Madách idézete

"Akit párodul melléd rendelt az ég,

Becsüld meg, szorítsd meg kezét,

És ha minden álmod valósággá válik,

Akkor se feledd el,

Légy hű mindhalálig."

(Madách Imre)

Dióhéjban a kapcsolatokról - A jó házasság titka

Dióhéjban a kapcsolatokról

A jó házasság titka

E rövid írásunkban összefoglaljuk a pszichológusok által ajánlott legfőbb tudnivalókat, melyeket egy jó házassághoz szem előtt kell tartani.

 Mit mond a szakirodalom a házasság, az együttélés szabályairól és buktatóiról?  A keresztény kapcsolatok egyik fontos mozgatórugója a mély szeretet, kölcsönös bizalom, a nyílt kommunikáció és megértés, a szolidaritás vállalása a másikkal.

„Az individualista világ, melyben az egyén a fontos és nem a közösség, fél az elkötelezettségtől. Fél kimondani, hogy holtomiglan-holtodiglan. Nem értik meg, hogy ha szeretik egymást, az nem azt jelenti, hogy kizárnak mindenki mást, hanem azt, hogy senki más nem kell. A szabadság nem a választási lehetőségekben valósul meg a legteljesebb mértékben, hanem abban a döntésben, amely a legmélyebb igényeket elégíti ki. Mert ha a boldog házasság tényleg biztosítja a legmélyebb igények kielégítését, akkor már nincs szükség második döntésre. Kölcsönösen gazdagítjuk egymást; az ő mélyebb megismerése a magam mélyebb megismeréséhez vezet a szerelmemre adott válaszával” – mondja Somfai Béla, a Szegedi Hittudományi Egyetem professzora.

A házasság válságban van: egyrészt ismert statisztikai adat, hogy egyre több házasság végződik válással, másrészt jóval kevesebben állnak oltár elé. Számos tényező sorakozik mindkét jelenség hátterében. A gyakori válóokok között szerepel az eltérő neveltetésből adódó értékrendek különbözősége, egy új partner váratlan megjelenése, a szenvedélybetegségből (alkoholizmus kiemelt helyen) adódó agresszió, de reális veszélyt jelentenek az anyagi nehézségek is, melyek az önértékelés mellett a toleranciát is rombolják. Anyagias szemléletű világunkban az sem meglepő, hogy a házastársunkra is úgy tekintünk, mint egy lecserélhető „bútorra”, melyet kidobunk, ha meguntuk vagy nem vált be. A házasságkötéssel szemben az élettársi viszony manapság pedig azért is olyan népszerű, mert könnyebben felszámolható, nincsenek jogi következményei, és a függetlenség illúziója is megmarad.

Egy amerikai tanulmány alapján minden második házasság válással végződik; ám az olyan házaspároknál, akik templomban esküdtek és rendszeresen járnak templomba, a válások előfordulása jelentős mértékben lecsökken. Még figyelemreméltóbb eredmény, hogy azoknál a házaspároknál, ahol a család rendszeresen együtt is imádkozik, a válások aránya egy az 1105-höz. A tanulmány tanulsága, hogy az a család, amely együtt imádkozik, együtt is marad.

 Illúziók a házasság kezdeti szakaszában

Illúzió, hogy a házasságban a szerelem örökké fog tartani. Mintha népmeséink valósága életre kelne: holtomiglan-holtodiglan, avagy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Nehéz elfogadni, hogy a szenvedélyes szerelem elcsendesül és átalakul. Ráadásul a harmónia fenntartása sok munkával jár. A mézeshetek, hónapok után hozzá kell szoknunk a hétköznapok terhelő valóságához, ahol fáradtan nem úgy reagálunk helyzetekre, ahogy korábban. Sokszor egy őszinte beszélgetés hamar oldaná a feszültséget.

Gyakori hiba az is, hogy a friss házasok minden baráti kapcsolatukról megfeledkezve bezárkóznak otthonukba, és csak egymással törődnek. Amikor pedig az egyikükben felébred az igény a nyitásra, hogy  barátaival is találkozzon, a másik fél megsértődik vagy elkeseredik ezen. Barátokra mindenkinek szüksége van, hiszen a házasság nehezebb időszakaiban ki más állna mellettünk segítő szándékkal? A házasság talán legnagyobb próbatétele pedig, paradox módon, a legboldogabb pillanatokban jön el: a szülővé válás idején. Ezt nehéz elképzelni, de ezért is olyan fontos, hogy a felek megismerjék egymást, és megerősítsék a kapcsolatot, mielőtt a gyermekáldás megérkezik.

Mit tegyünk, hogy őrizzük a lángot?

1. Legyenek közös terveink, céljaink.
2. Segítsük egymást az egyéni kibontakozásban (is).
3. Töltsünk kettesben időt akkor is, ha már megszületnek gyermekeink.
4. Tegyünk erőfeszítéseket a vonzalom fenntartásáért; magunkkal is törődjünk, de apró    figyelmességekkel ajándékozzuk meg társunkat is.
5. Fektessük le a játékszabályokat: ki, mit vállal, mi a szereposztás.
6. Ha lehet, felkészülten, tudatosan vállaljunk gyermeket.

Mit ne tegyünk ha „kedves az életünk”?

Ne higgyük, hogy a társunk a tulajdonunk. „Ember felett csak Isten uralkodhat”. Személyes térre van szüksége, és fejlődési lehetőségre is csak némi távolságtartás mellett van lehetőség.

Ne féltékenykedjünk! A féltékenység mozgatórugója általában a bizalmatlanság és az önbizalomhiány, melyek gyökerét magunkban kell keresni, akár segítséggel.

Saját boldogtalanságunkért ne a társunkat hibáztassuk.

Legyünk szolidárisak – különösen társaságban, idegen helyen – a párunkkal (ne helyezzük őt gyerekszerepbe, magunkat pedig szülőszerepbe, hanem egyenrangú felnőttként kezeljük).

Ne "mártírkodjunk". (Ne legyen bennünk lappangó rosszindulat, szemrehányás, ha bármit elvégzünk, megteszünk a másikért, másik helyett. Ami nem jön őszintén, önzetlenül, azt ne erőltessük a végtelenségig).

Mi fontos még egy jól működő kapcsolathoz?

 Érett személyiség (az érzelmi és a pszichoszexuális érettség is elengedhetetlen). Azonos világnézet, neveltetés (a vallási és morális értékek egyezése). Helyes kommunikáció (problémamegoldó és meghitt beszélgetések legyenek tárházunk részei). Közös érdeklődési területeink felfedezése és ápolása. Szexuális harmónia, odafigyelés, az intimitás megengedése. Párunk igényeinek tiszteletben tartása (pl. lehet igénye néha egyedüllétre). Az anyagi ügyek kézbentartása (például a közös kassza, közös felelősségvállalás, jól kidolgozott és konszenzuson alapuló, nyílt szereposztás az anyagi terhek viselése terén). Humor. Barátság a partnerségen túl.

-adrien- 

Forrás: Mindennapi Közéleti Portál 

A HÁZASSÁG

A HÁZASSÁG

Tegyük fel az első kérdést: Milyen idős a házasság intézménye? Mióta van? Az evolúció elmélet azt tanítja, hogy a házasság is évezredek alatt fejlődött ki, mint minden más. Először volt a horda. Itt mindenki mindenkivel összevissza élt. Valahogy úgy, mint lassan a magyarok fognak. Aztán szabályozták ezt a hordabeli állapotot és jött a poligámia, aminek két fajtája is van. Van a soknejűség, amikor valakinek afféle háreme volt, s van a poliandria, a sokférjűség. Állítólag egy nőnek volt sok férje. Nem érdemes megtanulni ezeket a kifejezéseket, mert a szociológia hitetlen kutatói időközben a házasság terén is megcáfolták az evolúció elméletét. Megvizsgálták a legősibb kultúrákat, megnézték ősi népek mondáit. Kiderült, hogy a legősibb társadalmak legtöbbje szigorúan egy nejű volt. Ezt monogámiának hívják. Ez a normális házasság. Tehát, a házasságot illetően sem igaz az evolúció elmélet. Nekünk, hívő embereknek a Biblia egyértelműen tanítja: A legrégebbi házasság is monogám volt. Ádám és Éva házassága. Egy férfi és egy nő között jött létre. A Szentírás e téren is tanít az evolúciótan ellen.

És milyen régi a házasság intézménye? Jézus határozottan tanítja, hogy az emberiség kezdete óta tart. Házasság azóta van, amióta ember van. Már az Édenkertben megtörtént az első. Azt is látjuk, hogy a házasság Isten rendelése, kezdettől fogva mind a mai napig. Épp ezért a házasság soha nem lehet bűn. Soha nem lehet csökkent értékűségnek a jele. Sőt, a Biblia tanítja, hogy akik tiltják a házasságot, az Antikrisztustól vannak. Nem lehet tiltani. Mert Isten rendelése a házasság kezdettől fogva az emberlét jellemzője és velejárója.

Hogyan köttetett meg az első házasság? Isten a férfi oldalbordájából felépítette a nőt, ami titokzatos módon történt. Mit tesz Isten Évával? Talán érdemes előbb megnézni, hogy mit nem tesz. Talán útjára bocsátja Évát, hogy eredj aztán fogjál magadnak egy férjet? Nem. Talán a véletlenre bízva mondja Isten, hogy majd csak találkoznak? S elereszti őket az Édenben? Nem is olyan nagy az az Édenkert, előbb, vagy utóbb úgyis összefutnának. Nem ezt teszi az Úr. Talán kioktatja Évát Isten, hogy riszálja magát Ádám előtt, úgy szedje fel magának? Nem, ilyet csak az Istentől elrugaszkodott mai nők tesznek. Isten olyat tesz, ami példaértékű. S azt hiszem, hogy a házasság titkát innen lehet egy kicsit megérteni.

Isten kézen fogja a nőt, és maga vezeti a férfihoz. Semmit nem bíz a véletlenre. Nem úgy van, hogy általában elrendeli az Úr a házasságot, aztán ránk bízza, hogy mi pedig kössük meg, akivel akarjuk. Egészen másként van ez a Bibliában. Isten arról is gondoskodik, hogy akiket egymásnak teremtett, azok egymásra is találjanak. Ezért kézen fogja és odavezeti a nőt a férfihoz. Ennél határozottabban ezt nem lehetne leírni. Istennek ez a rendelése, ez a vezetése, a házasságnak az alapja. Innen érthetjük meg a keresztyénházasság alapját. A keresztyén házasság alapja az a hitbeli felismerés, hogy bennünket Isten vezetett egymáshoz. Erre épül a keresztyén házasság. E nélkül nincs. Egész pontosan a férfi átéli, hogy ezt a nőt Isten vezette az utamba. A nő pedig: Oda lettem vezetve ehhez a férfihoz. Ezt élik át.

Ezek után könnyen el tudjuk mondani, hogy mi nem a házasság, amiről ma azt hisszük, hogy az. A házasság nem puszta együttélés. És nem azért, mert ez erkölcstelen, hanem mert ha a házasság puszta együttélés lenne, akkor a lovak is házasok volnának. A házasságnak nem a gyermeknemzés az alapja. Az csak következménye. Azért nem alapja, mert akkor a gyermektelen házasságok nem lennének házasságok. Ez képtelenség. Van úgy, hogy az Úr nem ad valahová gyermeket. Attól még az házasság.

Aztán – Engels-szel szemben – a házasság alapja nem az, hogy gazdaságilag szövetkezik férfi és nő, utódok eltartása és felnevelése céljából. Mert, ha ez igaz lenne, akkor csak gazdag társsal szabadna szövetkezni. A szegények pedig hoppon maradnának. Ez sem a házasságnak az alapja. Még csak nem is a hűség. A hűség is következmény, de nem alap. A keresztyén házasságnak egy dolog az alapja, hogy bennünket Isten egymásnak teremtett és mi egymást Isten akaratából kaptuk. Ha valaki ilyen társat nem talál, inkább ne keressen mást. Nem lesz boldog.

Az az alap, hogy te az én feleségemnek, én pedig a te férjednek lettem teremtve. Ahol ez a hitismeret nincs meg, ott a keresztyén házasságnak a lényege sincs meg. Természetes, hogy ezt felismerve már én akarom megkötni a házasságot. Ám az már ennek csak a következménye. A házasság nem attól lesz keresztyéni, hogy valaki templomban köti. Hanem meg van-e a szív mélyén az a tudat, hogy mi egymásnak lettünk teremtve és Isten ajándékozott minket egymásnak, vezetett bennünket egymáshoz. Ahol ez a tudat nincs meg, ott lehet akárhány gyerek, akármilyen kedvező gazdasági helyzet, az nem keresztyén házasság. Lehet akármennyi pénzük, akármekkora dómban kötnek házasságot, élhetnek akármekkora hűségben, az pokoli lesz. Keresztyén házasságot kötni Jézus Krisztus nélkül nem lehet! A házasság az Ő rendelése, és ezért Krisztuson kívül a házasságban mást keresni eretnekség. Erkölcsi eretnekség. Akkor is, ha erről ma nem nagyon tudnak, vagy nem szívesen beszélnek az emberek.

