A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Merényi Zoltán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Merényi Zoltán. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. február 26.

A nő jár a férfi után




A címben jelzett mondat a Bibliából, Jeremiás Könyvéből való. Értelmezni nagyon nehéz ezt a szakaszt a szövegösszefüggés figyelembevételével, mivel a próféta Efraim megújulásáról beszél. A „szófogadatlan leány”, „Izrael szűze” tehát a választott nép egyik törzsét jelenti. Az Úr újat teremt: mostantól fogva Izrael keresi majd az Istent.
A meglepő mondatnak tehát pozitív üzenete van az adott szövegkörnyezetben. Azonban, ha a gondolatot kiragadjuk az adott helyről és önmagában tekintjük, akkor egy nem kívánatos mai jelenséget ismerhetünk fel.
Isten teremtésének rendjében meghatározta a férfi és női szerepeket. Egyenlőnek, de mégis különböző feladattal rendelkeznek. Az Úr a férfinak vezető szerepet szánt, az asszonytól pedig engedelmességet vár (1Móz 3,16-17; Ef 5,22-23). A férfitől a vezető szerep felelősséget követel: rátermettséget, erőt, bátorságot, kezdeményezőképességet. Az asszony pedig mint „gyengébbik nem” a férfi után vágyakozik, hiszen tőle függ boldogulása. A férfi és nő különbözik fizikailag, de lelkileg is. Szerepük ezért is különböző a világban.
Egy ismert magyar népdal szövege így szól: “Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére. Lerázza a meggyet, te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe”. A dal jól kifejezi az egyes nemi szerepeket: a férfi “férfias” módon valamilyen ügyességet és erőt demonstráló tevékenységet folytat, miközben a magasba törekszik, ennek eredménye a földre hullik. A nők földhöz ragadt módon lent maradnak és összegyűjtik a férfi aktivitásának eredményét.
Az utóbbi évszázadok társadalmi, kulturális, gazdasági változásai azonban megkérdőjelezték ezeket a szerepeket. A feminista mozgalom harcolva a nők egyenjogúságáért természetellenes módon férfias nőket eredményezett. Néhány szélsőséges feminista gondolkodóban felmerült a kérdés, egyáltalán szükség van-e férfiakra, a gyermeknemzésen és a szexuális örömszerzés lehetőségén túl is? A nők ma ugyanúgy karriert futhatnak be, szinte minden szférában el tudnak helyezkedni. Ugyanakkor a férfiak a felelősség terhétől menekülve elnőiesedtek. A folyamatot erősíti a média, a különböző talkshow-k, pletykalapok. Ezenkívül a férfiak a férfias szerepet nem tanulják meg sem a családban, sem az iskolában… és az eredmény?
A reklámok, a filmek kőkemény, magabiztos nőket mutatnak be és határozatlan, borotvált-mellkasú férfiakat.
Ma teljesen normális, hogy lányok kezdeményeznek a párkapcsolatokban, ugyanis a „mulya” fiúk erre szinte képtelenek. De mi lesz az ilyen alapon létrejövő házasságokkal? Egy férfias nő és egy nőies férfi házassága hosszú távon boldogtalan és működésképtelen – ez a tapasztalatom, mint lelkigondozónak. Több családi konfliktussal szembesültem, aminek oka az volt, hogy a férj aluliskolázott, határozatlan ember volt, felesége pedig sikeres, vezetői karakter. Sem a  férj nem érezte magát jól a kapcsolatban, sem a feleség, sem a gyermekek (Ef 5,21 – 6,4): mivel nem tudják betölteni az Úrtól kapott küldetésüket. Az anyák döntenek gyakran a gyermekek, vagy a család kérdéseiben, pedig ez a férj dolga volna. A kapcsolat csak rövid távon működősképes általában. Egy ilyen családban beszélgettem a feleséggel, aki így panaszkodott: „Nem tudok felnézni a férjemre. Nehéz elnézni, hogy egész nap nem csinál semmit. Egy kudarc az élete.” Több ilyen családban a férj kudarca miatt depresszióssá válik, a feleség pedig stresszessé. Az ok: nincs egyik fél sem az Istentől rendelt helyén.
Mi lehet a megoldás? Egy ilyen családban már nagyon nehéz mit tenni, jó döntéseket hozni. Beálltak a szerepek, a hosszú időn át tartó rossz gyakorlat szinte képtelen megváltozni.
A határozatlan férj nehezen válik határozottá, különösen akkor, ha kudarcai miatt önértékelésében összetört. Egy agilis feleség nehezen válik alázatossá, különösen ha megtanulta, hogy mindent neki kell megcsinálnia, megszerveznie, elvégeznie.
A megoldást a prevencióban, a fiatalok nevelésében látom. Még ifjú korban meg kell tanítani a fiúkat a férfias szerepükre, felelősségükre, a nőknek pedig a nőies szerepeket.  Ebben nagy feladatot kap a család, a gyülekezet, és a baráti társaság. Ezen a területen is érvényes: „Ne szabjátok magatokat a világhoz.” Isten bölcsen tervezett mindent. A férfi és női szerepeket is. Akkor lesz boldog mind a két fél, ha betölti az Úrtól rendelt szerepét.
Kedves fiúk, legyetek hát férfiak, erősek (1 Kor 16,13), határozottak! Tanuljatok vezetést, felelősséget, kezdeményezést, bátorságot! Lányok nektek pedig azt kívánom, hogy legyetek alázatosak, segítsétek a környezetetekben lévő fiúkat, hogy férfivá váljanak! Ezt a szerepet Teremtőnk formálja ki bennünk, keressük Őt mindenekelőtt, így képesek leszünk férfiként és nőként is megállni a helyünket az életben.

2013. november 7.

Jó az embernek egyedül?



Jó az embernek egyedül? 

Egyre divatosabb életforma a szingli. Maga a szó olyan fiatalt jelöl, aki a társadalmi szokások alapján megfelelőnek tekintett életkorban (20-35 év között) nem házasodik meg, hanem egyedül, tartós párkapcsolat nélkül él. Húsz éve még a háztartásoknak alig egyötöde volt egyszemélyes, ma már a negyedük. 1990-ben még a 25-29 éves ifjak háromnegyede házas volt, ma a férfiak alig több mint harmada. Mi lehet az oka, és milyen következményekkel jár ez a jelenség a társadalomra, a gyülekezetekre, ezekre a kérdésekre keresem a választ írásomban.
A média ontja a filmeket,b könyveket, újságcikkeket, amelyek a szingli életmódot népszerűsítik. A "Bridget Jones naplója" és annak magyar változata, az "Állítsátok meg Teréz anyut!" is e divatnak köszönhetik sikereiket. Egy beszélgetés Bridget Jones naplójából:
,,- Igen! - lelkesült Shazzer. Számos kapcsolatban álló ember rettenetes hétvégéket él át, amikor kénytelen robotolni hálátlan gyerekeire, és tulajdon házastársaik verik el őket.
- Igazad van! Igazad van! mondtam. Mi bezzeg akkor mehetünk szórakozni, amikor akarunk.
- Elmegyünk valahova ma este?"
Ez a párbeszéd két egyedülálló harmincas nő között folyik, akik rettenetesnek tartják a házasélet kötöttségeit, a gyermeknevelés nehézségeit. A szinglik függetlenségre, szabadságra vágynak, élvezik az életet, és nem alkalmazkodnak senkihez sem, karrierük építésével, szórakozásaikkal és kedvteléseikkel töltik ki idejüket.
Az egyedülállóság elterjedés éhez sokban hozzájárulnak a fiatalok életkezdési nehézségei. Egy átlag fiatal körülbelül 22 évesen szerzi meg a diplomáját, majd pályakezdőként a munkahelyén robotolva 30 éves korban saját lakásába költözik, megveszi első (használt) autóját. Ha mindezt családdal tenné, netán gyermekekkel, akkor még nehezebb lenne a helyzete.
Egy másik okot a házasság intézményében való csalódásban kell keresni. A fiatalok majdnem ötven százaléka csonka családban nő fel, nincsenek előttük pozitív család minták. Szinte alig látunk boldog, hűséges családokat, amely megkívántatná velünk ezt a hagyományos életközösséget. Pálhegyi Ferenc keresztény pszichológus fogalmazott így: "A szingli jelenség kialakulásának legfőbb (lélektani) oka: menekülés napjaink fenyegető valósága elő1." Az egyszemélyes háztartásban élő szinglik nem magányosak, széles baráti, ismeretségi kör alakul ki köréjük, hiszen sohasem akadályozza őket egy társ a hirtelen ötlettel előkapott őrültségek végrehajtásában, a spontán bulik és a mások családi állapotait rendező sörözős beszélgetések állandó résztvevői. Kialakul a "csaj-, illetve pasikultúra", vagyis a hasonló életkorú, élethelyzetű, de azonos neműekből álló kapcsolatrendszer, meghatározható tevékenységekkel. Mozik, kondi termek, kocsmák, aerobik-klubok, kozmetikaszalonok fogadják az egyedülálló fiatalokat. A szinglik a világban természetesen nem önmegtartóztatók, gyakran cserélik szexuális kapcsolataikat, gyakoriak az egyestés kalandok.
