A HÁZASSÁG

A HÁZASSÁG

Tegyük fel az első kérdést: Milyen idős a házasság intézménye? Mióta van? Az evolúció elmélet azt tanítja, hogy a házasság is évezredek alatt fejlődött ki, mint minden más. Először volt a horda. Itt mindenki mindenkivel összevissza élt. Valahogy úgy, mint lassan a magyarok fognak. Aztán szabályozták ezt a hordabeli állapotot és jött a poligámia, aminek két fajtája is van. Van a soknejűség, amikor valakinek afféle háreme volt, s van a poliandria, a sokférjűség. Állítólag egy nőnek volt sok férje. Nem érdemes megtanulni ezeket a kifejezéseket, mert a szociológia hitetlen kutatói időközben a házasság terén is megcáfolták az evolúció elméletét. Megvizsgálták a legősibb kultúrákat, megnézték ősi népek mondáit. Kiderült, hogy a legősibb társadalmak legtöbbje szigorúan egy nejű volt. Ezt monogámiának hívják. Ez a normális házasság. Tehát, a házasságot illetően sem igaz az evolúció elmélet. Nekünk, hívő embereknek a Biblia egyértelműen tanítja: A legrégebbi házasság is monogám volt. Ádám és Éva házassága. Egy férfi és egy nő között jött létre. A Szentírás e téren is tanít az evolúciótan ellen.

És milyen régi a házasság intézménye? Jézus határozottan tanítja, hogy az emberiség kezdete óta tart. Házasság azóta van, amióta ember van. Már az Édenkertben megtörtént az első. Azt is látjuk, hogy a házasság Isten rendelése, kezdettől fogva mind a mai napig. Épp ezért a házasság soha nem lehet bűn. Soha nem lehet csökkent értékűségnek a jele. Sőt, a Biblia tanítja, hogy akik tiltják a házasságot, az Antikrisztustól vannak. Nem lehet tiltani. Mert Isten rendelése a házasság kezdettől fogva az emberlét jellemzője és velejárója.

Hogyan köttetett meg az első házasság? Isten a férfi oldalbordájából felépítette a nőt, ami titokzatos módon történt. Mit tesz Isten Évával? Talán érdemes előbb megnézni, hogy mit nem tesz. Talán útjára bocsátja Évát, hogy eredj aztán fogjál magadnak egy férjet? Nem. Talán a véletlenre bízva mondja Isten, hogy majd csak találkoznak? S elereszti őket az Édenben? Nem is olyan nagy az az Édenkert, előbb, vagy utóbb úgyis összefutnának. Nem ezt teszi az Úr. Talán kioktatja Évát Isten, hogy riszálja magát Ádám előtt, úgy szedje fel magának? Nem, ilyet csak az Istentől elrugaszkodott mai nők tesznek. Isten olyat tesz, ami példaértékű. S azt hiszem, hogy a házasság titkát innen lehet egy kicsit megérteni.

Isten kézen fogja a nőt, és maga vezeti a férfihoz. Semmit nem bíz a véletlenre. Nem úgy van, hogy általában elrendeli az Úr a házasságot, aztán ránk bízza, hogy mi pedig kössük meg, akivel akarjuk. Egészen másként van ez a Bibliában. Isten arról is gondoskodik, hogy akiket egymásnak teremtett, azok egymásra is találjanak. Ezért kézen fogja és odavezeti a nőt a férfihoz. Ennél határozottabban ezt nem lehetne leírni. Istennek ez a rendelése, ez a vezetése, a házasságnak az alapja. Innen érthetjük meg a keresztyénházasság alapját. A keresztyén házasság alapja az a hitbeli felismerés, hogy bennünket Isten vezetett egymáshoz. Erre épül a keresztyén házasság. E nélkül nincs. Egész pontosan a férfi átéli, hogy ezt a nőt Isten vezette az utamba. A nő pedig: Oda lettem vezetve ehhez a férfihoz. Ezt élik át.

Ezek után könnyen el tudjuk mondani, hogy mi nem a házasság, amiről ma azt hisszük, hogy az. A házasság nem puszta együttélés. És nem azért, mert ez erkölcstelen, hanem mert ha a házasság puszta együttélés lenne, akkor a lovak is házasok volnának. A házasságnak nem a gyermeknemzés az alapja. Az csak következménye. Azért nem alapja, mert akkor a gyermektelen házasságok nem lennének házasságok. Ez képtelenség. Van úgy, hogy az Úr nem ad valahová gyermeket. Attól még az házasság.

Aztán – Engels-szel szemben – a házasság alapja nem az, hogy gazdaságilag szövetkezik férfi és nő, utódok eltartása és felnevelése céljából. Mert, ha ez igaz lenne, akkor csak gazdag társsal szabadna szövetkezni. A szegények pedig hoppon maradnának. Ez sem a házasságnak az alapja. Még csak nem is a hűség. A hűség is következmény, de nem alap. A keresztyén házasságnak egy dolog az alapja, hogy bennünket Isten egymásnak teremtett és mi egymást Isten akaratából kaptuk. Ha valaki ilyen társat nem talál, inkább ne keressen mást. Nem lesz boldog.

Az az alap, hogy te az én feleségemnek, én pedig a te férjednek lettem teremtve. Ahol ez a hitismeret nincs meg, ott a keresztyén házasságnak a lényege sincs meg. Természetes, hogy ezt felismerve már én akarom megkötni a házasságot. Ám az már ennek csak a következménye. A házasság nem attól lesz keresztyéni, hogy valaki templomban köti. Hanem meg van-e a szív mélyén az a tudat, hogy mi egymásnak lettünk teremtve és Isten ajándékozott minket egymásnak, vezetett bennünket egymáshoz. Ahol ez a tudat nincs meg, ott lehet akárhány gyerek, akármilyen kedvező gazdasági helyzet, az nem keresztyén házasság. Lehet akármennyi pénzük, akármekkora dómban kötnek házasságot, élhetnek akármekkora hűségben, az pokoli lesz. Keresztyén házasságot kötni Jézus Krisztus nélkül nem lehet! A házasság az Ő rendelése, és ezért Krisztuson kívül a házasságban mást keresni eretnekség. Erkölcsi eretnekség. Akkor is, ha erről ma nem nagyon tudnak, vagy nem szívesen beszélnek az emberek.

Ebből következik egy nagyon fontos dolog. Mégpedig az, hogy a keresztyén házasságkötés csak a hívő népnek a privilégiuma. Ha úgy tetszik, ajándéka. Más nem tudja megkötni. Mert a házasélet pontosan olyan, mint a keresztyén élet. Ha Jézus Krisztus áll a középpontjában, akkor az élet és házasság. Ha hiányzik onnan az Úr, akkor az nem élet és nem házasság. Akkor az semmi. Akkor az csak együttélés.

Ehhez a tanításhoz tegyük még hozzá, hogy akkor mi a jegyesség? Nos, a jegyesség feladata pont az, hogy legyen időnk felismerni, hogy a másik az én Istentől rendelt társam-e. A jegyesség nem arra való, hogy eldöntsem, tetszik-e a másik. Az már előtte eldől. A jegyesség szent és komoly feladata: Megvizsgálni, hogy Istentől rendelt társam-e a másik, vagy nem. Ma sem a jegyesség, sem a házasság nem divat. Ez a végidők egyik jele. Mindkettő teljesen devalválódott. Azért természetes ez ma, mert a hitetlen ember Isten rendelését elveti. Ezekkel ma már nem tud élni, hogy jegyesség, házasság, család. E nélkül fog majd élni a magyarság is, és egyre rosszabbul. Ez az istentelenségből következik.

Nagyon érdekes, hogy a Paradicsomban nincs jegyesség. Ádámot és Évát rögtön egymáshoz vezeti Isten. Miért? Mit mondtunk, mire is való a jegyesség? Kideríteni, hogy a másik, az Istentől rendelt társam-e. Ki kell ezt deríteni a Paradicsomban? Nem. Ez magától értetődő, hiszen maga az Isten teremti és adja őket egymásnak. Tehát, nem kell a jegyesség. A tévedés lehetősége kizárt. Éva el sem tudja hibázni. Ádám sem. Ők kivételes helyzetben vannak. Isten vezeti őket egymásnak. Azóta, mivel most még „tükör által homályosan látunk” (1Korinthus13:12) természetes, hogy a jegyesség kell. Mert a házasságkötés terén az érzelmeink becsapnak minket. Nincs labilisabb dolog, mint az ember érzelme. Arra nem lehet és nem szabad alapozni. Csak Isten rendelésére lehet, ehhez viszont az Ő rendelésére kell figyelni.

