Ki kezdeményezzen?
Sokan úgy tartják, hogy
ez a fiúk feladata. Vajon miért alakult ez így? A lányok nem szeretnek
kezdeményezni, vagy nem tudnak, vagy a fiúknak ez nem tetszik? Esetleg
találunk a Bibliában valami egyértelmű utasítást ezzel kapcsolatban?
Érdekes, hogy egyetlen egy bibliai verset sem találunk erről. Sőt arról
sem, hogyan kell együtt járni, kinek kell az első lépést megtenni, mit
tehet egy lány és mi a fiúk feladata. Lehet, hogy ez nem volt kérdés a
Biblia korszakaiban? Lehet, hogy ezen a területen sokkal erősebbek a
kulturális hatások, mit amennyire ennek tudatában vagyunk? Miért nem
tanít erről a Biblia szinte semmit?
Talán azért, mert egy párkapcsolat
minőségét nem az határozza meg, hogy ki tette az első lépést a másik
felé. Egy jól működő kapcsolatban mindkét fél önként és dalolva van
benne. Másrészt, mihelyst kimondjuk, hogy a lányok nem
kezdeményezhetnek, máris felvetődik a következő kérdés, hogy mi számít
kezdeményezésnek? Ha rámosolygunk valakire, az már annak számít, vagy
csak az, ha nyíltan megmondjuk neki, hogy „jó vagy nálam”? Biztos
mindenki számára ismerősek azok a helyzetek, amikor egy lány kitalál
valami jó kis ürügyet csak, hogy beszélgethessen azzal a sráccal, aki
tetszik neki.
Valószínűleg sok lány számára
ismerős a fenti példák ellenkezője is, amikor csak azért, hogy még
véletlenül se legyünk kezdeményezők, messziről elkerüljük az illető
srácot. Órákat agyalunk azon, hogy felhívjuk-e vagy sem, nehogy azt
gondolja, hogy nyomulunk, pedig ő az egyetlen, akitől választ kaphatnánk
egy teljesen semleges kérdésre. Tényleg ilyen nagy jelentősége van
annak, ki teszi az első lépést? Azt hiszem, nincs.
Ezek
szerint a lányok is bátran kezdeményezzenek? Ezt azért nem mondanám. A
Biblia ugyan nem beszél erről, de arról igen, hogy a nők és férfiak
között van különbség. A különbség pedig érinti az alapvető vágyainkat
is. A legtöbb nő szívében ott van a vágy arra, hogy valaki kész legyen
küzdeni érte. A legtöbb férfira pedig az igaz, hogy szívesen megküzd
magával vagy a körülményekkel, ha tetszik neki egy nő. Ha felcseréljük a
szerepeket, megfosztjuk magunkat attól, amire a szívünk mélyén vágyunk.
De biztos vannak kivételek, talán több is, mint gondolnánk.
Tehát
ne kezdeményezzenek a lányok? A kezdeményezés bizonyos formáit senkinek
sem ajánlanám, és van olyan lány, akinek azt mondanám, legyen kicsit
visszafogottabb, mert a viselkedése annyira rámenős, hogy azzal csak
megrettent másokat. De ismerek olyan lányokat is, akiknek meg azt
mondanám, hogy legyenek egy kicsit nyitottabbak, és ne féljenek attól,
hogy még véletlenül ők teszik meg az első lépést.
Nem
hiszem, hogy a lányoknak át kellene venni a kezdeményezést fiúktól.
Viszont sokat tudnak segíteni a bátorító viselkedésükkel.
Ez
talán ott kezdődik, hogy hogyan gondolkodunk a másik nemről. Ugyanis,
ha valakinek negatív véleménye van a fiúkról, az meglátszik a
viselkedésén. Lehet, hogy ez a hozzáállás a rossz tapasztalatokon
alapszik, de nem érdemes általánosítani "a fiúkról", és tüskéket
növeszteni, mert senki sem szereti megszúrni az ujját.
Biztos
vannak olyan fiúk, akiknek tetszenek a magabiztos, határozott lányok,
de a legtöbb fiút megrémítik. Lehetünk azonban határozottak úgy is, hogy
közben kedvesek maradunk. A határozott véleményét úgy is elmondhatja az
ember, hogy közben megengedi a másiknak, hogy ő mást gondoljon, és ez a
férfiaknak különösen fontos.
Nem fogják a
fiúk rossz néven venni, ha beszélgetést kezdeményezünk, ha kérdéseket
teszünk fel nekik (persze nem kell vájkálni senkinek a magánéletében),
de figyeljünk oda, hogy vajon ő is kérdez-e, vagy csak udvariassági
köröket fut? Ha nem igazán érdeklődik irántunk, akkor nem érdemes
strapálni magunkat, ugyanis ha egy fiúnak tetszik egy lány, akkor minél
többet meg akar tudni róla. Ugyanakkor vannak olyan kedves, udvarias
fiúk, akik érdeklődőbbek az átlagnál, ezért nem kell messzemenő
következtetéseket levonni abból, hogy jót beszélgettünk valakivel.
Ha
már kezdeményez valaki felénk, de az illető nem szimpatikus nekünk,
akkor is építhetjük a másikat. Visszautasíthatunk úgy is valakit, hogy
közben értékeljük a bátorságát, és nem vesszük el egy életre a kedvét
attól, hogy a jövőben más felé is közeledjen.
Végül,
ne feledjük, egy jól működő kapcsolatban mindkét fél önként van benne,
függetlenül attól, ki tette az első lépést. De bárki is volt a
kezdeményező, adjon szabadságot a másiknak igent vagy nemet mondani, és
legyen kész a választ elfogadni.
(Szalay Andrea : Kapcsolatra teremtve)
