Interjú Tapolyai Emőke pszichológussal
Tapolyai Emőke diplomáját, M.A. Klinikai és Pasztorál Pszichológia, az Ashland Theological Seminary-n szerezte, mely az Ashland University (Ashland, Ohio, U.S.A.) tagozata. Tagja az Amerikai Keresztény Lelkigondozók Társaságának (AACC).
Prokrisz Társkereső: A pszichológus mit gondol, miért van szükségünk társra?
Tapolyai Emőke: Társas kapcsolatra lettünk teremtve. Az ember egy társas lény. Az a belső vágyunk, hogy folyamatosan megosszuk az életünket, az életünk örömeit, bánatait, a sikereinket, terveinket és a kudarcainkat is egy másik emberrel. Jóban-rosszban együtt akarunk lenni valakivel. Az érzelmeink megosztása, az élet megosztása az intimitás növelését jelenti. Minél mélyebb, minél intimebb egy kapcsolat, annál teljesebbé válik. Egy ilyen intimitásra, bensőséges kapcsolatra vágyunk mindannyian.
P.T.: Ennek ellenére talán még soha nem volt annyi egyedülálló, társát kereső ember, mint napjainkban. Ön hogy látja, mi ennek az oka?
Tapolyai Emőke: Először is úgy gondolom, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol az emberek sokkal tovább tanulnak és sokkal intenzívebben foglalkoznak a karrierjükkel, mint korábban. Valamilyen szinten elfelejtkeznek a életkor előrehaladtáról. Belecsúsznak egy olyan csapdába, hogy mire minden diplomájukat - akár a negyediket is - megszerzik, már elmúltak 30-35 évesek. Ilyen szempontból kicsúsznak az élet realitásából. Másrészről pedig úgy látom, hogy a társadalmi viszonyok egyre inkább a külsőségekre, a non plus ultra tulajdonságokra helyezik a hangsúlyt. A valós ember egyre inkább elvész. Mintha mindenki Hollywood-ot keresné, a hollywoodi nagy szerelmet, a hollywoodi tökéletességet, igazi sztárokat, akik mindenkinél többet tudnak nyújtani, minden tulajdonságuk a 100-ast éri el. Minden tekintetben tökéletesek. Van egy irreális elvárás a párral kapcsolatban. Végül pedig, mikor valaki 30 éves kora fölött szeretné megtalálni a párját, addigra fennáll az a veszély is, hogy az élet már egy kicsit "megcsiszolgatta", így egyre több negatívumát is meglátja egy kapcsolatnak. Ez az ismeret félelemmel tölti el, ez a félelem pedig nem engedi őt dönteni. Érzi azt, hogy egyedül nem jó, vágyik a bensőséges kapcsolatra, de már nem mer senkiben megbízni, nem meri bevállalni a kockázatokat.
P.T.: Mindezeket figyelembe véve, milyen tulajdonságokat kell erősítenie magában annak, aki a mai viszonyok között is társra szeretne találni?
Tapolyai Emőke: A legfontosabb az egészséges lelkület. Mindannyian sérültek vagyunk, mindannyiunknak vannak kisebb-nagyobb sérülései a múltunkból. Az a jó társkereső, aki ezekből a sérülésekből már minél többet feldolgozott vagy legalábbis igyekszik feldolgozni. Nagyon sokan vannak, akik a társkeresésbe belemenekülnek. Ettől mindenkit óvnék. Ez nem megoldás, ez csak átmeneti fájdalomcsillapítás, aminek az lehet a következménye, hogy sérülni fog az is, aki belemenekült és az is, akit ebbe a fájdalomcsillapításba belevont. Ezen kívül a jó társkereső reálisan keres. Tisztában van a saját erényeivel, erősségeivel és hibáival. Tisztában van azzal, hogy ki is ő. Ismeri önmagát és ezt fel is vállalja. Másrészt pedig tudja azt, hogy kit keres. Van egy kialakult belső értékrendje, amihez tudja igazítani az elvárásait. Tisztában van azzal is, hogy nem mindenki tökéletes. A jó társkereső ebből következően valamilyen szinten józansággal is keres. Nem kétségbeeséssel, nem pánikolva.
P.T.: A társkeresés sokak számára mégis egy hullámzó folyamat, Nem mindenki olyan szerencsés, hogy rögtön az első neki ajánlott személyben rátaláljon az igazira. A társkereső, aki már a negyedik, ötödik vagy éppen tizedik randevún van túl, többször is átélte az egyszer fent, egyszer lent állapotot, hol éppen reménykedik, hol teljesen reménytelennek érzi a helyzetét. Hogyan lehet megbirkózni ezzel az állapottal?
