Lelki érettség

Lelki érettség

Ha emlékezetem nem csal, a „randi” kifejezés életem első lánybúcsúztatóján ütötte meg először a fülemet, melyen – mivel még az általános iskolát sem fejeztem be – csak hosszas könyörgés után, korengedménnyel vehettem részt.

Nos, mielőtt még bárki azt hinné, hogy a vőlegény és a menyasszony találkáiról folyt a társalgás, elárulom, hogy a randi szó tulajdonképpen nem önmagában, hanem a „randibugyi” összetételben hagyta el az egyik hajadon száját, amikor az ajándékok közül előkerült egy falatnyi, piros masnikkal díszített fehérnemű. Minthogy a szónak csak a második felét értettem, suttogva megkérdeztem a mellettem ülőtől, hogy mi az a randi. Nem emlékszem, hogy, hogy mit válaszolt, de az biztos, hogy sikerült zavarba hoznom. Valószínűleg ő sem tudta, hogy a „randi” a „randevú” (francia eredetű) szó rövid alakja, szinonimái a „találka” és a „légyott”. A meghatározásban nincs utalás semmilyen ruhadarabra, bár egy-egy randevúra készülve sokan tűzik ki célul, hogy a végén lekerüljön minden holmi.

Ha két ellenkező nemű személy vonzódik egymáshoz, akkor ott természetesen megjelenik a szexuális feszültség is, ám a randevút a nemi aktussal azonosítani túlzó leegyszerűsítés lenne. Ugyanakkor az ellentétes végletet képviselő álláspont sem ritka: vannak, akik teljesen elutasítják a fizikai érintkezést, és egyáltalán nem hajlandóak randevúzni, csak ha már megérlelődött bennük a házassági szándék. 

Mindkét szélsőséges magatartástól óv Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend:Randikalauz – Határvonalak a párkeresésben c., hazánkban nemrég megjelent könyve, melynek alapállítása, hogy a randevúzás nem a szexről, de nem is a házasságról szól. Egy férfi és egy nő konkrét házassági szándék nélküli interakciója jó esetben a lelki érettséghez vezető út szerves része. Egymás megismerése közben mindkét fél megtanulhatja, mire van szüksége, tisztázhatja, hogy mit is vár egy kapcsolattól. A találkozások során feltárul a személyiségüknek az a területe, ahol növekedniük, erősödniük vagy változniuk kell. A zárkózottak gyakorolhatják az önkifejezést, az egocentrikusok az önmegtagadást, a konfliktuskerülők biztonságos környezetben vállalhatják a konfrontációt. S miközben a különböző embertípusok és helyzetek hatására az önismeret és az érettség magasabb fokára jutnak, még az is megeshet, hogy rátalálnak arra, akit mindig is kerestek. 

A jövendőbelijével szemben mindenkinek vannak nyílt vagy ki nem mondott elvárásai. Ezek a kívánságok azonban nem mindig tükrözik a valódi szükségleteket (pl. vágyhatunk olyasmire, amiről hosszabb távon kiderül, hogy inkább árt, mint használ), és könnyen el is zárhatnak a lehetséges partnerektől. Jó adag nyitottság és bátorság kell ahhoz, hogy az ember olyasvalakivel is megismerkedjen, aki első ránézésre semmit, vagy legfeljebb ellenérzéseket vált ki belőle. Mindamellett, aki keresi az „igazit”, ne feledkezzen meg arról sem, hogy a találkozáskor ő maga lesz a másik fél.

A kapcsolat alapeleme az adok-kapok viszony, a kölcsönösség. Nem elég összeírnia a kívánságlistát, azt is mérlegelnie kell, hogy ő milyen társ lenne. Mennyire könnyű vele élni? Mivel tud hozzájárulni a kapcsolathoz? „Ha a felek kölcsönösen tiszteletben tartják egymás szabadságát, és mindketten felelősségteljesen vesznek részt a kapcsolatban, ideális körülményeket teremtenek a szeretet növekedéséhez és éretté válásához. A szabadság és a felelősségvállalás biztonságos környezetet teremt a pár számára egymás megismeréséhez, a kapcsolat elmélyítéséhez és a bizalom kiépítéséhez.” 

Egy felelősségteljesen vállalt párkapcsolatban az egyéni szabadság a határvonalak tiszteletben tartásán alapul. Ha valaki mindig azt teszi, amit akar, de felelősséget nem vállal a tetteiért, az nem szabadság. Amikor egy kapcsolatban a szabadság és a felelősség nincs egyensúlyban, sérülést szenvednek azok a határvonalak, melyek meghatározzák a lényünket, azaz elkülönítik, hogy milyenek vagyunk, és milyenek nem, mit szeretünk és mit nem, mivel értünk egyet, és mivel nem. A Randikalauz számos olyan esetet elemez, amikor a szabadság és a felelősségérzet eltorzulása miatt kisiklik a kapcsolat. Ez történik például, amikor a másik fél kedvéért elnyomjuk valódi énünket; amikor túl sokat vállalunk magunkra; amikor manipuláljuk egymást; amikor nem tisztázzuk vallásos meggyőződésünket; amikor nem vagyunk képesek nemet mondani. Világos határvonalak mellett (ha mindkét fél számára egyértelmű, hogy mit tart elfogadhatónak a másik) a randevúzás során felmerülő problémák jelentős része kiküszöbölhető. 

A párkapcsolat azonban a legjobb szándék dacára sem csak a fejlődés és a siker, hanem a csalódás, a kudarc és a gyász lehetőségét is magában hordozza. Nem feltétlenül azért, mert valaki elrontott valamit, vagy rájött, hogy a másik nem is olyan, mint amilyennek képzelte. Meglehet, hogy az együtt töltött idő alatt mindkét fél pozitívan változik, és pont ez a változás okozza útjaik szétválását. Ám a be nem teljesült szerelem a kölcsönös tisztelet és őszinteség jegyében intézett befejezés ellenére is sokáig tud fájni. 

A lelki érettséghez vezető úttal kapcsolatban sokszor jó lenne tudni, hogy mit kell tennünk, de legtöbbször csak azt tudhatjuk, hogyan tegyük. A megfelelő irányt valószínűsíti, ha ismereteink, érzelmeink és cselekedeteink között egyre teljesebb az összhang, s közben meg tudunk maradni a realitás talaján. Kétségtelen, hogy vannak nagy kérdések, isteni jelek és konkrét vezetés, de az élet oroszlánrészét a napról-napra, lépésről-lépésre meghozott választásaink képezik. S lehet, hogy minden döntésünk helyes, a gondtalanság mégsem garantált. A szenvedés megszűnésére várni kell, együtt a teremtett világgal. Addig is, az élet más kihívásaihoz hasonlóan minden utunkba kerülő férfi és nő egy új lehetőséget kínál, hogy a találkozás által jellemünk egyre közelebb jusson lényegi formájához. Rajtunk múlik, hogy élünk-e vele.