A szingli élvezi az életet, nem alkalmazkodik senkihez sem, úgy osztja be idejét, pénzét, ahogy neki tetszik.
Mi akkor a gond ezzel az életformával?
Az egyik gond a már említett szexuális szabadosság, amelyet a Biblia értékrendje szerint bűnnek kell tartanunk. A Szentírás egyértelműen kijelenti: ,,A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért... Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik." (1 Kor 6,13.18) Ennek következményei nemcsak a szaporodó nemi betegségek, hanem azok a lelki sérülések, amelyek kísérik a modem ember életét. A fiatal nem tanul meg alkalmazkodni, nem tanul meg függeni a másiktól, nem tanulja meg a hűséget, később pedig már egyre nehezebb lesz ez számára. Ha idővel mégis házasságra szánja el magát, akkor azt börtönként éli meg, és hamarosan válságba kerül kapcsolata. A magányos ember jelleme kiforratlan marad, Isten a házasságot arra is szánta, hogy általa kiforrott jellemű emberek formálódjanak. Nem is beszéltünk még azokról a társadalmi csapdákról, melyek szerint egyre kevesebb gyermek születik, és a szinglik, ha egyszer megöregednek, akkor nincs aki gondoskodjon majd róluk.
Úgy tapasztalom, hogy kétfajta szingli létezik, az, aki nem tud, és az, aki nem akar megházasodni. Aki nem akar, az talán jobban viseli az egyedüllétet, de aki nem tud, annak a magány szenvedés.
Keresztény körökben is óriási problémává kezdi kinőni magát ez a jelenség. Itt is vannak olyanok, akik nem akarnak házasodni, előtte karriert szeretnének építeni. A gond csak az, hogy amíg a világban a fiatalok ezt az időszakot (amely szexuálisan a legaktívabb időszak az életben) "megoldják" alkalmi kapcsolatokkal, addig a hívő ha igazán a Biblia értékrendjéhez szeretne alkalmazkodni, ezt nem teheti meg. Ezért van annyi bukás ezen a területen, ezért van az, hogy sok keresztény fiatal kimegy a világba. Házasodni ugyan nem akar, de nem bírja az önmegtartóztatást, és rossz döntést hoz.
Akik pedig nem tudnak házasodni, azoknak még rosszabb a helyzetük. Önértékelési problémák, lázadások, megkeseredés követi életüket. Egy angliai vizsgálat szerint a férfiaknál minden 16 pontos IQ-emelkedés 35%-kal növelte a felnőttkori házastársi kapcsolat esélyét, a nők esetében azonban ugyanez a 16 pontos növekedés 40%-kal csökkentette azt. Ez azt jelenti, hogy az értelmiségi nők házassági esélyei a legrosszabbak.
Hogy mi lenne a megoldás ebben a problémában? Jó lenne, ha ezen a területen sem szabná magát a világhoz a fiatal, hanem bízna Isten tervében, gondoskodásában. Ha elhinnénk, hogy nem kell megteremteni egy biztos egzisztenciát ahhoz, hogy boldogan éljünk (sok idős testvér tudna erró1 bizonyságot tenni), ha mernénk teljesen rábízni magunkat az Úrra, akkor nem lennének félelmeink a házasságtól. Egy másik dolog, ha a hívő fiatalok nem lennének annyira válogatósak, ha nem álomvilágban élnének, ha a lányok nem a "szőke herceget", a fiúk pedig nem egy top modellt várnának, akkor talán több boldog család jöhetne létre.

Forrás: 
Merényi Zoltán 
(Jelige magazin)