2013. november 29.

Egy barát, egy jó barát



"Bár még sötétség borítja a földet, 
sűrű homály a nemzeteket, 
de fölötted ott ragyog az ÚR,
dicsősége meglátszik rajtad. "
(Ésa. 60,2)

"Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak."
 (Zsoltárok 9: 11)

Egy barát, egy jó barát

Bámulatos, mennyi mindent tud elárulni egyetlen igevers az Istennel való kapcsolatunkról. Valakit "néven ismerni" többet jelent, mint csak tudni, hogyan hívják. Ha én "neveden ismerlek", akkor személyes kapcsolatom van veled. Akkor tudom, kivel van dolgom, és közvetlenül meg tudom szólítani a velem szemben állót. Nem hiába mondja több helyen Isten: "Neveden szólítottalak." És mi is így szólíthatjuk meg Istent. Ha ismerjük az Ő nevét, akkor tudhatjuk, hogy nem fogunk csalódni, ha benne bízunk.

Másrészről, ha valakit így személyesen ismerek, akkor szükségem van arra, hogy sokat meséljek neki az életemről és ápoljam a barátságunkat. Így is felfoghatjuk az Istennel való kapcsolatunkat. A barátok közt is van mindig egy bizalmas, az első személy, akihez fordulok a bajban. És Isten sokkal több, mint az emberi barátok. Neki egészen más szinten van hatalma gondoskodni, mint ahogyan ezt az emberek megtehetnék. 

Elgondolkodtató: 
Frissítsd fel Istennel való kapcsolatodat, és meséld el neki, mi történik mostanában az életedben! 

Ajánlott igeszakasz: 
Ésa. 43: 1-3.

Forrás
FÉNYSUGARAK - 2009.

2013. november 11.

HÁRMAN



Lukátsi Vilma
HÁRMAN

Nem kell elhinnünk:
tapasztaltuk:
"nem jó az embernek egyedül!"
Simogat minket ez a mondat,
ha szívünk húrja hegedül,
jó elmerülni önfeledten
a másik szempár mély tükrében,
ketten - már egyet gondolva,
bármilyen úton, kéz a kézben…

Ennél már csak az igazabb,
ha hárman vagytok úgy,
mint ketten:
ha nemcsak vendégetek Jézus,
hanem Ő minden mindenekben!




2013. november 7.

Jó az embernek egyedül?



Jó az embernek egyedül? 

Egyre divatosabb életforma a szingli. Maga a szó olyan fiatalt jelöl, aki a társadalmi szokások alapján megfelelőnek tekintett életkorban (20-35 év között) nem házasodik meg, hanem egyedül, tartós párkapcsolat nélkül él. Húsz éve még a háztartásoknak alig egyötöde volt egyszemélyes, ma már a negyedük. 1990-ben még a 25-29 éves ifjak háromnegyede házas volt, ma a férfiak alig több mint harmada. Mi lehet az oka, és milyen következményekkel jár ez a jelenség a társadalomra, a gyülekezetekre, ezekre a kérdésekre keresem a választ írásomban.
A média ontja a filmeket,b könyveket, újságcikkeket, amelyek a szingli életmódot népszerűsítik. A "Bridget Jones naplója" és annak magyar változata, az "Állítsátok meg Teréz anyut!" is e divatnak köszönhetik sikereiket. Egy beszélgetés Bridget Jones naplójából:
,,- Igen! - lelkesült Shazzer. Számos kapcsolatban álló ember rettenetes hétvégéket él át, amikor kénytelen robotolni hálátlan gyerekeire, és tulajdon házastársaik verik el őket.
- Igazad van! Igazad van! mondtam. Mi bezzeg akkor mehetünk szórakozni, amikor akarunk.
- Elmegyünk valahova ma este?"
Ez a párbeszéd két egyedülálló harmincas nő között folyik, akik rettenetesnek tartják a házasélet kötöttségeit, a gyermeknevelés nehézségeit. A szinglik függetlenségre, szabadságra vágynak, élvezik az életet, és nem alkalmazkodnak senkihez sem, karrierük építésével, szórakozásaikkal és kedvteléseikkel töltik ki idejüket.
Az egyedülállóság elterjedés éhez sokban hozzájárulnak a fiatalok életkezdési nehézségei. Egy átlag fiatal körülbelül 22 évesen szerzi meg a diplomáját, majd pályakezdőként a munkahelyén robotolva 30 éves korban saját lakásába költözik, megveszi első (használt) autóját. Ha mindezt családdal tenné, netán gyermekekkel, akkor még nehezebb lenne a helyzete.
Egy másik okot a házasság intézményében való csalódásban kell keresni. A fiatalok majdnem ötven százaléka csonka családban nő fel, nincsenek előttük pozitív család minták. Szinte alig látunk boldog, hűséges családokat, amely megkívántatná velünk ezt a hagyományos életközösséget. Pálhegyi Ferenc keresztény pszichológus fogalmazott így: "A szingli jelenség kialakulásának legfőbb (lélektani) oka: menekülés napjaink fenyegető valósága elő1." Az egyszemélyes háztartásban élő szinglik nem magányosak, széles baráti, ismeretségi kör alakul ki köréjük, hiszen sohasem akadályozza őket egy társ a hirtelen ötlettel előkapott őrültségek végrehajtásában, a spontán bulik és a mások családi állapotait rendező sörözős beszélgetések állandó résztvevői. Kialakul a "csaj-, illetve pasikultúra", vagyis a hasonló életkorú, élethelyzetű, de azonos neműekből álló kapcsolatrendszer, meghatározható tevékenységekkel. Mozik, kondi termek, kocsmák, aerobik-klubok, kozmetikaszalonok fogadják az egyedülálló fiatalokat. A szinglik a világban természetesen nem önmegtartóztatók, gyakran cserélik szexuális kapcsolataikat, gyakoriak az egyestés kalandok.
A szingli élvezi az életet, nem alkalmazkodik senkihez sem, úgy osztja be idejét, pénzét, ahogy neki tetszik.
Mi akkor a gond ezzel az életformával?
Az egyik gond a már említett szexuális szabadosság, amelyet a Biblia értékrendje szerint bűnnek kell tartanunk. A Szentírás egyértelműen kijelenti: ,,A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért... Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik." (1 Kor 6,13.18) Ennek következményei nemcsak a szaporodó nemi betegségek, hanem azok a lelki sérülések, amelyek kísérik a modem ember életét. A fiatal nem tanul meg alkalmazkodni, nem tanul meg függeni a másiktól, nem tanulja meg a hűséget, később pedig már egyre nehezebb lesz ez számára. Ha idővel mégis házasságra szánja el magát, akkor azt börtönként éli meg, és hamarosan válságba kerül kapcsolata. A magányos ember jelleme kiforratlan marad, Isten a házasságot arra is szánta, hogy általa kiforrott jellemű emberek formálódjanak. Nem is beszéltünk még azokról a társadalmi csapdákról, melyek szerint egyre kevesebb gyermek születik, és a szinglik, ha egyszer megöregednek, akkor nincs aki gondoskodjon majd róluk.
Úgy tapasztalom, hogy kétfajta szingli létezik, az, aki nem tud, és az, aki nem akar megházasodni. Aki nem akar, az talán jobban viseli az egyedüllétet, de aki nem tud, annak a magány szenvedés.
Keresztény körökben is óriási problémává kezdi kinőni magát ez a jelenség. Itt is vannak olyanok, akik nem akarnak házasodni, előtte karriert szeretnének építeni. A gond csak az, hogy amíg a világban a fiatalok ezt az időszakot (amely szexuálisan a legaktívabb időszak az életben) "megoldják" alkalmi kapcsolatokkal, addig a hívő ha igazán a Biblia értékrendjéhez szeretne alkalmazkodni, ezt nem teheti meg. Ezért van annyi bukás ezen a területen, ezért van az, hogy sok keresztény fiatal kimegy a világba. Házasodni ugyan nem akar, de nem bírja az önmegtartóztatást, és rossz döntést hoz.
Akik pedig nem tudnak házasodni, azoknak még rosszabb a helyzetük. Önértékelési problémák, lázadások, megkeseredés követi életüket. Egy angliai vizsgálat szerint a férfiaknál minden 16 pontos IQ-emelkedés 35%-kal növelte a felnőttkori házastársi kapcsolat esélyét, a nők esetében azonban ugyanez a 16 pontos növekedés 40%-kal csökkentette azt. Ez azt jelenti, hogy az értelmiségi nők házassági esélyei a legrosszabbak.
Hogy mi lenne a megoldás ebben a problémában? Jó lenne, ha ezen a területen sem szabná magát a világhoz a fiatal, hanem bízna Isten tervében, gondoskodásában. Ha elhinnénk, hogy nem kell megteremteni egy biztos egzisztenciát ahhoz, hogy boldogan éljünk (sok idős testvér tudna erró1 bizonyságot tenni), ha mernénk teljesen rábízni magunkat az Úrra, akkor nem lennének félelmeink a házasságtól. Egy másik dolog, ha a hívő fiatalok nem lennének annyira válogatósak, ha nem álomvilágban élnének, ha a lányok nem a "szőke herceget", a fiúk pedig nem egy top modellt várnának, akkor talán több boldog család jöhetne létre.

