Kerner Mariann
Azt a férfit…
Azt a férfit keresem,
Aki megszorítja a kezem,
Törékeny lényem tenyerében virágzik,
Ki az éj leplében mécsesként világít.
Aki megszorítja a kezem,
Törékeny lényem tenyerében virágzik,
Ki az éj leplében mécsesként világít.
Azt a férfit keresem,
Aki kitart– tűzön át, vízen át velem,
Kitől felébred a szárnyaszegett gondolat,
S ki elbírja szikár hátán a gondokat…
Erős hitével pihévé szelídíti őket,
És elűzi lelkemből az aggodalom felhőket.
Aki kitart– tűzön át, vízen át velem,
Kitől felébred a szárnyaszegett gondolat,
S ki elbírja szikár hátán a gondokat…
Erős hitével pihévé szelídíti őket,
És elűzi lelkemből az aggodalom felhőket.
Annyian tettek sebet, zúztak fél-elemmé,
S magam hitéből lelkem annyiszor vált köddé
Szomorúan néztem az üres hintaszéket,
És darabokba téptem, mi majdnem egész lett.
S magam hitéből lelkem annyiszor vált köddé
Szomorúan néztem az üres hintaszéket,
És darabokba téptem, mi majdnem egész lett.
Nem akarok többé el nem jött telefonokat,
Nem akarok meghiúsult világot, találkozásokat.
Az a férfi, az a férfi jöjjön el,
Ki a csalánok között bennem liliomára lel.
Nem akarok meghiúsult világot, találkozásokat.
Az a férfi, az a férfi jöjjön el,
Ki a csalánok között bennem liliomára lel.
Forrás
Facebook

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése