Szerzek neki segítőtársat...

 

Szerzek neki segítőtársat...
1.Mózes 2,18-25

"Azután ezt mondta az ÚRisten: 

Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat."

 (18.v.)

Szeretünk ajándékot adni és kapni? Olykor gondot okoz ez is, az is. Nem igazán tudjuk, mi kell a másiknak. Ám nincs szívet melengetőbb, mint az a bizonyosság, hogy maga Isten ajándékozott meg. Tudja, mire van szükségünk. Amit Ő szerez nekünk, az jó. Akkor is, ha lelkünk olykor roskad tőle. Hisz bizalommal teli szívvel kérhetünk hozzá erőt. Mi akadályoz minket Isten akaratának felismerésben? Ami lelkünket tölti. Szabaddá kell lenni, feledni (feladni), a magunk vágyait. Találkoztam valakivel, aki feleségül ment hódolójához. Nem szerette, férjhez akart menni. És mert hinni akarta, hogy megszereti, bibliai üzenettel erősítette döntését maga s mások előtt. De Isten nem igazolta őt. S ő nem tudott mást, mint elveszíteni azt, amit megszerzett. Mifélék a mi bizonyosságaink? Azt olvassuk, Ádám még meg sem fogalmazta hiányát, úgy kapta Évát.
Isten látta, hogy nem jó neki egyedül. Aki markol valamit, engedje el, tegye annak kezébe, akitől kapni szeretné. Azt, avagy mást. Különben nem lehet biztos az ajándékozó akaratában. Mi a dolgunk? Tőle várni, észrevenni, rácsodálkozni...

Ajánlott igeszakasz:
 1.Mózes 4,1-21.

Biblia Online