Keresztények

Maya Angelou

Keresztények

A nő szíve olyan mélyen

legyen elrejtve Krisztusban,

hogy a férfi Krisztuson át

ismerhesse csak meg őt...

Ha azt mondom: 'Keresztény vagyok…'

Nem azt kiáltom: 'Tiszták az erkölcseim'

Hanem azt mondom halkan:

'Egyszer elveszett voltam,

most már meg vagyok mentve

és bűneim is megbocsátattak'

Ha azt mondom: 'Keresztény vagyok…'

Nem büszkeséggel beszélek,

hanem bevallom: Botladozom,

és szükségem van Krisztus vezetésére.

Ha azt mondom: 'Keresztény vagyok…'

Nem próbálkozom erős lenni,

Hanem tudom, hogy gyenge vagyok.

Szükségem van az Ő erejére, hogy kitartsak.

Ha azt mondom: 'Keresztény vagyok…'

Nem sikerrel hencegem,

hanem tudom: Megbuktam,

és csak Isten tisztíthat meg.

Ha azt mondom: 'Keresztény vagyok…'

Nem azon igyekszem, hogy tökéletesebb legyek,

A hiányosságaim túl feltűnőek,

De Isten hiszi, hogy érdemes vagyok.

Ha azt mondom: 'Keresztény vagyok…'

Mégis érzem a fájdalom fullánkját…

Kijutott a szívfájdalmakból is,

Ezért szólítom az Ő nevét.

Ha azt mondom: 'Keresztény vagyok…'

Semmivel nem vagyok szentebb nálad,

Csak egy egyszerű bűnös,

Aki Isten kegyelmében részesült.

Felemelő szeretet

 

Felemelő szeretet 

"Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki." 

(Prédikátor 4,9-10) 

Köztudott, hogy a házasság és a család intézménye válságban van. Az elmúlt évtizedekben a válások száma drasztikusan megnőtt a megkötött házasságok számához képest. Ezt az önmagában is kétségbeejtő jelenséget még jobban kihegyezi az a tény, hogy ez az arány sajnos a hívők között sem jobb! Hogyan jutottunk idáig? Mi állhat a dolog hátterében? Lehet-e egyáltalán tenni valamit ellene? 

Minden igényt kielégítő válaszom nincs, viszont az olvasott igeszakasz egy olyan oldalát világítja meg a házasságnak, amelyen elgondolkodhatunk. 

A házasság egy szeretetközösség, melynek egyik fontos „funkciója" a védelem. Legalábbis ennek kellene, hogy legyen. Ahhoz, hogy ezt betöltse, tényleg közösségként kell megélni. Az élet azonban más tempót diktál: sokszor nincs időnk sem magunkra, sem egymásra. A közös munka egy távolba vesző ideál, mindenki a maga életében, munkájában igyekszik boldogulni. Van, amikor minket is megkísért az önmagunknak élés lehetősége. Ez a legjobb módja, hogy „egyedülálló házasok" legyünk; kapcsolatban élve, de mégis külön utakon járva... Ezért viszont súlyos árat fizetünk, fizethetünk. Ha az utunk folyamán elesünk, nem lesz, akire számítsunk, aki szeretetével körülvesz, és segít talpra állni, mert társunk valahol máshol jár. Először csak lelkileg, s aztán a legrosszabb esetben előfordul, hogy fizikailag is... Jobban boldogul a kettő, mint az egy. Lehet, hogy nem tudunk olyan sebességgel előrehaladni, hiszen folyamatosan egyeztetni kell, s az egymásra figyelés, a szeretet megélése plusz energiákat köt le. Azonban ez a befektetés megtérül: többek között eredményes munka és védelem a jutalma. Mit tegyünk? Álljunk meg, és a GPS-ekhez hasonlóan, mi is végezzünk „újratervezést". Hogy áll a házasságom? Helyemen állok a kapcsolatomban? Együtt megyünk? Előre megyünk? Működik közöttünk a felemelő szeretet?

 (Prókai Árpád)

Forrás

Napi Ige és Gondolat 2015.