Dr. Joó Sándor: A Házasság titka

Dr. Joó Sándor: A Házasság titka

".... Mindez a nyomorúság pedig abból ered, hogy a házasság létrejövetelében hiányzik a hit: hit abban, amit Isten mond erre vonatkozóan, hitben való megragadása annak, hogy ma is érvényes és egyetlen biztos alap: a hit. És monda Isten: "Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt." (1. Mózes 2: 18. vers). 

Higgyük el, amit Isten itt mond, tehát hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Mégpedig nemcsak azért nem jó, mert egyedül unalmasabb, fárasztóbb, nehezebb az élet, hanem azért, mert az egyedül élőember nagyon magának élővé, önzővé, befelé fordulóvá, önmagába poshadttá válik, minden vágya, törekvése, célja, tette visszakanyarodik önmagába. Ez a nem jó! Az ember számára az az Isten szerint való jó, ha megtanul nem önmagáért élni, hanem a másik emberért. A házasság az az alapvető emberi létforma, ami kivezet az önzésből, az elszigeteltségből - a közösségbe. A házasság célja nem a gyermek, az már gyümölcse, ajándéka, - hanem a házasság célja két embernek egymással való életközössége, ennek a közösségnek mind mélyebb átélése. Csak a teljes és valóságos életközösség igazolja a testi közösséget is. Csak az olyan életközösség, amelyik a másikat teljesen akceptálja, és nemcsak boldogító eszközként tekinti, tehet tartósan boldoggá.

Azután azt is higgyük el, amit így mond Isten: Szerzek neki segítőtársat. Tehát miként Ádám Isten kezéből kapta Évát, úgy a mindenkori Ádám is Isten kezéből kapja hozzáillő segítőtársként, élettársként a mindenkori Évát. Higgyük el, hogy nem véletlenül az a házastársunk, aki, hanem Isten szerzette a számunkra, éppen őt! Az a hit, hogy Isten akaratából vagyunk egymáséi, ez a hit a legbiztosabb alapja a házasságnak. Minden házasság akkor van igazán megkötve, ha a házasfelek hitben felismerik: Isten rendelt egymásnak bennünket, és ezt elvállaljuk. Ezért folytatódik így az Ige: "Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté." #1Móz2.24.. Vagyis Ádám ráébred arra, hogy Isten adott neki valakit, és ennek okáért ragaszkodik hozzá. És ez ma is így van: senki sem tud igazán ragaszkodni az élettársához hűségesen egy életen át, csak az, aki hitben fölismerte és elvállalta, hogy Istentől kapták egymást. Van sok más ok is, amiért férj és feleség ragaszkodnak egymáshoz, de az egy se tartós. Láttam már olyat, hogy a fényes katonatiszti ruha okáért ragaszkodott az asszony a férjéhez, de amint a megváltozott viszonyok letétették a férfival azt a szép ruhát, az asszony ragaszkodása is megszűnt azonnal. És ugyanígy van ez, akkor is, ha a pénznek okáért, vagy a jó, előkelő állásnak okáért, vagy a szép szemek okáért, vagy a szerelem okáért ragaszkodik egyik a másikhoz, ó nagyon bizonytalan okok ezek! Mert mi lesz abból a ragaszkodásból, ha a szép szemek fényét megtöri a kor, a hozományt elviszi a gazdasági csőd, a jó állásból kiborít egy racionalizálás, a gyermekeket elveszi az Isten, - s ott marad a házastárs szegényen, megöregedve, vagy betegen, - csak ő maga, egyedül, ékességeitől megfosztva?...."

Megérteni Isten akaratát

1. Mózes 24,7

Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom

földjéről, aki beszélt velem és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom

ezt a földet! — Ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozz a fiamnak feleséget.

"... Ugyanis, aki Isten szerint gondolkozik, az nem azt szabja fő feltételül, hogy szeressék egymást, hanem azt, hogy szeressék az Urat. Nem azt, hogy megértsék egymást, hanem azt, hogy megértsék az Isten akaratát, mert ez a házasságnak az alapja és fő feltétele. Ha megértik Isten akaratát, akkor

nyilván megértik egymást is, mert mindketten Isten akaratához fognak ragaszkodni.

Ha az Urat szeretik, akkor szeretni fogják egymást is, mert úgy fognak gondolkozni, hogy a férjem vagy feleségem azt a Jézus Krisztust szereti,  akit én is mindennél jobban szeretek. — Ez a hívő szív a gondolkozása. Mind a ketten azt a Jézust szeretjük, aki előbb szeretett minket és önmagát adta értünk,

kihozott bennünket is a kárhozatból, és világosságban akar járatni...."

( Horváth Géza - Református lelkipásztor )

Forrás

Horváth Géza: Izsák felességet kap

Házasság...

A HÁZASSÁG

A házasság Isten izgalmas és gyönyörű ajándéka.

Azonban az élet más területeihez hasonlóan a házasságban is találkozhatsz olyan helyzetekkel, amik félelmet ébresztenek benned. Végső soron az esküvői fogadalmunkban azt ígérjük, hogy szeretni fogjuk a házastársunkat szegénységben és gazdagságban, betegségben és egészségben.

Nem kell hozzá sok idő, hogy egy tragédia, betegség vagy beteljesületlen elvárás által megjelenjen a házasságodban a félelem.

Pál azt írja a Római levélben, hogy "mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket." Ha bízol Isten Igéjében, biztos lehetsz abban, hogy szeretetének ereje segít szembeszállni még a házassággal kapcsolatos félelmeiddel is. Amikor próbák jönnek, bízhatsz Krisztus állhatatos és elkötelezett szeretetében.

Fájdalom vagy aggódás tölt el, ha a házasságodra gondolsz? Találj vigaszt Isten ígéretében, aki azt mondta, hogy sosem hagy el és sosem távozik el tőlünk.

Nehéz próbák és kísértések vesznek közül?

Tudd, hogy Isten mindent az Őt szeretők javára fordít (Róma 8,28).

Nem nagyszerű dolog tudni, hogy Isten hűsége és irgalma nem annak a szeretetnek az eredménye, amivel mi szeretjük őt, hanem amivel Ő szeret minket (Róma 8,37)?

A teremtett világban semmi sem képes elválasztani téged Isten szeretetétől (Róma 8,35).

Ne nyugtalankodjon a szíved (János 14,1).

Amikor kétségek és félelmek jelennek meg a házasságodban, szeresd a házastársad úgy, ahogy Jézus szeret téged. Társaddal együtt kötelezzétek el magatokat teljesen Isten mellett, és tudjátok, hogy amikor Isten szeretete tökéletessé lesz bennetek, minden félelmeteket elűzi, még a legnagyobb próbatételek közepén is. 

(Alex Ronquillo)

A feleségem látta a legsötétebb oldalam. Majdnem 12 éve ismer engem, és ebből több mint 9 évet házasságban töltöttünk. Noha ő jobban ismer, mint bárki más a földön, ez semmi ahhoz képest, ahogy Isten ismer engem. Isten ismeri minden hibámat, naponta látja, hogy vétkezem. És mégis szeret. Annyira fontos vagyok számára, hogy Fiát áldozta értem. Krisztus minden nap tanítványait szolgálta - annak ellenére, hogy tudta, hogy egyikük egy nap megtagadja őt! Naponta elhalmoz kegyelmével, noha nem érdemlem.

Kezdjük el jobban szeretni házastársunkat ezzel a három gyakorlati példával, amit Krisztus nyújtott számunkra: 

1. Legyél második.

Ő az életét adta értünk, mi miért nem tudnánk apró, napi áldozatok során házastársunk érzéseit, vágyait, reményeit a sajátunk fölé emelni? Hagyd, hogy a házastársad kiszabaduljon otthonról ezen a héten, és tudjon magára fordítani egy kis időt, míg te otthon maradsz és figyelsz a gyerekekre. Vagy, ami még ennél is nagyobb kihívás: engedd, hogy neki legyen igaza a következő apró vitánál.

2. Szolgálj elvárások nélkül.

Mi lehet jobb kép a szolgálatra, mint hogy a Királyok királya megmossa tanítványainak lábát? (János 13,3-17) Házastársként Krisztus példája állandó emlékeztető számunkra arra, hogy mit jelent a szolgálat. Találj ma módot arra, hogy szolgálj a házastársad felé. Lepd meg azzal, hogy kimosod a szennyest. Vegyél egy különleges desszertet a kedvenc étterméből. Csak úgy. Találj örömet a házastársad felé való szolgálatban - és szolgáld őt semmit nem várva cserébe.

