Istennek, a férjemnek
Istennek, a férjemnek.
Hogyan írhatnék szerelmes levelet annak,
Kinek neve a Szeretet? Hiszen tudom, szeretetem csupán
Szegényes képe annak, ahogyan te szeretsz.
Minden szívből jövő szerető szavam
Bármilyen mély, vagy ékesszóló legyen,
Elhomályosul tiszta, ragyogó szereteted árnyékában,
Mely korlátokat nem ismer.
Te voltál erősségem,
Beléd vetettem bizalmamat.
Mikor elmúlik minden más kapcsolat,
Te végig velem maradsz.
Szeretted bennem a szerethetetlent,
Hűtlenségemre hűséged felelt.
Egyedül te láttad visszataszító oldalam mélyét,
S mikor már senki sem, te szépséget találtál bennem.
Végighallgatad szüntelen zsörtölődésem,
S vádjaim, melyeket szólt tudatlan ajak,
Soha nem erőltetrted rám szereteted,
Türelmesen vártad, hogy elfogadjam azt.
Kétségem sincs, hogy szeretetedre
Teljesen méltatlan vagyok.
Ajándék az, mit ingyen adtál nekem,
Hisz nincs rá mód, hogy kiérdemeljem.
Amire az életnél is jobban vágyok,
A feltétlen szereteted.
E nélkül üres vagyok,
Mit nem tölthet be más teljesen.
Szeretetem mégis korlátlan lehet,
Amíg téged tükröz, a szeretetet.
SZERETLEK, Vőlegényem. Teljes szívemből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése