HÁZASSÁGGONDOZÁS...

HÁZASSÁGGONDOZÁS...

Az imádkozás mellett tedd meg a te részed is, hogy a házasságod helyreálljon! 

Ebben segít az alábbi cikk:

10 lépés egy reménytelen házasságból egy reményteli házasságba

Mindig szomorúsággal tölt el, amikor azt hallom, hogy egy házasság válással végződött. De azoknak a pároknak a helyzete is ugyanúgy elszomorít, akikről tudom, hogy bár együtt maradnak de a közös életüket áthatja a csalódottság amiatt az álom miatt, ami már régen feladtak, mely szerint valaha boldogok lesznek. Ha te is ebben a helyzetben vagy, szeretném ha tudnád, hogy lehetséges a reménytelen házasságod egy reménnyel teljes házassággá tenni.
Az alábbiakban szeretnék felsorolni öt olyan dolgot, amiből a házasságodnak kevesebbre van szüksége, és öt olyat, amiből viszont többre. Minden csak rajtatok múlik:

1. Kevesebb panaszkodás
Ha táplálsz valamit, az egyre csak hízik. Hozz egy döntést, hogy kevésbé figyelsz azokra a dolgokra, amelyeket általánosságban rossznak gondolsz a házasságodban vagy különösképpen a párodban. Képes vagy eldönteni, hogy teret engedsz-e a fejedben cikázó negatív gondolatoknak, vagy egyszerűen bezárod előttük az ajtót. Ami pedig a legfontosabb, hogy a pároddal kapcsolatban ne zúgolódj nyíltan, mások előtt, különösen ne a gyerekeitek előtt.

2. Kevesebb vádolás
Ha te vagy a párod bármilyen problémával szemben találod magad, ne gondold automatikusan azt, hogy ez az ő rossz gondolkodása vagy hozzáállása miatt alakult így. Ehelyett inkább légy elég alázatos elismerni, lehet, hogy éppen te vagy a probléma forrása. Ugyanakkor vedd észre azt is, hogy bármilyen nehézség akár össze is kovácsolhat benneteket. De csak akkor, ha a felelősség másikra hárítása helyett inkább a probléma megoldásával foglalatoskodtok.

3. Kevesebb hasonlítgatás
Ha túl sok időt töltesz annak nézegetésével, hogy másnak mije van, vagy ha rendszerint más párok házasságának méricskélésével foglalatoskodsz, az semmi másra nem vezet, mint az elégedetlenséged növelésére. Ne feledd, hogy amikor olyan házasságra vágysz, mint a másé, akkor csak a legszebb oldalukat látod és leginkább csak a jó dolgokat veszed észre.

4. Kevesebb ellenállás
Ma már úgy viselkedünk, hogy amikor nem kapjuk meg a kapcsolattól azt, amit akarunk, akkor egyszerűen visszavonulunk. Mindezt azért tesszük, mert nem akarunk sérüléseket elszenvedni vagy sebezhetővé válni. Tehát ez az önvédelem egy formája, ami gyakran aztán egyfajta büntetésbe fordul át. Mindezt ha lefordítjuk a fizikai intimitásra, akkor a társunkkal szemben egy csendes fegyverhez jutunk, amivel a fájdalmunkat akarjuk viszonozni. De ne feledd el, a házasság egy szövetség, egy örökkévaló elkötelezettség egy másik ember szeretésére, nem pedig egy olyan szerződés, amiben az szerepel, hogy csak akkor adsz, ha kapsz is.

5. Kevesebb menekülés
Amikor emberek mentálisan és érzelmi világukat tekintve kilépnek a jelenlegi körülményeik közül, gyakran hagyják, hogy a szívük és a gondolataik valahová messze elkalandozzanak – mondjuk egy másik személy felé vagy a messzi múltba azért, hogy kicsit boldogabbnak, vagy megkönnyebbültnek érezzék magukat. Például az a srác, aki minden este elmegy horgászni, vagy az a nő, aki romantikus novellákban merül el. A menekülés nem segít.
Ha a fenti magatartásmódokat elkezded elhagyni, a gondolataidban és a szívedben majd egyre több hely jut az alábbi dolgoknak.

6. Több kedvesség
Az apró gesztusok látványos különbséget okozhatnak. Ezek a gesztusok azt üzenik a párodnak, hogy figyelsz, vigyázol és gondolsz rá. Bánj jól a pároddal és csak figyeld, hogyan kezd el reagálni. Nem az az álszentség, ha megteszel valamit, ami nincs ínyedre, hanem az, amikor nem teszed meg, mert nincs kedved hozzá. Ne feleddel, hogy a párod feltétel nélküli szeretetére kötelezted el magad.

7. Több türelem
Annak kevés esélye van, hogy mostani reménytelen helyzete a házasságodnak egy pillanat alatt megváltozna. A dolgok nem lesznek mások egy éjszaka alatt. De ahogy elkezdesz áthaladni a hajnali fénybe, a türelem gyakorlása által lépésenként egyre inkább képes leszel megérkezni a nappali világosságba. Az elsődleges minősége a szeretetnek igazából a türelem, ahogy azt az esküvőkön előszeretettel idézett I. Korintus 13-ban is olvashatjuk.

8. Több hála
Az egyik legjobb módja a megelégedettség növelésének, ha arra figyelsz, amid van és nem arra, amid nincs. Felejtsd el, hogy a párodban éppen legjobban mi irritál. Inkább készíts egy listát azokról a dolgokról, melyeket nagyra értékelsz benne. Kezdésnek jó lesz, ha visszaemlékszel azokra a dolgokra melyek vele kapcsolatban anno felkeltették az érdeklődésed. Ha pedig valami kedves dolgot tesz érted, ne légy lusta megköszönni.

