Luther Márton: A házasság

Luther Márton
A házasság 

A nimbscheni zárdából 1523-ban eltávozott apácák közül kilencet wittenbergi polgári családok fogadtak magukhoz. Ezzel a csoporttal hagyta el a szerzetesi cellát egy elszegényedett nemesi család gyermeke, Bóra Katalin. Luther mindenkor örömmel üdvözölte papi barátainak házasságkötését, de azok kifejezett óhaját, hogy ő is házasodjék meg, még 1524-ben is visszautasította. Annál inkább, meglepte a világot az a hír, hogy dr. Luther Márton 1525. június 13-án házasságot kötött Bóra Katalinnal Miért? Erre felel ő a következőkben.

*   *   *

1525-ben, tehát közel nyolc évvel a reformáció megindítása után házasodtam meg. Gúnyolóim száját betömtem Bóra Katalinnal. Házasságommal annyira lenézetté és megvetendővé tettem magam, hogy azt remélem, az angyalok nevetni, az összes ördögök pedig sírni fognak. E cselekedetemmel meg akartam erősíteni, amit tanítottam... Isten így akarta és így tett. Mert én sem szerelmes, sem heves nem vagyok, hanem szeretem a feleségemet. Ha nekem valaki a wormsi birodalmi gyűlésen azt mondta volna, hogy hét év múlva házasember leszek, feleségem és gyermekeim lesznek, kinevettem volna. Ugyanis nem gondoltam arra, hogy ilyen messzire fogok nyúlni. Eredetileg csak a búcsúk ellen akartam küzdeni.

Ha 1524-ben házasodtam volna meg, von Schönfeld Évát vettem volna feleségül, aki most dr. Basilius porosz orvosnak a felesége. Katámat akkor nem szerettem. Gyanakodtam rá, hogy büszke és gőgös. De Isten azt akarta, hogy megkönyörüljek az elhagyatott sorsán. Hála Istennek, jól sikerült a házasságom, mert istenfélő, hűséges feleségem van, akire az ember nyugodtan bízhatja a szívét, (Példab. 31, 11.) amint Salamon mondja. Ő nem tesz nekem rosszat.

A házasság nem csupán természetes dolog, hanem Isten legédesebb és legkedvesebb adománya. Ez minden papnőtlenség felett áll s a legtisztább élet, - ha jól sikerül. Ha viszont rosszul válik be, valóságos pokol. Mert a nők általában mind értik azt a művészetet, hogy sírással, hazudozással és félrevezetéssel megfogják a férfit; szépen el tudják a fejét csavarni és a legszebb szavakat mondják. Mindazonáltal, ha a házasságban megvan ez a három dolog: a hűség, a gyermekáldás, ha az ember a házasságot szent dolognak és Istentől rendelt életformának tartja, akkor a legboldogabb élet.

Óh, mennyire vágyott szívem az enyéim után, mikor Schmalkaldénben súlyos betegen feküdtem! Azt hittem, hogy nem fogom itt a földön többé látni a feleségemet és kis gyermekeimet. Mennyire fájt ez az elválás! Azt hiszem, hogy ez a természetes vonzódás és szeretet, amelyet a férj felesége iránt s a szülők gyermekeik iránt éreznek, a haldokló emberben a legerősebb. Mivel azonban Isten kegyelméből újra egészséges lettem, feleségemet és kisgyermekeimet annál jobban szeretem. Senki sem lelki ember annyira, hogy az ilyen veleszületett vonzódást és szeretetet ne érezné. Mert hatalmas dolog a házassági szövetség s a férfi és nő életközössége. Mielőtt megnősültem, teljes határozottsággal feltettem magamban, hogy a házaséletet tiszteletben tartom. Ha váratlanul meg kellett volna halnom, vagy ha most a halálos ágyon feküdnék, akkor is házasságot kötnék egy vallásos leánnyal.

Micsoda dolog az, hogy megtiltják és kárhoztatják a házasságot, holott ez természetes jogon alapul? Olyan, mintha az evést, ivást, alvást stb. megtiltanák. Ezt ne tegyük. Mert amit Isten teremtett és elrendelt, az nincs a mi önkényünkre bízva, hogy elfogadjuk-e vagy megtiltsuk. Mi emberek Istent nem leckéztethetjük, hanem szégyent vallunk, amint eddig is tapasztaltuk.

De nősülésemnek volt más oka is, az, hogy az ördöggel dacolhassak a pápaságban lévő feslettség megszégyenítésére. Ha nőtlen volnék is, megnősülnék még az én koromban is, még ha azt tudnám is, hogy nem lesznek gyermekeim - kizárólag azért, hogy a házaséletet megtiszteljem és hogy megvessem és megszégyenítsem a pápaságban lévő erkölcstelenséget.

Eljegyzés után az esküvőt sokáig húzni-halasztani igen veszedelmes, mert a sátán szeret akadályt gördíteni és zűrzavart támasztani a gonosz nyelvek, a rágalmazók és a mindkét részről való barátok által. Amint ez előttem is megtörtént Melanchthon Fülöp esküvőjekor. Azért nem szabad a dolgot halogatni, hanem segítsük őket mielőbb össze. En is, ha nem tartottam volna meg esküvőmet rövid időn belül, csendben és kevés ember előzetes tudtával, mindenki akadályozott volna. Hiszen minden jó barátom ezt kiáltotta: "Ne ezt, hanem egy másikat!"

Nagyon elfoglalt ember vagyok. Sokféle kötelességem van, melyek mindegyike egész embert kíván. Hetenként négyszer kell nyilvánosan prédikálnom, kétszer előadást tartanom az egyetemen, ügyeket kell meghallgatnom^[13] és leveleket, nemkülönben könyveket írnom.

Aki nem tud írni, azt hiszi, hogy az nem munka. Három ujj ír s mégis az egész test dolgozik.

Katámat szeretem és tudom, hogy én őt jobban szerétem, mint magamat. Ugyanis inkább én halnék meg, minthogy ő a kisgyermekekkel meghaljon.

Isten jól gondoskodott rólam, hogy ilyen asszonyt adott, aki a gazdaságának gondját viseli, úgyhogy nem kell még ennek terhét is magamra vennem.

Istennek igen nagy kegyelme, ha a házasságban állandóan virul a szeretet. Az első szerelem ittas, mámoros, amellyel mintegy elvakultan indulunk s ha a mámort kialudtuk, az istenfélő emberben megvan az igazi házastársi szeretet. Az istentelenek viszont megbánják tettüket.

Katámat nem adnám oda sem Franciaországért, sem Velencéért. Először azért, mert Isten adta őt nekem, engem pedig neki, másodszor azért, mert gyakran tapasztalom, hogy más asszonyoknak több a fogyatékosságuk, mint az én Katámnak. Jóllehet neki is van néhány hibája, azonban még több nagy erénye van. Harmadszor pedig - s ez elég nagy ok lenne arra, hogy őt szeressem és becsüljem - azért, mert vallásos és becsületes, amint az egy istenfélő, erkölcsös asszonyhoz illik.

Házasságom előtt egy egész éven át nem vetettem meg ágyamat. Fáradt voltam, mert egész napon át agyondolgoztam magam. Este úgy zuhantam bele az ágyba, szinte öntudatlanul. Mikor aztán Katámat feleségül akartam venni, teljes komolysággal könyörögtem Istenhez. Később ez volt imádságom: "Édes mennyei Atyám, mivel Te nekem neved szolgálatának a tisztségét adtad és azt akarod, hogy engem atyának nevezzenek és tiszteljenek, adj nekem kegyelmet, áldj meg engem, hogy az én kedves feleségemet, gyermekeimet, házam népét istenesen és keresztényiesen kormányozzam, tápláljam. Adj nekem bölcsességet és erőt, hogy őket jól irányítsam és neveljem. Adj nekik is jó szívet és akaratot, hogy tanításodat kövessék és engedelmesek legyenek. Ámen".

Istennek igen nagy kegyelme, ha vallásos, barátságos, istenfélő és házias élettársad van, kivel békességben élsz, akire rábízhatod minden vagyonodat és mindenedet, amid csak van, mind testedet, mind életedet. Katám, neked istenfélő férjed van, aki szeret téged. Adj hálát Istennek. 

Forrás 
http://mek.oszk.hu/02500/02567/html/#22

Luther Márton tanácsa

Luther Márton tanácsa

"Luther Márton tanácsolta egy fiatalembernek, aki a házasság kérdésében tanácstalan volt: "Önmegtartóztatás éppúgy nem áll hatalmunkban, mint Isten más csodái és kegyelmi ajándékai. De mindnyájunkat házasságra teremtett, ahogyan testünk mutatja és ahogyan a Szentírás tanítja az 1.Mózes 2:18: "Nem jó az embernek egyedül lenni, szerezek neki segítőtársat, hozzá illőt."

Azt hiszem, emberi félelem és félénkség állja útját elhatározásának. Azt mondják, a férfinek bátorságra van szüksége ahhoz, hogy feleséget vegyen magának. Önnek mindenekfölött buzdításra, intésre, biztatásra, indításra és bátorságra van szüksége. Miért késlekedne, kedves és igen tisztelt uram, miért mérlegelné tovább az ügyet elméjében? Meg kell lennie, és meg fog történni mindenképpen. Ne gondolkozzon túl sokat rajta, hanem vágjon bele boldogan. A teste követeli. Isten akarja és készteti rá. Semmit sem tehet ellene... A legjobb, ha érzésünknél minél előbb engedünk, Isten Igéjének és munkájának szenteljük magunkat, és mindent megteszünk, bármit kíván tőlünk.

Ne próbáljunk magasabbra szállni és jobban lenni, mint Ábrahám, Dávid, Ézsaiás, Péter, Pál és a többi ősatya, próféta és apostol, a sok szent vértanú és püspök, akik mindnyájan tudták, hogy Isten férfiúvá teremtette őket. Nem szégyellték , hogy férfiak, és mivel férfiak voltak, úgy is viselkedtek, és nem maradtak egyedül. Aki szégyelli a házasságot, szégyelli azt is, hogy férfi, vagy férfinek tartják. Vagy azt hiszi, hogy jobban tud magából faragni, mint amilyennek Isten teremtette." 

(Luther levele Wolfgang Reisenbusch-hoz, 1525)

Tanács

"... Az a tanácsom, hogy ha megtörtént az eljegyzés, rögtön következzék a házasság elhálása és a nyilvános templomi megáldás. Eljegyzés után az esküvőt sokáig húzni-halasztani igen veszedelmes, mert a Sátán szeret akadályt gördíteni és zűrzavart támasztani a gonosz nyelvek, a rágalmazók és a mindkét részről való barátok által.
Amint ez velem is megtörtént Philippus Melanchthon és Eisleben esküvőjekor. Azért nem szabad a dolgot halogatni, hanem segítsük őket nyomban össze. Én is, ha nem tartottam volna meg esküvőmet rövid időn belül, csendben és kevés ember előzetes tudtával, mindenki akadályozott volna.
Hiszen minden jó barátom ezt kiáltotta: "Ne ezt, hanem egy másikat!"

[Eljegyzés után ne halogassuk az esküvőt]
In: Luther Márton: Asztali beszélgetések. Luther Kiadó, LVM 8., 2014.
(Márton László ford.)

A házasságot Istennel kell kezdeni!

Luther Márton

A házasságot Istennel kell kezdeni

A házasság ezekből a részekből áll: 

1. az egyik természettől fogva kívánja a másikát;

 2. gyermekek nemzése; 

3. az együttélés és a hűség, vagyis az egyik megtartja a másiknak fogadott hitét. 

