Felemelő szeretet
"Jobban boldogul kettő, mint egy:
fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember
fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli
föl senki."
(Prédikátor 4,9-10)
Köztudott, hogy a házasság és a család
intézménye válságban van. Az elmúlt évtizedekben a válások száma
drasztikusan megnőtt a megkötött házasságok számához képest. Ezt az
önmagában is kétségbeejtő jelenséget még jobban kihegyezi az a tény,
hogy ez az arány sajnos a hívők között sem jobb! Hogyan jutottunk idáig?
Mi állhat a dolog hátterében? Lehet-e egyáltalán tenni valamit ellene?
Minden igényt kielégítő válaszom nincs,
viszont az olvasott igeszakasz egy olyan oldalát világítja meg a
házasságnak, amelyen elgondolkodhatunk.
A házasság egy szeretetközösség,
melynek egyik fontos „funkciója" a védelem. Legalábbis ennek kellene,
hogy legyen. Ahhoz, hogy ezt betöltse, tényleg közösségként kell
megélni. Az élet azonban más tempót diktál: sokszor nincs időnk sem
magunkra, sem egymásra. A közös munka egy távolba vesző ideál, mindenki a
maga életében, munkájában igyekszik boldogulni. Van, amikor minket is
megkísért az önmagunknak élés lehetősége. Ez a legjobb módja, hogy
„egyedülálló házasok" legyünk; kapcsolatban élve, de mégis külön utakon
járva... Ezért viszont súlyos árat fizetünk, fizethetünk. Ha az utunk
folyamán elesünk, nem lesz, akire számítsunk, aki szeretetével
körülvesz, és segít talpra állni, mert társunk valahol máshol jár.
Először csak lelkileg, s aztán a legrosszabb esetben előfordul, hogy
fizikailag is... Jobban boldogul a kettő, mint az egy. Lehet, hogy nem
tudunk olyan sebességgel előrehaladni, hiszen folyamatosan egyeztetni
kell, s az egymásra figyelés, a szeretet megélése plusz energiákat köt
le. Azonban ez a befektetés megtérül: többek között eredményes munka és
védelem a jutalma. Mit tegyünk? Álljunk meg, és a GPS-ekhez hasonlóan,
mi is végezzünk „újratervezést". Hogy áll a házasságom? Helyemen állok a
kapcsolatomban? Együtt megyünk? Előre megyünk? Működik közöttünk a
felemelő szeretet?
(Prókai Árpád)
Forrás
Napi Ige és Gondolat 2015.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése