“Az Isten szeretet.”
(1 János 4:8)
Aki szeret, annak a tükrében
magamon is elcsodálkozhatom.
Isten
széppé (igazzá és szentté) teszi az övéit
– ezzel is megdicsőíti önmagát.
1. Igazzá tesz bennünket.
Visszahelyez a jó kapcsolatba. Az
Istennel való jó kapcsolathoz hitre van szükség:
“Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a
Krisztusban való hit által minden
hívőnek. Mert nincs különbség:
mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének [azaz mindenki
erkölcsi hiánybetegségben szenved].
Ezért Isten ingyen
igazítja meg őket
kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.”
- Róma 3:22-24
Az igaznak
nyilvánítás (régiesen
“megigazítás”) azt jelenti, hogy Jézus kereszthalála miatt, ha elfogadjuk Isten
megbocsátását és kegyelmét, gyökeresen megváltozik az Istennel való viszonyunk: igaz (tiszta, becsületes) emberként állunk
Isten előtt.
A teremtés könyvében (1 Mózes) szereplő Édenkert
Isten lakóhelyét képviselte, ahol Ádám és Éva Vele együtt lakott. Amikor ellene
fordultak, el kellett hagyniuk Isten lakóhelyét. Az igaznak nyilvánítás azt jelenti, hogy a benne bízó embert,
Krisztus követőjét Isten visszahívja, hogy újra együtt éljen Vele.
2. Szentté tesz bennünket.
A “megszentelődés” folyamata Krisztus
követőjének egész életén át tart. Azt jelenti, hogy a kapcsolatainkban egyre
Jézushoz hasonlóbb módon veszünk részt; másképp, mint a “nem szentek”, nem
önközpontú, hanem “másik-központú módon. Van erőforrásunk (Isten Lelke) arra,
hogy úgy szeressünk, mint Ő.
“Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az
életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját
dicsőségével és erejével hívott el minket.
Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a
legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…”
- 2 Péter 1:3–4
A
megszentelődés folyamata egészen addig tart, amíg a mennybe nem érünk. Isten
saját dicsősége iránti elkötelezettsége boldogságunk és örömünk garanciája,
amikor felfedezzük létezésünk valódi értelmét.
Élet
Isten dicsőségének fényében
Mennyi mindent megteszek a saját
dicsőségemért!
1.
Miért akarok én lenni a világ közepe?
Talán félek, hogy nem vesznek észre, vagy nem
érzem úgy, hogy számítok; talán egyedül érzem magam, mert nem tartozom
senkihez; talán unatkozom. Mi adhat nyugalmat azzal kapcsolatban, aki vagyok?
Ha felismerem, hogy gyökerem és alapom a szeretet:
“Az Isten szeretet.”
- 1 János 4:8
2.
Mindig ütközik a két világ, a két program, a két valóság:
Istené és a sajátom
A fájdalom és a szenvedés értelme, hogy a
tekintetemet önmagamról Istenre irányítsa. A megtört szív és az bűntől való
elfordulás megszabadít a pániktól, a félelemtől és a kontrollmániától, a dolgok
és emberek irányításának kényszerétől. A Krisztust követő élet személyes. Nem szabad, hogy
személytelenné váljon!
Amikor én magam vagyok saját életem középpontja,
Isten ereje nélkül élek. De ha életem középpontja Isten, az Isten három
személye között körbeáramló élet az én belsőmön is átárad, legmélyebb
szenvedélyemmé válik, és úgy árad tovább belőlem
- Isten felé,
- mások felé,
- önmagam felé, és a
- természet felé.
A bűneset miatt elromlott
kapcsolatok így állnak helyre. Hamvaiból újra életre kel a szépség is, Isten
pedig a neki járó dicsőségben részesül, mert a szeretet Belőle áradó és
körbeáramló ereje (ld. perikorézis) teszi széppé a
dicsőségét tükröző teremtett világot.
Mit
akar tehát Isten?
Isten
szenvedélyes célja az, hogy kijelentse, átadja magát nekünk: azért vagyunk,
hogy legfőbb örömünk az Ő három Személyének közössége legyen; a többi emberrel
való kapcsolatunkban is Őt képviseljük, önátadó szeretetét tükrözzük vissza.