Ebből következik egy nagyon fontos dolog. Mégpedig az, hogy a keresztyén házasságkötés csak a hívő népnek a privilégiuma. Ha úgy tetszik, ajándéka. Más nem tudja megkötni. Mert a házasélet pontosan olyan, mint a keresztyén élet. Ha Jézus Krisztus áll a középpontjában, akkor az élet és házasság. Ha hiányzik onnan az Úr, akkor az nem élet és nem házasság. Akkor az semmi. Akkor az csak együttélés.

Ehhez a tanításhoz tegyük még hozzá, hogy akkor mi a jegyesség? Nos, a jegyesség feladata pont az, hogy legyen időnk felismerni, hogy a másik az én Istentől rendelt társam-e. A jegyesség nem arra való, hogy eldöntsem, tetszik-e a másik. Az már előtte eldől. A jegyesség szent és komoly feladata: Megvizsgálni, hogy Istentől rendelt társam-e a másik, vagy nem. Ma sem a jegyesség, sem a házasság nem divat. Ez a végidők egyik jele. Mindkettő teljesen devalválódott. Azért természetes ez ma, mert a hitetlen ember Isten rendelését elveti. Ezekkel ma már nem tud élni, hogy jegyesség, házasság, család. E nélkül fog majd élni a magyarság is, és egyre rosszabbul. Ez az istentelenségből következik.

Nagyon érdekes, hogy a Paradicsomban nincs jegyesség. Ádámot és Évát rögtön egymáshoz vezeti Isten. Miért? Mit mondtunk, mire is való a jegyesség? Kideríteni, hogy a másik, az Istentől rendelt társam-e. Ki kell ezt deríteni a Paradicsomban? Nem. Ez magától értetődő, hiszen maga az Isten teremti és adja őket egymásnak. Tehát, nem kell a jegyesség. A tévedés lehetősége kizárt. Éva el sem tudja hibázni. Ádám sem. Ők kivételes helyzetben vannak. Isten vezeti őket egymásnak. Azóta, mivel most még „tükör által homályosan látunk” (1Korinthus13:12) természetes, hogy a jegyesség kell. Mert a házasságkötés terén az érzelmeink becsapnak minket. Nincs labilisabb dolog, mint az ember érzelme. Arra nem lehet és nem szabad alapozni. Csak Isten rendelésére lehet, ehhez viszont az Ő rendelésére kell figyelni.

És honnan ismerem fel, hogy a másik Isten rendeléséből tartozik hozzám? Kit rendelt Isten, és kit nem? Előre bocsátom, hogy természetesen hívő emberekről van szó, csak akik Isten akaratát tudakozzák, mert a hitetlen ember ezt meg sem kérdezi. A hitetlen ember Isten akaratát nem is akarja fürkészni. Tehát mindvégig hívőkről van szó.

Az első és legbiztosabb, hogy hívő embernek Isten nem rendel pogány társat. Ez biztos. Felemás igát nem rendel Isten. Tiltja a Biblia. „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában;” (2Korinthus 6:14). Babonás vallások követőjét sem rendeli.(2Korinthus 6:15). Ezért tiltották valamikor a vegyes házasságot a lelkészek. Egy magyar ember nem venne el egy magyar gyűlölőt, mert azzal nem tud együtt élni. Épp így keresztyén ember pogányt, azaz keresztyén-gyűlölőt, aki Isten gyűlölője, nem veszi el, és nem megy hozzá. Hogyan is élhetne vele együtt? Lehetetlen. Buddhistát? Hogyan lehet vele élni? Sehogyansem. Mindenféle babonaságban élőt nem lehet hívő embernek elvenni. Önmaga látja kárát. Megteheti, de megbánja. Neki lesz nagyon rossz.

Az Úr segíthet valamikor, élő hitet adhat egy hitetlen házastársnak is, de az kegyelem. Az nem törvényszerű. Jobb tartózkodni és imádkozni előbb. Valamikor a református lelkész nem vehetett el például katolikus nőt. Ma már ez összevissza megy. Presbitereink jórészt vegyes házasok. Nem számít. Valamikor teljes értékű egyháztagnak sem tekintették a vegyes házast, mert nem tud a Krisztus mellett kiállni, felad minden evangéliumi tanítást, gyerekeit is legtöbbször átengedi a hamis vallásba. Ez a vegyes házasság. „Csak békesség legyen”. „Köztünk ez nem jelent semmi problémát”, - mondják. Elég baj az.

Mit tesz az ember, amikor meglátja a feleségét? Hogyan adja ennek tanújelét, hogy ez az ő rendelt társa? Isten vezeti hozzá a nőt, de mit tesz a férfi? Ez is jel. Olyan szépen leírja a Szentírás a Paradicsomi állapotot. A férfi meglátja a feleségét és örömujjongásba tör ki!„Ez már a csontomból való csont, és a testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.”(1Mózes 2:23) Szerelem első látásra. Meglátni és megszeretni. Az öröm ujjongása ez. Amikor meglátják egymást, örülnek. Ezért a szerelem, Isten adománya. Ebből következik, hogy a szerelem nélküli házasságkötés bűn. Ádám örömujjongásba tör ki, első látásra megszereti Évát. Nagyon nagy jel, ha ezt valaki megkapja.

Más is bizonyítja az első látásra való nagy érzelmet. Ádámot Isten ezúttal nem kéri, hogy adjon nevet az asszonynak. Korábban kérte, hogy az állatoknak adjon nevet. Most nem kéri. Ádám pedig spontán, önként nevet ad a feleségének anélkül, hogy felkérnék rá.

Ez a névadás nagyon jellemző és nagyon találó. A bibliai névadások titkát, (ha elcsendesedünk e felett), akkor egy kicsit jobban megérthetjük. A héberben a férfinak a neve így hangzik, hogy „ís”. A nőnek a neve meg egy kicsit hosszabb: „ísáh”. Mit csinál Ádám? A saját nevéhez hozzátesz valamit. Megtoldja a saját nevét. Nem egy más nevet ad neki, hanem a saját nevét használja fel, azt megtoldja, kibővíti. Asszonyember legyen. Ez a névadás remekbe szabott. Ugyanabból a betűkből áll a férfinak meg a nőnek a neve a héber szövegben. S egyikből formáltatik a másik. Olyan ez, mintha Ádám magyarul azt mondta volna: Ádámné.