Forrás: 
Merényi Zoltán 
(Jelige magazin)

2013. november 2.

Bölcs női gondolatok a férfiakról?




Ha előkerül a nemi szerepek kérdése, a téma garantáltan érzelmektől fűtött, heves vitákat eredményez. Nehéz úgy beszélni a férfiasságról és a nőiességről, hogy a véleményünk – akármi is az – ne ütközzön erős félelmekbe, előítéletekbe, meggyőződésekbe és kulturális tabukba. Megosztó témáról van szó: nagyon nem mindegy, hogy sibbóletet vagy szibbóletet mondunk-e (vö. Bír 12,6). Bárhogy foglalunk állást, lesznek társaságok, ahol utána meghidegül és elfogy körülöttünk a levegő. A témát mégsem kerülhetjük ki, hiszen nem a kvantumfizikáról vagy a Jelenések könyve értelmezéséről van szó, hanem egy gyakorlati területről, melyet valahogyan mégiscsak meg kell élnünk. Ha nincs véleményünk, zsigerből fogunk cselekedni, ami az állásfoglalás egyik legfelelőtlenebb formája.

Részben a téma érzékenysége miatt tartom kiváló írásnak Elisabeth Elliot Gondolatok a férfiakról c. könyvét, mely magyarul 1998-ban jelent meg a Jó Hír iratmisszió gondozásában. Egy nő beszél a férfiasságról, bölcsen, okosan, szeretettel. Olyan lelkülettel, amilyen Abigailban volt, amikor a férje által feldühített Dávidot nőies szelídséggel és okossággal vezette rá, hogy Isten embereként mi a feladata (1Sám 25,1-31). Elisabeth Elliot házasság előtt álló unokaöccsének, Pete-nek írta ezt a rövid könyvet, de a tanácsok minden férfinek szólnak, sőt, azoknak a nőknek is, akik a férfiak jelenlétében szeretnék igazán nőnek érezni magukat. A könyv alapvető üzenete azonban még ennél is fontosabb: vonzóvá teszi az Isten előtti alázatot!

Elisabeth Elliot az elmúlt évtizedek egyik Priszcillájaként sok Apollósnak magyarázta el alaposabban az Isten útját (vö. Ap. Csel. 18,26). Velem is ezt tette. Amikor először rágtam át magam a tanácsain, egy bölcs nő szemén keresztül láttam magamat is, a férfiasságot is, a nőiességet is. A Gondolatok a férfiakról olyan írás, melyben a gyakorlatias bölcsesség együtt jár a gondolati mélységgel, és mindezt egy jól író szerző teszi élvezetes olvasmánnyá. A könyv esztétikai értékét tovább növeli Miklósné Tóth Sára kiváló, magyaros fordítása. Bár hatalmas irodalma van a férfi és női szerepek kérdésének, Elisabeth Ellioté az egyik legolvasmányosabb és legbölcsebb írás. Ne feledkezzünk meg erről a hasznos és okos könyvecskéről!