És honnan ismerem fel, hogy a másik Isten rendeléséből tartozik hozzám? Kit rendelt Isten, és kit nem? Előre bocsátom, hogy természetesen hívő emberekről van szó, csak akik Isten akaratát tudakozzák, mert a hitetlen ember ezt meg sem kérdezi. A hitetlen ember Isten akaratát nem is akarja fürkészni. Tehát mindvégig hívőkről van szó.

Az első és legbiztosabb, hogy hívő embernek Isten nem rendel pogány társat. Ez biztos. Felemás igát nem rendel Isten. Tiltja a Biblia. „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában;” (2Korinthus 6:14). Babonás vallások követőjét sem rendeli.(2Korinthus 6:15). Ezért tiltották valamikor a vegyes házasságot a lelkészek. Egy magyar ember nem venne el egy magyar gyűlölőt, mert azzal nem tud együtt élni. Épp így keresztyén ember pogányt, azaz keresztyén-gyűlölőt, aki Isten gyűlölője, nem veszi el, és nem megy hozzá. Hogyan is élhetne vele együtt? Lehetetlen. Buddhistát? Hogyan lehet vele élni? Sehogyansem. Mindenféle babonaságban élőt nem lehet hívő embernek elvenni. Önmaga látja kárát. Megteheti, de megbánja. Neki lesz nagyon rossz.

Az Úr segíthet valamikor, élő hitet adhat egy hitetlen házastársnak is, de az kegyelem. Az nem törvényszerű. Jobb tartózkodni és imádkozni előbb. Valamikor a református lelkész nem vehetett el például katolikus nőt. Ma már ez összevissza megy. Presbitereink jórészt vegyes házasok. Nem számít. Valamikor teljes értékű egyháztagnak sem tekintették a vegyes házast, mert nem tud a Krisztus mellett kiállni, felad minden evangéliumi tanítást, gyerekeit is legtöbbször átengedi a hamis vallásba. Ez a vegyes házasság. „Csak békesség legyen”. „Köztünk ez nem jelent semmi problémát”, - mondják. Elég baj az.

Mit tesz az ember, amikor meglátja a feleségét? Hogyan adja ennek tanújelét, hogy ez az ő rendelt társa? Isten vezeti hozzá a nőt, de mit tesz a férfi? Ez is jel. Olyan szépen leírja a Szentírás a Paradicsomi állapotot. A férfi meglátja a feleségét és örömujjongásba tör ki!„Ez már a csontomból való csont, és a testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.”(1Mózes 2:23) Szerelem első látásra. Meglátni és megszeretni. Az öröm ujjongása ez. Amikor meglátják egymást, örülnek. Ezért a szerelem, Isten adománya. Ebből következik, hogy a szerelem nélküli házasságkötés bűn. Ádám örömujjongásba tör ki, első látásra megszereti Évát. Nagyon nagy jel, ha ezt valaki megkapja.

Más is bizonyítja az első látásra való nagy érzelmet. Ádámot Isten ezúttal nem kéri, hogy adjon nevet az asszonynak. Korábban kérte, hogy az állatoknak adjon nevet. Most nem kéri. Ádám pedig spontán, önként nevet ad a feleségének anélkül, hogy felkérnék rá.

Ez a névadás nagyon jellemző és nagyon találó. A bibliai névadások titkát, (ha elcsendesedünk e felett), akkor egy kicsit jobban megérthetjük. A héberben a férfinak a neve így hangzik, hogy „ís”. A nőnek a neve meg egy kicsit hosszabb: „ísáh”. Mit csinál Ádám? A saját nevéhez hozzátesz valamit. Megtoldja a saját nevét. Nem egy más nevet ad neki, hanem a saját nevét használja fel, azt megtoldja, kibővíti. Asszonyember legyen. Ez a névadás remekbe szabott. Ugyanabból a betűkből áll a férfinak meg a nőnek a neve a héber szövegben. S egyikből formáltatik a másik. Olyan ez, mintha Ádám magyarul azt mondta volna: Ádámné.

Ki tud ilyen nevet adni? Csak az, aki látja a lényeget. Egy új lény, asszony keletkezett, s annak a lényegét látja meg. Mi ez? Mélyen szántó intelligencia. A szó szoros értelmében. Lám, milyen alkotó kész, milyen kreatív lett Ádám! Úgy látszik, a férfi amikor megszeret egy nőt, nagyon kreatívvé válik. Ez így is van a pszichológusok szerint is. Amikor mi a társunkat meglátjuk, azt éljük át, hogy belőlem van, ő az, aki egy velem. Ebből látjuk meg, hogy Isten teremtette számunkra. Ugye milyen szép a Biblia? Ennyire.