9. Több elégedettség
Egy olyan kultúrában élve, ahol folyamatosan azzal bombáznak bennünket, hogy valami hiányzik – egy új kütyü vagy egy újabb úti cél elérése vagy akár egy izgalmasabb kapcsolat – nem könnyű azzal boldognak lenni, amink van. Mégis, törekednünk kell a belső békességre, mert ez az életünk alapja. Ahogy a mondás mondja, a legboldogabb emberek nem mindig a legjobb dolgokat birtokolják, de a legjobbat hozzák ki abból, amijük van.

10. Több felejtés
Mostanra talán már kész vagy elfogadni, hogy a sok hűhónak esetleg te vagy az oka. De természetesen számos módon hibázhatott a társad is. Ez az a pont, ahol úgy bocsájthatsz meg, ahogy te is szeretnéd, hogy megbocsássanak neked. Ahogy pedig elengeded a neheztelést és a vádlást, a szíved elkezd lágyabbá válni.

Döntsd el, hogy te leszel az, aki elnézést és bocsánatot kér.

Forrás
Facebook

Hogyan található meg a nagy „Ő”, az igazi társ?

Hogyan található meg a nagy „Ő”, az igazi társ? 

1. Nincs sablon. Nincs két egyforma ember. Isten mindenkit az ő személyisége szerint és a vele kialakult közösség alapján vezet

2. A vezetés legfőbb alapja az Istennel Jézus Krisztusban vetett hit által kialakult személyes kapcsolat, amelyet rendszeres ige­olvasás is imádság által, és a bennünk lakozó Szentlélek vezetése szerint gyakorlunk.

3. Az Istennel való kapcsolatban életünk minden dolgát rendszeresen „megbeszéljük”, és kialakul az a szellemi közösség Istennel, amelyben érzékeljük az ő jóváhagyó vagy tiltó akaratát. Vagyis nem a társválasztás kérdése az egyetlen ügyünk, amelyben Isten vezetését kérjük és igényeljük.

4. A társkeresésben racionális, értelmes gondolkodás is segít. Például ne legyen túl nagy különbség közted és a társad között. Se korban, se kultúrában, se műveltségben, se anyagiakban, szóval egyetlen területen sem. A hitben, szellemi elkötelezettségben való nagy különbség különösen kockázatos. Előfordul u­gyan, hogy a testi tűz lángja áthidal nagy különbségeket is. Olykor – ha küldetéstudat is állhat a döntés mögött – még tartóssá is válhat egy ilyen kapcsolat, de általában hosszú távon kiütköznek és gyakran mindent felborítanak a túl nagy különbségek. Ritkán fordul elő, hogy az egymással való azonosulás felülírja és hosszú távon áthidalja a nagy különbségeket is.

5. Hasznos segítséget jelent a társválasztásban, ha vannak körülötted olyan személyek, akik szeretnek, és van elég alázatod és irántuk való bizalmad ahhoz, hogy feltárd előttük az érzéseidet, és tanácsot kérj tőlük. A döntés felelőssége egyedül a tiéd, de a szíved gondolatait és érzéseit jó lemérni és mások látását is figyelembe venni. Gondolok szülők, lelki vezetők, barátok tanácsaira.

6. A társkeresés dolgában Isten belénk épített egy „iránytűt”, egy különleges megérzést, amely szimpátiát és különleges vonzalmat támaszt, és ezzel együtt tisztelettudó tartózkodást is az iránt a személy iránt, akit társamul jelöl. Szerelem? Fénylő ragyogás a szívünkben, amely felvillanyoz és lenyűgöz az illető irányában? „Felette nagy titok ez”– mondja Pál apostol a férfi és nő szent kapcsolatáról. (Ef 5,32) „Meglátni és megszeretni!”– szól a közismert mondás. Ez a megérzés a hívő embert térdre kényszeríti, buzgó könyörgésre, hogy legyen nyilvánvalóvá, valóban ő-e az, akit keresek? Néhány beszélgetésből aztán kiderül, hogy tényleg rátaláltál-e szíved választottjára, vagy az, hogy tévedtél. Erre is van esély. Esetleg kiderül, hogy más van a „bekötött zsákban”, mint amire gondoltál, vagy az illetőnél nem talál viszonzásra a te szíved gondolata. Ebből az is világos, hogy a társkeresés nem egyesélyes. Nem hihetünk abban, hogy minden embernek az egész emberiségből egyetlen másik ember lehet a házastársa. A keresés fázisában több lehetőség merülhet fel. Amíg két ember – egy férfi és egy nő – szent hittel és szívük teljességével nem mondták ki egymásnak az igent, addig a választás többesélyes. Isten szabad akarattal rendelkező, önálló személyiségnek teremtett bennünket, ami azt jelenti, hogy Isten vezetését igényelve és elfogadva, de nekünk kell megtalálnunk a hozzánk illő társat. Amikor mindkét személy (férfi és nő) a hit és a szív teljes bizonyosságával mond egymásnak igent, akkor lezárult a keresés időszaka, és a szeretetben, szerelemben halálig tartó hűség ideje érkezett el.

7. A társkeresés időszakában három területen kell keresni, és megtalálni egymással a harmonikus közösséget. Mindhárom terület szeretetközösséget jelent a másik személlyel. A szeretetközösség három területe az Újszövetség eredeti nyelvén, a görög nyelven a következő: érosz, fileó és agapé. Az érosz (szerelem) a test területe. Szent testi tűz támadt bennem, mert tetszik az arca, a haja, az alakja stb., vágyom rá, hogy boldoggá tegyük egymást. A fileó lelki (pszichikus) szeretetközösséget jelent. Jólesik, öröm beszélgetni vele, megosztani egymással gondolatainkat, a múltunkat, a terveinket, a napi gondjainkat és azok megoldását, a gyengéinket, az olvasmányainkat, a fájdalmainkat, a reménységünket, méghozzá mindent nyíltan és őszintén. Vagyis olyan jó barátok lettünk, hogy nem fogyunk ki a szóból. Olykor parázs vita is kialakul, de mindig létrejön az egység. (Az eljegyzésünk előtti időszakban kérdezte tőlem az édesanyám: „Mit tudtok annyit beszélgetni?”) A harmadik terület az agapé, az Isten szeretetét jelenti. A hit által nyert szeretet ez, amelynek lényege olyan önzetlen szeretet, amely által a társamat akarom boldoggá tenni. Úgy szeretem, ahogyan Isten szeret engem (Jn 3,16). Ennek forrása az a hitbeli bizonyosság, hogy Isten ad bennünket egymásnak, ő szerkeszt eggyé, így az ő áldását, vezetését igényeljük. Ő ad kegyelmet arra, hogy majd egymást szeretetben támogassuk, elhordozzuk, egymásnak megbocsássunk, áldását kérve alapítsunk családot. E hit és szeretet által fogadunk el és nevelünk majd gyer­mekeket. Közös vágyunk és igényünk az Istennel való szoros kapcsolat ápolása.

Hívő emberek számára nyilvánvaló, hogy a harmadik terü­let felfedezése és kiépítése a legfontosabb. Ez Jézus Krisztusban az egymással való hitbeli, lelki és ima-közösséget jelenti. Olyan élő forrás ez, amely – ha gondosan ápoljuk és tisztán tartjuk – egész életünkben frissítő és gyógyító forrást jelent majd. Szikla ez, amelyre a házasságunk felépülhet. Bölcs és hasznos ezt a hitbeli, szellemi és lelki közösséget az ismerkedés időszakában megépíteni. Ez az Istennel és egymással idejekorán megépült közösség a későbbi időkben folyamatosan segítséget nyújt, külö­nösen, ha a másik két területen valamilyen probléma, netán válság fenyegetne.

Az első terület (a szerelem, az érosz területe) az egészséges és boldogan harmonikus házasságban aránylag szűk, de nagyon fontos területe a házaséletnek. Nagyon fontos az ismerkedés idején határozottan vizsgálni magunkban, és érzékelni egymásban is ennek a tiszta szerelemnek a meglétét. A tiszta szerelem és a harmonikus testi közösség hiánya mindent felboríthat a házasságban. Ugyanakkor fontos, hogy kezeljük szentül a szerelmünket, és ne váljon idejekorán testi közösséggé a kapcsolat. őrizzük meg tisztán (testi egyesülés nélkül) magunkat a házasságkötés napjáig! Nem igaz, hogy testi kapcsolat kell ahhoz, hogy a sze­relmünk valódiságáról megbizonyosodjunk. Ezzel foglalkozó szakemberek kimutatták, hogy sokkal többen válnak el olyanok, akik a házasságkötés előtt megkezdték a testi együttélést. Érthető, mert az ilyen kapcsolat által testi és felelőtlen, labilis érzéki alapokra kerül az ember életének legszentebb és legfontosabb emberi kap­csolata: a házasság. Vegyük komolyan, hogy a szilárd, békességes és boldog házasság a lényegét tekintve sokkal inkább lelki és szellemi közösség, mint testi és érzéki! A szellemi és lelki közösség az a jó alap, amelyre építve a testi, érzelmi és érzéki közösség is harmonikus és tiszta örömöt jelent a házasságban.

A házasságban való együttélés legszélesebb területe a fileó, vagyis a lelki (pszichikus) szeretetközösség területe. Ez felöleli a mindennapi életünk teljességét, napról napra és évről évre, a mindig soron lévő problémák megoldását és elrendezését. Nyilvánvaló, hogy életünk hétköznapjaiban naponta ezernyi téma és probléma merül fel, amelyeket a házastársaknak meg kell beszélniük, és olykor nagyon fontos, máskor apró kérdésekben folyamatosan döntést kell hozniuk. A munka, a pénzügyek, a szabad idő eltöltése, a közös és külön programok, a gyermekek elfogadása, majd a nevelésük feladata, az esetleges félreértések, a jövőre vonatkozó tervek egyeztetése stb. mind olyan területek, amelyek kikerülhetetlenül jelen vannak az életünkben. Jó és állandó beszélgető közösségre van szükség a házasságban, időt és készséget adva egymásnak szeretetteljes figyelmességgel, sőt egymást segítő, tiszteletadásban egymást megelőző szeretettel. Pál apostol nagyon tömör fogalmazásban így foglalja össze mindezeket: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14) Az ismerkedés időszakában azt kell felismernünk, hogy van-e mindkét félben szeretetből fakadó készség arra, hogy értelmes és harmonikus módon megbeszéljetek mindent, és a sze­retet egységében megtaláljátok a megoldásokat. Az életcél egysége, a közös látásmód kialakulása, a másik fél gondolkodásának és tekintélyének az elfogadása az, amely valószínűsíti, hogy két embert Isten rendelt egymás mellé.

Forrás
Gondolatok a házasságról

 http://szolgatars.hu/gondolatok-a-hazassagrol/

Boldog házasság alapjai

Boldog házasság alapjai

Ha négy szót kellene leírni, ami alapja a boldog házasságnak, ezeket írnám:
a./ Hűség. 

