A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Társtaláló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Társtaláló. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. december 1.

Kommunikáció




"A kommunikáció több, mint a puszta beszéd: a másik meghallgatása. Több a másik ember puszta meghallgatásánál, hiszen a másik megérti, amit hallott és annak megfelelően válaszol. Világos kommunikáció akkor megy végbe, ha két ember nemcsak azt tudja, mit kell mondania, hanem azt is, mikor és hogyan mondja el.
Sok pár azt hiszi, hogy miután sokat beszélgetnek és szerelmesek egymásba, jól kommunikálnak. Ez nem feltétlenül igaz. Több ezer szót válthatunk emberekkel, és sohasem tudjuk meg, miben hisznek, mit szeretnek vagy hogyan éreznek. Beleszeretünk abba a lénybe, akinek a másikat képzeljük, és sohasem látjuk meg milyen is valójában.
A jó kommunikáció olyan mesterség, amihez időre, energiára és elhatározásra van szükségünk. Alázat is szükséges hozzá. A jó kommunikáció elérésének első lépése annak elismerése, hogy nem vagyunk benne jártasak. Alázattal mindnyájunknak szembe kell néznünk azzal, hogy legtöbben csak tanoncok vagyunk.
Különösen a férfiaknak van sok tanulnivalójuk ezen a téren. De ne ejtsük gyengeségünket azzal, hogy férfidolog. Inkább kényszerítsük magunkat növekedésre, hogy áldására legyünk a körülöttünk élő nőknek és átélhessük a mély barátságok örömét.
A férfiak és a nők természetesen különböző igényeket és kommunikációs stílust hoznak beszélgetéseikbe. Isten azonban mindig arra figyelmeztet, hogy kimondott szavaink és kommunikációnk módja a belső emberben gyökerezik. Jézus mondja: " A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig vana szív, azt szólja a száj."
A szánk csak a szívünk hírhordozója. Szavaink abból táplálkoznak, ami bennünk van. Nem tudunk elszakadni kommunikációnk módjától. Bár neveltetésünk és személyiségünk adott, nem hibáztathatjuk azért, ha probléma van velünk. Ha szavaink önzőek, bűnösek vagy felelőtlenek, azért beszélünk így, mert önzőek, bűnösek és felelőtlenek vagyunk.
A bűnös földlakók számára az a jóhír, hogy Isten elküldte Fiát, hogy szállja meg bűnben ázó bolxgónkat és váltson meg. Krisztus nem csak azért jött le a mennyből, hogy megváltson, hanem azért is, hogy megütközzön a bűn uralmával az életünkben és földi kapcsolatainkban. ha készek vagyunk Isten segítségét keresni, igazi, maradandó változást tapasztalhatunk kommunikációnkban. Nagyszerű módszerekkel nem tudunk megváltozni. Puszta akaraterővel nem tudunk megváltozni. Isten Lelke azonban "munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az Ő tetszésének megfelelően" (Filippi 2,13). Ha kérjük a Szentlelket, hogy változtassa meg a szívünket, akkor beszédünket a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és az önfegyelem fogja jellemezni.
Nem szerethetjük azt, akit nem ismerünk. Nem szerethet a másik igazán, ha nem ismer igazán. A másik pedig csak úgy ismerhet meg, és én is csak úgy ismerhetem meg a másikat, ha kommunikálunk - nyíltan, őszintén, becsületesen és alázattal. "

Forrás:

2014. december 26.

Könyvajánló - Joshua Harris: Társtaláló



Könyvajánló!
Joshua Harris: Társtaláló

"A kívánságunkban általában nem az a rossz, amit akarunk, hanem az, hogy túlságosan akarjuk." 
(Kálvin János)

Mi történik a "hogy vagy?" és a "boldogító igen" között? Hogyan találunk olyan társat egy életre, aki nem csak saját magát látja, hanem Isten áll élete középpontjában? A könyv őszintén, s szerelmet is vállalva, újszerűen és bibliai alapon foglalkozik a kapcsolatokkal. Céltudatos randevúzásról ír. Barátságról és lehetőségről. Szerelemről, amelyre a bölcsesség ügyel.  

Szerintem nagyon jó könyv, ajánlom mindenkinek!

 Istenre kell felnéznünk minden körülmények között, még a társkapcsolatban is, és ha ez megvan, utána jöhet a társ másodikként. Lehetséges, hogy akkor adja meg a társat, amikor már megtanultunk (mindkét fél) kitartóan Istenre tekinteni!!!

"Nézzünk a szemébe

Barátnőm, Kimberly lelkesítő példa számomra. Szüleivel misszionárius Indiában. Férjhez szeretne menni. Alig várja, hogy anya lehessen. Bár szereti az indiaiakat és azt a munkát, amelyre Isten elhívta, gyakran küzd kétségekkel. Nem India tartja-e vissza attól, hogy férjet találjon? Isten ott is tud gondoskodni róla?
Nemrégen egy álmáról számolt be e-mailen, amelyet Istentől kapott. Új hitet ébresztett benne, hogy bízzon az Úrban. Remélem, mindnyájunknak biztatást jelent.

Láttam, amint a Teremtő keze megformálja kicsinységemet. Ugyanaz a kéz, amely a csillagokat és a mennyet teremtette, engem is gondosan alakított. Hódolat és hála töltött be.
Sírtam, miközben tovább néztem magam, a fiatalt, aki tenyerében ül, felhúzott térddel, fejemet felemelve lelkem szerelmeséhez, aki mindenekben mindenem. Őt néztem egyedül. Tekintetemet az Ő arca töltötte be. Gyönyörködve nézett, miközben minden figyelmemet neki szenteltem. Úgy tűnt, egy örökkévalóságig ülök így, Megváltómat csodálva, miközben vele beszéltem, és szemem gyönyörködött benne.
Miközben ott ültem, a szemem sarkából láttam, hogy másik keze is megjelenik, és abban a kézben megláttam őt. Abban a pillanatban tudtam, ki volt, amikor megláttam, hogy egy férfi. Egyszerre ugrottunk talpra és néztünk fel Mesterünkre.
- Ez ő? - kérdeztem. - Az, akire vártam? Az, aki rám várt? Ez ő?
Hallottam, hogy ő is ugyanazt kérdezi rólam. - Ez ő? Az, akire vártam? Az, aki rám várt? Ez ő?
Mindkettőnk hangja elcsuklott az izgatottságtól, de nem lehetett összehasonlítani azzal az örömmel és gyönyörűséggel, amely Isten hangjából csengett ki, miközben mosolyogva így szólt: - Igen. - Két keze összeért, egymásba tette kezünket, és együtt engedett ki a világba.

El sem tudom mondani, milyen örömmel és békességgel töltötte el szívemet ez az álom - mondta Kimberly. Neki megerősítés és emlékeztető volt ez arra, amit a Biblia világosan tanít. Isten formálta és alkotta (Zsoltárok 119,73). Valóban ismerte (Zsolt 139,2). Azt akarta, hogy mindenekelőtt rá nézzen, és lelke megelégedhessen (Zsoltárok 42,1).
Kimberly néhány barátjának beszámolt álmáról. Mindegyikük ezt kérdezte: - Milyen volt? Hogy nézett ki a férjed?
- Nem tudom - felelte. - Az arcát nem láttam világosan. De nem baj, mert ismerem annak az arcát, akire éppen most nézett és csak ez a fontos."

(  Könyvből idéztem egy rövid részt a 230-231. oldalról )