A tökéletes párkapcsolat mítosza

A tökéletes párkapcsolat mítosza

Azt mondja a Biblia, hogy Isten azt mondta, nem jó az embernek (Ádámnak) egyedül lenni, EZÉRT szerez NEKI segítőtársat, hozzáillőt. Erre a kijelentésre egy egész ideológia épült, aminek a lényege, hogy Isten tökéletes társsal ajándékozza meg az embereket. Meggyőződésem, hogy a Biblia ezt ÍGY sehol nem mondja, de még csak nem is utal rá.

Tökéletes – ez az, amit nem állít a Biblia sehol sem. FŐLEG úgy nem, ahogyan mi azt értjük. Veszekedés-mentes, harmonikus, küzdelem és harc nélküli boldogság. Az alma két fele mítosz, ami azt hiteti el veled, hogy a jó párkapcsolat, ami Isten akarata, az ZÖKKENŐMENTES. Ez így nem igaz.

Isten azt mondja, hogy nem jó az embernek egyedül lenni és ezért alkot segítőtársat neki. Ezt követően NEM Évát alkotja meg, hanem az ÁLLATOKAT. Ádám az állatok között nem talál magánat segítőtársat (Isten sem talált az állatok között Ádámnak HOZZÁILLŐ segítőtársat). Ezt követően jön az a rész, hogy Isten elaltatja Ádámot és az oldalbordájából megalkotja Évát. Amikor megmutatja Évát Ádámnak Isten, akkor Ádám Éva HOZZÁILLŐSÉGÉRE reagál: ez testemből való test, csontomból való csont, legyen a neve ASSZONYEMBER, mert FÉRFIEMBERBŐL vétetett. Ráadásul a héber szöveg ennél lényegesen bonyolultabb, mert Ádám neve gyakorlatilag azt is jelenti, hogy “ember” elvont általánosságban (pl. szó szerint így van a szövegben, hogy ÁDÁMHOZ illő segítőtársat nem talált.). Amikor Ádám Évával szemben áll, akkor lesz belőle csúnyán fogalmazva hímnemű ember. A szöveg arra utal, hogy ez a kettő UGYANAZ, csak ellenkező neműek. A férfi és a nő EGYÜTT jelentik az embert. A férfi vagy a nő önmagában nem teljes (de ez nem azt jelenti, hogy nem teljes értékű!). Ezért mondja azt utána, hogy lesznek egy testé ketten.

Tehát a Biblia nem a harmonikus párkapcsolatról beszél, hanem az emberiség, a nemiség, a szexualitás eredetéről. RÁADÁSUL a “hozzáillő” kifejezés (ami egyébként azt is jelenti, hogy MEGFELELŐ) az ÁLLATOKKAL szemben értendő, mert azok nem illettek Ádámhoz.

Ez lehet, hogy rémisztő, és lehet ragaszkodni az “Isten majd mindenkinek megadja a megfelelő társat” elgondoláshoz, de szerintem hihetetlen felszabadítás tudni, hogy a nő illik a férfihoz. Hogy nem kell azon görcsölni, hogy vajon nem szalasztom-e el, hogy találkozzam az Isten által EGYETLEN nekem szánt társsal. A férfi és a nő egymáshoz illőek, ez szabadság, ami szerintem Istentől egy baromi nagystílű dolog, mert ezzel tiszteletben tartja az ember intim szféráját. Az, hogy Isten megalkotta Évát Ádámnak (Éva=minden élők anyja), azzal megteremtett egy olyan alternatívát, amiből működő házasságok születhetnek.

Félreérti az a Bibliát, aki azt gondolja, hogy ezek folyamatosan megismétlődő dolgok. Ahogyan a világot is egyszer teremtette meg Isten, úgy a férfit és a nőt is. Isten nem teremt “hozzádillő társat”, mert már befejezte a teremtést.

Ez szabadság arra, hogy kitartó munkával és Istenre figyeléssel a döntésed mellett kitarthass, hogy ne kelljen aggódnod azon, hogy vajon Isten akarata-e ez a srác vagy sem. Ugyanakkor nagyobb a felelősségem is, mert onnantól kezdve, hogy nem a varázslós-párválasztásban hiszek, hanem az Isten által nekem adott szabadság létében, nem háríthatom a felelősséget Istenre.

Gyerünk, élj ezzel a szabadsággal!

Forrás:
Szikszai Szabolcs írása
 Újragondoló blogból