Andre Rabe
Felbecsülhetetlenül értékes vagy
Fordította: F. N. V.
Értékes és szeretett vagy, és valaki jobban
ismer téged, mint te önmagadat. A létezésedre valaki a képét és
hasonmását bélyegezte, és épp ettől vagy igazán értékes… hogy mennyire? A
legszebb álmaidban sem gondolnád…
Régen a pénzérmékre mindig annak az arcképe került, aki garantálta
az adott pénzdarab valódi értékét. Ma is mindig van valaki, ember vagy
egy intézmény a pénz mögött, aki szavatolja a pénz értékét. És attól,
hogy egy pénzdarab elvész, az értékét még nem veszíti el.
Aki megálmodott és eltervezett téged, terád az Ő saját képét és hasonmását pecsételte.
Jobban ismer téged, mint te magadat. Lehet, hogy te nem ismered Őt,
de Ő mindig ismert téged, már azelőtt is, hogy megszülettél volna.
Talán még tudatában sem vagy az Ő létezésének… Ő viszont mindig rád
gondol.
Most azt kérdezed: de miért?… Miért lenne valaki ennyire oda értem?
Hát azért, mert ennek az egész univerzumnak a megteremtője egy olyan
értéket és szépséget lát benned, ami meghalad mindent, amit a mi látható
világunkban ismerünk. Még azt is tudja, hogy egyszer talán egymásba
szerettek!
Mikor, Hol és Miért kezdődött az életed?
Mindegy, most hány éves vagy, a létezésed kezdete idővel nem fejezhető ki.
A származásod, az egyszerűen elképesztő! Kezdetben, még a teremtés
előtt, még mielőtt az idő meglett, mielőtt a gonosz létezett, volt: a
Szeretet. Egy egészen bensőséges kapcsolat, kölcsönös, és tökéletesen
beteljesedett. Ebben a Szeretetben nem voltak korlátok, csak a teljes
egymásba-feledkezés és az önátadás öröme… (valami, pontosabban Valaki,
akit ma Istennek hívunk). Ebben a lángoló szerelemben, a szenvedélyes
szeretetben megszületett egy álom… te!
Isten, aki a Szeretet, szerette volna mindezt a csodálatos
tartalmat, ami a közösségében kifejeződött, megosztani. Ezért alkotta
meg teremtményeit, akiket Önmaga képére és hasonmására teremtett. Isten,
aki mindentudó, és képes minden célját tökéletességre vinni, egy olyan
szerelmi kapcsolatot tervezett el, ami év-trilliókon átível, és ahol
végül a Szeretet győzedelmeskedik: nincs többé ellenségeskedés, nincs
többé gonosz.
Ez az igen jó hír nem egy új gondolat, hanem Isten ősi, eredeti elgondolása.
Képzeljük el most ezt a kezdetet. Engedjük Isten szellemét, hogy
elvigyen, odavonzzon erre a bizonyos pontra, ahol minden dolog eredete
van. Ámbár a tudomány megmagyarázni nem tudja, és a legnagyobb elmék
próbálták meghatározni mindhiába, Isten mégis bizonyos benne, hogy te
képes vagy felfogni a kikutathatatlant; hogy fel tudod becsülni a
motiváció értékét, amely életre szült téged; hogy visszaemlékezz, hogy
honnan indultál. Itt nincs tér, de nincsenek határok sem; nincs
teremtés, és még sincs üresség – csak Isten van az Ő teljességében. Nem
magányos, és nem szenved hiányt semmiben. Épp ellenkezőleg, a Benne
túláradó teljességben, a Belőle túlcsorduló szeretetben fogantál te.
