Joshua Harris Társtaláló című könyve által inspirálva osztanék meg néhány tanácsot.
1. Igyekezzünk őszintén hangot adni érzelmeinknek és csalódásainknak, de anélkül, hogy a másikat vádolnánk vagy támadnánk! Próbáljuk meg kérdéssel kezdeni! „Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.” (Péld 11,9) Sok haszna a nonverbális kommunikációnak nincs. Mármint: pl. tányér hangosabb landolása az asztalra ebédkor, huzatos ajtócsattanás zárt ablakkal, puffogó „nincs semmmmi” négy em-mel. Ez csak mélyíti, és nem elősegíti a probléma megoldását.
2. Kedves és szelíd szavakat, kifejezéseket és hangot használjunk! Ne mondjunk olyanokat, amivel könnyen megbánthatjuk a másikat, vagy ami vitát vált ki! „Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.” (Péld 15,1) Bizonyára minden pár tudja, hogy a társ mitől ’akad ki’ a leghamarabb. Kerüld ezért azt!
3. Ne túlozzunk, ne ferdítsük el az igazságot, vagy ne ködösítsünk! Kerüljük az olyan túlzó kifejezéseket, mint például sohasem vagy mindig!
„Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, ki ki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.” (Ef 4,25)
4. Mondjunk gyakorlati és konkrét példákat! Ha szükséges, készítsünk jegyzetet mielőtt beszélni kezdenénk! Tartózkodjunk az általánosságoktól! Még melegében érdemes dolgokat megbeszélni, mielőtt bárki is elfelejtené a részleteket.
5. Törekedjünk a megoldások keresésére, ahelyett, hogy sérelmeinknek adnánk hangot. Nem az a cél, hogy kiegyenlítsük a számlát, hanem meg kell oldanunk a problémákat. „Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek … Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.” (Róma 12,17-21) Nincs értelme azt bizonygatni, hogy „Bezzeg ő sem tökéletes!” Tudjuk már előre, hogy ez nem angyalok házassága.
6. Hallgassuk meg, mit mond, mit érez a másik, és mire van szüksége! Próbáljuk meg kinyomozni a háttérben meghúzódó gondokat! „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” (Jak 1,19) Néha hangosabban hallgatunk, mint kellene.
7.Ne maradjunk meg a keserűségben, haragban, ne húzódjunk tartósan vissza, vagy ne makacsoljuk meg magunkat a vitában! Bár ezek az érzelmek nem szokatlanok, bűnt követünk el, ha megmaradunk bennük.
„Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon.”
(Ef 4,26)
8. Ne vonakodjunk elismerni saját hibáinkat, és gyorsan bocsássunk meg a másiknak! Vizsgáljuk meg, nem tartunk-e haragot!
„Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt, és ha megtér, bocsáss meg néki. És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.”
(Luk 17,3-4)
9. Beszélgessünk és tegyünk fel kérdéseket, amíg biztosak nem vagyunk abban, hogy mindketten világosan értjük, mit mond, és hogyan érez a másik! Bátorítsuk egymást, és törekedjünk a megoldásra!
„Azért tehát törekedjünk azokra, a mik a békességre és az egymás épülésére valók.”
(Róm 14,19)
10. Eddzük szánkat és szívünket mindaddig, amíg nem tudjuk a megfelelő dolgot a megfelelő időben, a megfelelő módon és a megfelelő okból mondani.
„Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek:
Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.”
(Ef 5,15-16)
Konklúzióként, a házasság célja, hogy rámutasson a menyasszony-Egyház és a vőlegény- Krisztus kapcsolatára. Ne hozzunk szégyent se egyikre, se másikra! Kezeljük felelősen és gondosan ezt a kérdést életünkben! A célunk maradjon továbbra is növekedni és Krisztus számára elkészülni. Dicsőülne bár meg Isten neve azáltal, hogy engedelmeskedünk az Úr akaratának egy ilyen nehéz területen, mint a konfliktuskezelés a házasságban! Bár sajátítaná el minden család a belső válságból a belső áldásba való átformálódást!