 3. Tanúsíts kegyelmet.

A kegyelem Isten ingyenes és meg nem érdemelt jóindulata. Neki minden joga megvan ahhoz, hogy ne bocsássa meg a bűneinket és tökéletlenségeinket, és mégis ingyen kegyelmét adja nekünk. Ahelyett, hogy a házastársad negatív szokásaira és tulajdonságaira fókuszálnál, próbáld meg minden nap a pozitívumokat keresni. Például minden nap egyszerűen említs meg valamit, amit kedvelsz benne. Imádkozz érte mindennap. Bocsáss meg neki, mikor elront valamit. A kegyelem nem tartogat magában sértettséget, haragot, csalódottságot - a kegyelem megbocsát.

 (Todd Dobberstein)

A házassági eskü

A házassági eskü

Szeretetből veszem el őt Isten törvénye szerint. Mit is jelent ez? 

1) Isten az embert férfivá és nővé teremtette. A házasság Isten teremtési rendje szerint egy férfit és egy nőt kapcsol össze egy egész életre! A Szentírás alapján Isten törvénye elleni lázadás a szexualitás azonos neműek között! 

2) Ketten lesznek egy testté, tehát nincs helye a többnejűségnek, a szerelmi háromszögnek, paráznaságnak. A paráznaság szó eredeti jelentése: hűtlenség, ami később mindenfajta szexuális és életközösségbeli hűtlenségre vonatkozott már. A szexualitásnak minden meg-nyilvánulása, formája, amellyel nem ahhoz az egyhez kötődünk, akivel életre szólóan összekötöttük az életünket, bűn, azaz paráznaság. Erről még esik szó. De paráznaságként, hűtlenségként nevezi meg a Szentírás azt az állapotot is, amikor Isten népe elhagyta Istent és más isteneket kezdett le imádni, elfeledkezve az élő Isten törvényéről és akaratáról. 

3) A házasság életre szóló! Emlékszünk Jézus szavára: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, ha-nem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” (Máté ev. 19, 4-6)

4) A házasságban a szeretet Isten parancsa is! Az első órán volt erről szó az Ef 5, 21-33-ban. S több helyen is van szó a Szentírásban a szeretetről, mint amit Isten parancsol! „Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az ÚR!” (3 Mózes 19, 18); „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” (Róm 13, 8-10). „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13, 34) Ez a szeretet nem csupán érzés. Ez a szeretet nem csupán hangulat, nem szenvedély, hanem elkötelezettség, döntés. Általánosságban a másik ember iránti elkötelezettség. A házasságban kimondottan a házastárs iránti elkötelezettség.

5) A házasság nem öncélú. A házasság része a szexualitás, mint Isten ajándéka. De a szexualitásban a gyermekáldás lehetősége is benne van. Ezért ha Isten gyermekekkel ajándékoz meg, akkor a gyermekeket hittel, szeretettel elfogadjuk Istentől. Ez is hozzátartozik Isten törvényéhez. Mert áldás is, és Isten rendelése is: „Szaporodjatok, sokasodjatok…”. A Zsoltárok könyvében pedig ezt olvassuk: „Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anya-méh gyümölcse jutalom” (Zsolt 127, 3). Erről is lesz még szó.

„… Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek…”

Különösebb magyarázat nélkül is érthető, hogy az eskü ebben a szakaszában a testi és lelki hűségről van szó. Annak a kimondásáról, elhatározásáról, hogy a házastársam az egyet-len számomra. A hűségem érvényes felé, akár a múltról, akár a jelenről, akár a jövőről, akár személyről, akár tárgyról van szó. Ami ezután következik, arra a hozzá való hűség érvényes.

Ami a múltban volt, azt a bűnbocsánat kegyelmével, a megbocsátás szeretetével le kell zárni. A múlté. Többé nincs közöm hozzá! Azaz a múltból előtörő emlékeket végérvényesen eltaszítom magamtól. Legyenek azok akár kedvesek, akár szégyenteljesek. Nem hozom elő újra és újra. S ha előjönnek, hátat fordítok nekik. 

A jelenben a látásom, a gondolkodásom, a vágyam egy személyre – őrá – összpontosul. (Meg lehet csalni a házastársat egy géppel, autóval, munkával, karrierrel is, ha az fontosabbá válik, mint a házastárs iránti hűség és szeretet)!

A jövőre nézve pedig úgy élek, mint aki egy mellett döntött, és ezzel kizárt mindenki mást abból a körből, akire látása, gondolkodása, vágya irányulhat. Mindenki más: tabu! Tilos!

A hűség döntés! Amit meghoztunk és újra meg újra meghozunk! Mert érzelmek meg-rázhatnak. Egy másik ember látványa felkavarhat. Vágyak felkorbácsolódhatnak bennünk. Régi emlékek előtolulhatnak. Felbukkanhat valaki a múltból, akárcsak egy telefonhívás erejéig, egy fénykép kezünkbe kerüléséig. De már a döntést meghoztam. Kimondtam Isten és emberek előtt: hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek!

Gyakran előfordul, hogy iskolában (akár egy továbbképzésen is), a munkahelyen, a rendszeres, naponkénti utazásaink során egy másik nemhez tartozóval gyakran hosszabb ideig vagyunk együtt, vagy többet beszélgethetünk, mint a saját házastársunkkal. Ilyenkor felébredhet a kísértés. Kialakulhat egyfajta érzelmi kötődés, sőt akár testi vonzalom is. De naponként lehet úgy indulni: én már döntöttem. Számomra nincs más a házastársamon kívül. 

S ha mégis elindul, felébred valamiféle érzelem, vonzalom, vágyakozás, akkor a hűség azt jelenti, hogy mielőtt az a „másik” tudna az érzéseinkről, az ébredő vágyunkról, a házastársunknak már elmondjuk! Mert a hűséghez hozzátartozik, a „feleséghez” (mindkét házastársra vonatkozóan) hozzátartozik, hogy a legbelső érzéseinkről a házastársunk tud leghamarabb. Hozzá hű leszek – mindenképpen! És kérjük – nem a megértését, különösen nem az egyetértését és a beleegyezését (!) – hanem a segítségét, az imádságát, hogy amit Isten és emberek előtt megfogadtunk, azt meg tudjuk tartani! Hozzá hű leszek! Újra ezt döntöm!

József Attila: „Rejtelmek” c. verséből való ez az idézet:

„Bebújtattál 
engemet 

talpig, 

nehéz hűségbe…”

A hűség is, ahogy a szeretet is, döntés, nemcsak érzés! Azonban nem elbizakodott döntés! Inkább olyan döntés, amihez újra és újra, akár naponként kérjük Isten segítségét. Tartson meg hűségben minket. A hűség alázatra késztet, hiszen nem mondhatom, hogy biztos lehetek mindig magamban! „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1 Kor 10, 12).

És: vele megelégszem. Nincs olyan férfi és nincs olyan nő, akinél ne lehetne „jobbat” találni. Legalábbis egy adott területen. Lehet, hogy egy másik szellemesebb társalgó. Lehet, hogy egy másik logikusabban gondolkodik. Lehet, hogy egy másik izmosabb, ügyesebb. Vagy jobb alakja van. Lehet, hogy a másik bátrabban kezdeményez, rámenősebb, ezért többre viszi az életben. Lehet, hogy pillanatnyilag akár új színt is hozna az életbe. Lehet, hogy a másiknak nagyobb a melle, vagy csinosabb. Vagy szebb a mosolya. Lehet izgatóbb a hajviselete. Vagy jobban főz. Esetleg jobban áll neki egy-egy ruha. Vagy szeret kirándulni. Jobban lelkesedik olyan dolgokért, ami nekem kedves, ellentétben a házastársammal. Lehet, hogy egyszerűen csak fiatalabb, sportosabb, és ezért természetesen sugárzóbb, vonzóbb, szexisebb.

Ezt a sort vég nélkül lehet folytatni. Nemcsak a szexualitásról van tehát szó! De természetesen arról is. Vele megelégszem — az ágyban is. És — az élet minden területén. 

A házasságra is érvényes, mint az élet annyi más területére: „Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.” Legyen elég annyi, amennyit a házastársad tud nyújtani! 

A régi bölcsességet is meg kell szívelnünk: „Ki milyen rózsát szakajtott, olyat szagoljon!” Elégedjünk meg azzal, aki mellett döntöttünk! Egy életen át! Ezt fogadjuk meg az eskü-tétel alkalmával Isten és emberek előtt, Isten segítségét kérve. 

A Bibliában ezt olvassuk: „A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából! Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre! Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal! Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek. Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel.” (Példabeszédek 5, 15-19)

Ha egy lakás előtt megyünk el éhesen, ahonnan délben kiérződik a friss sült illata, azért még nem megyünk be enni oda, hanem sietünk haza. És jóllakunk azzal, ami otthon van! 

A „vele megelégszem”-nek van egy másik oldala is: A kedvét keresem! De: „a kedvét keresem”, „a kedvére akarok tenni” is csak akkor lesz örömteli, ha a másik fél sem telhetetlen! S mégis: mindkét félnek figyelni kell a másik igényeire. Az állandó követelőzés, telhetetlenség ugyanúgy megrontja a házasságot, mint a másik „kiéheztetése”. 

Ezen kívül különböző háztartásból érkeznek a házasságba. Különböző szokásokkal, másképp ízesített ételekkel. Az egyik ecettel és cukorral ette a salátát a szülői házban, a másik sóval és tejföllel. Az egyik zsíros ételekhez volt szokva, a másik párolt zöldségekhez. A „vele megelégszem”-ben benne van, hogy megeszem az ételt, úgy, ahogy a házastársam tálalja (és nem eszek rá stikában a sarki hamburgeresnél), de benne van az is, hogy elkészítem az ételt úgy is, ahogy a házastársam szereti! Ha mindez szeretettel történik, akkor nem „áldozatot” hozunk egymásért, hanem kölcsönös megajándékozzuk egymást! Milyen jó így naponta ajándékot kapni egymástól! A sok figyelmesség nagy összekötő erő! Vele megelégszem!

Így van ez a házasélettel is. Vele megelégszem, még ha egyszer-egyszer többre vágyok is. De meg lehet beszélni, el lehet mondani a többre vágyást, és a másik törekedhet arra, hogy megadja a többet – ha lehetséges, ha szívből meg tudja tenni. De a többre vágyás nem jogosít fel, hogy az egyik megsértse a hűséget, a másik megengedje a hűtlenséget!!! Vele megelégszem, ha éppen várni kell is (önként vállalt böjtölés, kórházi kezelés, betegség, vagy gyermekszülés, vagy távoli munkavállalás alatt, után akár hónapokig, akár egy évig is…). 

De feleslegesen nem „éheztetem”, mert tudom, hogy szüksége van rám. Szüksége a szeretetemre, az érintésemre, a gyöngédségemre, az együttlétre. „A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.” (1Kor 7, 4-5)

Vigyázat! A másik igényeinek megértése nem vezethet el a hűtlenség megértésére és a hűtlenséggel való egyetértésre. Mert: vele megelégszem! De ezt el is várom a másiktól is!

Egy előadásban hangzott el: „Hallottam egyszer egy megrendítő, szégyenteljes vallomást: Egy hívő keresztyén asszony mondta el az egyébként templomba járó férjéről, hogy tudja, a férje rendszeresen kilép a házasságból. De egyébként jó férj, jó apa, csak hát van egy kis gyengéje: a nők. De ő elnézi ezt neki, mert egyébként, tényleg olyan rendes férfi… És igaz, hogy más nőkkel is együtt van, de feléje is teljesíti rendszeresen a férji kötelességét… A kis drága… Nem fogta fel ez az asszony, hogy a gyülekezetében miért nem érti meg senki ezt a hozzáállását? Pedig Isten törvénye egyértelmű, és világos: Ne paráználkodj! Isten nem áldozatot, hanem engedelmességet kíván! Mindkét részről. Ő is parázna, ha szó nélkül tűri férje szexuális kicsapongásait, hűtlenségét.”

A vele megelégszem fogadása nemcsak a közvetlen testi kapcsolatra vonatkozik, de a filmekre, az álmodozásra, az újságokra, a regényekre, az Interneten elérhető tartalmakra is! Nem keresem másutt az izgalmat, csak és kizárólag a házastársamnál! Mert aki nem tud meg-elégedni a házastársával, az semmivel nem fog tudni megelégedni! Mindig több kell, egészen a kiégésig! Nem irigységből, hanem szeretetből adta Isten a „ne paráználkodj” parancsát! Ezzel a házasságot, a házasságban megélt közösséget védi – egy életen át!

És: vele szentül élek… A „szent” azt jelenti: Istennek elválasztott, Isten számára el-különített. Tehát a szent nem a „tökéletes” rokon értelmű szava. A szent az, aki arra törekszik, hogy élete Istennek tetsző legyen, életében Isten akarata valósuljon meg. 

A „vele szentül élek” azt jelenti, hogy házasságunkban igyekszünk folyamatosan a Szentírás szabályai szerint élni, és ehhez kérjük Isten segítségét.

„És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a meg-váltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.” (Ef 4, 30-31)

„Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Ha pedig keserű  irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek.” (Jak 3, 13-18)

A „vele szentül élek” fogadalma azt jelenti, hogy nem rángatom bele a házastársamat a bűneimbe. Az, hogy hűséget fogadtunk Isten előtt egymásnak, nem elvtelenségbe való sodródást jelent! A Szentháromság Istenre való eskü, az Isten előtti eskütétel, a hűség-fogadalom az is jelenti, hogy először is Istenhez vagyunk hűségesek! 

A házastárs nem azzal szereti élete párját, ha mindenben együtt megy vele, hanem ha mindenben segíti őt Isten törvényének a megtartására. A házasság nem a bűnközösségért van! A házasság nem azért van, hogy egymás esztelenségeit fedezzük. A házasság nem azért van, hogy legyen, aki igazolja a hazugságaimat, a becstelen pénzkezelésemet! A házassági hűség nem azt jelenti, nem arra szabadít fel, hogy egymást hajszoljuk bele a csüggedésbe, hitetlenségbe, keserűségbe, a különböző függőségekbe. 

Nem hajszolhatom bele a házastársamat bűnbe az állandó követelőzésemmel, telhetetlenségemmel, gyűlöletemmel, indulatommal, tisztátalan vágyammal sem. 

Vele szentül élek: Arra törekszem, és a házastársamat is abban segítem, hogy Isten törvényét töltsük be a házasságunkkal, tiszta, józan, becsületes élettel. És ilyen légkörben neveljük fel a ránk bízott gyermekeket is. „Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül. Ugyanígy az asszonyok is, tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, hanem azzal, ami az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jó cselekedetekkel.” (1Tim 2, 8-10)

A házastársam bűnbe sodródása természetesen nem szabadít fel engem a hűtlenségre. Hűnek kell maradnom, de nem elvtelenül, hanem az Isten iránti hűség szeretetével! A bűnre az igazán jó válasz nem a bosszú, hanem a megbocsátás! Maradjon meg: „Vele szentül élek!”

Az előbbi előadásból való ez az újabb idézet: „Ezzel szemben egy másik keresztyén házaspár házassága akkor kezdett igazán boldog házasság lenni, amikor a férj hazavitt egy pornófilmet, nagy elképzelésekkel, előre remélt izgalommal. Hiszen mások házasságát is izgalmassá teszi, feldobja egy kis huncutkodás, hát az övékét is feldobhatná igazán. S amikor elmondta ötletét a feleségének, egyben már kész helyzet elé is állítva, beizzítva a DVD-lejátszót, a felesége csak ennyit kérdezett: „Miért akarsz engem beszennyezni?” — Nem lett hát belőle közös pornózás. Ezt a szelíd, tiszta hangot nem bírta el a férje. Odamenekült Istenhez, és kérte, hogy szabadítsa meg szennyes vonzalmától. Mert rádöbbent, hogy tulajdonképpen már pornófüggő. Interneten, újságokban, tévében. Addig azt gondolta magáról, hogy milyen tisztességes, soha nem csalja meg a feleségét. De akkor rádöbbent, hogy állandóan meg-szegte Isten törvényét. Attól kezdve rendszeresen imádkozott, hogy Isten szabadítsa meg függőségéből. Erőt kért az engedelmességhez. És megtörtént. Azóta nem kapcsol mindenféle linkre a Neten, már nem fizet elő olyan kábeltévé csomagra, amelyben felnőtt tartalom is van, és ha újságos bódéhoz lép, pontosan tudja, hogy mit nem fog megvásárolni. Teljesen átalakult a házasságuk, boldogabb lett, tartalmasabb lett. De ehhez az kellett, hogy Isten Szentlelke által megerősítve a felesége nem áldozatot akart hozni a férje kedvéért, hanem engedelmeskedni akart az Istennek.” 

Igen, megfogadjuk: Vele szentül élek! 

A házasság fogadalma, a házasság gondolata kizárja, hogy a házas ágyat egy harmadikkal is megosszuk. Egyszerűen össze nem egyeztethető az Isten teremtési rendjével az ún. „nyitott házasság”, vagy mások bevonása az intim együttlétbe (akár jelen vannak, akár egy film, újság „kapcsol össze” velük). Bármennyire is izgalmasnak tűnhet ez a világ szerint. Sőt ajánlják is egyesek, bármennyire kínálja ezt a körülöttünk élő világ a lehetőségeivel. Az Isten színe előtti eskü arra kötelez bennünket, hogy  nem a körülöttünk élő világ rendjét fogadjuk el, hanem az Isten törvényét, rendjét. Isten rendje életet ad, az életet védelmezi. Aki akar hallgatni Istenre és kéri segítségét, az azt tapasztalja meg, hogy Isten törvénye csak meggazdagítja a házasságot, a házaséletet és házaspár egymás iránti szeretetét!

A „… Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek…” fogadalma és kívánalma a házasságot védi, hogy abban a család minden tagja biztonságban érezhesse magát. Mindenek előtt a házaspár. De a gyermekek is. És a házaspár szülei, testvérei, rokonai, barátai is. 

A „hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek…” fogadalma olyan, mint a körbekerített városnál a várfal, a bástyák és az erős zárható kapuk. Nélkülözhetetlen!

Forrás

Parókia Portál.hu

Hogyan található meg a nagy „Ő”, az igazi társ?

Hogyan található meg a nagy „Ő”, az igazi társ? 

1. Nincs sablon. Nincs két egyforma ember. Isten mindenkit az ő személyisége szerint és a vele kialakult közösség alapján vezet

2. A vezetés legfőbb alapja az Istennel Jézus Krisztusban vetett hit által kialakult személyes kapcsolat, amelyet rendszeres ige­olvasás is imádság által, és a bennünk lakozó Szentlélek vezetése szerint gyakorlunk.

3. Az Istennel való kapcsolatban életünk minden dolgát rendszeresen „megbeszéljük”, és kialakul az a szellemi közösség Istennel, amelyben érzékeljük az ő jóváhagyó vagy tiltó akaratát. Vagyis nem a társválasztás kérdése az egyetlen ügyünk, amelyben Isten vezetését kérjük és igényeljük.

4. A társkeresésben racionális, értelmes gondolkodás is segít. Például ne legyen túl nagy különbség közted és a társad között. Se korban, se kultúrában, se műveltségben, se anyagiakban, szóval egyetlen területen sem. A hitben, szellemi elkötelezettségben való nagy különbség különösen kockázatos. Előfordul u­gyan, hogy a testi tűz lángja áthidal nagy különbségeket is. Olykor – ha küldetéstudat is állhat a döntés mögött – még tartóssá is válhat egy ilyen kapcsolat, de általában hosszú távon kiütköznek és gyakran mindent felborítanak a túl nagy különbségek. Ritkán fordul elő, hogy az egymással való azonosulás felülírja és hosszú távon áthidalja a nagy különbségeket is.

5. Hasznos segítséget jelent a társválasztásban, ha vannak körülötted olyan személyek, akik szeretnek, és van elég alázatod és irántuk való bizalmad ahhoz, hogy feltárd előttük az érzéseidet, és tanácsot kérj tőlük. A döntés felelőssége egyedül a tiéd, de a szíved gondolatait és érzéseit jó lemérni és mások látását is figyelembe venni. Gondolok szülők, lelki vezetők, barátok tanácsaira.

6. A társkeresés dolgában Isten belénk épített egy „iránytűt”, egy különleges megérzést, amely szimpátiát és különleges vonzalmat támaszt, és ezzel együtt tisztelettudó tartózkodást is az iránt a személy iránt, akit társamul jelöl. Szerelem? Fénylő ragyogás a szívünkben, amely felvillanyoz és lenyűgöz az illető irányában? „Felette nagy titok ez”– mondja Pál apostol a férfi és nő szent kapcsolatáról. (Ef 5,32) „Meglátni és megszeretni!”– szól a közismert mondás. Ez a megérzés a hívő embert térdre kényszeríti, buzgó könyörgésre, hogy legyen nyilvánvalóvá, valóban ő-e az, akit keresek? Néhány beszélgetésből aztán kiderül, hogy tényleg rátaláltál-e szíved választottjára, vagy az, hogy tévedtél. Erre is van esély. Esetleg kiderül, hogy más van a „bekötött zsákban”, mint amire gondoltál, vagy az illetőnél nem talál viszonzásra a te szíved gondolata. Ebből az is világos, hogy a társkeresés nem egyesélyes. Nem hihetünk abban, hogy minden embernek az egész emberiségből egyetlen másik ember lehet a házastársa. A keresés fázisában több lehetőség merülhet fel. Amíg két ember – egy férfi és egy nő – szent hittel és szívük teljességével nem mondták ki egymásnak az igent, addig a választás többesélyes. Isten szabad akarattal rendelkező, önálló személyiségnek teremtett bennünket, ami azt jelenti, hogy Isten vezetését igényelve és elfogadva, de nekünk kell megtalálnunk a hozzánk illő társat. Amikor mindkét személy (férfi és nő) a hit és a szív teljes bizonyosságával mond egymásnak igent, akkor lezárult a keresés időszaka, és a szeretetben, szerelemben halálig tartó hűség ideje érkezett el.

7. A társkeresés időszakában három területen kell keresni, és megtalálni egymással a harmonikus közösséget. Mindhárom terület szeretetközösséget jelent a másik személlyel. A szeretetközösség három területe az Újszövetség eredeti nyelvén, a görög nyelven a következő: érosz, fileó és agapé. Az érosz (szerelem) a test területe. Szent testi tűz támadt bennem, mert tetszik az arca, a haja, az alakja stb., vágyom rá, hogy boldoggá tegyük egymást. A fileó lelki (pszichikus) szeretetközösséget jelent. Jólesik, öröm beszélgetni vele, megosztani egymással gondolatainkat, a múltunkat, a terveinket, a napi gondjainkat és azok megoldását, a gyengéinket, az olvasmányainkat, a fájdalmainkat, a reménységünket, méghozzá mindent nyíltan és őszintén. Vagyis olyan jó barátok lettünk, hogy nem fogyunk ki a szóból. Olykor parázs vita is kialakul, de mindig létrejön az egység. (Az eljegyzésünk előtti időszakban kérdezte tőlem az édesanyám: „Mit tudtok annyit beszélgetni?”) A harmadik terület az agapé, az Isten szeretetét jelenti. A hit által nyert szeretet ez, amelynek lényege olyan önzetlen szeretet, amely által a társamat akarom boldoggá tenni. Úgy szeretem, ahogyan Isten szeret engem (Jn 3,16). Ennek forrása az a hitbeli bizonyosság, hogy Isten ad bennünket egymásnak, ő szerkeszt eggyé, így az ő áldását, vezetését igényeljük. Ő ad kegyelmet arra, hogy majd egymást szeretetben támogassuk, elhordozzuk, egymásnak megbocsássunk, áldását kérve alapítsunk családot. E hit és szeretet által fogadunk el és nevelünk majd gyer­mekeket. Közös vágyunk és igényünk az Istennel való szoros kapcsolat ápolása.

Hívő emberek számára nyilvánvaló, hogy a harmadik terü­let felfedezése és kiépítése a legfontosabb. Ez Jézus Krisztusban az egymással való hitbeli, lelki és ima-közösséget jelenti. Olyan élő forrás ez, amely – ha gondosan ápoljuk és tisztán tartjuk – egész életünkben frissítő és gyógyító forrást jelent majd. Szikla ez, amelyre a házasságunk felépülhet. Bölcs és hasznos ezt a hitbeli, szellemi és lelki közösséget az ismerkedés időszakában megépíteni. Ez az Istennel és egymással idejekorán megépült közösség a későbbi időkben folyamatosan segítséget nyújt, külö­nösen, ha a másik két területen valamilyen probléma, netán válság fenyegetne.

Az első terület (a szerelem, az érosz területe) az egészséges és boldogan harmonikus házasságban aránylag szűk, de nagyon fontos területe a házaséletnek. Nagyon fontos az ismerkedés idején határozottan vizsgálni magunkban, és érzékelni egymásban is ennek a tiszta szerelemnek a meglétét. A tiszta szerelem és a harmonikus testi közösség hiánya mindent felboríthat a házasságban. Ugyanakkor fontos, hogy kezeljük szentül a szerelmünket, és ne váljon idejekorán testi közösséggé a kapcsolat. őrizzük meg tisztán (testi egyesülés nélkül) magunkat a házasságkötés napjáig! Nem igaz, hogy testi kapcsolat kell ahhoz, hogy a sze­relmünk valódiságáról megbizonyosodjunk. Ezzel foglalkozó szakemberek kimutatták, hogy sokkal többen válnak el olyanok, akik a házasságkötés előtt megkezdték a testi együttélést. Érthető, mert az ilyen kapcsolat által testi és felelőtlen, labilis érzéki alapokra kerül az ember életének legszentebb és legfontosabb emberi kap­csolata: a házasság. Vegyük komolyan, hogy a szilárd, békességes és boldog házasság a lényegét tekintve sokkal inkább lelki és szellemi közösség, mint testi és érzéki! A szellemi és lelki közösség az a jó alap, amelyre építve a testi, érzelmi és érzéki közösség is harmonikus és tiszta örömöt jelent a házasságban.

A házasságban való együttélés legszélesebb területe a fileó, vagyis a lelki (pszichikus) szeretetközösség területe. Ez felöleli a mindennapi életünk teljességét, napról napra és évről évre, a mindig soron lévő problémák megoldását és elrendezését. Nyilvánvaló, hogy életünk hétköznapjaiban naponta ezernyi téma és probléma merül fel, amelyeket a házastársaknak meg kell beszélniük, és olykor nagyon fontos, máskor apró kérdésekben folyamatosan döntést kell hozniuk. A munka, a pénzügyek, a szabad idő eltöltése, a közös és külön programok, a gyermekek elfogadása, majd a nevelésük feladata, az esetleges félreértések, a jövőre vonatkozó tervek egyeztetése stb. mind olyan területek, amelyek kikerülhetetlenül jelen vannak az életünkben. Jó és állandó beszélgető közösségre van szükség a házasságban, időt és készséget adva egymásnak szeretetteljes figyelmességgel, sőt egymást segítő, tiszteletadásban egymást megelőző szeretettel. Pál apostol nagyon tömör fogalmazásban így foglalja össze mindezeket: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14) Az ismerkedés időszakában azt kell felismernünk, hogy van-e mindkét félben szeretetből fakadó készség arra, hogy értelmes és harmonikus módon megbeszéljetek mindent, és a sze­retet egységében megtaláljátok a megoldásokat. Az életcél egysége, a közös látásmód kialakulása, a másik fél gondolkodásának és tekintélyének az elfogadása az, amely valószínűsíti, hogy két embert Isten rendelt egymás mellé.

Forrás
Gondolatok a házasságról

 http://szolgatars.hu/gondolatok-a-hazassagrol/

A házasságot Istennel kell kezdeni!

Luther Márton

A házasságot Istennel kell kezdeni

A házasság ezekből a részekből áll: 

1. az egyik természettől fogva kívánja a másikát;

 2. gyermekek nemzése; 

3. az együttélés és a hűség, vagyis az egyik megtartja a másiknak fogadott hitét. 

 És mégis, az ördög úgy belerondít, hogy sehol sincs annyi gyűlölet és ellenségeskedés, mint ebben. Ez az eredménye annak, hogy vakmerőségből mindenben a magunk feje után járunk, Isten tanácsa nélkül.
Pedig egy istenfélő fiatal személynek, aki házasodni akar, előbb Istennel kell beszélnie, mondván: „Én Istenem, add hozzájárulásodat!” De nem így történik, mert ők mind hebehurgya bölcsek, és vakmerőségből belevágnak a fontos dolgokba a saját fejük szerint.
Ezek után a mi Urunk Istenünk mit tehet? Meghazudtolják a nevét, holott ő Mindenható és Teremtő, aki a mindenséget létrehozta. Ezért aztán, kedves cimbora, tégy úgy, ahogy én; amikor el akartam venni az én Käthémet, akkor komoly buzgalommal kértem Urunk Istenünk támogatását. Te is tedd ezt; hiszen te még sohasem kérlelted őt komoly buzgalommal!

Forrás
 In: Luther Márton: Asztali beszélgetések. Luther Kiadó, LVM 8., 2014.
 (Márton László ford.)

A házasság célja

A házasság célja

 „Légy hű mindhalálig és néked adom az élet koronáját”  

 (Jel. 3.10)

"... Lapozzunk a Rómaiakhoz írt levél 8. fejezetének 28. verséhez.„Tudjuk pedig, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van, mint akik az Ő végzése szerint hivatalosak”
Ez a legvigasztalóbb és legerősítőbb kijelentés a hívő életünkben. Isten teljes egészében mindent a gyermekei javára tesz. Fel kell azonban tenni a kérdést: Mi van a javukra? A karizmatikus mozgalom a következőket igyekszik elhitetni velünk: Isten mindent megtesz azért, hogy meggazdagodjunk. Mindent megtesz, hogy egészségesek legyünk. Úgy alakít mindent, hogy ne kelljen szenvednünk. De mi Isten végérvényes terve az életünkre?

A 29. versben ez áll: „Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.”

Isten elsődleges terve velünk kapcsolatban az, hogy minden helyzetet felhasználjon arra, hogy az Ő Fia képmására formáljon bennünket.  Ez a legmagasabb cél, amit Isten cselekedni akar. Ez a mindenekfelett álló legnagyobb cél.  A kérdés viszont az, hogy a te célod is ez? Ez a legnagyobb vágyad? Ez-e a legnagyobb vágy az életedben, hogy Krisztus képmására formálódj?

Kész vagy mindent elfogadni, ami téged Isten akaratán keresztül Jézushoz hasonlóvá tesz? Hadd mondjak egy példát: Éppen nagy fájdalmaim vannak. Fájdalom az egész életem, mert mind a két csípőmbe protézist ültettek be. A csuklómba is egy csomó fémet építettek be. Ha a repülőtéren átmegyek a vizsgáló berendezésen, az mindig jelez és a vámosok át kell, hogy kutassanak. A nyaki gerinc csigolyámon is vannak kinövések, amik nyomják a gerincvelőt. Néha ordítani szeretnék. Mi is a cél? Az, hogy hogyan lehetek boldog? Ennek is az a célja, hogy Krisztus hasonlatosságára formáljon engem. Boldog lehetek, hogy ez is Krisztushoz hasonlóvá formál engem? Nekünk ugyanaz kell, hogy legyen a célunk, mint Istennek.

„Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te Királyságod és legyen meg a Te akaratod.”

Ez kb. így működik: A legnagyobb vágyunk Isten dicsősége és Isten Királyságának a növekedés kell, hogy legyen. Ezért a hozzáállásunknak a következőnek kell lenni: Atyám, ha Te felmagasztaltatol és a Te Országod növekedéséhez hozzá tudok járulni az által, hogy anyagilag megáldasz, akkor kérlek, hogy áldj meg. Ha azonban a szegénység által tudsz olyanná tenni, mint Krisztus és a Te nevednek dicsőséget szerezni és építeni a Te Királyságodat, akkor legyek szegény. Atyám, ha a Te nevednek akkor tudsz tisztességet szerezni és engem Krisztushoz hasonlóvá tenni, ha meggyógyítod az én testemet, akkor kérlek gyógyíts meg. Ha azonban ezen a betegségen keresztül, több tisztességet szerzel magadnak és a Te Királyságodat tudod építeni, és engem Krisztushoz hasonlóvá alakítani, akkor kérlek hadd maradjak beteg. Ezer év múlva nem lesznek már fájdalmaink. Krisztushoz való hasonlatosság azonban egy örökkévaló érték. Egyetértesz ezzel? Remélem. Mert ugyanezt kell a te életedről elmondani. Ha az elsődleges célod az, hogy Krisztushoz hasonlóvá válj, akkor minden, amit eszel, annak értelme van és az életedben mindent örömmel tudsz fogadni. Ha nem így gondolkodnék, akkor az tönkretenne engem. Hányan értik, miről beszélek?

Talán azt kérdezed, hogy jó-jó, de mi köze ennek a házassághoz?

A házasság teljes egészében erről szól.

Mert mi is valójában a házasság célja?

Az, hogy átformálódjunk Krisztus képmására.

Ez a házasság célja.

Sokan vannak köztetek, akik csak úgy elszenvedik a házasságot. Azt mondod, hogy te és a feleséged egyáltalán nem illetek egymáshoz. Te teljesen más vagy, mint ő és a feleséged nem felel meg az elvárásaidnak. Te meg az övének nem. Azon töprengsz vajon az igazival házasodtál-e össze? Mert ez a házasság egyszerűen nem az, amire számítottál. Az a probléma, hogy hamis elképzelésed van a házasságról. A te házasságról alkotott elképzelésed Hollywoodból, a TV-ből és a mesékből származik és nem a Szentírásból. Megfigyeltétek már ezeket a társkereső szolgáltatásokat, ahová betelefonálsz és megismerhetsz egy olyan valakit, mint amilyen te vagy és találkozhatsz vele. Mi is történik ott valójában? Tudjátok, hogy mi ott a cél? „Találhatsz valakit, aki illik hozzád” Találhatsz valakit, aki olyan, mit te. Találhatsz valakit, aki ugyanazt szereti, mint te. Te szereted a pizzát, és ő is a pizzát szereti. Van macskád, és neki is vannak macskái. Találhatsz valakit, aki olyan, mint te. Ez azonban nem Isten akarata. Isten nagyon ritkán ad olyan társat, aki olyan, mint te. Miért van ez így? Azért, mert Isten utál téged? Mert azt akarja, hogy a te életed szörnyű legyen? Nem, hanem mert Neki egy magasabb célja van. Az Úr sokszor két olyan embert akar összeilleszteni, akik teljesen különbözőek és még csak nem is engedi, hogy ez kiderüljön, mielőtt összeházasodnak. Ez majdnem olyan, mintha a szemeid be lennének kötve. Miután megházasodtál, leveszi a kendőt a szemedről. És így kiáltasz fel: Mit tettem?! Isten azonban azt akarja, hogy olyan légy, mint Jézus Krisztus. Milyen különleges dolgokat csinál Jézus Krisztus? Mik azok a dolgok, amikről énekelünk? Az Ő kegyelméről, az Ő irgalmáról és az Ő feltétel nélküli szeretetéről. Valami nagyon fontos van ebben. Szeretnél olyan lenni, mint Jézus? Akkor kegyelmesnek és irgalmasnak kell lenned, és tele kell lenned feltétel nélküli szeretettel. Ezzel a három dologgal azonban van egy kis gond. Az irgalom az, amikor valakinek nem azt adod, amit valójában megérdemelne. Valaki rosszul bánik veled és annak ellenére jóval viszonzod azt. A kegyelem az, amikor valakinek olyan valamit adsz, amit ő nem érdemelt ki. A feltétel nélküli szeretet az, amikor akkor is szeretsz valakit, ha ő nem felel meg minden elvárásodnak. Most a férfiakról fogok beszélni, de ez ugyanúgy érvényes a nőkre is. Mielőtt megházasodnál, van egy kép a gondolataidban arról, hogy milyen nőt szeretnél. Egy tökéletes nőt. Te erre gondolsz, de van egy probléma. Ha létezne tökéletes nő, akkor az nem hozzád menne feleségül. Van egy elképzelésünk arról, hogy hogyan nézzen ki egy tökéletes nő, és van néhány tulajdonság, amihez feltétlenül ragaszkodunk. Mi azonban ennek ellenére egy olyan nőt veszünk feleségül, aki nem felel meg minden elvárásunknak. Legtöbbször pontosan azoknak az elvárásoknak nem felel meg, amik nekünk a legfontosabbak. Mit tesz Isten? Ez az egyetlen mód arra, hogy tanulj meg feltétel nélkül szeretni. Ehhez egy olyan nőt kell elvenni feleségül, aki nem felel meg minden elvárásodnak. Ugyanezt mondhatjuk a férjedre is. Ő sem felel meg minden elképzelésednek. Legtöbbször pont azoknak a feltételeknek nem felel meg, amik neked a legfontosabbak. Isten azonban pontosan ezt felhasználva tanít téged a feltétel nélküli szeretetre. A legcsodálatosabb Istenben az, hogy Ő nem azt adja, amit megérdemelnénk. Mi a poklot érdemeltük ki, Ő mégsem azt adja. A másik csodálatos dolog, hogy olyan dolgokat ad nekünk, amiket nem érdemeltünk ki. Mi sem Őt, sem a Mennyet nem érdemeltük ki. Ennek ellenére mégis nekünk adta Krisztust. Isten annak ellenére szeret minket, hogy nem felelünk meg a feltételeknek. Akartok olyan lenni, mint Isten? Akartok „Isten-utánzók” lenni? Akartok olyan lenni, mint Jézus? Akkor nekem és nektek meg kell tanulnunk hasonlóan cselekedni. Házasságot kötünk, hogy megtanuljunk szeretni egy olyan személyt, aki nem felel meg minden elvárásunknak. Ők is házasságot kötnek velünk, pedig mi sem felelünk meg az ő elvárásaiknak. Ez azért van, hogy ők is tanuljanak meg Krisztushoz hasonlóvá válni. A legtöbb ember, aki házassági problémájával jön hozzám, azt mondja: „Már nem szeretem őt. Nem felel meg az elvárásaimnak.” Csak ránézek erre a férfira és azt mondom neki: „Tarts bűnbánatot! Bánd meg a magadnak- valóságot. Bánd meg az önközpontúságot. Mert őt nem csak akkor kell szeretned, ha megfelel az elvárásaidnak. Nem csak azért kell szeretned őt, mert romantikus gondolatai vannak. Neked azért kell szeretned őt, mert egyességet kötöttél Istennel, és mert olyan akarsz lenni, mint Krisztus.” Közelítsük meg ezt a dolgot egy másik szemszögből. Egy nagyon nehéz személlyel vagy házasságban. Úgy tűnik, hogy mindenben akadályoz téged. Esetleg az Urat sem akarja szolgálni. Esetleg boldogtalanná teszi az életed. Erre azt mondod, hogy hibát követtél el és el akarsz válni. Ennek a szenvedésnek semmi értelme nincs. Tévedsz! Minden azért történik így, hogy átformálódj Krisztus képmására. Azt kell eldöntened, hogy mi a legfontosabb számodra? Egy mesébe illő házasság, vagy, hogy Krisztushoz hasonlóvá válj. Egy másik dolog a házassággal és Isten szuverenitásával kapcsolatban, amit szeretném, ha megértenétek. A házasság egy elhívás. Én prédikálásra vagyok elhívva. Úgy hiszem, ha abbahagynám a prédikálást, Isten haragját vonnám magamra. Ez egy megváltozhatatlan és áthághatatlan elhívás. A házasságom is ilyen. A házasságom alapja a következő: Isten elhívott arra, hogy letegyem az életem az Ő lányáért, függetlenül attól, hogy mit kapok viszonzásként, vagy megfelel-e az elvárásaimnak vagy nem. Isten hívott el erre! Én engedelmes vagyok Istennek és mivel erre hívott el, ezért semmi kifogásom nem lehet, hogy ne szeressem őt. Ha azonban az én házasságom a feleségem tulajdonságain alapszik és ő csalódást okoz nekem, akkor lehetnek kifogásaim. Ő nem az a nő, akit akartam, ezért elhagyom. Nem felelt meg az elvárásaimnak, ezért én sem felelek meg az övének. Nem tisztel, ezért én sem tisztelem őt. Ha az én házasságom az ő viselkedésére épül, akkor én sosem lehetek Krisztushoz hasonló. Ha azonban a házasságom Isten megváltozhatatlan elhívásán alapszik, akkor nekem úgy kell viselkednem az életemben, mint ahogyan Krisztus viselkedne. Sokan közületek azt gondolják, hogy a házasság egy nagyon sivár és szomorú dolog. Itt lent a testvérünk már zsákban és hamuban tart bűnbánatot és már nem is akar megházasodni. De én nem azt mondtam, hogy ez a házasság tartalma, hanem azt, hogy ez az alapja. Szeretem a feleségem. Nagyon szép feleségem van. Szeretem a házasságom, de ezek egyik sem az alap. Ha a feleségem külseje holnap egy szörnyű baleset miatt megváltozna, akkor sem hagynám el, mert a mi kapcsolatunk nem arra épül, hogy ő hogyan néz ki; Isten örök elhívására és parancsára épül. Ha a feleségem külseje holnap egy szörnyű baleset miatt megváltozna és a szolgálatom nagy részét azért nem tudnám elvégezni, mert róla kell gondoskodnom, akkor az életemnek még mindig van értelme. Ebben az esetben az a feladatom, hogy gondoskodjak róla, mert ő nem tud gondoskodni magáról. Most azt kérded, hogy mi lesz a szolgálatommal? Nem a szolgálatom az elsődleges cél. Az elsődleges célom az, hogy Isten akaratát cselekedjem és Krisztus képmására formálódjak át; függetlenül attól, hogy a feleségem hogyan néz ki. Ha a feleségem egy kedves, csodálatos kis személy lenne, akkor Halleluja! De ha úgy viselkedne, mint egy haragos, megkeseredett asszony, akkor sem hagynám el. Nem fogok sírni azért, mert az életemnek semmi értelme nincs. Rá fogok jönni, hogy Isten ezt is felhasználja arra, hogy még jobban Krisztusra hasonlítsak. Ez az én házasságom alapja. Hadd beszéljek most a férfiakhoz. Van egy lányom. Ő a legszebb lány a világon. Ha valaki megpróbálna fájdalmat okozni neki, akkor megölném. (Néha nagyon Ó-szövetségi tudok lenni.) A teher-autómmal ütném el és közben Halleluját énekelnék, és aztán bűnbánatot tartanék a temetésén. Szeretem a lányom, és ha azt akarod, hogy a barátod legyek, akkor légy kedves a lányommal. Ha azonban azt akarod, hogy a rémálmoddá váljak, akkor bánj rosszul a lányommal. Ennyire szeretem őt. Kedves Testvérek Krisztusban. Ha házasok vagytok egy keresztyén nővel, akkor Isten egyik lányával vagytok házasok. A legrosszabb, amit tehettek, hogy rosszul bánjatok ezzel a nővel (rámutat egy jelenlévő nőre).  Ha elrontottad a szolgálatod, Isten irgalmas lesz hozzád. Ha nem minden nap tanulmányozod a Bibliát, Isten irgalmas lesz hozzád. Ha azonban az Ő lányát megsebzed, akkor van mitől félned. Leginkább a férfiakhoz szólok, mert övék a vezető szerep a házasságban és ezért nagymértékben meghatározzák a házasság minőségét.
Lapozzunk az Efézusi levél 5. fejezet 21-23. verséhez:„Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében. Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek.”...

....  nekem ő többet jelent ennél. Ő az én testvérem a Krisztusban. Az életünkkel és szavainkkal kell, hogy egymást építsük, hogy Isten dolgaiban növekedhessünk....."

(Paul Washer)

Forrás

Eredeti forrás: The Purpose of Marriage (Paul Washer w/ Dutch) - YouTube

PDF formában letölthető itt: http://keskenyut.files.wordpress.com/2013/08/a-hc3a1zassc3a1g-cc3a9lja-paul-washer.pdf

http://keskenyut.wordpress.com/2013/08/31/a-hazassag-celja-paul-washer/

A HÁZASSÁG

A HÁZASSÁG

Tegyük fel az első kérdést: Milyen idős a házasság intézménye? Mióta van? Az evolúció elmélet azt tanítja, hogy a házasság is évezredek alatt fejlődött ki, mint minden más. Először volt a horda. Itt mindenki mindenkivel összevissza élt. Valahogy úgy, mint lassan a magyarok fognak. Aztán szabályozták ezt a hordabeli állapotot és jött a poligámia, aminek két fajtája is van. Van a soknejűség, amikor valakinek afféle háreme volt, s van a poliandria, a sokférjűség. Állítólag egy nőnek volt sok férje. Nem érdemes megtanulni ezeket a kifejezéseket, mert a szociológia hitetlen kutatói időközben a házasság terén is megcáfolták az evolúció elméletét. Megvizsgálták a legősibb kultúrákat, megnézték ősi népek mondáit. Kiderült, hogy a legősibb társadalmak legtöbbje szigorúan egy nejű volt. Ezt monogámiának hívják. Ez a normális házasság. Tehát, a házasságot illetően sem igaz az evolúció elmélet. Nekünk, hívő embereknek a Biblia egyértelműen tanítja: A legrégebbi házasság is monogám volt. Ádám és Éva házassága. Egy férfi és egy nő között jött létre. A Szentírás e téren is tanít az evolúciótan ellen.

És milyen régi a házasság intézménye? Jézus határozottan tanítja, hogy az emberiség kezdete óta tart. Házasság azóta van, amióta ember van. Már az Édenkertben megtörtént az első. Azt is látjuk, hogy a házasság Isten rendelése, kezdettől fogva mind a mai napig. Épp ezért a házasság soha nem lehet bűn. Soha nem lehet csökkent értékűségnek a jele. Sőt, a Biblia tanítja, hogy akik tiltják a házasságot, az Antikrisztustól vannak. Nem lehet tiltani. Mert Isten rendelése a házasság kezdettől fogva az emberlét jellemzője és velejárója.

Hogyan köttetett meg az első házasság? Isten a férfi oldalbordájából felépítette a nőt, ami titokzatos módon történt. Mit tesz Isten Évával? Talán érdemes előbb megnézni, hogy mit nem tesz. Talán útjára bocsátja Évát, hogy eredj aztán fogjál magadnak egy férjet? Nem. Talán a véletlenre bízva mondja Isten, hogy majd csak találkoznak? S elereszti őket az Édenben? Nem is olyan nagy az az Édenkert, előbb, vagy utóbb úgyis összefutnának. Nem ezt teszi az Úr. Talán kioktatja Évát Isten, hogy riszálja magát Ádám előtt, úgy szedje fel magának? Nem, ilyet csak az Istentől elrugaszkodott mai nők tesznek. Isten olyat tesz, ami példaértékű. S azt hiszem, hogy a házasság titkát innen lehet egy kicsit megérteni.

Isten kézen fogja a nőt, és maga vezeti a férfihoz. Semmit nem bíz a véletlenre. Nem úgy van, hogy általában elrendeli az Úr a házasságot, aztán ránk bízza, hogy mi pedig kössük meg, akivel akarjuk. Egészen másként van ez a Bibliában. Isten arról is gondoskodik, hogy akiket egymásnak teremtett, azok egymásra is találjanak. Ezért kézen fogja és odavezeti a nőt a férfihoz. Ennél határozottabban ezt nem lehetne leírni. Istennek ez a rendelése, ez a vezetése, a házasságnak az alapja. Innen érthetjük meg a keresztyénházasság alapját. A keresztyén házasság alapja az a hitbeli felismerés, hogy bennünket Isten vezetett egymáshoz. Erre épül a keresztyén házasság. E nélkül nincs. Egész pontosan a férfi átéli, hogy ezt a nőt Isten vezette az utamba. A nő pedig: Oda lettem vezetve ehhez a férfihoz. Ezt élik át.

Ezek után könnyen el tudjuk mondani, hogy mi nem a házasság, amiről ma azt hisszük, hogy az. A házasság nem puszta együttélés. És nem azért, mert ez erkölcstelen, hanem mert ha a házasság puszta együttélés lenne, akkor a lovak is házasok volnának. A házasságnak nem a gyermeknemzés az alapja. Az csak következménye. Azért nem alapja, mert akkor a gyermektelen házasságok nem lennének házasságok. Ez képtelenség. Van úgy, hogy az Úr nem ad valahová gyermeket. Attól még az házasság.

Aztán – Engels-szel szemben – a házasság alapja nem az, hogy gazdaságilag szövetkezik férfi és nő, utódok eltartása és felnevelése céljából. Mert, ha ez igaz lenne, akkor csak gazdag társsal szabadna szövetkezni. A szegények pedig hoppon maradnának. Ez sem a házasságnak az alapja. Még csak nem is a hűség. A hűség is következmény, de nem alap. A keresztyén házasságnak egy dolog az alapja, hogy bennünket Isten egymásnak teremtett és mi egymást Isten akaratából kaptuk. Ha valaki ilyen társat nem talál, inkább ne keressen mást. Nem lesz boldog.

Az az alap, hogy te az én feleségemnek, én pedig a te férjednek lettem teremtve. Ahol ez a hitismeret nincs meg, ott a keresztyén házasságnak a lényege sincs meg. Természetes, hogy ezt felismerve már én akarom megkötni a házasságot. Ám az már ennek csak a következménye. A házasság nem attól lesz keresztyéni, hogy valaki templomban köti. Hanem meg van-e a szív mélyén az a tudat, hogy mi egymásnak lettünk teremtve és Isten ajándékozott minket egymásnak, vezetett bennünket egymáshoz. Ahol ez a tudat nincs meg, ott lehet akárhány gyerek, akármilyen kedvező gazdasági helyzet, az nem keresztyén házasság. Lehet akármennyi pénzük, akármekkora dómban kötnek házasságot, élhetnek akármekkora hűségben, az pokoli lesz. Keresztyén házasságot kötni Jézus Krisztus nélkül nem lehet! A házasság az Ő rendelése, és ezért Krisztuson kívül a házasságban mást keresni eretnekség. Erkölcsi eretnekség. Akkor is, ha erről ma nem nagyon tudnak, vagy nem szívesen beszélnek az emberek.

Ebből következik egy nagyon fontos dolog. Mégpedig az, hogy a keresztyén házasságkötés csak a hívő népnek a privilégiuma. Ha úgy tetszik, ajándéka. Más nem tudja megkötni. Mert a házasélet pontosan olyan, mint a keresztyén élet. Ha Jézus Krisztus áll a középpontjában, akkor az élet és házasság. Ha hiányzik onnan az Úr, akkor az nem élet és nem házasság. Akkor az semmi. Akkor az csak együttélés.

Ehhez a tanításhoz tegyük még hozzá, hogy akkor mi a jegyesség? Nos, a jegyesség feladata pont az, hogy legyen időnk felismerni, hogy a másik az én Istentől rendelt társam-e. A jegyesség nem arra való, hogy eldöntsem, tetszik-e a másik. Az már előtte eldől. A jegyesség szent és komoly feladata: Megvizsgálni, hogy Istentől rendelt társam-e a másik, vagy nem. Ma sem a jegyesség, sem a házasság nem divat. Ez a végidők egyik jele. Mindkettő teljesen devalválódott. Azért természetes ez ma, mert a hitetlen ember Isten rendelését elveti. Ezekkel ma már nem tud élni, hogy jegyesség, házasság, család. E nélkül fog majd élni a magyarság is, és egyre rosszabbul. Ez az istentelenségből következik.

Nagyon érdekes, hogy a Paradicsomban nincs jegyesség. Ádámot és Évát rögtön egymáshoz vezeti Isten. Miért? Mit mondtunk, mire is való a jegyesség? Kideríteni, hogy a másik, az Istentől rendelt társam-e. Ki kell ezt deríteni a Paradicsomban? Nem. Ez magától értetődő, hiszen maga az Isten teremti és adja őket egymásnak. Tehát, nem kell a jegyesség. A tévedés lehetősége kizárt. Éva el sem tudja hibázni. Ádám sem. Ők kivételes helyzetben vannak. Isten vezeti őket egymásnak. Azóta, mivel most még „tükör által homályosan látunk” (1Korinthus13:12) természetes, hogy a jegyesség kell. Mert a házasságkötés terén az érzelmeink becsapnak minket. Nincs labilisabb dolog, mint az ember érzelme. Arra nem lehet és nem szabad alapozni. Csak Isten rendelésére lehet, ehhez viszont az Ő rendelésére kell figyelni.

