2020. február 26.

A nő jár a férfi után




A címben jelzett mondat a Bibliából, Jeremiás Könyvéből való. Értelmezni nagyon nehéz ezt a szakaszt a szövegösszefüggés figyelembevételével, mivel a próféta Efraim megújulásáról beszél. A „szófogadatlan leány”, „Izrael szűze” tehát a választott nép egyik törzsét jelenti. Az Úr újat teremt: mostantól fogva Izrael keresi majd az Istent.
A meglepő mondatnak tehát pozitív üzenete van az adott szövegkörnyezetben. Azonban, ha a gondolatot kiragadjuk az adott helyről és önmagában tekintjük, akkor egy nem kívánatos mai jelenséget ismerhetünk fel.
Isten teremtésének rendjében meghatározta a férfi és női szerepeket. Egyenlőnek, de mégis különböző feladattal rendelkeznek. Az Úr a férfinak vezető szerepet szánt, az asszonytól pedig engedelmességet vár (1Móz 3,16-17; Ef 5,22-23). A férfitől a vezető szerep felelősséget követel: rátermettséget, erőt, bátorságot, kezdeményezőképességet. Az asszony pedig mint „gyengébbik nem” a férfi után vágyakozik, hiszen tőle függ boldogulása. A férfi és nő különbözik fizikailag, de lelkileg is. Szerepük ezért is különböző a világban.
Egy ismert magyar népdal szövege így szól: “Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére. Lerázza a meggyet, te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe”. A dal jól kifejezi az egyes nemi szerepeket: a férfi “férfias” módon valamilyen ügyességet és erőt demonstráló tevékenységet folytat, miközben a magasba törekszik, ennek eredménye a földre hullik. A nők földhöz ragadt módon lent maradnak és összegyűjtik a férfi aktivitásának eredményét.
Az utóbbi évszázadok társadalmi, kulturális, gazdasági változásai azonban megkérdőjelezték ezeket a szerepeket. A feminista mozgalom harcolva a nők egyenjogúságáért természetellenes módon férfias nőket eredményezett. Néhány szélsőséges feminista gondolkodóban felmerült a kérdés, egyáltalán szükség van-e férfiakra, a gyermeknemzésen és a szexuális örömszerzés lehetőségén túl is? A nők ma ugyanúgy karriert futhatnak be, szinte minden szférában el tudnak helyezkedni. Ugyanakkor a férfiak a felelősség terhétől menekülve elnőiesedtek. A folyamatot erősíti a média, a különböző talkshow-k, pletykalapok. Ezenkívül a férfiak a férfias szerepet nem tanulják meg sem a családban, sem az iskolában… és az eredmény?
A reklámok, a filmek kőkemény, magabiztos nőket mutatnak be és határozatlan, borotvált-mellkasú férfiakat.
Ma teljesen normális, hogy lányok kezdeményeznek a párkapcsolatokban, ugyanis a „mulya” fiúk erre szinte képtelenek. De mi lesz az ilyen alapon létrejövő házasságokkal? Egy férfias nő és egy nőies férfi házassága hosszú távon boldogtalan és működésképtelen – ez a tapasztalatom, mint lelkigondozónak. Több családi konfliktussal szembesültem, aminek oka az volt, hogy a férj aluliskolázott, határozatlan ember volt, felesége pedig sikeres, vezetői karakter. Sem a  férj nem érezte magát jól a kapcsolatban, sem a feleség, sem a gyermekek (Ef 5,21 – 6,4): mivel nem tudják betölteni az Úrtól kapott küldetésüket. Az anyák döntenek gyakran a gyermekek, vagy a család kérdéseiben, pedig ez a férj dolga volna. A kapcsolat csak rövid távon működősképes általában. Egy ilyen családban beszélgettem a feleséggel, aki így panaszkodott: „Nem tudok felnézni a férjemre. Nehéz elnézni, hogy egész nap nem csinál semmit. Egy kudarc az élete.” Több ilyen családban a férj kudarca miatt depresszióssá válik, a feleség pedig stresszessé. Az ok: nincs egyik fél sem az Istentől rendelt helyén.
Mi lehet a megoldás? Egy ilyen családban már nagyon nehéz mit tenni, jó döntéseket hozni. Beálltak a szerepek, a hosszú időn át tartó rossz gyakorlat szinte képtelen megváltozni.
A határozatlan férj nehezen válik határozottá, különösen akkor, ha kudarcai miatt önértékelésében összetört. Egy agilis feleség nehezen válik alázatossá, különösen ha megtanulta, hogy mindent neki kell megcsinálnia, megszerveznie, elvégeznie.
A megoldást a prevencióban, a fiatalok nevelésében látom. Még ifjú korban meg kell tanítani a fiúkat a férfias szerepükre, felelősségükre, a nőknek pedig a nőies szerepeket.  Ebben nagy feladatot kap a család, a gyülekezet, és a baráti társaság. Ezen a területen is érvényes: „Ne szabjátok magatokat a világhoz.” Isten bölcsen tervezett mindent. A férfi és női szerepeket is. Akkor lesz boldog mind a két fél, ha betölti az Úrtól rendelt szerepét.
Kedves fiúk, legyetek hát férfiak, erősek (1 Kor 16,13), határozottak! Tanuljatok vezetést, felelősséget, kezdeményezést, bátorságot! Lányok nektek pedig azt kívánom, hogy legyetek alázatosak, segítsétek a környezetetekben lévő fiúkat, hogy férfivá váljanak! Ezt a szerepet Teremtőnk formálja ki bennünk, keressük Őt mindenekelőtt, így képesek leszünk férfiként és nőként is megállni a helyünket az életben.