Tapolyai Emőke: Ide is a józanság kell. Nem megyek el cipőt venni úgy, hogy bemegyek az első boltba és elvárom, hogy a polcom ott legyen álmaim cipője. Nézelődni kell. Nem megyek el házat venni azzal a gondolattal, hogy az első ház, amit látok, be fog jönni. Ha abban gondolkozom, hogy egy életre keresek, akkor nekem abba energiát kell fektetnem, igen, még csalódásokat is be kell vállalnom, és ezek felé nekem egy őszinte nyitottsággal és türelemmel kell lennem. A mai világban a türelem nem az erények közé tartozik. Most, rögtön, azonnal, minden befektetés nélkül nem lehet társat találni! Kell hozzá türelem, kell hozzá energia, kell hozzá gondolkodás, elcsendesedés, Istennel való együttlét. Ezeket nem lehet kihagyni. Nem hiszem, hogy egy találkozásból el lehet dönteni, hogy az illető nekünk való-e vagy sem. Azt gondolom, hogy ha valaki 60 %-ban megfelel az elképzeléseinknek, akkor azzal érdemes legalább néhányszor találkozni, hogy kiderítsük, nincs-e benne számunkra több ennél.
P.T.: Ha a társkereső a sok-sok kudarc után elveszíti az önbizalmát, milyen technikákkal lehet azt visszaszerezni, vagy az egészséges önbizalmat karbantartani?
Tapolyai Emőke: Az önbizalmunk állandóan hullámzik. A sérülések, a kudarcok, a csalódások, a negatív kritika általában lejjebb viszik az önbecsülésünket. Az a kérdés, hogy tudatosan lent tartjuk-e vagy pedig, amikor jönnek a sikerek, az áldások, az élmények, a pozitívumok, a dicséretek, azokat beengedjük-e az életünkbe. Ha nem ragaszkodunk ahhoz az identitáshoz, hogy én egy senki, egy kudarc, egy teljes csőd vagyok, akkor a sikerélmények fel tudnak emelni. Ekkor van esélyünk arra, hogy társra találjunk..
P.T.: Köszönjük a beszélgetést.
Forrás
Facebook - Prokrisz Keresztény Társkereső
Tapolyai Emőke diplomáját, M.A. Klinikai és Pasztorál Pszichológia, az Ashland Theological Seminary-n szerezte, mely az Ashland University (Ashland, Ohio, U.S.A.) tagozata. Tagja az Amerikai Keresztény Lelkigondozók Társaságának (AACC).
Prokrisz Társkereső: A pszichológus mit gondol, miért van szükségünk társra?
Tapolyai Emőke: Társas kapcsolatra lettünk teremtve. Az ember egy társas lény. Az a belső vágyunk, hogy folyamatosan megosszuk az életünket, az életünk örömeit, bánatait, a sikereinket, terveinket és a kudarcainkat is egy másik emberrel. Jóban-rosszban együtt akarunk lenni valakivel. Az érzelmeink megosztása, az élet megosztása az intimitás növelését jelenti. Minél mélyebb, minél intimebb egy kapcsolat, annál teljesebbé válik. Egy ilyen intimitásra, bensőséges kapcsolatra vágyunk mindannyian.
P.T.: Ennek ellenére talán még soha nem volt annyi egyedülálló, társát kereső ember, mint napjainkban. Ön hogy látja, mi ennek az oka?
Tapolyai Emőke: Először is úgy gondolom, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol az emberek sokkal tovább tanulnak és sokkal intenzívebben foglalkoznak a karrierjükkel, mint korábban. Valamilyen szinten elfelejtkeznek a életkor előrehaladtáról. Belecsúsznak egy olyan csapdába, hogy mire minden diplomájukat - akár a negyediket is - megszerzik, már elmúltak 30-35 évesek. Ilyen szempontból kicsúsznak az élet realitásából. Másrészről pedig úgy látom, hogy a társadalmi viszonyok egyre inkább a külsőségekre, a non plus ultra tulajdonságokra helyezik a hangsúlyt. A valós ember egyre inkább elvész. Mintha mindenki Hollywood-ot keresné, a hollywoodi nagy szerelmet, a hollywoodi tökéletességet, igazi sztárokat, akik mindenkinél többet tudnak nyújtani, minden tulajdonságuk a 100-ast éri el. Minden tekintetben tökéletesek. Van egy irreális elvárás a párral kapcsolatban. Végül pedig, mikor valaki 30 éves kora fölött szeretné megtalálni a párját, addigra fennáll az a veszély is, hogy az élet már egy kicsit "megcsiszolgatta", így egyre több negatívumát is meglátja egy kapcsolatnak. Ez az ismeret félelemmel tölti el, ez a félelem pedig nem engedi őt dönteni. Érzi azt, hogy egyedül nem jó, vágyik a bensőséges kapcsolatra, de már nem mer senkiben megbízni, nem meri bevállalni a kockázatokat.
P.T.: Mindezeket figyelembe véve, milyen tulajdonságokat kell erősítenie magában annak, aki a mai viszonyok között is társra szeretne találni?
Tapolyai Emőke: A legfontosabb az egészséges lelkület. Mindannyian sérültek vagyunk, mindannyiunknak vannak kisebb-nagyobb sérülései a múltunkból. Az a jó társkereső, aki ezekből a sérülésekből már minél többet feldolgozott vagy legalábbis igyekszik feldolgozni. Nagyon sokan vannak, akik a társkeresésbe belemenekülnek. Ettől mindenkit óvnék. Ez nem megoldás, ez csak átmeneti fájdalomcsillapítás, aminek az lehet a következménye, hogy sérülni fog az is, aki belemenekült és az is, akit ebbe a fájdalomcsillapításba belevont. Ezen kívül a jó társkereső reálisan keres. Tisztában van a saját erényeivel, erősségeivel és hibáival. Tisztában van azzal, hogy ki is ő. Ismeri önmagát és ezt fel is vállalja. Másrészt pedig tudja azt, hogy kit keres. Van egy kialakult belső értékrendje, amihez tudja igazítani az elvárásait. Tisztában van azzal is, hogy nem mindenki tökéletes. A jó társkereső ebből következően valamilyen szinten józansággal is keres. Nem kétségbeeséssel, nem pánikolva.
P.T.: A társkeresés sokak számára mégis egy hullámzó folyamat, Nem mindenki olyan szerencsés, hogy rögtön az első neki ajánlott személyben rátaláljon az igazira. A társkereső, aki már a negyedik, ötödik vagy éppen tizedik randevún van túl, többször is átélte az egyszer fent, egyszer lent állapotot, hol éppen reménykedik, hol teljesen reménytelennek érzi a helyzetét. Hogyan lehet megbirkózni ezzel az állapottal?
Tapolyai Emőke: Ide is a józanság kell. Nem megyek el cipőt venni úgy, hogy bemegyek az első boltba és elvárom, hogy a polcom ott legyen álmaim cipője. Nézelődni kell. Nem megyek el házat venni azzal a gondolattal, hogy az első ház, amit látok, be fog jönni. Ha abban gondolkozom, hogy egy életre keresek, akkor nekem abba energiát kell fektetnem, igen, még csalódásokat is be kell vállalnom, és ezek felé nekem egy őszinte nyitottsággal és türelemmel kell lennem. A mai világban a türelem nem az erények közé tartozik. Most, rögtön, azonnal, minden befektetés nélkül nem lehet társat találni! Kell hozzá türelem, kell hozzá energia, kell hozzá gondolkodás, elcsendesedés, Istennel való együttlét. Ezeket nem lehet kihagyni. Nem hiszem, hogy egy találkozásból el lehet dönteni, hogy az illető nekünk való-e vagy sem. Azt gondolom, hogy ha valaki 60 %-ban megfelel az elképzeléseinknek, akkor azzal érdemes legalább néhányszor találkozni, hogy kiderítsük, nincs-e benne számunkra több ennél.
P.T.: Ha a társkereső a sok-sok kudarc után elveszíti az önbizalmát, milyen technikákkal lehet azt visszaszerezni, vagy az egészséges önbizalmat karbantartani?
Tapolyai Emőke: Az önbizalmunk állandóan hullámzik. A sérülések, a kudarcok, a csalódások, a negatív kritika általában lejjebb viszik az önbecsülésünket. Az a kérdés, hogy tudatosan lent tartjuk-e vagy pedig, amikor jönnek a sikerek, az áldások, az élmények, a pozitívumok, a dicséretek, azokat beengedjük-e az életünkbe. Ha nem ragaszkodunk ahhoz az identitáshoz, hogy én egy senki, egy kudarc, egy teljes csőd vagyok, akkor a sikerélmények fel tudnak emelni. Ekkor van esélyünk arra, hogy társra találjunk..
P.T.: Köszönjük a beszélgetést.
Forrás
Facebook - Prokrisz Keresztény Társkereső