Isten nem egy kis házi kedvencet gondolt el magának, aki majd
szórakoztatja! Egy olyan élőlényről szól Isten álma, aki képes felfogni,
elfogadni, visszatükrözni és viszonozni azt a minőségű szeretetet,
amely Istenben túlárad. Az Isteni szándék nem egy homályos és csupán
elméleti filozófia, hanem egészen világos, és teljesen konkrét…
Olyannyira tiszta terv ez, hogy egyenként és név szerint megnevezi
mindazokat, akik részt vesznek majd benne, és a teremtés szereplőivé
válnak. Így aztán, a világmindenség megteremtése előtt, Ő látott téged,
mégpedig Krisztusban. Ott, azon a ponton, véglegesen határozott is
felőled. Mindegy, hogy ezek után milyen tévutak és ellentmondások
merülnek majd fel, Ő már ott, egyszer s mindenkorra eldöntötte, hogy
kincse vagy: hibátlan és ártatlan Őelőtte, szeretetben.
Mikor kezdődött az életed? Még a teremtés előtt, még mielőtt az idő meglett.
Hol kezdődött az életed? A Szeretet kellős közepén, egy Szerelemben, amit ma Istennek hívunk.
Miért lettél egyáltalán? Hogy rajongással szeressenek… és hogy végül ugyanez a szeretet benned is felébredjen.
Az Ige testté lett.
„Az eredeti és tökéletesen hiteles Ige már szemtől szembe oda
volt fordulva Istenhez a kezdetektől fogva. Isten maga a tartalma ennek a
kifejező együttlétnek és közlésnek, melyben megmutatja személyes
jelenlétét és egyedi kiábrázolódását mindenben, ami csak létezik.
Tulajdonképpen Rajta kívül nincsen semmi, ami eredeti vagy
teremteni képes! Ő az egyetlen Teremtő, minden ihlet és alkotóerő
forrása. Minden, ami létezik, magán viseli az Isten kézjegyét, minden
létezőt ő szignózott.
Az élet, ami benne volt, az öltött testet az emberben – a benne
levő élet fénylik az emberben. (Egyértelműen az élet, ami Istenben van,
gyújtotta életre az emberi létezést.) Ez az eredeti világosság ragyog
még mindig, a sötétségben is, és nincs az a sötétség, ami elnyelné ezt a
világosságot.”
(János evangéliuma 1,1-5 „Az Élet lehelete” c. angol nyelvű Bibliafordítás alapján)
Nyilvánvalóan óriási az időszakadék napjaink és Isten teremtéskori
gondolatai között. Vajon emiatt el is veszett az, az idők homályába? Nem
így van. Az eredeti „álom” rólad az idők kezdete előtt született, és
tökéletesen megőrződött, teljes biztonságban, egy személyben, akinek a
neve: Jézus Krisztus. Őbenne Isten megtartotta gondolatmenetét, míg a
megfelelő idő el nem érkezett, hogy testben is láthatóvá váljon. Jézus
eljött, és emberi formában mutatta meg nekünk, hogy milyen életet
tervezett Isten számunkra már a kezdet kezdetén… olyan életet, amiben
Isten és ember olyan teljességgel eggyé vált, hogy egymástól már meg sem
különböztethető a kettő.
Az ember Istenben kezdődött. Bármilyen messze is távolodott az
elbukott ember az eredeti, ártatlan helyzetétől, Istennek soha, egy
pillanatra sem volt kétsége az ember teremtéskori, és mindmáig egyetlen
igazi valóját illetően.
Jézus Krisztus az a hely, az esemény, a személy, akiben Isten és
ember újra találkozik. Jézus Krisztusban Isten azt kezdeményezi, hogy
visszabékítse az embert Önmagához – hogy visszaállítsa az embert
eredeti, ártatlan valójába.
Jézus Krisztus teljességgel Isten és teljességgel ember is, és ezért nem csak Isten kezdeményezését testesíti meg, hanem az ember tökéletes válaszát is hitben, Istennek erre a kezdeményezésére.
Jézus Krisztusban sokkal jobban megmutatkozik az Atya szíve, mint
bármi történetben, amit valaha is elmeséltek, vagy bármely Bibliai
idézetben, amit a Szentírásban találhatunk. Jézusban Isten világossá
teszi, hogy Ő nem akar Isten lenni rajtunk kívül állva. Nem akar távoli
és megismerhetetlen Isten lenni. Csak egyféleképpen akar Isten lenni:
velünk, az emberrel, közöttünk, bennünk, és mint maga is egy ember.