(Visszavonhatatlan, ragaszkodó elkötelezettség minden körülmények között, mindennek ellenére is.)
b./ Teljesen elfogadó szeretet.

(Isten szeretete, ami igent mond a másikra, annak hibái ellenére is, tudatosan segíti és a javát akarja, mindenkor, a saját "kárára" is, akár.)
c./ Barátság.

 (Amikor a társad a barátod is, akkor tudtok beszélgetni, kíváncsi vagy rá, és meg akarod ismerni, újra és újra, egyre inkább. Nem unod meg, és nem távolodsz el tőle.)
d./ Életcél. 

(Közös cél, amire az életetek fut. Nálunk egyértelmű, hogy az Úr Jézus terve, amibe mindketten beálltunk, és amire futunk, amit szeretnénk megvalósítani, szeretnénk, ha életünk által, napról-napra előrejutna ez a terv.)

Megkérdezheted: és a szerelem? Igen, a szerelem sem marad ki. Ezeken nyugszik, amit az előbb leírtam.
Mert a szerelmet az oltja ki, hogyha ezek közül valamelyik megsérül, és nincs kijavítva. A hűség megrontása - a szerelem ellensége. A szeretet, ami mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr, és ami soha el nem fogy (1Kor 13) az alapja a szerelemnek is, ami hasonló, csak sok érzelmi töltettel, kizárólagossággal, és erotikával is meg van gazdagítva. Ha van barátság, lesz szerelem is, a házasságban - ha nincs barátság, akkor hiába a nagy lángolás, ki fog hunyni! Ez biztos. S végül, az életcél. Nagyon fontos. Ha egy házaspár "csak magáért" akar élni, elveszti boldogságát. A boldogság titka, hogy letedd saját boldogulásod utáni vágyadat, hogy mások boldoggá legyenek. Az életcél erről beszél.
Légy áldott, és járj ezekben. Akár már házas vagy, akár készülsz a házasságra, akár társra vársz, vagy egyedül maradtál. Legyen az Úr Jézus közelsége veled, és vezessen ezeken a területeken, és minden területén kedves életednek. Légy áldott. Ámen.

Forrás
Facebook - Társra Várva

Értelemet adni a házasságnak

Paul R. Finn

Értelmet adni a házasságnak

Amikor Isten megalapította a házasságot, az volt a szándéka, hogy betöltse a magányosságot, amely Ádám tapasztalt. Anyagiak sosem tudnak teljesen megelégíteni minket, mivel kapcsolatra vagyunk teremtve.

A házasság igazi értelme, ahogy Pál apostol írja "fölöttébb nagy titok", és ez a titok sok pár számára azt jelenti, hogy bár nagy reményekkel és célkitűzésekkel kezdik a házasságukat, valahol útközben elveszítik mindezt.

A jó házasság három hozzávalója: a romantika, a kommunikáció és a megbocsátás.

A romantika az olaj, amely élteti és frissen tarja a házasságban a tüzet. Nem feltétlenül kerül sokba. A legromantikusabb pillanatok, amelyeket a feleségemmel , Janice-szel töltök azok, amikor csak sétálunk odakint a földeken kéz a kézben és beszélgetünk. A romantika nem csak úgy megtörténik, napról napra meg kell teremteni. Mikor küldtél utoljára szerelemes üzenetet házastársadnak? Mikor szereztél legutóbb meglepetést a feleségednek? Mikor éreztetted mostanában a férjeddel, mennyire különleges?

A kommunikáció létfontosságú egy tartalmas házassághoz. A feleségek legnagyobb panasza, hogy a férjük nem mondja el, hogyan érez. "Egy nő számára a legnagyobb kihívás - mondja John Grey - hogy hogyan értse meg és támogassa a férjét, mikor az nem beszél." Egy férfi számára  számára a legnagyobb kihívás , hogy végig hallgassa feleségét, miközben az hangosan gondolkodik. A  nők általában hangosan megosztják a gondolkodási folyamatot, amikor feldolgoznak egy eseményt, míg a férfiak csendben gondolkodnak.

A kommunikáció három lényeges összetevőt foglal magába: a beszédet, a meghallgatást és a megértést. Paul Tillich azt mondta: "A szeretet legelső kötelessége hallgatni." 

A megbocsátás az az erő, amely megküzd a múlttal, hogy a jövőben együtt növekedhessünk, és nem külön. Egyikünk sem tökéletes, ezért elkerülhetetlen, hogy egy házasságban megbántjuk a másikat.  megbocsátás sokkal több, mint elnézést kérni; ez egy döntés arról, hogy elengeded a sérelmet, és engeded, hogy a szeretet újra áradjon.

Forrás

Győzelem a családi problémákban

Esküvő előtt állóknak! - Figyeljünk oda egymásra!

Figyeljünk oda egymásra!

Vajon elegendő valódi figyelmet fordítunk egymásra? Beszélgetéseink felszínre hozzák az örömöket és problémákat, vagy "elbeszélünk" egymás mellett? Ezek a kérdések nemcsak házasság előtt fontosak, hanem minden párkapcsolatban élő ember számára átgondolásra érdemesek.

Különösen akkor elengedhetetlen a kellő odafigyelés, amikor az ember mindent megtesz azért, hogy szeretni tanuljon. Az igazi szeretet ugyanis tanulható. A beszélgetés valódi értelme abból áll, hogy a másikkal igazán találkozzunk és megismerjük. Csak akkor fogunk tudni odafigyelni a másikra, ha ez a cél lebeg a szemünk előtt.

