ÉN HELYETT MI - EMBERI KAPCSOLATAINK...

 ÉN HELYETT MI - EMBERI KAPCSOLATAINK...

Azt vallom, hogy minden emberi kapcsolat alapja az "adok". Látva a házasságok felbomlását, elgondolkodom a nők szerepéről egy kapcsolatban, és fájdalommal látom, hogy a feminizmus valami olyan gnómmá nőtte ki magát, ami elfeledteti a nőkkel, hogy valójában mi is a dolgunk ebben a világban. Két ember kapcsolatában bármi probléma felmerül, mindkét félnek az első feladata kell, hogy legyen megkérdezni önnön magától: "Mit tettem én, hogy ez ne történjen meg? Tettem-e egyáltalán érte valamit? Érdekelt-e az Ő fájdalma, szorongásai, vívódásai, és mellette álltam-e teljes valómmal mindig? " Általában ezekre a kérdésekre sorozatos "nem" a válasz. Nem a dátumok a fontosak. Nem a születésnapok, a névnapok. Erről megfeledkezhetünk, és erről megfeledkezhet a másik is. Nem ettől szeret, ha szeret. Attól a pillanattól fogva, hogy lényem megszűnt önálló lenni, hogy társat választottam magam mellé, onnantól fogva megszűntem "Én" első lenni a magam számára. Ilyen egyszerű. Amint ez a pillanat bekövetkezik, már képtelen voltam egy elmaradt születésnapi virágon keseregni, hiszen ez nem fontos.
Kapok helyette pillanatokat, pillantásokat, értem aggódó szíveket, hazaváró, szerető otthont. Nincs többé félelemnek helye a szívemben, mert tudom: még dolgom van, bíznak bennem feltételek nélkül. Minden okom megvan a boldogságra.
Van-e titok?
Csupán egy: nincs többé "Én", helyette "Mi" vagyunk.

Férfi és nő

Férfi és nő

"Milyen csodálatos az, hogy Isten valami mást is lát bennünk, mint amit mi látunk egymásban, férfi a nőben, nő a férfiban. Látja azt a bizonyos élővizet, forrást, még akkor is, ha valakinek az egész élete a kietlen szárazság mintaképe. Az az asszony is azzá lett, forrássá! Te is lehetsz azzá! Persze, vannak, akik nem jutottak olyan mélyre, mint ez az asszony, de akik mégis vágyakoznak, csillapíthatatlan szomjúságot éreznek valaki után, talán éppen egy fiú, vagy egy leány után, egy férfi, vagy egy asszony után - akik nem bírják és nem akarják elviselni a magányt, az egyedülvalóságot. Az ilyeneknek is azt mondja Jézus: “Te is lehetsz forrássá!” Van valaki, aki téged is ki tud elégíteni, meg tud tölteni, aki a te életednek is új tartalmat tud adni. - Persze azt is tudom, hogy ezzel még nincs megoldva minden probléma, nincs kiküszöbölve minden nehézsége az életednek. Nem tudom, hogyan folyt tovább annak az asszonynak az élete. De valószínűnek tartom, hogy úgy, ahogyan általában szokott lenni az ilyen dolog: bukdácsolva, újra fölkelve, mindig újra visszaemlékezve arra a találkozásra ott a kútnál és mindig újra várva az Urat és mindig újra imádkozva és tanulva haladt tovább a hit útján... De egészen bizonyosan boldogan és megtisztulva és mások számára is áldásul, a férfiak számára is segítő, üdítő, megtisztelőforrásként buzogva."

 (Dr. Joó Sándor: Férfi és nő - János 4: 5-30)