 És mégis, az ördög úgy belerondít, hogy sehol sincs annyi gyűlölet és ellenségeskedés, mint ebben. Ez az eredménye annak, hogy vakmerőségből mindenben a magunk feje után járunk, Isten tanácsa nélkül.
Pedig egy istenfélő fiatal személynek, aki házasodni akar, előbb Istennel kell beszélnie, mondván: „Én Istenem, add hozzájárulásodat!” De nem így történik, mert ők mind hebehurgya bölcsek, és vakmerőségből belevágnak a fontos dolgokba a saját fejük szerint.
Ezek után a mi Urunk Istenünk mit tehet? Meghazudtolják a nevét, holott ő Mindenható és Teremtő, aki a mindenséget létrehozta. Ezért aztán, kedves cimbora, tégy úgy, ahogy én; amikor el akartam venni az én Käthémet, akkor komoly buzgalommal kértem Urunk Istenünk támogatását. Te is tedd ezt; hiszen te még sohasem kérlelted őt komoly buzgalommal!

Forrás
 In: Luther Márton: Asztali beszélgetések. Luther Kiadó, LVM 8., 2014.
 (Márton László ford.)

Az egyedüllét ajándék

Az egyedüllét ajándék

"Bármik vagyunk, ajándékba kaptuk. Mint minden ajándékot, ezt is egyedül az adományozó választotta ki...

Nő vagy, kiválasztott a világ alapjainak lerakása óta...

...Egy Isten, Ajándékozótó kapjuk, aki már a kezdet kezdetén tudja a véget is, és mindenekfölött önmagával szeretne megajándékozni. Olyan körülmények között kapjuk meg, amelyeket szintén az Úr választott ki számunkra - egyedül, házasságban, özvegyen. Csak ott jelenti ki magát, sehol máshol. Csak ott szolgálhatjuk."

"Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy. Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is. De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni." (1.Kor.7:7-9)

"Ki-ki a miben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt."

 (1.Kor.7:24)

Luther Márton tanácsolta egy fiatalembernek, aki a házasság kérdésében tanácstalan volt: "Önmegtartóztatás éppúgy nem áll hatalmunkban, mint Isten más csodái és kegyelmi ajándékai. De mindnyájunkat házasságra teremtett, ahogyan testünk mutatja és ahogyan a Szentírás tanítja az 1.Mózes 2:18: "Nem jó az embernek egyedül lenni, szerezek neki segítőtársat, hozzá illőt."

Azt hiszem, emberi félelem és félénkség állja útját elhatározásának. Azt mondják, a férfinek bátorságra van szüksége ahhoz, hogy feleséget vegyen magának. Önnek mindenekfölött buzdításra, intésre, biztatásra, indításra és bátorságra van szüksége. Miért késlekedne, kedves és igen tisztelt uram, miért mérlegelné tovább az ügyet elméjében? Meg kell lennie, és meg fog történni mindenképpen. Ne gondolkozzon túl sokat rajta, hanem vágjon bele boldogan. A teste követeli. Isten akarja és készteti rá. Semmit sem tehet ellene... A legjobb, ha érzésünknél minél előbb engedünk, Isten Igéjének és munkájának szenteljük magunkat, és mindent megteszünk, bármit kíván tőlünk.

Ne próbáljunk magasabbra szállni és jobban lenni, mint Ábrahám, Dávid, Ézsaiás, Péter, Pál és a többi ősatya, próféta és apostol, a sok szent vértanú és püspök, akik mindnyájan tudták, hogy Isten férfiúvá teremtette őket. Nem szégyellték , hogy férfiak, és mivel férfiak voltak, úgy is viselkedtek, és nem maradtak egyedül. Aki szégyelli a házasságot, szégyelli azt is, hogy férfi, vagy férfinek tartják. Vagy azt hiszi, hogy jobban tud magából faragni, mint amilyennek Isten teremtette." (Luther levele Wolfgang Reisenbusch-hoz, 1525)

Forrás

Elisabeth Elliot: Nőnek születtél című könyvéből idéztem