VALAKIÉRT

Ismeretlen szerző verseiből

Valakiért

Valakiért

valamit meg kell tenni.

Először – púp a háton,

majd háborító kötelesség,

végül nehéz zsák,

mit görnyedezve kell cipelni

valahová, s akkor derül ki

csak róla, hogy telve arannyal,

mikor elvittük már s letettük.

Úton levők, mi

megértjük-e még idejében,

hogy életünkből az marad meg,

mit másokért tettünk?!

 Tudsz-e imádkozni?

Ha fáj a szíved, tudsz-e imádkozni?
A sok gondok,bajok közt, mond
Istenhez tudsz-e fohászkodni?
Jóban rosszban Isten segítségét kérni?

A boldogság szele ha megérint, mond
Istennek tudsz-e köszönetet mondani?
Ha öröm vagy bánat ér, mond
Istenhez tudsz-e fohászkodni?

A munkádra áldást, mond
Tudsz-e valaha is kérni?
A felkelő Napért, mond
Tudsz-e köszönetet mondani?

A családodért, barátaidért, mond
Tudsz e áldást kérni?
A gyermekeidért,a jövő emberéért, mond
Tudsz-e, mersz-e imádkozni?

Ezért a romló világért, az emberiségért, mond
Tudsz-e megváltást kérni?
Az egyetlent a Megváltót, mond
Meg mered-e szólítani?

Kérni, könyörögni, imádkozni, mond
Mersz-e ilyet tenni?
Mond, megtanultál e valaha valakiért
Csak egyetlen egyszer is imádkozni? 
Tudsz-e imádkozni?

"Ami szívből jön, csak arra dobbannak meg más szívek".

 ( Goethe)