki és ima-közösséget jelenti. Olyan élő
forrás ez, amely – ha gondosan ápoljuk és tisztán tartjuk – egész
életünkben frissítő és gyógyító forrást jelent majd. Szikla ez, amelyre a
házasságunk felépülhet. Bölcs és hasznos ezt a hitbeli, szellemi és
lelki közösséget az ismerkedés időszakában megépíteni. Ez az Istennel és
egymással idejekorán megépült közösség a későbbi időkben folyamatosan
segítséget nyújt, különösen, ha a másik két területen valamilyen
probléma, netán válság fenyegetne.
Az első terület (a szerelem, az érosz területe) az egészséges és
boldogan harmonikus házasságban aránylag szűk, de nagyon fontos területe
a házaséletnek. Nagyon fontos az ismerkedés idején határozottan
vizsgálni magunkban, és érzékelni egymásban is ennek a tiszta
szerelemnek a meglétét. A tiszta szerelem és a harmonikus testi közösség
hiánya mindent felboríthat a házasságban. Ugyanakkor fontos, hogy
kezeljük szentül a szerelmünket, és ne váljon idejekorán testi
közösséggé a kapcsolat. őrizzük meg tisztán (testi egyesülés nélkül)
magunkat a házasságkötés napjáig! Nem igaz, hogy testi kapcsolat kell
ahhoz, hogy a szerelmünk valódiságáról megbizonyosodjunk. Ezzel
foglalkozó szakemberek kimutatták, hogy sokkal többen válnak el olyanok,
akik a házasságkötés előtt megkezdték a testi együttélést. Érthető,
mert az ilyen kapcsolat által testi és felelőtlen, labilis érzéki
alapokra kerül az ember életének legszentebb és legfontosabb emberi
kapcsolata: a házasság. Vegyük komolyan, hogy a szilárd, békességes és
boldog házasság a lényegét tekintve sokkal inkább lelki és szellemi
közösség, mint testi és érzéki! A szellemi és lelki közösség az a jó
alap, amelyre építve a testi, érzelmi és érzéki közösség is harmonikus
és tiszta örömöt jelent a házasságban.
A házasságban való együttélés legszélesebb területe a fileó, vagyis a
lelki (pszichikus) szeretetközösség területe. Ez felöleli a mindennapi
életünk teljességét, napról napra és évről évre, a mindig soron lévő
problémák megoldását és elrendezését. Nyilvánvaló, hogy életünk
hétköznapjaiban naponta ezernyi téma és probléma merül fel, amelyeket a
házastársaknak meg kell beszélniük, és olykor nagyon fontos, máskor apró
kérdésekben folyamatosan döntést kell hozniuk. A munka, a pénzügyek, a
szabad idő eltöltése, a közös és külön programok, a gyermekek
elfogadása, majd a nevelésük feladata, az esetleges félreértések, a
jövőre vonatkozó tervek egyeztetése stb. mind olyan területek, amelyek
kikerülhetetlenül jelen vannak az életünkben. Jó és állandó beszélgető
közösségre van szükség a házasságban, időt és készséget adva egymásnak
szeretetteljes figyelmességgel, sőt egymást segítő, tiszteletadásban
egymást megelőző szeretettel. Pál apostol nagyon tömör fogalmazásban így
foglalja össze mindezeket: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”
(1Kor 16,14) Az ismerkedés időszakában azt kell felismernünk, hogy van-e
mindkét félben szeretetből fakadó készség arra, hogy értelmes és
harmonikus módon megbeszéljetek mindent, és a szeretet egységében
megtaláljátok a megoldásokat. Az életcél egysége, a közös látásmód
kialakulása, a másik fél gondolkodásának és tekintélyének az elfogadása
az, amely valószínűsíti, hogy két embert Isten rendelt egymás mellé.
Forrás
Gondolatok a házasságról