Nem tudsz igazán odafigyelni a társadra,

- ha kezdettől fogva tudni véled, mit akar mondani;

- ha már az elején ítéletet és diagnózist állítasz fel a mondandójáról;

- ha megpróbálod csak azt meghallani, amit akarsz (elkerülhetetlenül ki fogod forgatni a szavait, hogy azok azt fejezzék ki, amit hallani szeretnél);

- ha nem hagyod, hogy a másik "kibeszélje magát", vagy ha nem hagysz neki időt arra, hogy szavakba foglalja gondolatait;

- ha az odafigyelés helyett már a válaszon gondolkodsz, és azt készíted elő;

- ha rá akarod kényszeríteni a másikra az akaratodat;

- ha nem vagy kész arra, hogy a másikat, mint embert a tulajdonságaival együtt igazán becsüld és elfogadd;

- ha csak magad körül forgolódsz.

Az igazi odafigyelés a szeretet jóindulatú megnyilvánulása!

Ha szeretnéd megosztani társaddal gondolataidat és szeretnél odafigyelni rá, A. Getz tanácsai és kérdései segíthetnek a mélyreható, őszinte beszélgetés elindításában:

Kérdések a párunkhoz

1. Ha egy dolgot kellene megnevezned, ami a legjobban tetszik neked bennem, mi lenne az?

2. Szerinted mi a legnagyobb erényem?

3. Mit tehetek azért, hogy boldogabb legyél?

4. Személyiségemből és viselkedésemből mit a legnehezebb elfogadnod?

5. Ha valamit meg tudnál bennem változtatni, mi lenne az?

Fontos, hogy első alkalommal ne beszéljétek meg az összes kérdésre adott választ. Hallgasd inkább meg, mit válaszol a társad. Mindkettőtöknek időre van szüksége ahhoz, hogy átgondoljátok, és hogy tárgyilagosak tudjatok maradni. Fontos, hogy először még ne válaszolj arra, amit a párod mond, még akkor sem, ha szeretnél, és főleg ne negatívan. Próbáld meg elkerülni a non-verbális reakciókat is, mint például ne nézz felháborodottan valahová máshová, vagy ne forgasd a szemed. Állj hozzá pozitívan! Próbálj meg minél többet hallgatni, hogy igazán megérthesd, mit gondol és érez a társad.

Az esküvői készülődés időszakában is fordítsatok elegendő figyelmet egymásra. Ne hagyd, hogy az apró-cseprő bosszúságok kihassanak a kapcsolatotokra, megértő beszélgetésekkel próbáljátok segíteni egymást ebben a feszült időszakban. Gondoljatok arra, hogy ennél komolyabb próbatételek is várnak rátok, amelyeket közösen csak akkor fogtok tudni megoldani, ha egy élethosszig tartó megismerési folyamatban egyre jobban összecsiszolódtok, és ennek egyik döntő fontosságú alapköve a beszélgetés, az odafigyelés.

Könyvajánló: Walter Nitsche: A szeretetet tanulni kell

Hasznos link: http://www.bhsz.hu/eloadasok/hall.htm

A jó házasság alapjai

A jó házasság alapjai 

A jó házasság négy dologra épül, melyek a következők:

1. társra találás

2.a legfontosabb szövetség

3. ragaszkodás

4. "egy testté levés"

Nézzük ezeket részletesen.

1. Társra találás 

Az igaz szerelemben, igazi társra találunk, mely megoldja az ember ősproblémáját, a magányt és elszigeteltséget. A szerelem mindig szükségérzettel kezdődik, amely nem más, mint a kiegészítőtárs utáni vágyakozás. A valódi szerelemben, amikor megleljük társunkat. ez az egyetemes hiányérzetünk elégíttetik ki. Azért hangsúlyozom, hogy a valódi szerelemben, mert a „nem valódiban” nem. La Rochefoucauld egyik szép gondolata így hangzik: "Szerelem csak egyféle van, de másolata ezerféle". A szerelemnek hitt másolatokban az ember ugyanolyan társtalan és magányos marad, mintha egyedül lenne, sőt sokszor még az egyedüllét állapotánál is rosszabb a helyzet. Az ilyen kapcsolatban az emberek sokszor játszanak szerepet egymás előtt, környezetük előtt, s van hogy önmaguk előtt is. (Ezáltal a szerelem - ami ember és ember között a legboldogabb kellene legyen - a legfájdalmasabb tévedéssé lesz.) A valódi szerelemben viszont igazi társra találunk a másik személyében. Szépen fogalmazza meg ezt az állapotot Grillparzer amikor ezt mondja: "Téged kerestelek és magamra találtam" Valóban így igaz. Az ember, szerelmében mintha önmagát találná meg, más szóval olyan társra lel, aki úgy érti őt, mint ő saját magát. A társra találás két szempontból valósul meg: - kiegészítőtárs - és segítőtárs vonatkozásában. A nő és a férfi egymást segítve tud teljességgel kibontakozni. Mind a nő és mind a férfi teljességgel egyenrangú és egyformán értékes ember. Mégis, értékük teljessége lelki „egymásbanvalóságukban” teljesedik ki. A két nem egymásból plusz értékeket hoz felszínre, amelyek külön-külön nem léteznek. Ilyen értékek pl. a család, a gyermekek, az otthon melege stb. Ennek megteremtéséhez valóban segítő és kiegészítőtársra van szükség. Ehhez teremt alapot a jó házasság. Az első szempont tehát a társra találás.

2. A legfontosabb szövetség

A második szempont, az un. legfontosabb, vagy legszorosabb szövetség szempontja. Amikor egy ember megszületik, édesanyja a legfontosabb számára. Ahogy növekszik, (pár hónaposan már) édesapja is fontossá válik, majd a felnőtté válásig ők (szüleik), a legfontosabbak számára. Ők adják a táplálékot, ők nevelik, ők elégítik ki testi, lelki és szellemi szükségleteit. A felnőtté válásig (és azon is túl) sok személy, dolog, tárgy és közeg veszi körül a felnövekvőt. Amikor hősünk megtalálja a "Nagy Ő"-t, és társával együtt kölcsönösen úgy döntenek, hogy életük párjául választják a másikat, ez a döntés a korábbi kötelékek elhagyását jelenti. Nem a teljes felszámolásra gondolok, hanem arra, hogy a legfontosabb kötelék ezután már nem a gyermek-szülő kapocs, hanem a párkapcsolatot összekötő kapocs. Gyermekként, s ifjúként (ideális esetben) a szülőkkel való kapcsolat volt a legfontosabb. Ez most megszűnik. Ez nem azt jelenti, hogy cserben hagyják szüleiket, hanem azt, hogy egy új és mindennél erősebb szövetség kezdődik köztük, amelybe senki más nem léphet be rajtuk kívül. A jó házasság legfontosabb szempontja tehát elhagyással indul. A fiataloknak el kell tudniuk hagyni a szülőkkel fenntartott "legfontosabb" köteléket, mert helyette egy új és erősebb született. Talán azt kérded most: Erősebb? Azt mondom: igen, erősebb! Mert a legideálisabb szülő-gyermek kapcsolat sem lehet olyan mély, mint a jó házasság. Egy jó szülő-gyermek kapcsolatban lehet komoly szellemi és lelki egyetértés, de testi nem lehet. A házasságban viszont lehet jó szellemi lelki kapcsolat (sőt talán még mélyebb is, mert vannak olyan intimitások, melyet az ember párjával gördülékeny természetességgel meg tud beszélni, míg a szüleivel nem) s emellett ott van a testi régió, a teljes testi-lelki feloldódás és odaadás a nemi területen. Már ebből is látszik, hogy az ideális párkapcsolat három kapoccsal van összekapcsolva, míg a szülői-gyermeki kötelék maximum kettővel lehet. De emellett még ott van az idő tényezője is. Normális esetben (még ha fájó is, de így van) szüleink előbb elhunynak, mint házastársunk, így nem szüleinkkel, hanem házastársunkkal maradunk egy szeretetközösségben. Ha nem lehetnek gyermekeink (mert ilyen is megtörténhet) akkor megint csak párunk az, akivel kettesben maradunk egy szeretetközösségben. Ha gyermekeink születnek és megnőnek, ők is kirepülnek, ők is családot alapítanak, és megint csak házastársunkkal kettesben maradunk egy szeretetközösségben. Végül egy harmadik szempontot is figyelembe kell vennünk, s ez az élet továbbadása. Amikor "elhagyjuk" a szüleinkkel való legfontosabb köteléket, azért tesszük, hogy egy új családot alapítsunk, utódokat teremtsünk. Ezzel szüleink életét, génjeit, tulajdonságait tovább örökítjük utódainkban. Ez az élet egyik legszebb alkotása, amikor az élet, életet teremt. Ebben megint csak házastársunk "egy velünk", és nem a szüleink. S amikor gyermekeink kirepülnek, ők is megteremtik saját utódaikat, így biztosítva az élet tovább adását. Nem véletlenül és nem ok nélkül szakadnak el tőlünk, s mi sem véletlenül szakadtunk el szüleinktől, hanem az élet érdekében. (Erről szóltam az előző részben.) Röviden: a házasság a legszorosabb és legmélyebb szeretetkapcsolat ember és ember között, ami egy olyan szövetség, mely az addigiak elhagyásával és felszámolásával indul. Ez tehát nem azt jelenti, hogy cserben hagyjuk szüleinket, vagy barátainkat, hanem azt, hogy sorrend csere történik a szívünkben. Eddig talán ők, de ezután szerelmünk, házastársunk válik legfontosabbá számunkra. Mindezt tudva, mily szomorú, amikor a férj vagy a feleség nem tud elszakadni pl. az édesanyjától. Vagy az is, ha a szülők folyton beleszólnak az ifjú pár életébe, s ezzel állandóan átlépik a legszentebb határokat, ahova nem léphet be senki. Az is komoly hiba, amikor a férj, vagy a feleség kipletykálja párját a barátnőinek, vagy a barátainak. Ezek az esetekben mind-mind ennek a legszorosabb szövetségnek az elárulásai. Akárcsak az, amikor valaki egy barátot, egy hobbyt, egy időtöltést, egy szórakozásfajtát, egy iskolát, egy munkahelyet, a karriert, vagy bármit fontosabbnak tart élete párjánál. De sőt, ha a szüleit, vagy a gyermekeit fontosabbnak tartja, az is! Hányszor megtörténik, hogy (pl.) a férj hasonlítgatja feleségét az anyukájához, s ezt meg azt kritizál benne. De az is mélyen elszomorító amikor egy nő jobban szereti gyermekeit mint férjét, magának mondogatván, hogy "de hát én ANYA vagyok!". Ezek a nők és ezek a férfiak azt felejtik el, hogy a legszorosabb kötelék nem a gyermek-szülő viszony, hanem a házasság. (Lásd a fenti okokat) Ahol tehát ilyen hibák vannak jelen, ott ez a második szempont - a legszorosabb szövetség szempontja - nincs meg, így jó házasságról sem beszélhetünk. Szépen mondotta Vikár: "A szerelem két ember műalkotása" Csakhogy nem mindenki képes erre a remekműre! A jó házasság második szempontja, minden házasságban a legfontosabb alap kellene legyen, amikor felei mindent és mindenkit képesek házasságuk mögé sorolni. Ha kell a szülői házat, a munkát, a karriert, a barátokat a hobbyt és bármit, csakhogy ezt a legfontosabb szövetséget létrehozzák és fenntartsák. (Ugyanakkor fontos a megfelelő egyensúly, hiszen a házasság célja nem lehet az önző boldogság, hanem "kifelé cselekvő" céllal kell rendelkezzen; de erről majd egy másik részben szólok.)