Ki tud ilyen nevet adni? Csak az, aki látja a lényeget. Egy új lény, asszony keletkezett, s annak a lényegét látja meg. Mi ez? Mélyen szántó intelligencia. A szó szoros értelmében. Lám, milyen alkotó kész, milyen kreatív lett Ádám! Úgy látszik, a férfi amikor megszeret egy nőt, nagyon kreatívvé válik. Ez így is van a pszichológusok szerint is. Amikor mi a társunkat meglátjuk, azt éljük át, hogy belőlem van, ő az, aki egy velem. Ebből látjuk meg, hogy Isten teremtette számunkra. Ugye milyen szép a Biblia? Ennyire.

A házasságban ezután a nemek viszonyát is tisztázni kell. A Szentírás így foglalja össze: A férfi és a nő egyenrangú, de nem egyforma. Ez mindent elmond. A hatnapos teremtéstörténetben, az 1Mózes 1:27-ben mit olvasunk? „Férfiúvá és asszonnyá teremté őket Isten.” Itt kijelenti az Ige, hogy férfi és nő egyenrangú teremtmények. A református lelkészek már akkor is ezt hangsúlyozták, amikor erről nem volt szabad beszélni. A XVI. században is.

S hogy nem egyformák? Azt meg az Édenkert története pontosítja. Vigyázat, noha egyenrangúak, nem egyformák. A házasságban sem egyformák. Nem lehet összekeverni a kettőt. Hiszen a férfinak nem az egész testét építi át Isten nővé, hanem a férfi testének csak egy részét. A férfi és a nő között testi és lelki különbségek is vannak. Nem lesznek egyformák. Egyenrangúak, de nem egyformák. Van két tudományág, amely sokat foglalkozik az emberrel és a házassággal. A szociológia és a pszichológia.

Nos, a szociológusok általában az egyenrangúságot hangsúlyozzák. Azért, mert a feminista nőmozgalom erre hajtja őket. Ebben igazuk is van, csak nem lehet túl hangsúlyozni. A pszichológusok meg azt emelik ki, hogy férfi és nő különbözik. De ennek is oka van. A férfi annyira más lelkület, hogy ha haza megy, otthon is arról gondolkodik, hogy mi van a munkahelyén. S a nő? Ő elmegy dolgozni, de a munkahelyén is azon gondolkodik, hogy mi van otthon. Ennyire nem egyformák. Más a lelki alkatuk.

„Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” Nem furcsa ez a kijelentés az Igében? Gondoljunk csak bele, ott vagyunk az Édenben. Miért kell ezt ott kimondani? Ennek nincs semmi alapja. Hiszen Ádámnak és Évának nincs is földi apja és anyja. Akkor kit hagyjon el Ádám? Akkor miért mondja itt az Ige, hogy elhagyja a férfi apját és anyját? Akkor mi értelme van erről itt beszélni?

Nos, kedves olvasóm, ez prófécia, amely a későbbi házasságról tanít. Ez egy megelőző prófécia, amit Isten itt kijelent. Aki felnő és nem tud leválni a szüleiről, az beteg. Aki huszonöt-harminc évesen még az anyukához kötődik, ott baj van. Lelkileg kiskorú, nem alkalmas a házasságra. Ilyenhez nem szabad hozzámenni. Ez adott esetben vészjel lehet. Aki nem tudja elhagyni apját, anyját, aki nem tud szabaddá válni, az nem alkalmas a házasságra. A házasságra szabaddá kell válni. Leválni a szülőkről. S ez milyenérdekes, a nőknél is előfordul, hogy kötődnek, de a férfiaknál sokkal gyakoribb, hogy kötődik, főleg férfi az anyjához. Ennyire pontos a Biblia.

Mit mond a Szentírás? „...elhagyja a férfiú az ő atyját és anyját...” A nőt nem noszogatja erre. A nőnek ez nem olyan nagy veszély. Ám a férfi nagyon kötődik. Hány családban gond ez, hogy a férfi még mindig hazajár a mamához. Legalább enni. Nem szabad. A férfi ragaszkodjék a nőhöz fokozottabb mértékben. Ez is a férfinak a feladata. Miért? Azért, mert a férfi természeténél fogva hűtlenebb. Ezért a Biblia kötelességként írja elő, hogy ragaszkodj a feleségedhez.

Nem a gyermek köti össze a házasságot. „lesznek ketten egy testté.” Nem pedig hárman. Ha a gyermek lenne egy házasságban a kapocs, a gyermek nem tudna szabaddá válni. Ha a gyerek megnősülne, kilépne a szülei házasságából, a házasságnak fel kellene bomlani. Tehát nem a gyermek teszi a házasságot házassággá, hanem...

...Krisztus rendelése.

A jó házasság alapjai

A jó házasság alapjai 

A jó házasság négy dologra épül, melyek a következők:

1. társra találás

2.a legfontosabb szövetség

3. ragaszkodás

4. "egy testté levés"

Nézzük ezeket részletesen.

1. Társra találás 

Az igaz szerelemben, igazi társra találunk, mely megoldja az ember ősproblémáját, a magányt és elszigeteltséget. A szerelem mindig szükségérzettel kezdődik, amely nem más, mint a kiegészítőtárs utáni vágyakozás. A valódi szerelemben, amikor megleljük társunkat. ez az egyetemes hiányérzetünk elégíttetik ki. Azért hangsúlyozom, hogy a valódi szerelemben, mert a „nem valódiban” nem. La Rochefoucauld egyik szép gondolata így hangzik: "Szerelem csak egyféle van, de másolata ezerféle". A szerelemnek hitt másolatokban az ember ugyanolyan társtalan és magányos marad, mintha egyedül lenne, sőt sokszor még az egyedüllét állapotánál is rosszabb a helyzet. Az ilyen kapcsolatban az emberek sokszor játszanak szerepet egymás előtt, környezetük előtt, s van hogy önmaguk előtt is. (Ezáltal a szerelem - ami ember és ember között a legboldogabb kellene legyen - a legfájdalmasabb tévedéssé lesz.) A valódi szerelemben viszont igazi társra találunk a másik személyében. Szépen fogalmazza meg ezt az állapotot Grillparzer amikor ezt mondja: "Téged kerestelek és magamra találtam" Valóban így igaz. Az ember, szerelmében mintha önmagát találná meg, más szóval olyan társra lel, aki úgy érti őt, mint ő saját magát. A társra találás két szempontból valósul meg: - kiegészítőtárs - és segítőtárs vonatkozásában. A nő és a férfi egymást segítve tud teljességgel kibontakozni. Mind a nő és mind a férfi teljességgel egyenrangú és egyformán értékes ember. Mégis, értékük teljessége lelki „egymásbanvalóságukban” teljesedik ki. A két nem egymásból plusz értékeket hoz felszínre, amelyek külön-külön nem léteznek. Ilyen értékek pl. a család, a gyermekek, az otthon melege stb. Ennek megteremtéséhez valóban segítő és kiegészítőtársra van szükség. Ehhez teremt alapot a jó házasság. Az első szempont tehát a társra találás.