2020. február 14.

EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK!



Balog Miklós
EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK!
Galata 6:2-5

Akkor igaz a szeretet szívedben,
ha megkönnyíti társad terheit;
akkor beszél a leghitelesebben,
ha mindenben önzetlenül segít.

A szerelem komoly felelőssége
ha benned házassággá érhetett,
a vágyott révbe íme már beérve,
adj fel ma minden önző érdeket!

Azért nehéz mindig az élet terhe,
mert rendszerint az egyik viszi csak.
A többletet tehát társadról vedd le,
s ne légy bajában se süket, se vak!

Bizony „nem jó egyedül az embernek“!
De van, mi ennél is rosszabb lehet:
kit vágya önző házastárssal vert meg,
annak frigye súlyos keresztje lett.

Nem átrakom, de átveszem a terhet!
Rögződjék benned ez a mozdulat.
A folytatás nehéz itt, nem a kezdet,
s e folytatáshoz ad erőt Urad.

De van teher, mivel magad is megbírsz.
Ezzel ne terheld soha társadat!
Lásd be, ő is egyéni terheket visz
terhes örökségként, mi rámaradt.

Hogy mi és mennyi az, mi át kell venned,
s nem áttenned a társad vállaira?
Majd megtanít rá hű, igaz szerelmed,
s az Úr ígéretét hívő ima.

Ha terhed még így is nehézzé válik,
vesd rá az Úrra minden terhedet!
Ő győztesen segíti mindhalálig
hordozni, mert ő nem szájjal szeret.

Ne az én szavam legyen most a végső,
s a házasságban ne legyen tiéd!
Az Úr törvényét töltsd be, míg nem késő,
s tapasztalod a menny előízét!

Vedd fel tehát az én igámat még ma!
– így szól az Úr, s figyelmet érdemel
az ő szava mindenkor, nem csak néha,
így lesz gyönyör az élet, nem teher.

Az égi szeretet az ő igája,
ezt vállald újra hosszú távra el,
az akarást benned majd Ő munkálja,
s már itt a földön menny felé terel.

2020. február 2.

Müller György házassága



Müller György házassága

Müller György – az árvaházak alapítója – kegyelem által lett a hit hőse.
Minden munkájában egyedül Istentől kért és várt mindent. És kapott... De milyen volt a házassága? A házastársi kapcsolat sok mindent elárul. Legyenek hasznunkra naplójának erre vonatkozó sorai.
„Hogy boldogok voltunk-e? Bizony azok. És minden évben nőtt a boldogságunk. Ahányszor csak találkoztunk, váratlanul is, mindig örömet jelentett: akár valahol a városban, akár az árvaház öltözőjében, ebéd vagy tea előtt, mindig nagyon örültünk egymásnak. Ezerszer elmondtam neki:
»Drágám, azóta, hogy a feleségem lettél, soha nem találkoztunk még úgy, hogy az gyönyörűséget ne szerzett volna nekem.« Ez nemcsak házasságunk első éveiben volt így, hanem a tizedik, huszadik, harmincadik és a negyvenedik évben is.
Tudom, hogy házasságunk szellemi boldogságának alapját az jelentette, hogy drága feleségem szilárd hitű keresztyén volt, és Isten akarata szerint más szempontból is összeillettünk, Isten azért adta őt nekem. Ugyanakkor meg vagyok győződve, hogy ez önmagában nem lett volna elegendő a 39 éven és 4 hónapon át tartó igaz házastársi boldogsághoz, ha nem lettek volna meg az alábbi feltételek is.
– Isten kegyelméből mindkettőnknek egy volt a célunk: Krisztusért, és egyedül csak Őérte éljünk.
– Mindketten áldásnak tekintettük a sok munkát. Sokan, még komoly keresztyének is azt a hibát követik el, hogy olyan hivatást keresnek, amelyben kevés a munkájuk, és sok a szabad idejük. Nem tudják, hogy ezzel rosszat kívánnak maguknak, nem áldást. Elfelejtik, hogy a szabad idő, amelyben az embernek nincs rendszeres elfoglaltsága, melegágya a kísértéseknek.
– Akármennyi volt is az elfoglaltságunk, az soha nem ment saját lelkünk gondozásának a rovására. Munkakezdés előtt rendszeresen együtt imádkoztunk, és együtt olvastuk a Szentírást. Ha Isten gyermekei erre nem gondolnak, és akár munkájuk, akár Istennel való szolgálatuk elveszi az időt a benső életükkel való törődéstől, soha nem lehetnek Istenben boldogok, és házastársi boldogságuk is kárt szenved.
– Végül, mint legfontosabb: az utóbbi évtizedekben – hogy húsz vagy harminc éve-e, nem tudom – magányos és családi imádságaink mellett rendszeresen imádkoztunk kettesben. Sok-sok éven át a közös családi imádság után feleségemmel együtt, reggelenként egy rövid időt kettesben töltöttünk imádságban, ilyenkor legfontosabb kéréseinket és hálaadásainkat vittük Isten elé.
A családi imaközösség mellett ezeket a kettesben való imádkozásokat kiváltképpen ajánlom minden keresztyénnek. Úgy ítélem, hogy házaséletünk tartós boldogságának és egymás iránti szeretetünk szüntelen növekedésének ez volt a titka, és ennek köszönhető, hogy az utolsó években ez még frissebb és melegebb volt, mint kezdetben, noha az első naptól kezdve nagyon szerettük egymást.”

(Müller György életrajza megjelent az Evangéliumi Kiadónál)

Forrás