A házasságban ezután a nemek viszonyát is tisztázni kell. A Szentírás így foglalja össze: A férfi és a nő egyenrangú, de nem egyforma. Ez mindent elmond. A hatnapos teremtéstörténetben, az 1Mózes 1:27-ben mit olvasunk? „Férfiúvá és asszonnyá teremté őket Isten.” Itt kijelenti az Ige, hogy férfi és nő egyenrangú teremtmények. A református lelkészek már akkor is ezt hangsúlyozták, amikor erről nem volt szabad beszélni. A XVI. században is.

S hogy nem egyformák? Azt meg az Édenkert története pontosítja. Vigyázat, noha egyenrangúak, nem egyformák. A házasságban sem egyformák. Nem lehet összekeverni a kettőt. Hiszen a férfinak nem az egész testét építi át Isten nővé, hanem a férfi testének csak egy részét. A férfi és a nő között testi és lelki különbségek is vannak. Nem lesznek egyformák. Egyenrangúak, de nem egyformák. Van két tudományág, amely sokat foglalkozik az emberrel és a házassággal. A szociológia és a pszichológia.

Nos, a szociológusok általában az egyenrangúságot hangsúlyozzák. Azért, mert a feminista nőmozgalom erre hajtja őket. Ebben igazuk is van, csak nem lehet túl hangsúlyozni. A pszichológusok meg azt emelik ki, hogy férfi és nő különbözik. De ennek is oka van. A férfi annyira más lelkület, hogy ha haza megy, otthon is arról gondolkodik, hogy mi van a munkahelyén. S a nő? Ő elmegy dolgozni, de a munkahelyén is azon gondolkodik, hogy mi van otthon. Ennyire nem egyformák. Más a lelki alkatuk.

„Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” Nem furcsa ez a kijelentés az Igében? Gondoljunk csak bele, ott vagyunk az Édenben. Miért kell ezt ott kimondani? Ennek nincs semmi alapja. Hiszen Ádámnak és Évának nincs is földi apja és anyja. Akkor kit hagyjon el Ádám? Akkor miért mondja itt az Ige, hogy elhagyja a férfi apját és anyját? Akkor mi értelme van erről itt beszélni?

Nos, kedves olvasóm, ez prófécia, amely a későbbi házasságról tanít. Ez egy megelőző prófécia, amit Isten itt kijelent. Aki felnő és nem tud leválni a szüleiről, az beteg. Aki huszonöt-harminc évesen még az anyukához kötődik, ott baj van. Lelkileg kiskorú, nem alkalmas a házasságra. Ilyenhez nem szabad hozzámenni. Ez adott esetben vészjel lehet. Aki nem tudja elhagyni apját, anyját, aki nem tud szabaddá válni, az nem alkalmas a házasságra. A házasságra szabaddá kell válni. Leválni a szülőkről. S ez milyenérdekes, a nőknél is előfordul, hogy kötődnek, de a férfiaknál sokkal gyakoribb, hogy kötődik, főleg férfi az anyjához. Ennyire pontos a Biblia.

Mit mond a Szentírás? „...elhagyja a férfiú az ő atyját és anyját...” A nőt nem noszogatja erre. A nőnek ez nem olyan nagy veszély. Ám a férfi nagyon kötődik. Hány családban gond ez, hogy a férfi még mindig hazajár a mamához. Legalább enni. Nem szabad. A férfi ragaszkodjék a nőhöz fokozottabb mértékben. Ez is a férfinak a feladata. Miért? Azért, mert a férfi természeténél fogva hűtlenebb. Ezért a Biblia kötelességként írja elő, hogy ragaszkodj a feleségedhez.

Nem a gyermek köti össze a házasságot. „lesznek ketten egy testté.” Nem pedig hárman. Ha a gyermek lenne egy házasságban a kapocs, a gyermek nem tudna szabaddá válni. Ha a gyerek megnősülne, kilépne a szülei házasságából, a házasságnak fel kellene bomlani. Tehát nem a gyermek teszi a házasságot házassággá, hanem...

...Krisztus rendelése.