Ugyanez egyszerűbben: Isten mindent megtesz a saját dicsőségéért.
1. Önmagát akarja megdicsőíteni azzal, hogy széppé teszi az övéit
Istent azzal dicsőítik meg gyermekei, hogy:
- igazak miatta; Pál azért imádkozott,
hogy
„…megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és
kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság
gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére…”
- Filippi 1:10-11
- gyümölcsöt teremnek miatta;
“Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt
teremtek…”
- János 15:8
„ÚRnak lelke van rajtam… a hamu helyett a szépség koronáját
adjam nekik, öröm olaját a gyász helyett, dicséret palástját a csüggedt lélek
helyett… az ő dicsőségére!
- Ézsaiás 61:1, 3 (REV)
2.
Isten úgy teszi széppé övéit, hogy Krisztushoz hasonlóvá formálja őket
Becsület
|
Igazság
– belső rend
|
– jó kapcsolat Istennel
|
Harmónia
|
Gyümölcstermés
– ajándékok szimfóniája,
külső rend
|
– jó kapcsolat másokkal
|
Kisugárzás
|
Boldogság
– a belső rend kiáradása
|
– megszentelődés
|
A kozmológia (a világegyetemmel foglalkozó
tudományág) neve egy görög szóból származik, melynek jelentése: rendet előhozni
a káoszból. Ismertebb szavunk, a kozmetika szótöve ugyanez. Minden létezés, még
jelenlegi romlott állapotában is, arról szól, ahogy Isten megvalósítja
szándékát a teremtett világban: szépséget
hoz ki a káoszból. Az ember önközpontú (ptolemaioszi)
gondolkodását Krisztus-központú (kopernikuszi) teológiára cseréli,
amely a maradandó öröm forrása.
3.
Isten gyermekei örömét is biztosítja azzal, hogy ragaszkodik saját dicsőségéhez
“A Legmagasabb Létező fő és végső célja… saját dicsőségének
kinyilvánítása teremtményei legnagyobb boldogságában.”
- Jonathan Edwards
Ezért elhívásunk része az is, hogy
örüljünk.
“Gyönyörködj az ÚRban…”
- Zsoltárok 37:4
“Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe
elé!”
- Zsoltárok 100:2
“Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.”
- Filippi 4:4
Barátjának írta C. S. Lewis: “Keresztény kötelesség, hogy
mindenki annyira boldog legyen, amennyire csak lehetséges.”
Beszélgetések visszatérő motívuma, hogy a
problémákkal küszködő azt hiszi, akkor lenne boldog, ha megváltoznának a
körülményei, vagy ha megváltozna valaki. E hamis reménység soha nem válik
valóra. Csak arra jó, hogy az ember fájdalmába merülve ne ismerje fel
önközpontúságát.
Időnként összehasonlítom magam másokkal. Néha
egész jól érzem magam a bőrömben, mert látom mások hibáit, és ahhoz képest én
még egész elviselhető vagyok… máskor pedig látom, hogy nem vagyok olyan
fantasztikus, mint az a másik ember. Isten dicsősége viszont arra emlékeztet,
hogy így is, úgy is “híjával vagyok” irányadó mértékének, aki Jézus. Annyira
nem vagyok együttérző. Annyi kegyelem nincs bennem mások iránt. Van, akire
neheztelek. Nem szeretek olyan valakivel időt tölteni, aki nem szimpatikus. Más
szóval: híjával vagyok Isten dicsőségének – az önzés sokszor kiszorítja bennem
a “másik-központúság” helyét. Belőlem az fakad, hogy megszerezzem, amire nekem
van szükségem. Ha adok is, azért adok, hogy legyen miből venni: gyűjtöm a
kapcsolati tőkét. Isten szeretete azonban kifelé irányul. A bennem élő Krisztus
azon munkálkodik, hogy természetes önszeretetem helyét átvegye a másokra
irányuló szeretet, ami nem a maga hasznát keresi.
Isten a középpontban, nem én – ez a kopernikuszi fordulat. Az új szövetséget azért adta
Isten, hogy életem legmélyebb vágyakozása az Isten iránti szomjúság legyen.
Forrás
www.bibliai.com