És honnan ismerem fel, hogy a másik Isten rendeléséből tartozik hozzám? Kit rendelt Isten, és kit nem? Előre bocsátom, hogy természetesen hívő emberekről van szó, csak akik Isten akaratát tudakozzák, mert a hitetlen ember ezt meg sem kérdezi. A hitetlen ember Isten akaratát nem is akarja fürkészni. Tehát mindvégig hívőkről van szó.

Az első és legbiztosabb, hogy hívő embernek Isten nem rendel pogány társat. Ez biztos. Felemás igát nem rendel Isten. Tiltja a Biblia. „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában;” (2Korinthus 6:14). Babonás vallások követőjét sem rendeli.(2Korinthus 6:15). Ezért tiltották valamikor a vegyes házasságot a lelkészek. Egy magyar ember nem venne el egy magyar gyűlölőt, mert azzal nem tud együtt élni. Épp így keresztyén ember pogányt, azaz keresztyén-gyűlölőt, aki Isten gyűlölője, nem veszi el, és nem megy hozzá. Hogyan is élhetne vele együtt? Lehetetlen. Buddhistát? Hogyan lehet vele élni? Sehogyansem. Mindenféle babonaságban élőt nem lehet hívő embernek elvenni. Önmaga látja kárát. Megteheti, de megbánja. Neki lesz nagyon rossz.

Az Úr segíthet valamikor, élő hitet adhat egy hitetlen házastársnak is, de az kegyelem. Az nem törvényszerű. Jobb tartózkodni és imádkozni előbb. Valamikor a református lelkész nem vehetett el például katolikus nőt. Ma már ez összevissza megy. Presbitereink jórészt vegyes házasok. Nem számít. Valamikor teljes értékű egyháztagnak sem tekintették a vegyes házast, mert nem tud a Krisztus mellett kiállni, felad minden evangéliumi tanítást, gyerekeit is legtöbbször átengedi a hamis vallásba. Ez a vegyes házasság. „Csak békesség legyen”. „Köztünk ez nem jelent semmi problémát”, - mondják. Elég baj az.

Mit tesz az ember, amikor meglátja a feleségét? Hogyan adja ennek tanújelét, hogy ez az ő rendelt társa? Isten vezeti hozzá a nőt, de mit tesz a férfi? Ez is jel. Olyan szépen leírja a Szentírás a Paradicsomi állapotot. A férfi meglátja a feleségét és örömujjongásba tör ki!„Ez már a csontomból való csont, és a testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.”(1Mózes 2:23) Szerelem első látásra. Meglátni és megszeretni. Az öröm ujjongása ez. Amikor meglátják egymást, örülnek. Ezért a szerelem, Isten adománya. Ebből következik, hogy a szerelem nélküli házasságkötés bűn. Ádám örömujjongásba tör ki, első látásra megszereti Évát. Nagyon nagy jel, ha ezt valaki megkapja.

Más is bizonyítja az első látásra való nagy érzelmet. Ádámot Isten ezúttal nem kéri, hogy adjon nevet az asszonynak. Korábban kérte, hogy az állatoknak adjon nevet. Most nem kéri. Ádám pedig spontán, önként nevet ad a feleségének anélkül, hogy felkérnék rá.

Ez a névadás nagyon jellemző és nagyon találó. A bibliai névadások titkát, (ha elcsendesedünk e felett), akkor egy kicsit jobban megérthetjük. A héberben a férfinak a neve így hangzik, hogy „ís”. A nőnek a neve meg egy kicsit hosszabb: „ísáh”. Mit csinál Ádám? A saját nevéhez hozzátesz valamit. Megtoldja a saját nevét. Nem egy más nevet ad neki, hanem a saját nevét használja fel, azt megtoldja, kibővíti. Asszonyember legyen. Ez a névadás remekbe szabott. Ugyanabból a betűkből áll a férfinak meg a nőnek a neve a héber szövegben. S egyikből formáltatik a másik. Olyan ez, mintha Ádám magyarul azt mondta volna: Ádámné.

Ki tud ilyen nevet adni? Csak az, aki látja a lényeget. Egy új lény, asszony keletkezett, s annak a lényegét látja meg. Mi ez? Mélyen szántó intelligencia. A szó szoros értelmében. Lám, milyen alkotó kész, milyen kreatív lett Ádám! Úgy látszik, a férfi amikor megszeret egy nőt, nagyon kreatívvé válik. Ez így is van a pszichológusok szerint is. Amikor mi a társunkat meglátjuk, azt éljük át, hogy belőlem van, ő az, aki egy velem. Ebből látjuk meg, hogy Isten teremtette számunkra. Ugye milyen szép a Biblia? Ennyire.

A házasságban ezután a nemek viszonyát is tisztázni kell. A Szentírás így foglalja össze: A férfi és a nő egyenrangú, de nem egyforma. Ez mindent elmond. A hatnapos teremtéstörténetben, az 1Mózes 1:27-ben mit olvasunk? „Férfiúvá és asszonnyá teremté őket Isten.” Itt kijelenti az Ige, hogy férfi és nő egyenrangú teremtmények. A református lelkészek már akkor is ezt hangsúlyozták, amikor erről nem volt szabad beszélni. A XVI. században is.

S hogy nem egyformák? Azt meg az Édenkert története pontosítja. Vigyázat, noha egyenrangúak, nem egyformák. A házasságban sem egyformák. Nem lehet összekeverni a kettőt. Hiszen a férfinak nem az egész testét építi át Isten nővé, hanem a férfi testének csak egy részét. A férfi és a nő között testi és lelki különbségek is vannak. Nem lesznek egyformák. Egyenrangúak, de nem egyformák. Van két tudományág, amely sokat foglalkozik az emberrel és a házassággal. A szociológia és a pszichológia.

Nos, a szociológusok általában az egyenrangúságot hangsúlyozzák. Azért, mert a feminista nőmozgalom erre hajtja őket. Ebben igazuk is van, csak nem lehet túl hangsúlyozni. A pszichológusok meg azt emelik ki, hogy férfi és nő különbözik. De ennek is oka van. A férfi annyira más lelkület, hogy ha haza megy, otthon is arról gondolkodik, hogy mi van a munkahelyén. S a nő? Ő elmegy dolgozni, de a munkahelyén is azon gondolkodik, hogy mi van otthon. Ennyire nem egyformák. Más a lelki alkatuk.

„Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” Nem furcsa ez a kijelentés az Igében? Gondoljunk csak bele, ott vagyunk az Édenben. Miért kell ezt ott kimondani? Ennek nincs semmi alapja. Hiszen Ádámnak és Évának nincs is földi apja és anyja. Akkor kit hagyjon el Ádám? Akkor miért mondja itt az Ige, hogy elhagyja a férfi apját és anyját? Akkor mi értelme van erről itt beszélni?

Nos, kedves olvasóm, ez prófécia, amely a későbbi házasságról tanít. Ez egy megelőző prófécia, amit Isten itt kijelent. Aki felnő és nem tud leválni a szüleiről, az beteg. Aki huszonöt-harminc évesen még az anyukához kötődik, ott baj van. Lelkileg kiskorú, nem alkalmas a házasságra. Ilyenhez nem szabad hozzámenni. Ez adott esetben vészjel lehet. Aki nem tudja elhagyni apját, anyját, aki nem tud szabaddá válni, az nem alkalmas a házasságra. A házasságra szabaddá kell válni. Leválni a szülőkről. S ez milyenérdekes, a nőknél is előfordul, hogy kötődnek, de a férfiaknál sokkal gyakoribb, hogy kötődik, főleg férfi az anyjához. Ennyire pontos a Biblia.

Mit mond a Szentírás? „...elhagyja a férfiú az ő atyját és anyját...” A nőt nem noszogatja erre. A nőnek ez nem olyan nagy veszély. Ám a férfi nagyon kötődik. Hány családban gond ez, hogy a férfi még mindig hazajár a mamához. Legalább enni. Nem szabad. A férfi ragaszkodjék a nőhöz fokozottabb mértékben. Ez is a férfinak a feladata. Miért? Azért, mert a férfi természeténél fogva hűtlenebb. Ezért a Biblia kötelességként írja elő, hogy ragaszkodj a feleségedhez.

Nem a gyermek köti össze a házasságot. „lesznek ketten egy testté.” Nem pedig hárman. Ha a gyermek lenne egy házasságban a kapocs, a gyermek nem tudna szabaddá válni. Ha a gyerek megnősülne, kilépne a szülei házasságából, a házasságnak fel kellene bomlani. Tehát nem a gyermek teszi a házasságot házassággá, hanem...

...Krisztus rendelése.