Könyvajánló - Joshua Harris: Társtaláló

Könyvajánló!

Joshua Harris: Társtaláló

"A kívánságunkban általában nem az a rossz, amit akarunk, hanem az, hogy túlságosan akarjuk." 
(Kálvin János)

Mi történik a "hogy vagy?" és a "boldogító igen" között? Hogyan találunk olyan társat egy életre, aki nem csak saját magát látja, hanem Isten áll élete középpontjában? A könyv őszintén, s szerelmet is vállalva, újszerűen és bibliai alapon foglalkozik a kapcsolatokkal. Céltudatos randevúzásról ír. Barátságról és lehetőségről. Szerelemről, amelyre a bölcsesség ügyel.  

Szerintem nagyon jó könyv, ajánlom mindenkinek!

 Istenre kell felnéznünk minden körülmények között, még a társkapcsolatban is, és ha ez megvan, utána jöhet a társ másodikként. Lehetséges, hogy akkor adja meg a társat, amikor már megtanultunk (mindkét fél) kitartóan Istenre tekinteni!!!

"Nézzünk a szemébe

Barátnőm, Kimberly lelkesítő példa számomra. Szüleivel misszionárius Indiában. Férjhez szeretne menni. Alig várja, hogy anya lehessen. Bár szereti az indiaiakat és azt a munkát, amelyre Isten elhívta, gyakran küzd kétségekkel. Nem India tartja-e vissza attól, hogy férjet találjon? Isten ott is tud gondoskodni róla?
Nemrégen egy álmáról számolt be e-mailen, amelyet Istentől kapott. Új hitet ébresztett benne, hogy bízzon az Úrban. Remélem, mindnyájunknak biztatást jelent.

Láttam, amint a Teremtő keze megformálja kicsinységemet. Ugyanaz a kéz, amely a csillagokat és a mennyet teremtette, engem is gondosan alakított. Hódolat és hála töltött be.
Sírtam, miközben tovább néztem magam, a fiatalt, aki tenyerében ül, felhúzott térddel, fejemet felemelve lelkem szerelmeséhez, aki mindenekben mindenem. Őt néztem egyedül. Tekintetemet az Ő arca töltötte be. Gyönyörködve nézett, miközben minden figyelmemet neki szenteltem. Úgy tűnt, egy örökkévalóságig ülök így, Megváltómat csodálva, miközben vele beszéltem, és szemem gyönyörködött benne.
Miközben ott ültem, a szemem sarkából láttam, hogy másik keze is megjelenik, és abban a kézben megláttam őt. Abban a pillanatban tudtam, ki volt, amikor megláttam, hogy egy férfi. Egyszerre ugrottunk talpra és néztünk fel Mesterünkre.
- Ez ő? - kérdeztem. - Az, akire vártam? Az, aki rám várt? Ez ő?
Hallottam, hogy ő is ugyanazt kérdezi rólam. - Ez ő? Az, akire vártam? Az, aki rám várt? Ez ő?
Mindkettőnk hangja elcsuklott az izgatottságtól, de nem lehetett összehasonlítani azzal az örömmel és gyönyörűséggel, amely Isten hangjából csengett ki, miközben mosolyogva így szólt: - Igen. - Két keze összeért, egymásba tette kezünket, és együtt engedett ki a világba.

El sem tudom mondani, milyen örömmel és békességgel töltötte el szívemet ez az álom - mondta Kimberly. Neki megerősítés és emlékeztető volt ez arra, amit a Biblia világosan tanít. Isten formálta és alkotta (Zsoltárok 119,73). Valóban ismerte (Zsolt 139,2). Azt akarta, hogy mindenekelőtt rá nézzen, és lelke megelégedhessen (Zsoltárok 42,1).
Kimberly néhány barátjának beszámolt álmáról. Mindegyikük ezt kérdezte: - Milyen volt? Hogy nézett ki a férjed?
- Nem tudom - felelte. - Az arcát nem láttam világosan. De nem baj, mert ismerem annak az arcát, akire éppen most nézett és csak ez a fontos."

(  Könyvből idéztem egy rövid részt a 230-231. oldalról )