2. A legfontosabb szövetség

A második szempont, az un. legfontosabb, vagy legszorosabb szövetség szempontja. Amikor egy ember megszületik, édesanyja a legfontosabb számára. Ahogy növekszik, (pár hónaposan már) édesapja is fontossá válik, majd a felnőtté válásig ők (szüleik), a legfontosabbak számára. Ők adják a táplálékot, ők nevelik, ők elégítik ki testi, lelki és szellemi szükségleteit. A felnőtté válásig (és azon is túl) sok személy, dolog, tárgy és közeg veszi körül a felnövekvőt. Amikor hősünk megtalálja a "Nagy Ő"-t, és társával együtt kölcsönösen úgy döntenek, hogy életük párjául választják a másikat, ez a döntés a korábbi kötelékek elhagyását jelenti. Nem a teljes felszámolásra gondolok, hanem arra, hogy a legfontosabb kötelék ezután már nem a gyermek-szülő kapocs, hanem a párkapcsolatot összekötő kapocs. Gyermekként, s ifjúként (ideális esetben) a szülőkkel való kapcsolat volt a legfontosabb. Ez most megszűnik. Ez nem azt jelenti, hogy cserben hagyják szüleiket, hanem azt, hogy egy új és mindennél erősebb szövetség kezdődik köztük, amelybe senki más nem léphet be rajtuk kívül. A jó házasság legfontosabb szempontja tehát elhagyással indul. A fiataloknak el kell tudniuk hagyni a szülőkkel fenntartott "legfontosabb" köteléket, mert helyette egy új és erősebb született. Talán azt kérded most: Erősebb? Azt mondom: igen, erősebb! Mert a legideálisabb szülő-gyermek kapcsolat sem lehet olyan mély, mint a jó házasság. Egy jó szülő-gyermek kapcsolatban lehet komoly szellemi és lelki egyetértés, de testi nem lehet. A házasságban viszont lehet jó szellemi lelki kapcsolat (sőt talán még mélyebb is, mert vannak olyan intimitások, melyet az ember párjával gördülékeny természetességgel meg tud beszélni, míg a szüleivel nem) s emellett ott van a testi régió, a teljes testi-lelki feloldódás és odaadás a nemi területen. Már ebből is látszik, hogy az ideális párkapcsolat három kapoccsal van összekapcsolva, míg a szülői-gyermeki kötelék maximum kettővel lehet. De emellett még ott van az idő tényezője is. Normális esetben (még ha fájó is, de így van) szüleink előbb elhunynak, mint házastársunk, így nem szüleinkkel, hanem házastársunkkal maradunk egy szeretetközösségben. Ha nem lehetnek gyermekeink (mert ilyen is megtörténhet) akkor megint csak párunk az, akivel kettesben maradunk egy szeretetközösségben. Ha gyermekeink születnek és megnőnek, ők is kirepülnek, ők is családot alapítanak, és megint csak házastársunkkal kettesben maradunk egy szeretetközösségben. Végül egy harmadik szempontot is figyelembe kell vennünk, s ez az élet továbbadása. Amikor "elhagyjuk" a szüleinkkel való legfontosabb köteléket, azért tesszük, hogy egy új családot alapítsunk, utódokat teremtsünk. Ezzel szüleink életét, génjeit, tulajdonságait tovább örökítjük utódainkban. Ez az élet egyik legszebb alkotása, amikor az élet, életet teremt. Ebben megint csak házastársunk "egy velünk", és nem a szüleink. S amikor gyermekeink kirepülnek, ők is megteremtik saját utódaikat, így biztosítva az élet tovább adását. Nem véletlenül és nem ok nélkül szakadnak el tőlünk, s mi sem véletlenül szakadtunk el szüleinktől, hanem az élet érdekében. (Erről szóltam az előző részben.) Röviden: a házasság a legszorosabb és legmélyebb szeretetkapcsolat ember és ember között, ami egy olyan szövetség, mely az addigiak elhagyásával és felszámolásával indul. Ez tehát nem azt jelenti, hogy cserben hagyjuk szüleinket, vagy barátainkat, hanem azt, hogy sorrend csere történik a szívünkben. Eddig talán ők, de ezután szerelmünk, házastársunk válik legfontosabbá számunkra. Mindezt tudva, mily szomorú, amikor a férj vagy a feleség nem tud elszakadni pl. az édesanyjától. Vagy az is, ha a szülők folyton beleszólnak az ifjú pár életébe, s ezzel állandóan átlépik a legszentebb határokat, ahova nem léphet be senki. Az is komoly hiba, amikor a férj, vagy a feleség kipletykálja párját a barátnőinek, vagy a barátainak. Ezek az esetekben mind-mind ennek a legszorosabb szövetségnek az elárulásai. Akárcsak az, amikor valaki egy barátot, egy hobbyt, egy időtöltést, egy szórakozásfajtát, egy iskolát, egy munkahelyet, a karriert, vagy bármit fontosabbnak tart élete párjánál. De sőt, ha a szüleit, vagy a gyermekeit fontosabbnak tartja, az is! Hányszor megtörténik, hogy (pl.) a férj hasonlítgatja feleségét az anyukájához, s ezt meg azt kritizál benne. De az is mélyen elszomorító amikor egy nő jobban szereti gyermekeit mint férjét, magának mondogatván, hogy "de hát én ANYA vagyok!". Ezek a nők és ezek a férfiak azt felejtik el, hogy a legszorosabb kötelék nem a gyermek-szülő viszony, hanem a házasság. (Lásd a fenti okokat) Ahol tehát ilyen hibák vannak jelen, ott ez a második szempont - a legszorosabb szövetség szempontja - nincs meg, így jó házasságról sem beszélhetünk. Szépen mondotta Vikár: "A szerelem két ember műalkotása" Csakhogy nem mindenki képes erre a remekműre! A jó házasság második szempontja, minden házasságban a legfontosabb alap kellene legyen, amikor felei mindent és mindenkit képesek házasságuk mögé sorolni. Ha kell a szülői házat, a munkát, a karriert, a barátokat a hobbyt és bármit, csakhogy ezt a legfontosabb szövetséget létrehozzák és fenntartsák. (Ugyanakkor fontos a megfelelő egyensúly, hiszen a házasság célja nem lehet az önző boldogság, hanem "kifelé cselekvő" céllal kell rendelkezzen; de erről majd egy másik részben szólok.)

3. Ragaszkodás 

Az előző pontban azt részleteztem, hogy a jó házasság elhagyással indul, amikor az ember elhagy mindent és mindenkit aki fontosabb lenne számára szerelménél. Egy fontos igazság viszont az, hogy semmi értelme sincs az elhagyásnak, ha az ember nincs felkészülve egy életen át tartó ragaszkodásra. A társra találást és a legszorosabb szövetségkötést a ragaszkodás kell kövesse és elmélyítse. A ragaszkodás több mint a hűség. Nem csak egyszerűen annyit jelent, hogy az ember hű a másikhoz, hanem azt is, ragaszkodik, vágyakozik, igényeli a másik társaságát, közelségét. Érdekli véleménye, gondolatai, érzései. A ragaszkodás intenzívebben fejezi ki azt, hogy "soha el nem hagylak", mint a hűség, hiszen a hűség tisztán morális tényező, míg a ragaszkodás a morális tényezőn túl érzelmi is.

4. "Egy testté levés" 

A szerelmespár miután lélekben összeforrt - értelmi, érzelmi oldalaik egymásba simultak -, testük is egymásba forrnak. Az "egy testté levés" bibliai fogalom, és a szexualitásra utal. Az olyan szerelmi együttlétre, ami a lélek egybeforrása után jön létre. A szerelemnek ez a területe a legmélyebb és legbensőségesebb, de csak akkor valósul meg, ha nem hiányoznak az előfeltételei és nem cserélődik fel a sorrend. Valamennyi eddig megemlített szempont előfeltétele, és valamennyi megelőzi a sorrendben. Ha ugyanis valaki nem a "Nagy Ő"-t találta meg, ha a szerelmespár tagjai nem tudnak mindent elhagyni a másikért és olyan szövetséget kötni ami a legszorosabb ember és ember között, hogyan tudnának ragaszkodni egymáshoz? Amennyiben így áll a dolog, a szexualitásban sem fogják átélni és megtapasztalni azt a mélységet, ami benne rejlik. Talán ez az egyik fő oka, hogy miért van ennyi kudarc a szerelem és a házasság terén! A közfelfogás ma felcseréli a sorrendet és egyáltalán nem veszi figyelembe a "hozzá illés" szempontjait. A partnerek még alig ismerik egymást, s már megtörténik az "egy testté levés". Még se ragaszkodás, se a "másikért mindent elhagyni tudás" nincsen, amikor már szexuálisan eggyé lesznek. Ha viszont hiányoznak az előfeltételek, honnan tudnák, hogy egymáshoz illenek-e? Honnan tudnák, hogy képesek-e ragaszkodni egymáshoz, hogy akarnak-e ilyen szoros szövetségben élni? Sehonnan! A szexualitás után jönnek a bajok: - vagy a kudarc, mert mindketten önzően a saját kielégülésüket keresték, s mivel ez csalódáshoz vezetett (elmaradt a beteljesülés) kudarcként kerül élményeikbe az, aminek a legdrágábbnak kellene lennie, - vagy ha sikeres volt az együttlét, a vágyakozást összekeverik az igaz szerelemmel, a másolatot a valódival. Később amikor kijönnek a bajok, rájönnek, hogy nem egymáshoz illő felek, sőt egyáltalán nem ragaszkodnak egymáshoz. A kapcsolat széthullik. Idővel jön egy másik kapcsolat, majd egy újabb és egy újabb. Ez lelki elsivárosodáshoz vezet.

Ezért (a saját érdekünkben) nem szabad felcserélni a sorrendet, mely a következő:

1. Megismerés, vajon illik-e hozzám az illető szellemileg, lelkileg? Erotikus vonzalmat érzünk-e egymás iránt? Morálisan vonzó-e a másik jelleme? A "Nagy Ő"-re találtam-e benne?

2. Képesek vagyunk-e a másikért mindent és mindenkit elhagyni, hogy "két ember műalkotása" legyünk, mint akik a legszorosabb szeretetközösségben élnek majd hátralevő életükben?

3. Tudunk-e ragaszkodni a másik emberhez egy egész életen át? Ha minden kérdésre igennel felelünk, csak akkor szabad a testi kapcsolatra térni. Ilyenkor már nem érzi idegennek magát az ember a másik karjaiban. Ilyenkor már a legdrágább és legszentebb állapot a szexualitás, amikor felei valóban nem kettő hanem egy testté válnak az együttlétkor. Ha ez a sorrend felcserélődik, vagy elemei hiányoznak, "csak holttestek ölelkeznek", ahogy Bhatrihari mondta.

Fontos tanácsok a jó házasság megkötéséhez.

1. Önállóság - Az képes a házasságra, aki értelmi, érzelmi és anyagi szempontból önállóvá és éretté vált egy új család megteremtésére. Képes mindent és mindenkit a házasság prioritása alá helyezni.

2. Ragaszkodás - Kialakult benne a ragaszkodás, amely nem tűri el, hogy a kapcsolat ne örökre szóljon.

3. A hozzá illés kritériumainak megfelel - hasonló az érdeklődési területük, és nem különbözik a világnézetük! - lelkileg hasonló a beállítottságuk - erotikus vonzalmat éreznek egymás iránt - morálisan hasonló szinten vannak. (Hasonló dolgokat mondanak igazságosnak és becstelennek) (Ezt az alpontot részletesebben lásd a 2. részben.)

4. Kölcsönösen tudatában vannak a másik gyengéivel, hibáival, ezek nem érintik az összeillés kritériumait (!), ezekkel együtt vállalják és szeretik egymást, és kölcsönösen segítik a gyengeségekben megerősíteni a másikat és hibáiból megtisztulni. Jól mérték fel a helyzetet, ami azt jelenti, hogy a segítséghez megvan az erejük, az elhatározásuk és a tehetségük(képességünk) is! Végül néhány tiltó tanács: Tilos részvétből, menekülésből vagy bizonytalanságból házasodni! Tilos megházasodni azért, mert - megszánjuk az illetőt aki szerelmével ostromol minket - megsajnáljuk, mert testileg, vagy lelkileg vagy szellemileg sérült, és úgy gondoljuk, így tesszük boldoggá a fogyatékos embert! De ugyanígy menekülésből is tilos házasodni! (Ha például egy ifjú lány, vagy fiatalember azért házasodna meg, hogy ezzel elmeneküljön a rossz családi légkörből, amiben otthon él.) Tilos összeházasodni azért, hogy így oldjuk meg a lakáshelyzetünket, az anyagi szükségletünket, a gyerekünknek anyát vagy apát találjunk, és még sorolhatnám. Ez mind-mind érdekházasság, ami a korábbiak ismeretében tilos, mert ez, az igaz szerelem megtaposása.

Végül tilos megházasodni akkor és addig, amíg bizonytalannak érezzük magunkat döntésünkben! Ha kell, a házasságkötő teremből, vagy a templomból kell visszafordulni, de tilos bizonytalansággal szívünkben házasodni! Tudom, hogy sok mindent kell átgondolni, mérlegelni egy házasságkötés előtt, de ezeket muszáj végig gondolni, hiszen a saját életünk és boldogságunk múlik ezen! S végül egy nagyon egyszerű bölcsesség: Jobb egyedül maradni, mint rossz házasságban élni! Nem csak azért jobb, mert itt is, ott is magányos az ember, de az egyedüllétben legalább nem kell eljátszania azt a szerepet, hogy nem az, hanem azért is, mert szabad, és bármikor lehetősége van az igaz szerelem megtalálására, s a jó házasság megkötésére...

FÜGGELÉK: Az eddig olvasottak eszmei mondanivalója, tömören, de lényegszerűen a Biblia első könyvének (Genezis könyve) néhány mondatában benne foglaltatik. Ez a néhány mondat így hangzik: "Így szólt az Úr: Nem jó az embernek egyedül, szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt. (...) S azért elhagyja a férfiú az ő anyját és apját, ragaszkodik az ő feleségéhez és ketten lesznek egy testté." (Genezis 2,18.24.) A fentiekbe azért nem akartam belekeverni a Bibliát, mert: - sokan nem hisznek benne, s ezért talán tovább sem olvasták volna a mondanivalót. Ugyanakkor nem is kell hinni a Bibliában ahhoz, hogy tárgyilagosan elolvasva a fentieket belássa az ember, hogy az ott elmondottak saját érdekében hangzanak el. - pár dolgot meg kell magyarázni a versben, amire ott nem akartam kitérni, hogy ne térjek el a mondanivaló fő lényegétől. A verssel kapcsolatban feltett leggyakoribb kérdés az, hogy miért csak a férfi szemszögéből írja a Biblia, hogy "a férfi elhagyja anyját és apját és ragaszkodik az ő feleségéhez"? Talán a nőnek nem kell elhagynia a szüleit, csak a férfinak? A fentiekben nem akartam kitérni erre, de most megválaszolom a kérdést: Nem arról van szó, hogy a nőnek nem kell elhagyni a szülői ház legszorosabb kötelékét. A korabeli szokások szerint a vőlegény elment jegyeséért, és elhozta őt otthonából magához, a szülői házba. Ezért a nő már eleve mindenképpen elhagyta szüleit, így az ő szemszögéből nem volt szükséges megfogalmazni az alapelvet. Éppen azért kellett a férfi szemszögéből leírni a mondanivalót, mert nem csak a nőnek, de a férfinak is lélekben el kell tudnia szakadni szüleitől, hogy képes legyen önálló életet élni feleségével, és majdani családjával! Ugyanakkor a Biblia szavai amennyire tömörek, annyira tökéletesek! Mert: "Így szól az Úr: Nem jó az embernek egyedül" - ez kifejezi, hogy az ember alapvetően társas lény, és menekül a magány és elszigeteltség állapotából. "Szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt" - ez beszél a társra találásról, hogy szerelmünkben társra, segítőre és kiegészítőfélre lelünk. Arról is szól, hogy ennek alapja az "egymáshoz illés" (Ezekről mind beszéltünk a 2. és 4. részben.) "Azért a férfiú (és a nő is) elhagyja apját és anyját" - itt arról van szó, hogy a valódi szerelem a régi kötelékek "elhagyásával" indul, ami az eljövendő legszorosabb szövetség alapja lesz. "ragaszkodik az ő feleségéhez (és a feleség ragaszkodik az ő férjéhez)" - a legszorosabb szövetség ragaszkodásban mélyül el. A ragaszkodás pedig két dolgot foglal magában: hűség + vágyakozás. (A hűség morális, a vágyakozás érzelmi tényező.) "ketten lesznek egy testté" - a lelki háttér megteremtése után a testi együttlét fontossága kap hangsúlyt, ahol testi-lelki, érzelmi és erotikus gyönyörben teljesedik ki az igaz szerelem...

A jó házastárs kincs

"Aki jó feleséget/férjet talált, kincset talált, és elnyerte az ÚR jóakaratát.  "

(Példabeszédek 18:22)

A jó házastárs kincs. Ezt bizonygatni sem kell.  Az tudja igazán, aki ezt nem mondhatja el magáról. De azért álljunk meg egy pillanatra! Mikor is házasodtál? Akkor kincset láttál a társadban? És jelenleg hogy nézel rá, hogy gondolkodsz róla? Ha most nem egyértelműen kincsnek látod a társadat, akkor valami megtört, megszakadt köztetek. Ha gond van és szeretnéd menteni a menthetőt, akkor nézz a házastársadra úgy, mint egy felülről kapott, hatalmas értékű kincsre. Sőt, kezeld is úgy! Éreztesd vele, hogy mekkora kincs ő az életedben! Légy hozzá türelmes, beszélj vele kedvesen, főzd meg neki kedvenc ételét, vagy lepd meg egy szál virággal! Mondd el neki, hogy szereted! A házasságod rajtad és társadon egyformán múlik. Kapcsolatotok nemcsak a társadtól olyan amilyen!

 (Katona Béla)

Forrás

Napi Ige és Gondolat - 2011.

Mondjam vagy mutassam?

Tanulságos cikk Parókia Portál oldalán, beszámoló a Keresztyén Párkereső Tréningről, érdemes elolvasni! 

Mondjam vagy mutassam! címmel.

Szeretet

SZERETET

Mindig azt gondoltam, hogy

a barátomnál találok szeretetet. De amikor megismertem, rájöttem,

hogy éppen erre van szükségem őfeléje.

Elgondolkoztam: "Hogyan juthatnék ilyen szeretethez?"

Hirtelen meghallottam egy hangot:

"Fordulj csak teljesen hozzám,

hogy megajándékozhassalak

azzal a szeretettel,

amelyre szükséged van

a magad és a barátod számára."

Isten hangja volt.

Derék asszony

"Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél."  

(Példabeszédek 31:10)

A Példabeszédek könyve a derék asszony dicséretével zárul.Derék asszonyt kicsoda találhat? – teszi fel a kérdést az Ige. A derék asszony létező személy és rá lehet találni, fogalmazható meg a kérdés mögötti személyes üzenet. Férfi testvéreimhez fordulok: megtaláltad már vagy még keresed életed derék asszonyát? Isten maga fogalmazta meg: nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.Ebben több üzenet is benne van. Legtöbbünknek az Úr „előkészített” egy hozzánk illő társat. Azaz valakit neked, és valakinek téged szánt az Úr. Ha még nem találtad meg, akkor keresd Isten iránti bizalommal, ha már megtaláltad, akkor ne vágyakozz másra vagy a máséra, hanem újra és újra fedezd fel társad értékeit. Ezek ugyanis ott vannak életében, csak szeretetteljes figyelmességre van szükségünk ahhoz, hogy észrevegyük és értékeljük. Valaki azt mondta, hogy életünk fő művének kellene lennie a házasságunknak. A Te főműved milyen műfajú? Krimi, dráma, vígjáték, romantikus…? Rajtad múlik! S ha az Úrra építed a társaddal való kapcsolatod, akkor a boldogság sem lesz hiánycikk… Ilyet kívánok mindnyájunknak!

"Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél."  

(Példabeszédek 31:10)

Írtam, hogy házastársunkat jobban kell szeretnünk, mint a szüleinket. Ha valakinek ez nem megy, akkor ne csodálkozzon, hogy a házassága olyan, amilyen. Ma azt mondom – helyesebben írom – hogy vigyázni kell arra is, hogygyermekeinket se szeressük jobban, mint a házastársunkat.Pedig ez is nagy veszély, mely sok házasságra leselkedik. Nem a gyermekekkel házasodtunk össze (még jó!!!) és ők megnőnek, kirepülnek a családi fészekből egyhamar, de mi lesz azzal a házassággal, ahol a házastárs háttérbe szorult a gyerek(ek) miatt? Kevés jó várható, ezért kell közben is figyelmesen és szeretetteljesen bánni társunkkal. Egy fiatal hívő anyuka mondta pár éve a kisfiával való kapcsolatára: ez szerelem! Én megdöbbentem rajta, mert láttam, hogy komolyan gondolja. Azóta el is vált a szintén hívő férjétől. Talán azért, mert a szerelmet az ő irányába kellett volna érezni és táplálni… Életünkben a személyek helyes sorrendjéhez Isten adjon elég erőt és bölcsességet mindnyájunknak!

"… vagyona el nem fogy." 

(Példabeszédek 31:11)

Igénk szerint a derék asszony még a pénzzel is jól bánik. Vannak férfiak, akik azt hiszik, hogy feleségük csak elverni, elkölteni tudja a pénzt. Tévedés. Persze legtöbbjük tényleg szeret költekezni – már ha van miből – de alapjában véve jól gazdálkodnak az anyagi javakkal. Kedves férfiak! Ha nem hiszitek, akkor próbáljátok ki: bízzátok feleségetekre a családi kasszát! Bámulatosan ügyesen tudják beosztani még a kevésnek tűnőt is. Férfiak! Bízzatok feleségetekben a pénzzel való gazdálkodás terén is! Asszonyok! Bizonyítsátok be, hogy Isten Igéje rólatok mondja, hogy mily derék módon bántok még az anyagi javakkal is!

(Katona Béla)

Forrás: Napi Ige és Gondolat - 2010.

Éretlen és érett érzelmek

Éretlen érzelmek

Buta vagyok, szerencsétlen

Értéktelen vagyok

Nem követhetek el hibát

Elfogadásra van szükségem ahhoz, hogy jól érezzem magamat

Nincs jogom arra, hogy jól érezzem magamat

Veszélyes számomra, hogy elmondjam amit gondolok-érzek

Az intelligenciámért és eredményeimért szeressenek

Érett érzelmi világ:

könyörülő hozzáállás magamhoz

Nagyon jó, hogy megszülettem

A hibáim ellenére értékes vagyok

Jogom van használni Istentől kapott képességeimet

Egyedi vagyok, nincs hozzám hasonló – és ez SZÉP

Jogom van örömmel élni

Lehetek tökéletlen, hibázhatok

Az érett érzelemvilág egyik forrása az egyszerű hit abban, hogy Atyám-Teremtőm szeret.

Ezért nagyon jó, hogy megszülettem, ezért a hibáim ellenére értékes vagyok, jogom van használni Istentől kapott képességeimet, Egyedi vagyok, nincs hozzám hasonló – és ez SZÉP, jogom van örömmel élni és lehetek tökéletlen, hibázhatok.

Következő kérdésekkel folytattuk kiscsoportokban:

Emlékeid szerint hol jelent meg először, hogy másokért viselkedtél?

Hogy alakult ez tovább benned – máig, próbáltál tenni ellene?

Meséld el egy emlékedet, amikor teljesen magába ölelt a szeretet.

Pált az apostolok között is legnagyobbnak tartjuk. Így írja le, hogy szinte kényszerítette Isten tökéletlensége megélésére, és ennek elfogadására:

Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam,

tövis adatott a testembe: a Sátán angyala,

hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam.

Emiatt háromszor kértem az Urat…

De ő ezt mondta nekem:

"Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.„

Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem,

hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem…

mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.

  

Kerekes Szabolcs

Forrás

Szászszingli blogból

A derék asszony dicsérete

Jó nőt kicsoda találhat? Értékesebb az a sörnél.. A hapsi bízik benne, oda meri adni neki a hitelkártyáját is. Egész életében azon van, hogy a hapsi boldog legyen és ne boldogtalan. Kimegy este sörért és kimossa a ruháidat, mindent megcsinál, ami a dolga. Hasonló a pizza- futárhoz, időben hozza a kaját. Még éjszaka is fölkel, ha éhes vagy, és az állatokat is megeteti. Munkát szerez neked és dolgozik helyetted. Nem nyafog folyton, kemény fából faragták. Tudja mi a dolga, még éjszaka is dolgozik. Ügyesen szövögeti a hálóját. Ha koldus kéreget az utcán, helyetted is dob pár forintot neki. Nem hagyja, hogy megfázz, ad neked ruhát. Nem költi ruhára a pénzt, megvarrja magának. Ismerik férjét a kocsmában, ahol öregekkel iszogat. Nem kér tőled pénzt, megkeresi magának. Független és erős, nem nyafog mindenért, mindig jó a kedve. Van esze, nem szól be folyton. Nem tünteti el a cuccaidat, mindig dolgozik. Ha gyereket szül, azokat is felneveli, a hapsi ezért megdicséri: sok jó nő van, de te vagy a legjobb. Mit ér a jó mell, a karcsú csípő, az a jó, ha az asszony templomba jár. Megérdemli amit kap, mindenki dicséri, ha magammal viszem. 

(Példabeszédek könyve 31,10-31, 
himsoviniszta változat)

Forrás

Újragondoló blogból

"Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! ...az ÚRnak lángja."

Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja. (Énekek Éneke 8:6)

Az erős szeretetet példázza az alábbi történet:

Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor fél 9 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.

Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem: És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek? Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő. Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget... Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van. 

(Katona Béla)

Forrás

Napi Ige és Gondolat - 2011.