Müller György házassága
Müller György – az árvaházak alapítója – kegyelem által lett a hit hőse.
Minden munkájában egyedül Istentől kért és várt mindent. És kapott... De milyen volt a házassága? A házastársi kapcsolat sok mindent elárul. Legyenek hasznunkra naplójának erre vonatkozó sorai.
„Hogy boldogok voltunk-e? Bizony azok. És minden évben nőtt a boldogságunk. Ahányszor csak találkoztunk, váratlanul is, mindig örömet jelentett: akár valahol a városban, akár az árvaház öltözőjében, ebéd vagy tea előtt, mindig nagyon örültünk egymásnak. Ezerszer elmondtam neki:
»Drágám, azóta, hogy a feleségem lettél, soha nem találkoztunk még úgy, hogy az gyönyörűséget ne szerzett volna nekem.« Ez nemcsak házasságunk első éveiben volt így, hanem a tizedik, huszadik, harmincadik és a negyvenedik évben is.
Tudom, hogy házasságunk szellemi boldogságának alapját az jelentette, hogy drága feleségem szilárd hitű keresztyén volt, és Isten akarata szerint más szempontból is összeillettünk, Isten azért adta őt nekem. Ugyanakkor meg vagyok győződve, hogy ez önmagában nem lett volna elegendő a 39 éven és 4 hónapon át tartó igaz házastársi boldogsághoz, ha nem lettek volna meg az alábbi feltételek is.
– Isten kegyelméből mindkettőnknek egy volt a célunk: Krisztusért, és egyedül csak Őérte éljünk.
– Mindketten áldásnak tekintettük a sok munkát. Sokan, még komoly keresztyének is azt a hibát követik el, hogy olyan hivatást keresnek, amelyben kevés a munkájuk, és sok a szabad idejük. Nem tudják, hogy ezzel rosszat kívánnak maguknak, nem áldást. Elfelejtik, hogy a szabad idő, amelyben az embernek nincs rendszeres elfoglaltsága, melegágya a kísértéseknek.
– Akármennyi volt is az elfoglaltságunk, az soha nem ment saját lelkünk gondozásának a rovására. Munkakezdés előtt rendszeresen együtt imádkoztunk, és együtt olvastuk a Szentírást. Ha Isten gyermekei erre nem gondolnak, és akár munkájuk, akár Istennel való szolgálatuk elveszi az időt a benső életükkel való törődéstől, soha nem lehetnek Istenben boldogok, és házastársi boldogságuk is kárt szenved.
– Végül, mint legfontosabb: az utóbbi évtizedekben – hogy húsz vagy harminc éve-e, nem tudom – magányos és családi imádságaink mellett rendszeresen imádkoztunk kettesben. Sok-sok éven át a közös családi imádság után feleségemmel együtt, reggelenként egy rövid időt kettesben töltöttünk imádságban, ilyenkor legfontosabb kéréseinket és hálaadásainkat vittük Isten elé.
A családi imaközösség mellett ezeket a kettesben való imádkozásokat kiváltképpen ajánlom minden keresztyénnek. Úgy ítélem, hogy házaséletünk tartós boldogságának és egymás iránti szeretetünk szüntelen növekedésének ez volt a titka, és ennek köszönhető, hogy az utolsó években ez még frissebb és melegebb volt, mint kezdetben, noha az első naptól kezdve nagyon szerettük egymást.”
(Müller György életrajza megjelent az Evangéliumi Kiadónál)
Forrás