3. Ragaszkodás 

Az előző pontban azt részleteztem, hogy a jó házasság elhagyással indul, amikor az ember elhagy mindent és mindenkit aki fontosabb lenne számára szerelménél. Egy fontos igazság viszont az, hogy semmi értelme sincs az elhagyásnak, ha az ember nincs felkészülve egy életen át tartó ragaszkodásra. A társra találást és a legszorosabb szövetségkötést a ragaszkodás kell kövesse és elmélyítse. A ragaszkodás több mint a hűség. Nem csak egyszerűen annyit jelent, hogy az ember hű a másikhoz, hanem azt is, ragaszkodik, vágyakozik, igényeli a másik társaságát, közelségét. Érdekli véleménye, gondolatai, érzései. A ragaszkodás intenzívebben fejezi ki azt, hogy "soha el nem hagylak", mint a hűség, hiszen a hűség tisztán morális tényező, míg a ragaszkodás a morális tényezőn túl érzelmi is.

4. "Egy testté levés" 

A szerelmespár miután lélekben összeforrt - értelmi, érzelmi oldalaik egymásba simultak -, testük is egymásba forrnak. Az "egy testté levés" bibliai fogalom, és a szexualitásra utal. Az olyan szerelmi együttlétre, ami a lélek egybeforrása után jön létre. A szerelemnek ez a területe a legmélyebb és legbensőségesebb, de csak akkor valósul meg, ha nem hiányoznak az előfeltételei és nem cserélődik fel a sorrend. Valamennyi eddig megemlített szempont előfeltétele, és valamennyi megelőzi a sorrendben. Ha ugyanis valaki nem a "Nagy Ő"-t találta meg, ha a szerelmespár tagjai nem tudnak mindent elhagyni a másikért és olyan szövetséget kötni ami a legszorosabb ember és ember között, hogyan tudnának ragaszkodni egymáshoz? Amennyiben így áll a dolog, a szexualitásban sem fogják átélni és megtapasztalni azt a mélységet, ami benne rejlik. Talán ez az egyik fő oka, hogy miért van ennyi kudarc a szerelem és a házasság terén! A közfelfogás ma felcseréli a sorrendet és egyáltalán nem veszi figyelembe a "hozzá illés" szempontjait. A partnerek még alig ismerik egymást, s már megtörténik az "egy testté levés". Még se ragaszkodás, se a "másikért mindent elhagyni tudás" nincsen, amikor már szexuálisan eggyé lesznek. Ha viszont hiányoznak az előfeltételek, honnan tudnák, hogy egymáshoz illenek-e? Honnan tudnák, hogy képesek-e ragaszkodni egymáshoz, hogy akarnak-e ilyen szoros szövetségben élni? Sehonnan! A szexualitás után jönnek a bajok: - vagy a kudarc, mert mindketten önzően a saját kielégülésüket keresték, s mivel ez csalódáshoz vezetett (elmaradt a beteljesülés) kudarcként kerül élményeikbe az, aminek a legdrágábbnak kellene lennie, - vagy ha sikeres volt az együttlét, a vágyakozást összekeverik az igaz szerelemmel, a másolatot a valódival. Később amikor kijönnek a bajok, rájönnek, hogy nem egymáshoz illő felek, sőt egyáltalán nem ragaszkodnak egymáshoz. A kapcsolat széthullik. Idővel jön egy másik kapcsolat, majd egy újabb és egy újabb. Ez lelki elsivárosodáshoz vezet.

Ezért (a saját érdekünkben) nem szabad felcserélni a sorrendet, mely a következő:

1. Megismerés, vajon illik-e hozzám az illető szellemileg, lelkileg? Erotikus vonzalmat érzünk-e egymás iránt? Morálisan vonzó-e a másik jelleme? A "Nagy Ő"-re találtam-e benne?

2. Képesek vagyunk-e a másikért mindent és mindenkit elhagyni, hogy "két ember műalkotása" legyünk, mint akik a legszorosabb szeretetközösségben élnek majd hátralevő életükben?

3. Tudunk-e ragaszkodni a másik emberhez egy egész életen át? Ha minden kérdésre igennel felelünk, csak akkor szabad a testi kapcsolatra térni. Ilyenkor már nem érzi idegennek magát az ember a másik karjaiban. Ilyenkor már a legdrágább és legszentebb állapot a szexualitás, amikor felei valóban nem kettő hanem egy testté válnak az együttlétkor. Ha ez a sorrend felcserélődik, vagy elemei hiányoznak, "csak holttestek ölelkeznek", ahogy Bhatrihari mondta.

Fontos tanácsok a jó házasság megkötéséhez.

1. Önállóság - Az képes a házasságra, aki értelmi, érzelmi és anyagi szempontból önállóvá és éretté vált egy új család megteremtésére. Képes mindent és mindenkit a házasság prioritása alá helyezni.

2. Ragaszkodás - Kialakult benne a ragaszkodás, amely nem tűri el, hogy a kapcsolat ne örökre szóljon.

3. A hozzá illés kritériumainak megfelel - hasonló az érdeklődési területük, és nem különbözik a világnézetük! - lelkileg hasonló a beállítottságuk - erotikus vonzalmat éreznek egymás iránt - morálisan hasonló szinten vannak. (Hasonló dolgokat mondanak igazságosnak és becstelennek) (Ezt az alpontot részletesebben lásd a 2. részben.)

4. Kölcsönösen tudatában vannak a másik gyengéivel, hibáival, ezek nem érintik az összeillés kritériumait (!), ezekkel együtt vállalják és szeretik egymást, és kölcsönösen segítik a gyengeségekben megerősíteni a másikat és hibáiból megtisztulni. Jól mérték fel a helyzetet, ami azt jelenti, hogy a segítséghez megvan az erejük, az elhatározásuk és a tehetségük(képességünk) is! Végül néhány tiltó tanács: Tilos részvétből, menekülésből vagy bizonytalanságból házasodni! Tilos megházasodni azért, mert - megszánjuk az illetőt aki szerelmével ostromol minket - megsajnáljuk, mert testileg, vagy lelkileg vagy szellemileg sérült, és úgy gondoljuk, így tesszük boldoggá a fogyatékos embert! De ugyanígy menekülésből is tilos házasodni! (Ha például egy ifjú lány, vagy fiatalember azért házasodna meg, hogy ezzel elmeneküljön a rossz családi légkörből, amiben otthon él.) Tilos összeházasodni azért, hogy így oldjuk meg a lakáshelyzetünket, az anyagi szükségletünket, a gyerekünknek anyát vagy apát találjunk, és még sorolhatnám. Ez mind-mind érdekházasság, ami a korábbiak ismeretében tilos, mert ez, az igaz szerelem megtaposása.

Végül tilos megházasodni akkor és addig, amíg bizonytalannak érezzük magunkat döntésünkben! Ha kell, a házasságkötő teremből, vagy a templomból kell visszafordulni, de tilos bizonytalansággal szívünkben házasodni! Tudom, hogy sok mindent kell átgondolni, mérlegelni egy házasságkötés előtt, de ezeket muszáj végig gondolni, hiszen a saját életünk és boldogságunk múlik ezen! S végül egy nagyon egyszerű bölcsesség: Jobb egyedül maradni, mint rossz házasságban élni! Nem csak azért jobb, mert itt is, ott is magányos az ember, de az egyedüllétben legalább nem kell eljátszania azt a szerepet, hogy nem az, hanem azért is, mert szabad, és bármikor lehetősége van az igaz szerelem megtalálására, s a jó házasság megkötésére...

FÜGGELÉK: Az eddig olvasottak eszmei mondanivalója, tömören, de lényegszerűen a Biblia első könyvének (Genezis könyve) néhány mondatában benne foglaltatik. Ez a néhány mondat így hangzik: "Így szólt az Úr: Nem jó az embernek egyedül, szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt. (...) S azért elhagyja a férfiú az ő anyját és apját, ragaszkodik az ő feleségéhez és ketten lesznek egy testté." (Genezis 2,18.24.) A fentiekbe azért nem akartam belekeverni a Bibliát, mert: - sokan nem hisznek benne, s ezért talán tovább sem olvasták volna a mondanivalót. Ugyanakkor nem is kell hinni a Bibliában ahhoz, hogy tárgyilagosan elolvasva a fentieket belássa az ember, hogy az ott elmondottak saját érdekében hangzanak el. - pár dolgot meg kell magyarázni a versben, amire ott nem akartam kitérni, hogy ne térjek el a mondanivaló fő lényegétől. A verssel kapcsolatban feltett leggyakoribb kérdés az, hogy miért csak a férfi szemszögéből írja a Biblia, hogy "a férfi elhagyja anyját és apját és ragaszkodik az ő feleségéhez"? Talán a nőnek nem kell elhagynia a szüleit, csak a férfinak? A fentiekben nem akartam kitérni erre, de most megválaszolom a kérdést: Nem arról van szó, hogy a nőnek nem kell elhagyni a szülői ház legszorosabb kötelékét. A korabeli szokások szerint a vőlegény elment jegyeséért, és elhozta őt otthonából magához, a szülői házba. Ezért a nő már eleve mindenképpen elhagyta szüleit, így az ő szemszögéből nem volt szükséges megfogalmazni az alapelvet. Éppen azért kellett a férfi szemszögéből leírni a mondanivalót, mert nem csak a nőnek, de a férfinak is lélekben el kell tudnia szakadni szüleitől, hogy képes legyen önálló életet élni feleségével, és majdani családjával! Ugyanakkor a Biblia szavai amennyire tömörek, annyira tökéletesek! Mert: "Így szól az Úr: Nem jó az embernek egyedül" - ez kifejezi, hogy az ember alapvetően társas lény, és menekül a magány és elszigeteltség állapotából. "Szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt" - ez beszél a társra találásról, hogy szerelmünkben társra, segítőre és kiegészítőfélre lelünk. Arról is szól, hogy ennek alapja az "egymáshoz illés" (Ezekről mind beszéltünk a 2. és 4. részben.) "Azért a férfiú (és a nő is) elhagyja apját és anyját" - itt arról van szó, hogy a valódi szerelem a régi kötelékek "elhagyásával" indul, ami az eljövendő legszorosabb szövetség alapja lesz. "ragaszkodik az ő feleségéhez (és a feleség ragaszkodik az ő férjéhez)" - a legszorosabb szövetség ragaszkodásban mélyül el. A ragaszkodás pedig két dolgot foglal magában: hűség + vágyakozás. (A hűség morális, a vágyakozás érzelmi tényező.) "ketten lesznek egy testté" - a lelki háttér megteremtése után a testi együttlét fontossága kap hangsúlyt, ahol testi-lelki, érzelmi és erotikus gyönyörben teljesedik ki az igaz szerelem...