Luther Márton
A házasság
A nimbscheni zárdából 1523-ban
eltávozott apácák közül kilencet wittenbergi polgári családok fogadtak
magukhoz. Ezzel a csoporttal hagyta el a szerzetesi cellát egy
elszegényedett nemesi család gyermeke, Bóra Katalin. Luther mindenkor
örömmel üdvözölte papi barátainak házasságkötését, de azok kifejezett
óhaját, hogy ő is házasodjék meg, még 1524-ben is visszautasította.
Annál inkább, meglepte a világot az a hír, hogy dr. Luther Márton 1525.
június 13-án házasságot kötött Bóra Katalinnal Miért? Erre felel ő a
következőkben.
* * *
1525-ben, tehát közel nyolc évvel a reformáció megindítása után házasodtam
meg. Gúnyolóim száját betömtem Bóra Katalinnal. Házasságommal annyira
lenézetté és megvetendővé tettem magam, hogy azt remélem, az angyalok
nevetni, az összes ördögök pedig sírni fognak. E cselekedetemmel meg
akartam erősíteni, amit tanítottam... Isten így akarta és így tett. Mert
én sem szerelmes, sem heves nem vagyok, hanem szeretem a feleségemet.
Ha nekem valaki a wormsi birodalmi gyűlésen azt mondta volna, hogy hét
év múlva házasember leszek, feleségem és gyermekeim lesznek, kinevettem
volna. Ugyanis nem gondoltam arra, hogy ilyen messzire fogok nyúlni.
Eredetileg csak a búcsúk ellen akartam küzdeni.
Ha 1524-ben házasodtam volna meg, von Schönfeld Évát
vettem volna feleségül, aki most dr. Basilius porosz orvosnak a
felesége. Katámat akkor nem szerettem. Gyanakodtam rá, hogy büszke és
gőgös. De Isten azt akarta, hogy megkönyörüljek az elhagyatott sorsán.
Hála Istennek, jól sikerült a házasságom, mert istenfélő, hűséges
feleségem van, akire az ember nyugodtan bízhatja a szívét, (Példab. 31,
11.) amint Salamon mondja. Ő nem tesz nekem rosszat.
A házasság nem csupán természetes dolog, hanem Isten
legédesebb és legkedvesebb adománya. Ez minden papnőtlenség felett áll s
a legtisztább élet, - ha jól sikerül. Ha viszont rosszul válik be,
valóságos pokol. Mert a nők általában mind értik azt a művészetet, hogy
sírással, hazudozással és félrevezetéssel megfogják a férfit; szépen el
tudják a fejét csavarni és a legszebb szavakat mondják. Mindazonáltal,
ha a házasságban megvan ez a három dolog: a hűség, a gyermekáldás, ha az
ember a házasságot szent dolognak és Istentől rendelt életformának
tartja, akkor a legboldogabb élet.
Óh, mennyire vágyott szívem az enyéim után, mikor
Schmalkaldénben súlyos betegen feküdtem! Azt hittem, hogy nem fogom itt a
földön többé látni a feleségemet és kis gyermekeimet. Mennyire fájt ez
az elválás! Azt hiszem, hogy ez a természetes vonzódás és szeretet,
amelyet a férj felesége iránt s a szülők gyermekeik iránt éreznek, a
haldokló emberben a legerősebb. Mivel azonban Isten kegyelméből újra
egészséges lettem, feleségemet és kisgyermekeimet annál jobban szeretem.
Senki sem lelki ember annyira, hogy az ilyen veleszületett vonzódást és
szeretetet ne érezné. Mert hatalmas dolog a házassági szövetség s a
férfi és nő életközössége. Mielőtt megnősültem, teljes határozottsággal
feltettem magamban, hogy a házaséletet tiszteletben tartom. Ha
váratlanul meg kellett volna halnom, vagy ha most a halálos ágyon
feküdnék, akkor is házasságot kötnék egy vallásos leánnyal.
Micsoda dolog az, hogy megtiltják és kárhoztatják a
házasságot, holott ez természetes jogon alapul? Olyan, mintha az evést,
ivást, alvást stb. megtiltanák. Ezt ne tegyük. Mert amit Isten teremtett
és elrendelt, az nincs a mi önkényünkre bízva, hogy elfogadjuk-e vagy megtiltsuk. Mi emberek Istent nem leckéztethetjük, hanem szégyent vallunk, amint eddig is tapasztaltuk.
