Mi kell a jó házassághoz?

 
Mi kell a jó házassághoz?

Jó fejük legyen a házasoknak,
mert gyakran kell fejet hajtaniuk egymás előtt.
Jó foguk legyen, 

mert egy-egy szót gyakran el kell harapniuk.

Jó szemük legyen, 
mert gyakran kell szemet hunyniuk.

Jó hátuk legyen, 
mert időnként nagy terheket kell cipelniük.

Jó válluk legyen, 
mert semmit sem vehetnek félvállról.

Jó idegeik legyen, 
hogy önuralommal egyszerre ketten ne legyenek mérgesek.

Ebből adódóan a türelem az első házi adó, 
amellyel a házasok egymásnak tartoznak.

"Mindenre van erőm a Jézus Krisztusban,
aki megerősít engem."

 (Filippi 4:13)

A szerelem nem káprázat egy szép arc előtt,

ami hirtelen felragyog előtted.

Mert az igazi szépség a lélek kisugárzása,

A lélek pedig túl van azon, amit te remegve keresel.

A szerelem nem egy eleven, éles értelem csábítása,

amiből áradnak a szavak és a szép gondolatok

tetszésed elnyeréséért,

Mert ezer fénnyel sziporkázhat az értelem,

mégsem igazi gyémánt, a szerelmes szíve mélyébe rejtve.

A szerelem nem érzelmi megindultság

egy csak érted dobogó szív előtt,

csodálkozás a számodra érthetetlen kiválasztás miatt,

hiszen semmi ésszerű oka ennek az őrületnek.

Mert egy szív egyik napról a másikra másvalaki felé fordulhat,

és téged otthagy kivérezve, sírva anélkül,

hogy szerelmed meghalna.

A szerelem nem akarja megszerezni, megragadni

vágyaid tárgyát,

legyen az szív, test, szellem,

vagy mind a három egyszerre.

Mert a másik nem "tárgy", s ha te megszerzed magadnak,

akkor felfalod, tönkreteszed,

s azt gondolva, a másikat szereted,

magadat szereted.

Káprázat és csábítás, vágy és borzongás,

érzelmek és feltörő vágyak:

mindez szép és szükséges

a férfiban és nőben

de csak szeretni segíti azokat,

akik elfogadták, hogy szeressenek.

Az ajtó félig nyitott, az ablakok kitárva,

a szél zúdul befelé.

Isten halk szava szól,

messzi távlatok hívogatnak,

hogy lépj ki bezárt házadból,

indulj a másik felé, akit arra választottál,

hogy eláraszd életeddel

mivel szereted és szeretni akarod.

(Michel Quoist: Beszélj nekem a szerelemről. 111.o.)

Isten öröktől fogva ismer és szeret, olyannak amilyen vagy.

Ha a hangjegy azt mondaná,

hogy nem a hangjegy csinálja a zenét,

... nem volna szimfónia.

Ha a szó azt mondaná:

nem a szó hozhat létre egy oldalt,

...nem volna könyv.

Ha a kő azt mondaná:

nem a kő tud falat emelni,

... nem volna ház.

Ha a vízcsepp azt mondaná:

nem a vízcsepp alkotja a folyót,

... nem volna óceán.

Ha a gabonaszem azt mondaná:

nem a gabonaszem veti be a földet,

... nem volna aratás.

Ha az ember azt mondaná:

a szeretet egy tettével nem lehet

megmenteni az emberiséget,

... az emberek földjén soha nem volna

igazságosság, béke, méltóság és boldogság.

Amint a szimfóniának szüksége van minden egyes hangjegyre,

Amint a könyvnek szüksége van minden egyes szóra,

Amint a háznak szüksége van minden egyes kőre,

Amint az óceánnak szüksége van minden egyes vízcseppre,

Amint az aratásnak szüksége van minden egyes gabonaszemre,

az egész emberiségnek szüksége van terád,

ott, ahol te vagy,

egyetlen,

s így HELYETTESÍTHETETLEN.

(Michel Quoist: Beszélj nekem a szerelemről 43.o.)

Forrás

Biztos Út blog-ból