Randitanácsok
A tiszta együtt járás alapelvei
1. Törekedjetek minél többet közösségben lenni
Ifjúsági együttléteken, kirándulásokon, ünnepeken, szűkebb-tágabb családi körben, baráti társaságban stb. Egyrészt fontos, hogy lássuk a párunkat mennél több szituációban, lássuk, mire, kire hogy reagál. Egész más oldalát ismerjük meg a párunknak kettesben, mint másokkal. Másrészt a közösségi együttlétek kitűnő alkalmak arra, hogy megtapasztalhassátok, mennyire szoros kapcsolat alakulhat ki közöttetek, ha nem kézen fogva, egymásra cuppanva töltitek az időt, hanem szövetséget kötve a közösséget építitek. Ha beszélgettek azokkal, akik egyedül vannak, ha keresitek az alkalmat, hogy segítsetek. Ez -elismerem- első pillantásra szokatlan tanácsnak tűnik, mármint hogy ne kettesben legyetek állandóan, de van értelme: sokszor lesz az életben "közös küldetésetek", akkor is, ha nem vagytok együtt. És valljuk be, sokszor zavaró lehet, főleg kisebb társaságban, ha egy pár "nem száll ki egymásból"
2. Lehetőleg ne maradjatok "intim" kettesben
Ezen például egy üres lakás üres szobáját értjük, valamelyikőtök szobáját, ággyal, vagy közös sátorozást kettesben. Falakkal, egyébbel lehatárolt teret. Még akkor se aludjatok kettesben egy szobában, ha halál biztosak vagytok magatokban. Nem azért mert nem bízunk bennetek, hanem mert a szexuális hevület robbanásszerűen előtörhet, és mindent tarolhat. Olyan küzdelem, amiben nagyon könnyű alulmaradni. (Emlékeztek Enikő és Géza tapasztalatára? Vagy Fanniéksátras kirándulására? Nekik sikerült, de nem volt könnyű.) Magam is emlékszem egy biciklitúrára, ahol olyan volt a társaság, hogy együtt aludtunk. Nem kérek többet olyan küzdelmet... Még úgy sem, hogy utána erősebben kerültünk ki. Ez olyan dolog, amit nem éri meg, hogy megkockáztassuk. A hormonok csak arra várnak, hogy kitörhessenek : )
Ez persze nem azt jelenti, hogy sohasem lehettek kettesben. Az az idő tényleg a múlté. Csak tudatosítsátok magatokban a "veszélyhelyzeteket", és úgy legyetek kettesben (séta, kirándulás, közös forró csokizás, közös tanulás stb.), hogy feleslegesen ne teremtődhessenek helyzetek.
3. Rendszeresen szakítsatok időt lelketekről, legbelső életetekről beszélgetni.
Ennek a fontosságára nem lehet eléggé felhívni a figyelmet. A szerelem idején olyan szépnek, teljesnek látjuk a kapcsolatot, olyan összeillőnek tűnik minden, hogy anélkül elmúlhat a szerelem, hogy két ember a legbelsőbb életéről szót váltott volna. Idő, tér, "gyakorlás" kell ahhoz, hogy két ember ne csak a felszínen ossza meg az élményeit, érzéseit. Erre szükség van akkor is, ha pár nem hisz Istenben. Érzéseiket, gondolataikat, nehézségeiket nekik is meg kell osztaniuk egymással, hogy többek között ne váljanak egy háztartásban élő idegenekké. Hívő pár esetén a következő lépcsőfok a közös ima, Isten előtti közös elcsendesülés. Ez olyan mély lelki kapcsot hozhat létre, ami bármin átsegíti őket.
4. Tegyetek közös jó elhatározásokat.
Például hogy örömet okoztok embertársaitoknak. Szeretitek a "nehéz" embert. Naponta dícsérjetek meg valakit. Terjesszetek pozitív pletykát. Segítsetek szüleiteknek a házi munkában. Szokjátok meg, hogy jót tesztek egyedül és közösen is. Ezeket megtéve, megosztva maradandó köteléket fontok magatok közé.
5. Munkálkodjatok valamin közösen.
A rendszeres gyerekvigyázás ifjú házasoknál hihetetlen jó kezdet a jövőbeni együtt munkálkodáshoz. Egyrészt jó belekóstolni a jövőbe, másrészt sokat tanulhatunk nemcsak a gyereknevelésről, de a párunkról is. Egyik ismerősöm elmondta, hogy amikor először mentek gyereket vigyázni együtt még az együtt járásuk idején, nagyon jó volt látnia, hogy párja milyen talpraesetten old meg helyzeteket. Akkor gondolta először komolyan, hogy milyen jó apa válhat majd ebből az emberből.
Nagyon jó tapasztalatot szereztünk erről a férjemmel a 12 évvel ezelőtti varsói taizéi találkozón. Még az együtt járásunk elején volt, hogy együtt utaztunk ki. Jelentkeztünk segítőnek. Nem ételt kellett osztani, amire gondoltunk, hanem az egyik nagy imasátorban kellett "járőröznünk" jó korántól, és meg kellett kérnünk az imahelyen kényelmesen elhelyezkedő, fekvő fiatalokat, hogy húzzák össze magukat, hiszen még több ezren jönnek, és csak akkor férnek be, ha ténylegösszehúzva ül mindenki. Nagy volt a sátor, szét kellett válnunk. A feladat jóval kívül esett a komfortzónánkon. Na jó, utáltuk csinálni a nem mindig pozitív visszajelzések miatt. Csak amiatt nem adtuk vissza a feladatot, mert elhatároztuk, hogy együtt csináljuk, egy-egy pillantással erősítettük meg egymást. Ez hatalmas tapasztalat volt számunkra arról, hogy ki tudunk tartani valami kellemetlen elvégzésében, egymást segítve. Reméltük, ez a jövőt vetíti előre. (Bejött : )
6. Keressetek, és legyetek építői egy jó keresztény közösségnek.
Ne süppedjetek egymásba. Járjatok jó közösségbe: fiatalok közé, kirándulásra, szentmisére (nem hívő pár esetén akkor, ha lehetségesnek látjátok). Leginkább egy hívő közösség tud indítást adni egy nem hívőnek, hogy Istenre találjon. Segít kitartani az elhatározásban is. Keressetek tisztán készült párokat, és beszélgessetek velük. Jó pár buktatót kikerülhettek, ha tudjátok, másoknak mivel volt nehézségük. Vannak nagyon jó találkozók együtt járóknak, jegyeseknek.
(Alapgondolatok: Tomka Ferenc: Biztos út 140.o.)
Forrás: http://biztosut.blogspot.com/