De nősülésemnek volt más oka is, az, hogy az ördöggel
dacolhassak a pápaságban lévő feslettség megszégyenítésére. Ha nőtlen
volnék is, megnősülnék még az én koromban is, még ha azt tudnám is, hogy
nem lesznek gyermekeim - kizárólag azért, hogy a házaséletet
megtiszteljem és hogy megvessem és megszégyenítsem a pápaságban lévő
erkölcstelenséget.
Eljegyzés után az esküvőt sokáig húzni-halasztani
igen veszedelmes, mert a sátán szeret akadályt gördíteni és zűrzavart
támasztani a gonosz nyelvek, a rágalmazók és a mindkét részről való
barátok által. Amint ez előttem is megtörtént Melanchthon Fülöp
esküvőjekor. Azért nem szabad a dolgot halogatni, hanem segítsük őket
mielőbb össze. En is, ha nem tartottam volna meg esküvőmet rövid időn
belül, csendben és kevés ember előzetes tudtával, mindenki akadályozott
volna. Hiszen minden jó barátom ezt kiáltotta: "Ne ezt, hanem egy
másikat!"
Nagyon elfoglalt ember vagyok. Sokféle kötelességem
van, melyek mindegyike egész embert kíván. Hetenként négyszer kell
nyilvánosan prédikálnom, kétszer előadást tartanom az egyetemen, ügyeket
kell meghallgatnom
[13] és leveleket, nemkülönben könyveket írnom.
Aki nem tud írni, azt hiszi, hogy az nem munka. Három ujj ír s mégis az egész test dolgozik.
Katámat szeretem és tudom, hogy én őt jobban
szerétem, mint magamat. Ugyanis inkább én halnék meg, minthogy ő a
kisgyermekekkel meghaljon.
Isten jól gondoskodott rólam, hogy ilyen asszonyt
adott, aki a gazdaságának gondját viseli, úgyhogy nem kell még ennek
terhét is magamra vennem.
Istennek igen nagy kegyelme, ha a házasságban
állandóan virul a szeretet. Az első szerelem ittas, mámoros, amellyel
mintegy elvakultan indulunk s ha a mámort kialudtuk, az istenfélő
emberben megvan az igazi házastársi szeretet. Az istentelenek viszont
megbánják tettüket.
Katámat nem adnám oda sem Franciaországért, sem
Velencéért. Először azért, mert Isten adta őt nekem, engem pedig neki,
másodszor azért, mert gyakran tapasztalom, hogy más asszonyoknak több a
fogyatékosságuk, mint az én Katámnak. Jóllehet neki is van néhány
hibája, azonban még több nagy erénye van. Harmadszor pedig - s ez elég
nagy ok lenne arra, hogy őt szeressem és becsüljem - azért, mert
vallásos és becsületes, amint az egy istenfélő, erkölcsös asszonyhoz
illik.
Házasságom előtt egy egész éven át nem vetettem meg
ágyamat. Fáradt voltam, mert egész napon át agyondolgoztam magam. Este
úgy zuhantam bele az ágyba, szinte öntudatlanul. Mikor aztán Katámat
feleségül akartam venni, teljes komolysággal könyörögtem Istenhez.
Később ez volt imádságom: "Édes mennyei Atyám, mivel Te nekem neved
szolgálatának a tisztségét adtad és azt akarod, hogy engem atyának
nevezzenek és tiszteljenek, adj nekem kegyelmet, áldj meg engem, hogy az
én kedves feleségemet, gyermekeimet, házam népét istenesen és
keresztényiesen kormányozzam, tápláljam. Adj nekem bölcsességet és erőt,
hogy őket jól irányítsam és neveljem. Adj nekik is jó szívet és
akaratot, hogy tanításodat kövessék és engedelmesek legyenek. Ámen".
Istennek igen nagy kegyelme, ha vallásos, barátságos,
istenfélő és házias élettársad van, kivel békességben élsz, akire
rábízhatod minden vagyonodat és mindenedet, amid csak van, mind
testedet, mind életedet. Katám, neked istenfélő férjed van, aki szeret
téged. Adj hálát Istennek.
