2013. október 9.

A „nagy Ő” tényleg létezik?



Lynn Cowell
A „nagy Ő” tényleg létezik?

„Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette:

 „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, 
aki hisz bennem: belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak.” 
( János 7: 37-38 )

Mikor már elég idősek voltunk, hogy megértsük a tündérmeséket, minden arra buzdított, hogy várjuk a „nagy Őt”.
Egy napon eljön a Herceg.
Egy nap rátalálok a szerelemre.
Ahogy telt az idő, a Herceg bűvölete sokat változott. Tinédzser szívünk hevesen dobogott, ahogy a legfrissebb slágerek ígéreteit hallgattuk: ránk fog találni, és szerelmünk majd örökké tart.
Bármerre néztünk, minden azt üzente, szívünk szerelme, lelki társunk valahol vár ránk. És az egész világ azt sugallta, hogy kevesebbet érünk, ha mégsem találjuk meg azt, aki kiegészít minket. És ez azóta sem változott, legyünk bár 14, 45 vagy 75 évesek, az egyenlet ugyanaz: „1 srác+én=értékes élet”.
Ha tehát a filmeknek, a könyveknek, a slágereknek igazuk van, mitől van az, hogy ha rátalálunk az igazira, nagyon hamar újra érezni fogjuk, hogy valami mégis hiányzik? Miért van az, hogy házastársak olyan ürességet hordoznak magukkal, amit nem tud a házasság kitölteni? Ha a valóság nem egyezik a képzeletünkkel, szívünk összezavarodik, s eltöprengünk: vajon ő mégsem „a nagy Ő”? És akár házasok vagyunk, akár egyedülállók, felvetődik bennünk a kérdés: vajon az igazi még mindig rám vár valahol?
Ebben a bizonytalanságban a szívünk könnyen zavarba jön. Ha épp ilyen kérdések foglalkoztatnak, és hirtelen felbukkan valaki az életünkben, nagy kavarodást okozhat.
Ha házasságban élünk, felmerülhet bennünk, vajon nem kéne elhagynunk tökéletesnek hitt férjünket, hogy csatalakozzunk a még tökéletesebbhez? Ha egyedül vagyunk, azt gondolhatjuk, hogy az ő felbukkanása talán Isten válasza a kéréseinkre, a Tőle kapott ajándék.
Saját kutatásaim a nagy Ő után sikerrel jártak: felfedeztem, hogy minden egyes ember számára létezik a nagy Ő.
Maga Jézus! Jézus a nagy Ő, aki után a szívünk áhítozik. Ő az Igazi, aki be tudja tölteni az űrt a lelkemben, aki eloszlatja a bizonytalanságot.
Mindegy, mi zajlik hullámvasút-szívemben, Jézus szeretete irántam szilárd és állandó. Amikor úgy érzem, a férjemmel való kapcsolat minden vágyamat kielégíti, Jézus a nagy Ő. Amikor a házasságom zsákutcába ér vagy félresiklik, Jézus még mindig a nagy Ő.

Ó, micsoda megkönnyebbülést hoz Jézus a kapcsolataimba! Amikor Felé fordulok, hogy kitöltse az űrt a szívemben, ezzel a többiek felszabadulnak a nyomás alól! Míg állandóan szeretetre vágyó szívem elriaszthatja tőlem a családomat, Jézus a feltétel nélküli szeretet állandó, kiapadhatatlan forrásaként csillapítja szomjúságomat. Nem egyszeri feltöltéssel, hanem folyamatos ellátást biztosítva napról napra.
Hallgasd csak, mit ígér a János 37-38-ban: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak.”
Micsoda megújulást jelent, mikor rájövünk, hogy Ő az, akit keresünk!

Milyen felszabadulást él át a szívem, mikor végre már nem úgy nézek a többiekre, hogy tőlük várom, töltsék ki a szeretetűrt a lelkemben, mert megtaláltam Jézust, mint szeretetéhségem állandó kielégítőjét!
Szakíts ma időt arra, hogy Jézushoz térj, kérd, hogy töltse ki az üres helyeket a szívedben, üdítse fel a kiszikkadt területeket. Ő a nagy Ő, az Egyetlen, aki képes feltölteni és kiegészíteni minket.


Uram, segíts, hogy felismerjem, Te vagy az Igazi, aki után a szívem vágyakozik. Tanítsd meg, hogy minden egyes nap Hozzád forduljak, ha ki kell tölteni a szeretetűrt a szívemben. Ámen.

Lynn Cowell: Is There Really „The One”?
Encouragement for today, 2013.06.21.
www.proverbs31.org/devotions 

Forrás

2013. október 4.

Tapintat és gyöngeség



"Semmi sem kíván több tapintatot, mint az igazság.
Elmondásához legalább ugyanannyi hozzáértés kell, mint elhallgatásához."
( Baltasar Gracián )

Márai Sándor: 
A tapintatról és a gyöngédségről 

"Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség mely, mint valami csodálatos zenei hallás örökké figyelmeztet egy embert mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak, és mi olyan "jó", hogy ellenségünk lesz ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, pártolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal, vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik mi az, ami a másiknak fájhat. S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban felhők között közeledő láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti."