Találkozások

Tanulságos cikket találtam, ami nagyon megfogott, így megosztom nektek is!

Találkozások

Találkozások...emberekkel, akikkel hosszabb - rövidebb ideig egymás közelében éljük az életünket. Mintha egy vonaton utaznánk - mint oly sokszor használják ezt a hasonlatot - csak utazunk egy kocsiban és az emberek változnak körülöttünk. Egyik állomáson felszáll valaki, leül mellénk és beszédbe elegyedünk. Semmi különös témáról nem beszélünk, azonban az eszmecsere nemes egyszerűségében megfoghat bennünket a másik lélek egy darabkája. Már megmondani sem tudjuk, mikor szállt fel a vonatra, és lehet hogy jelenlétét csak a hiánya érteti meg velünk, amikor feláll mellőlünk és leszáll egy városszéli állomáson. Mi integetünk az ablakból és reméljük egyszer még élvezhetjük a vele való, nemesen egyszerű beszélgetések óráit.... vannak akik hosszú-hosszú évekig velünk utaznak. Oly természetessé válik jelenlétük a mi életünkben, hogy mikor észrevétlenül távoznak közelünkből, még sokszor előfordul, hogy magunk elé képzelve beszélgetünk velük és halljuk a válaszokat, vihogásokat és vigasztalásokat. Vannak emberek, akik csak villámlátogatást tesznek a kupéban és máris továbbállnak... azonban vannak, akikkel a találkozás meghatározza a további életünket. Minden találkozásban - amiről most beszélek - ajándék van; egy mosoly, egy köszönöm, egy jó beszélgetés... semmi több, de lehet egy életre szóló barátság újra és újra lefolytatott párbeszéde, egy viharos szerelem, egy dühös veszekedés, kibékülés...megbocsátás...szeretet... Figyelj. Figyelj arra az emberre, aki épp most szállt fel a vonatra azzal, hogy belépett a szobába, vagy beszáll az autóba, esetleg megismerkedtek egy társaságban... velünk utaznak. Fontosak ezek a találkozások. Legyenek fontosak az emberek is... megismeréssel felismerés is járhat... ezért sokat, de tényleg sokat beszélgessünk. Vannak igazán kivételes találkozások, mikor a szó sem 'elég' és a másik mozdulataiból, gesztusaiból már érzed a lelkét... Őket viszont különösen féltve óvd a felesleges locsogástól!
Az igazi barátság? Csak ülni egymás mellett... csak csendesen, csak szótlanul és nem érezni a pillanatokat kínosnak... egyszerűen átélni az együtt eltöltött percek felemelő csendességét, meghittségét....

Forrás
http://kavicsokahomokban.blogspot.hu