MONDD! MI LEGYEK?

MONDD! MI LEGYEK?

Ha senkié nem vagyok, nem vagyok senki,

Nem akarok pusztán a magamé lenni!

Mikor önzetlen törődést nem adhatok,

Olyankor azt sem értem, hogy miért vagyok.

Lennék levegő, ha lélegzetet veszel,

Vagy megbocsátás, amikor rosszat teszel.

Lennék türelmes magány, mindig Rád várva,

Vagy lelki vigasz, a bánatodat látva.

Lennék még öröm is, a boldog napokon,

Önfeledt nevetés, sugárzó arcodon.

Lehetnék nyugalom, egy nehéz nap után,

Vagy szótlan ölelés, minden nap alkonyán.

Lennék játékos szellő, mi a hajadba túr,

Vagy csapongó gondolat, a szavakon túl.

Könnycsepp lennék, elérzékenyült arcodon,

Békesség, túl az értelmetlen harcokon.

Lennék gondoskodás, ami ki nem apad,

Vagy érzelem, ami a lelkedben fakad.

Lennék kívánság, mit szó soha ki nem mond,

Beteljesülés, mitől elmúlik a gond.

Lennék szabadság, ami foglyot sosem ejt,

Ki nem mondott szó, amit csak a szíved sejt.

Lennék dallam is, ami ringó táncba hív,

Vagy két lélek között, egy láthatatlan híd.

Lennék bármi, csak a magamé ne legyek,

Minden lélegzetet, valakiért vegyek!

Lennék szívesen minden, bár csak mondanád!

De ne legyek felesleges szívdobbanás!

Várakozás

Várakozás

Elkeseredve, tehetetlenül, vágyakozva sírtam,

Csöndesen , türelmesen, szeretettel válaszolt Isten.

Könyörögtem és sírva kértem magyarázatot helyzetemre,

És a Mester gyöngéden így szólt: " Gyermekem, várnod kell!"

Várni? Azt mondod, várni! szólt csalódott válaszom.

Uram! Válaszodra van szükségem, tudnom kell miért!

Megrövidült a karod? Vagy nem hallottál meg engem?

HIT által könyörögtem, és hivatkoztam ígéretedre.

Egész jövőm, és mindaz, ami körülvesz,

Válaszodtól függ, és te azt mondod nekem, hogy VÁRJAK?

Szükségem van igenedre, egy csak így tovább jelre,

Vagy akár egy nem válaszra, amire visszaléphetek.

Én Uram,te azt ígérted ha hiszünk

Akkor csak kérnünk kell, és kapunk.

Én Uram, én már egy ideje kérek, és most már sírok

Belefáradtam a kérésbe! Válaszra van szükségem!

Aztán csendben , gyöngéden megtanította nekem

Amint Mesterem ismét válaszolt Várnod kell.

Így besüppedtem székembe legyőzve, csalódva,

És panaszkodva Istennek . Jó , akkor várok... de mire?

Úgy tűnt, hogy mellém térdel , és az ő szeme is könnyes,

És szelíden az mondta: Adhatnék neked jelet.

Megrázhatnám az eget , és elsötétíteném a napot.

Feltámaszthatnám a halottat, és a hegyek futkosnának.

Megadhatnék mindent amit kérsz, és meg lennél elégedve

Megkapnád, amit akarsz, de nem ismernél meg ENGEM.

Nem ismernéd meg szeretetem, mely segít minden szent iránt

Nem ismernéd meg az erőt, amit a gyengének adok.

Nem tanulnál meg keresztüllátnia csalódás fellegein:

Nem tanulnál meg bízni bennem akkor is ha nem látsz:

Nem ismernéd meg annak örömét , hogy bennem megpihenhetsz

Akkor sötétség és csönd vesz körül minden oldalról.

Soha nem tapasztalnád meg szeretetnek azt a teljességet,

Ahogy az én Lelkem békessége galambként leszáll:

Annyit tudnál, hogy adok, és üdvözitek...,

De soha nem ismernéd meg szívverésem mélységét.

Vigasztalásom fénysugarat, mely beárad a késő éjszakába.

Azt a hitet , amit akkor adok, amikor látás nélkül jársz,

A mélységet, melyet meglelsz, ha túllépsz a kívánságaidon,

Mert a végtelen Isten megadja, hogy elég lesz , amit ő nyújt.

Soha nem ismernéd meg,ha fájdalmad gyorsan eltűnne,

Mit jelent , hogy ''Elég nekem az én kegyelmem.''

Igen, szeretteidről szőtt álmaid egy nap alatt teljesednének,

De ő a veszteség! Ha nem formálhatnálak át téged!

Tehát légy csöndben gyermekem és időben meglátod,

HOGY A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK AZ ÉN MEGISMERÉSEM.

És bár válaszom időnként rettenetesen késni látszik,

Ennek ellenére legbölcsebb válaszom, hogy VÁRJ.

(Forrás:

Linda Dillow és Lorraine Pintus : Érdemes várni című könyvből)