Az is mindennél tisztábban mutatkozik meg Jézus Krisztusban –
jobban, mint bármi történetben, vagy akár az emberiség történetében –
hogy mi az igazság az ember felől. Őbenne meglátjuk, hogy az egyetlen
útja, hogy teljes, igaz emberek legyünk, és tökéletesen szabadok, az az
egységünk Istennel.
Istennek e szenvedélyes vágya, hogy az embert visszaállítsa
egységbe Önmagával, arra hajtotta Őt, hogy semmi ár ne legyen drága
értünk. Semmi mélység nem tarthatta Őt vissza, hogy elérje ezt. Így
abban a tettében, hogy emberré vált, felvállalt egy nagyon komoly
összeütközést. Minden, ami valaha is Isten és ember között állt, minden
akadály, az elválasztottság minden formája (ezt hívja a Biblia bűnnek),
összecsapott, és végérvényes kudarcot vallott ebben az Isten-emberben,
Krisztus Jézusban.
Amikor az időtlen Teremtőd emberré vált, titokzatos módon eggyé
vált veled, hogy mindennel leszámoljon, ami eddig közöttetek állt. Hogy
megszabadulva, teljesen és valóban igazi önmagad lehess. Amikor eggyé
lett veled, szembe is nézett mindennel, amivel te nézel szembe… és
mindent legyőzött! Halálában te haltál meg! A régi létezéseddel –
távolságtartásban Tőle, és életközösségben a bűnnel – végérvényesen
leszámolt Jézusban. Tiszta lapot kaptál, minden vétkedet megbocsátotta.
Jézus feltámadásában, egy új életre támadtál fel – arra az eredeti
életre, amelyet neked Isten szenvedélyesen megálmodott már a kezdet
kezdetén. Mennybemenetelében te is felemeltettél, az elképzelhető
legdicsőségesebb rangra – olyan helyre, ahol Isten gyönyörködik benned!
Az egyetlen dolog, ami valaha is visszatartott téged attól, hogy
örömödet leld ebben az igazságban, az a vakság. Amikor nem azt látjuk,
amit Isten lát, akkor nem élvezhetjük azt, amiben Ő gyönyörködik. De épp
ezek a szavak, amiket most olvasol, emlékeztetnek téged arra, hogy
Istennel egy vagy. Életed el van rejtve Krisztusban egységben az
Istennel.
Ébredj rá igazi önmagadra:
„Én pedig meglátom orcádat, mint
igaz ember [mint egy tükörben], öröm tölt el, ha meglátlak [meglátom
magam, a te hasonlatosságodat], amikor fölébredek.” (17. zsoltár 15)
Mitévő legyek?
Most talán azt kérdezed: ha ez így van, mitévő legyek? Hogyan
válaszolhatnék egy ilyen hírre? Tudod, az igazi örömhír része az is,
hogy a munka oroszlánrészét Isten már elvégezte tehelyetted! Jézus már
mindent legyőzött, ami köztetek állt! Hálás szív… felébredő szeretet… ez
az egy van számodra hátra. Úgy is hívhatjuk, hit.
Íme, egy egyszerű javaslat, hogyan fejezd ki a hitedet. Fordítsd a
figyelmedet befelé. Lásd meg Őt, aki megteremtett téged saját
hasonmására, és aki Önmagát veled eggyé tette… tebenned. Válaszolj
minderre saját gondolataiddal és szavaiddal… vagy valahogy így: Uram,
köszönöm azt, Aki vagy, és köszönöm, amit tettél értem. Ahogy Jézus
Krisztusban Te odaadtad Magadat szeretetben nekem, én is odaadom magamat
szeretetben Neked.
A saját képedre és hasonlatosságodra teremtettél
engem, így belátom, hogy a te tulajdonod vagyok. Azért alkottál, hogy
szeretve legyek… itt vagyok hát, drága Istenem, szeress!
Forrás:
