Elisabeth Elliot: Társkereső

Elisabeth Elliot: Társkereső

Egy másik számomra értékes könyvet olvastam el az utóbbi hónapokban Elisabeth Elliotól: Társkereső. 

A legtöbb tanulságos részletet igyekeztem kijegyezni, hadd szolgálja javunkat, építsen lelkileg... :)

„Ha új területre merészkedünk, ahol már nem elég a puszta megszokás, mások történetűnek biztató, vigasztaló, nevelő befolyására van szükségünk.”

„Az Úr mindig válaszol annak az embernek a kiáltására, aki minden vágya ellenére az Ő akaratát kívánja cselekedni.”

„Az Istenben élt élet az akarat, nem pedig az érzések síkján zajlik. A Szentírásban a szív nem más, mint az akarat; az ember minden cselekedetének mozgatórugója, a Teremtőtől kapott irányító hatalom, amely képes a döntésre és a cselekvésre.”

„A remények és az álmok a legalkalmasabbak arra, hogy Istennek áldozzuk.”

„A gondolatok foglyul ejtése az akarat dolga.”

„Sok csapdát elkerülhetnénk, ha becsületesen szembenéznénk valódi indítékainkkal.”

„Az alárendeltség azonban nem alacsonyabb rendűség.”

„Az alárendeltség lelkülete nélkül nincs igazi kegyesség, nincs férfias nemesség, sem női vonzerő.”

„A férfinak úgy kell viselkednie a lánnyal, hogy közben számításba kell vennie a közöttük meglévő különbségeket.”

„Isten Ádámot teremtette meg először. Majd, amikor meglátta azt az egyetlen dolgot, amire a teremtett világban azt mondta, hogy nem jó – hogy a férfi kénytelen egyedül lenni – olyan teremtményt alkotott, aki csodálatosan hasonlított a férfira és csodálatosan különbözött tőle.

A férfinak teremtette.

Szó szerint a férfiból teremtette (csontjából való csont).

Odavitte a férfihoz.

A férfi adott neki nevet.

Nem volt egyenlő a férfival? De igen – három dologban.

Mindkettőjüket Isten teremtette.

Mindkettőjüket a képmásának teremtette.

Mindkettőjüket erkölcsi felelősséggel ruházta fel.

Ők ketten ugyanakkor azonban láthatóan nem egyenlőek, és ahogy én látom, dicsőségesen különböznek egymástól. Nem versenytársak, hanem kiegészítik egymást.

(...) Isten arra teremtette a nőt, hogy legyen a férfi segítőtársa, vigasztalója, szeretője.

A férfinak adta e kezdeményezést, a nőnek az elfogadást.”

„A tiszta szív osztatlan szív. A tiszta szív Isten akaratát vágyik tenni, bármi áron. Annak van erős akarata, aki képes önmaga ellenében dönteni, mondván,’ne az én akaratom  legyen meg, hanem a tied.”

„A szeretet, amelyről én beszélek, nehezen veszíti el a türelmét, törekszik mindig építő lenni. Nem birtokló: nem az a legfontosabb számára, hogy jó benyomást keltsen, és nem is dédelget elrugaszkodott gondolatokat saját fontosságáról.

A szeretet jó modorú, nem törekszik önző haszonra. Nem sértődős. Nem tartja számon a rosszat, sem nem kárörvendezik mások gonoszságán. Ellenkezőleg: együtt örül a jó emberekkel, amikor felülkerekedik az igazság-

A szeretet nem ismer tűréshatárt, bizalmának soha nincs vége, reménysége soha nem lankad; a szeretet túlél mindent. Igazából a szeretet az egyetlen dolog, amely akkor is megáll, ha már minden más romba dőlt.”

(1 Kor 13, 4-8 Phillips Biblia)

„Gyengeségünk minden megnyilvánulása Isten hívása, hogy tőle tanuljunk kegyelmet találni szükség idején, és felfedezni újjáteremtő, megváltó, megbocsátó és gyógyító hatalmát.”

„Az elkötelezettség bizalommal való odaszánást jelent, valakinek a gondjaira bízzuk magunkat. Tudatos cselekedet, teljes átadás, fogadalom, hogy megteszek valamit.”

„...Egyedül Ő irányítja az életünket, és az Ő kezén megy át minden, ami minket ér. Semmi sem hatolhat át szeretetének erődítményén.

Istennek dicső célja van azzal, hogy megengedi a szívfájdalmat. Ezekről a célokról sokszor esik szó a Szentírásban, például, hogy:

Változzunk el Krisztus hasonlatosságára (Róm 8, 29)

Tanuljunk meg bízni (2 Kor 1, 1-9)

Teremjünk gyümölcsöt (Ján 15,2)

Érjük el a lelki felnőttkort (Jak 1, 4).

Szenvedéseinkben Isten irgalmasságát láthatjuk."

„A megtört szív kedves áldozat Istennek. Sohasem fogja megvetni. Nem tudjuk, hogy egyszerű áldozatunkból milyen elképzelhetetlen jót tud kihozni.”

„Apró bántalmainkat, amelyek végtelenül kisebbek az Övénél, bizalommal hagyhatjuk rá átformáló munkájára. A hit próbája értékesebb az aranynál."

„A megtört szív:

-egyetlen erőforrásunkra emlékeztet

-felfedi előttünk gyengeségeinket

-kedves áldozat.”

„Ha valaki elkötelezi magát a házasságra, bizalommal odaszánja magát, a másik rendelkezésére bocsátja az életét. Tulajdonképpen ilyenkor lemondunk jogainkról, és egy másik emberre bízzuk magunkat. Ugyanezt teszi az is, aki az Úrnak szánja oda életét. Senki sem tesz ilyet, aki nem bízik Őbenne.

„Az elkötelezettség felelősségvállalást hoz magával. Feladatot és bizalmat jelent. Ígérem, hogy teszek valamit, fogadom, hogy egy bizonyos utat járok. A szeretet elkötelezettséget jelent.”

„Ha érzelmeinket és problémáinkat egyszerűen a kereszt lábához helyezzük, és ott vizsgáljuk meg őket rendíthetetlen őszinteséggel, általában kiderül minden lényeges.”

„Féld Istent és ne félj semmi mástól!”

„És féljek

Hogy létezik bármi, amit az emberek drágának tartanak

És Te megfosztanál tőle

És semmit sem adnál helyette?

Nem így van ez

Mert láthatom arcodat

És hallhatom hangodat:

Gyermekem, meghaltam érted.

Ha  a szeretet és élet ajándékát

Elfogadtad tőlem,

Visszatarthatnék-e tőled bármi drágát,

Bármi szép s ragyogó

Tiszta s becses dolgot?

Gyermekem, ez nem lehet.”

„Állj meg és láss

Állok, Uram

Köd gátolja látásomat,

Meredek, viharvert sziklák, balra és jobbra

Lejjebb, homályosan, óriások az éjszakában.

Merre vezet az út?

Állok, Uram,

A fekete szikla hátulról bezár,

Fejem fölött nyög a szél,

Megfagyasztja és összeszorítja a szívemet.

Félek!

Állok, Uram,

A szikla szilárd a lábam alatt

Majdnem elcsúsztam, Uram, a palán.

Oly fáradt vagyok, Uram, hová ülhetnék le?

Még mindig állnom kell?

Válaszolt nekem, és arcán

a szépséges kegyelem

A tökéletes, megértő szeretetről beszél

Ami minden zúgolódásomat elvette.

Állok , Uram,

Mióta Te szóltál, Uram, látom

Mit tettél – ezek a sziklák a tieid!

És mióta szereteted zár körül

Állok és énekelek.”

„A kitartó szív nem esik áldozatul az állhatatlanságnak.”

„A félelem hitetlenség...A  tökéletes hit teljesen a félelem fölé emel.”

 (George MacDonald)

„Isten sohasem tartja vissza gyermekétől azt, amit szeretete és bölcsessége jónak ítél (...) Ha Isten valamit megtagad tőlünk, mindig könyörületesen teszi.”

„Minél jobban megtanuljuk félni Istent, annál  kevésbé félünk bármi mástól.  Az Úr félelme kigyógyít az unalomból. Isten jelenlétében kell élnünk, ami lámpás a sötétben, felemészti a rosszakaratot. És kiégeti a rossz gondolatokat.”

„’Teljesíti az Istenfélők kívánságát’ (Zsolt. 145,19) Amikor megtanuljuk Őt félni, dicsérni és tisztelni, vágyainak fokozatosan rendeződnek. Mindaz, amiért korábban vágy égetett, elveszti vonzerejét.”

„Az Úr arra tanít, hogy a házasságra való felkészülés elsősorban nem abból áll, hogy megtaláljam a megfelelő társat, mint inkább abból, hogy belőlem legyen megfelelő társ.”

„Ha ma csendesen és hűségesen vállaljuk a kötelességünket, és elérkezik az ideje, Isten mindig teljes mértékben adja bölcsességét és erejét. Ne kövessük el azt a hibát, hogy energiánkat arra fordítjuk, ami ma nem dolgunk! A jövőre mindig az a legjobb felkészülés, ha lelkiismeretesen elvégezzük a mai napra ránk rótt feladatot.”

„Az ember egész életét eltöltheti azzal (amit sokan meg is tesznek), hogy jobbat keresnek a legutóbbinál. Itt kap szerepet a hit és a hűség. Bizalom Istenben. Megígérte, hogy vezet? Hűséges pásztor? Lehetetlenül nehézzé teszi szeretett juhainak, hogy megítéljék az akaratát, vagy megtartja az ígéretét, és irányítja az ösvényeket?”

„A felnőttkor a korlátok elfogadása. Az életben minden egyes választás ezer más lehetőséget zár ki. A szerelem végső soron választás.”

„Biztos elv a lelki életben, hogy kitartóan imádkozzunk dolgokért, elmélkedjünk rajtuk Isten előtt, majd tartsunk ki döntésünk mellett. Hallotta Isten az imádságunkat? Hisszük, hogy engedelmességet vár tőlünk? Akkor ’ne ássuk ki kétségek között, amit hitben ültettünk el.’”

„A keresztyén egész életét kísérje végig a hívő imádság.”

„A férfi elfogadásával együtt jár vezetésének elfogadása is, különösen ha áldozatot kell hozni.”

„Ha viszont elhatározzuk, hogy szerető mennyei Atyánk bölcs és szent akaratát igyekszünk követni, azt fogjuk tapasztalni, hogy a boldogság csendesen, váratlanul érkezik el, meglepően gyakran az áldozat melléktermékeként.”

„A szenvedés nem akadálya, hanem gyakran szükséges eszköze a boldogságnak.”

„A szeretet minden szenvedéssel jár. Aki szereti Istent, hajlandó várni.”

„Annak a szívnek, amelyik eltökélte magát, hogy az Atya akaratát teszi, nem kell vereségtől félnie.”

„Ha azonban valamit megkísérelünk, sohasem szabad arra gondolni, hogy lehetséges vagy lehetetlen.” (C.S.Lewis)

„Küzdelmeink közepette Isten hív: Jöjjetek énhozzám!”

„A kereszt megértéséhez talán a szív legtitkosabb vágyainak átadása visz a legközelebb. Hitünknek ez a próbája nagyon fontos. Saját keresztre feszítésünk tapasztalata, bár az nem mérhető a Megváltóéhoz, mindenképpen ahhoz segít hozzá, hogy megismerjük Őt szenvedésének közösségében. Mindenféle szenvedésben erre a közösségre hív.”

Janet Erksine Stuart:

„Jó alárendelni magunkat annak, amit nem értünk. Ez megtanít a hit és a reménység törvényeire.

Jó azt tenni, amit a legszívesebben nem tennénk, olyan körülmények között, amelyeket nem mi választottunk.

Jó, hogy mindig van valami, ami ösztökél, valami, ami arra emlékeztet, hogy ellenséges területen járunk, egy menetoszlop tagjaiként.

Jó minden vállalkozásunkban akadályokkal és kudarcokkal találkozni, hogy alázatosak maradjunk és ne feledkezzünk meg az imádkozásról.

Mindezek a dolgok hozzátartoznak a könnyhullatással való magvetéssel.”

„Isten be akarja tölteni a mi szívünket is, és rendkívüli türelemmel kíséri végig küzdelmeinket szívünk, akaratunk, értelmünk, eszünk, szenvedélyünk, érzelmeink és szeretetünk felajánlásáért. Bár fájdalommal jár, egyszerre csak egy napot kell megharcolnunk, és a mennyei Atya, aki jobban szeret minden földi apánál, segítséget ígért.”

„Hosszú időbe telt, míg megértettem, hogy Isten maga gondoskodik ezekről a küzdelmekről számunkra. Igen, azt mondom, hogy Ő rendeli ki őket. Nem véletlenül engedi meg. Pál apostol saját viszontagságairól (szorongatták, üldözték, letiporták) írva mondja ezt: ’Mert minden tiértetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.’ (2Kor 4,15). A bajok javunkra szolgálnak, és azoknak is a javukra válik, akik figyelnek minket.”

„Ne lepjen meg, ha az Úr mindenestől jogot formál ránk. Az Ő teremtményei vagyunk, semmi sem létezhet, lélegezhet nélküle, ebből következik, hogy kis meghalásaink és óriási örömeink nála kell kezdődniük és benne kell véget érniük. Ez napi háborúságaink eredete.”

„Krisztus sohasem mondta, hogy saját akaratunk elérésére törekedjünk. Azt mondta, hogy csak Őt keressük! Rájöttem, hogy ez a harc gyaníthatóan halálom napjáig tart, de reménykedem abban, hogy közelebb visz hozzá és drágább lesz nekem az Úr.”

„Érzéseinket nem mindig irányíthatjuk, de azt mindig eldönthetjük, hogy nem megyünk bele a kísértésbe.”

„Ha nem használjuk ezt az erőt, elveszíthetjük, vagy ellenkezőleg, a használattal, a belső ember napi gyakorlatával növelhetjük a kicsinek tűnő dolgokban, és az Igazság lelke szavában való bizalommal...Ne részleteiben harcolj egy-egy kísértéssel, fordulj el tőle. Egyedül Uradra nézz! Énekelj! Olvass! Munkálkodj!” (Amy Carmichael)

„Törvények, elvek, parancsok nem a nyugodt, kísértésmentes időkre adattak, hanem a (...) viharok idejére, amikor test és lélek egyaránt fellázad könyörtelen szigorúságuk ellen. És ha mégoly irgalmatlan is a törvény, megszegni nem szabad.”

„Úgy találtam, hogy egy férfi általában annyira lesz úriember, amennyire egy hölgy elvárja tőle, és nem jobban.”

„Nekünk, embereknek, akik mindent ki akarunk számítani, semmi sem tűnik csodálatosabbnak és érthetetlenebbnek, mint a kegyelem. Ehhez semmi köze a logikának. A felfoghatatlanul magasságos és hatalmas Isten árasztja ki szeretetét gyámoltalan, bűnös teremtményeire. Teljes bocsánatot kínál áldozata által, ha kérjük.

És nemcsak megbocsát, hanem megszentel, teljesen új életet ad megtisztított lelkünknek, saját életét és szeretetét, érdemünktől függetlenül.”

„(Isten) különböző ösvényeken vezeti drága gyermekeit, de mindegyik az igazság ösvénye.”

„Ő megígérte: ’ismeretlen ösvényeken viszem őket’ (Ézs 42, 16). Az Úr nem ad térképet, sem előzetes tájékoztatást. Egyszerűen hív, hogy kövessük. Ő a pásztor. A bárány, aki a halál árnyékának völgyében találja magát, esetleg arra gondol, hogy rossz irányba vezették. Valójában szükség volt arra, hogy átkeljen a sötétségen, mert csak így szokik le a félelemről. A pásztor itt is vele van.”

„...mi, gyermekek, kérhetünk bármit és remélhetünk bármit, amire szívünk vágyik. De mindig úgy remélünk, hogy Atyánk tudja, mi a legjobb nekünk és messzebbre lát nálunk. Mi úgy reménykedünk, hogy közben elismerjük: időnként nem tudjuk, mit kérjünk, nem tudjuk, helyes-e, jó-e, amit remélünk. Végül Istenre hagyjuk a döntést, abban a tudatban, hogy azt teszi, ami valóban a legjobb nekünk.”

„az az ellenség hazugsága, ha elhisszük, hogy egy megtörtént esemény megakadályozza egy másik megtörténtét. Mintha egy általunk vagy valaki más által elkövetett hiba feltartóztathatná Isten akaratát az életünkben.”

„A házasság sok mindenre megtanít, de leginkább Isten kegyelmére...”

„Mindenekelőtt arra törekedjünk, hogy Isten szeressük!

Teljes szívünkből adjuk át életünket Istennek!

Higgyük el, hogy az Úr szavunkon fog!

Ne lepődjünk meg az ellenség ellenállásán!

Imádkozzunk, terjesszük Isten elé kéréseinket!

Figyeljük, tartsuk nyitva a szemünket!

Higgyünk abban, hogy Ő mindig a legjobbat adja!

Fogadjuk el a mai napra adott válaszait!

Bízzunk Isten időzítésében!

Engedelmeskedjünk Istennek és a legkisebb dologban is!

Tegyük az Ő kezébe bizonytalanságunkat és félelmeinket!

Cselekedjünk elvből, ne pillanatnyi indulatból; tudatosan, ne érzelmek alapján!

Fogadjuk el férfi vagy a női voltunk követelményeit!

Ne felejtsük el, hogy a kereszt felvétele szenvedést jelent!

Ne sétáljunk bele a kísértésbe! Meneküljünk előle!

Határozzuk el, hogy nem csupán óvatosak, hanem mindenképp tiszták maradunk!

Tartsuk távol kezünket és magunkon a ruhánkat!

Bízzunk meg egy idősebb keresztényben és kérjünk tőle segítséget!

Legyünk hálásak osztályrészünkért (Zsolt 16,5)!

Dicsérjük az Urat és énekeljünk neki!

Őrizzük meg szívünk békességét!

Végezzük el a soron következő feladatot!”

Müller György házassága

Müller György házassága

Müller György – az árvaházak alapítója – kegyelem által lett a hit hőse.

Minden munkájában egyedül Istentől kért és várt mindent. És kapott... De milyen volt a házassága? A házastársi kapcsolat sok mindent elárul. Legyenek hasznunkra naplójának erre vonatkozó sorai.

„Hogy boldogok voltunk-e? Bizony azok. És minden évben nőtt a boldogságunk. Ahányszor csak találkoztunk, váratlanul is, mindig örömet jelentett: akár valahol a városban, akár az árvaház öltözőjében, ebéd vagy tea előtt, mindig nagyon örültünk egymásnak. Ezerszer elmondtam neki:

»Drágám, azóta, hogy a feleségem lettél, soha nem találkoztunk még úgy, hogy az gyönyörűséget ne szerzett volna nekem.« Ez nemcsak házasságunk első éveiben volt így, hanem a tizedik, huszadik, harmincadik és a negyvenedik évben is.

Tudom, hogy házasságunk szellemi boldogságának alapját az jelentette, hogy drága feleségem szilárd hitű keresztyén volt, és Isten akarata szerint más szempontból is összeillettünk, Isten azért adta őt nekem. Ugyanakkor meg vagyok győződve, hogy ez önmagában nem lett volna elegendő a 39 éven és 4 hónapon át tartó igaz házastársi boldogsághoz, ha nem lettek volna meg az alábbi feltételek is.

– Isten kegyelméből mindkettőnknek egy volt a célunk: Krisztusért, és egyedül csak Őérte éljünk.

– Mindketten áldásnak tekintettük a sok munkát. Sokan, még komoly keresztyének is azt a hibát követik el, hogy olyan hivatást keresnek, amelyben kevés a munkájuk, és sok a szabad idejük. Nem tudják, hogy ezzel rosszat kívánnak maguknak, nem áldást. Elfelejtik, hogy a szabad idő, amelyben az embernek nincs rendszeres elfoglaltsága, melegágya a kísértéseknek.

– Akármennyi volt is az elfoglaltságunk, az soha nem ment saját lelkünk gondozásának a rovására. Munkakezdés előtt rendszeresen együtt imádkoztunk, és együtt olvastuk a Szentírást. Ha Isten gyermekei erre nem gondolnak, és akár munkájuk, akár Istennel való szolgálatuk elveszi az időt a benső életükkel való törődéstől, soha nem lehetnek Istenben boldogok, és házastársi boldogságuk is kárt szenved.

– Végül, mint legfontosabb: az utóbbi évtizedekben – hogy húsz vagy harminc éve-e, nem tudom – magányos és családi imádságaink mellett rendszeresen imádkoztunk kettesben. Sok-sok éven át a közös családi imádság után feleségemmel együtt, reggelenként egy rövid időt kettesben töltöttünk imádságban, ilyenkor legfontosabb kéréseinket és hálaadásainkat vittük Isten elé.

A családi imaközösség mellett ezeket a kettesben való imádkozásokat kiváltképpen ajánlom minden keresztyénnek. Úgy ítélem, hogy házaséletünk tartós boldogságának és egymás iránti szeretetünk szüntelen növekedésének ez volt a titka, és ennek köszönhető, hogy az utolsó években ez még frissebb és melegebb volt, mint kezdetben, noha az első naptól kezdve nagyon szerettük egymást.”

(Müller György életrajza megjelent az Evangéliumi Kiadónál)

Forrás

Vetés és Aratás - 2013./1.

Randikalauz - Könyvajánló

Könyvajánló

Randikalauz

Dr. Henry Cloud & John Townsend 

- Határvonalak a párkeresésben -

Milyen határvonalakat kell meghúznunk a randevúzásban ahhoz, hogy kapcsolataink ne fájdalmakhoz és csalódásokhoz, hanem érettebbé válásunkhoz vezessenek, és segítsenek életre szóló társra találni? A másik nemmel való ismerkedés és a társkeresés sok csapdáját és buktatóját elkerülhetjük, ha megtanulunk felelősséget vállalni érzéseinkért, viselkedésünkért, életünkért. Hogyan fejlődhetnek a tartós és egészséges kapcsolatokhoz szükséges képességeink, miért nem tolerálhatjuk a hazugságot, hol a határ a randevúpartnerek testi kapcsolatában, hogyan állapíthatjuk meg, hogy ki illik hozzánk, és ki nem - ilyen és ehhez hasonló gyakorlati kérdéseket tárgyal könyvében a szerzőpáros sok esetleírással szemléltetve mondanivalóját. Valószínűleg sokan tapasztalni fogják, hogy miközben a könyvben ismertetett alapelveket és útmutatásokat olvassák, gyökeresen átalakul az emberi kapcsolatokról való gondolkodásuk.

Ismerkedj okosan!

Hogyan talál rá az ember az „igazira”? Van, aki „sorsszerű” találkozásra vár, van, aki csak álmodozik, vagy mindenkiben, aki kedvesen néz rá, potenciális partnert lát, van, aki eleve elutasítja a próbálkozásokat, mert nem akarja „megégetni” magát – szóval a randevúzás kérdése sokaknak okoz fejtörést.

Pedig ismerkedés nélkül sok olyasmit is beleképzelhetünk egy másik emberbe, ami nincs benne, csupán mi szeretnénk látni azt. Később viszont keserű csalódásról beszélünk, ha a valódi tapasztalataink ennek ellentmondani látszanak. Egy jóízű beszélgetés a kezdeti rokonszenv idején valódi betekintést is adhat a másik gondolkodásmódjába, érzelem- világába. Ehhez persze előfeltétel az őszinteség, mind magunkkal, mind a másikkal szem­ben. A társkeresés időszaka a nagy felfedezések ideje, ami – jól kijelölt határvonalak között – lehetőséget ad a személyiségünk fejlődésére, és a kapcsolatteremtéshez szükséges készségek tanulására, vagyis az éretté válásra. A keresztény szellemiségű Randikalauz – Határvonalak a társkeresésben című könyv szerzői, Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend szerint nem magával a randevúzással vagy ismerkedéssel, hanem az emberekkel van a baj, hiszen csak lelkileg és jellemükben érett emberek képesek egészséges kapcsolatokra. Ha kerülünk bizonyos dolgokat, amelyekkel ártalmas módon is lehet élni, még nem oldjuk meg az alapvető problémát, az emberi éretlenséget. A gépkocsibaleseteket sem az autók okozzák, hanem az autóvezetők felelőtlen viselkedése. Azért, hogy a házasságok egy része válással végződik, szintén nem a házasság intézménye a felelős.

A könyvvel kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy az amerikai kultúrában a randevúzás jelentése nem ugyanaz, mint nálunk. Ez inkább oldott, baráti kommunikációt jelent a két nem között, és nem elkötelezett kapcsolatot. Ebből fejlődhet ki a komolyabb ismerkedés (mi ezt hívjuk randevúzásnak), amely felelős­­ségteljes, házasságra kész felnőttek számára alkalmas kapcsolatforma. A romantikus érzések is csak ilyen emberek számára valók, mivel ezeknek a célja az, hogy felkészítsenek bennünket a házasságra. Sokkal jobb esélyekkel indulunk a társkeresésben, ha érett felnőttként veszünk részt benne, nem pedig lázadó tinédzserként.

Bár a társkeresés helytelen gyakorlata fájdalomhoz is vezethet, a megfelelő határok között viszont jó gyümölcsöket terem. Rengeteg dolgot tanulhatunk az ismerkedés során mind a saját személyiségünkről, mind a másik nemmel való kommunikációról. Felismerhetjük azt is, hogy nem feltétlen azok a tulajdonságok értékesek hosszú távon, amelyek először vonzanak a másik emberhez. A másik nemmel való ismerkedés segít megtanulni azokat a készségeket is, amelyek szükségesek egy bensőséges párkapcsolathoz, de amit legtöbb fiatal nem tud elsajátítani a családjában. Számos problémának elejét vehetjük, ha egy­értelművé tesszük értékrendünket, fontossági sorrendünket és erkölcsi normáinkat.  Onnan lehet tudni, hogy feladtuk egészséges határainkat, hogy nem merünk önmagunk lenni, nem a megfelelő személlyel randevúzunk, vagy nem az értékrendünk és céljaink vezérelnek, hanem a múltbeli sérüléseink és magány­érzésünk.

Az ismerkedés természeténél fogva kísérleti jellegű, hiszen meg akarom ismerni a másikat, hogy el tudjam dönteni, szeretném-e magam elkötelezni mellette vagy sem. Ilyenkor még könnyen ki lehet szállni a kapcsolatból. Ezért lelkileg komolyan megsérülhet az, aki túl sok érzelmet fektet be egy kapcsolat kezdeti, kevés elkötelezettséggel járó szakaszában. Amikor az egyik fél kezdi úgy érezni, hogy a kapcsolat nem abba az irányba halad, amerre a másik gondolja, kötelessége ezt őszintén megmondania neki. Ne tápláljunk hamis reményeket a másikban, mert ez is a hazugság egyik formája – írják a szerzők.

Minden kapcsolat alapja az őszinteség. Ha valakit egyszer hazugságon kaptak, nagyon nehéz újra megalapoznia a bizalmat. Ha olyan tényekkel kapcsolatban, mint például az anyagiak, múltbeli kapcsolatok, vagy a másokkal való találkozás  a legenyhébb hazugságon is kapjuk a partnerünket, tekintsük intő jelnek, ami felett nem szabad elsiklanunk. Ha nem akarunk a hazugsággal közösséget vállalni, először is mi legyünk őszinték! Legyünk a „világosság fiai” – tanácsolja a könyv –, és akkor hasonlókat fogunk magunkhoz vonzani, míg azok, akik sötétségben járnak, nem tudják majd elviselni az általunk képviselt világosságot. Az őszinteség önmagunk vállalásával történik. Azzal, hogy kimondjuk, mi tetszik nekünk és mi nem, vagy hogy mi az, ami bánt vagy zavar bennünket.

A legtöbb ember, mikor az ideális társat keresi, a fejében listát készít azokról a tulajdonságokról, melyek fontosak neki: „Legyen a társam humoros, okos, karcsú, szőke hajú, és persze mindenképpen szeressen kirándulni.” A házasságok viszont általában nem azért mennek tönkre, mert valaki már nem elég karcsú, megritkul a szőke haja, vagy nem szeret kirándulni, hanem inkább a jellembeli hiányosságok miatt. Az ízlésbeli különbségek színesebbé, változatosabbá teszik az életet, de a jellem az, amely hosszú távon meghatározza a kapcsolat minőségét. Súlyos jellembeli hibákkal, mint például a tisz­teletlenséggel, kétszínűséggel, önigazultsággal nem szabad kompromisszumot kötni. Ízlésbeli elvárásaink egy része viszont túlságosan korlátozó, ezért nagyobb nyitottságra kell törekednünk. Néha kellemes meglepetés éri az embert, ha elég nyitott ahhoz, hogy megismerkedjen valakivel, aki első látásra nem tűnik álmai netovábbjának.

Sokakat a múltjuk akadályoz meg az egészséges párkapcsolat kialakításában. Ahelyett, hogy azon kesergünk, hogy milyen kevés az igazán „jó parti” ebben a világban, tanuljunk a múltunkból, hogy mik azok a kapcsolati minták, amelyek eddig tévútra vezettek minket. Vállaljuk a felelősséget a hibáinkért, és ne másokat okoljunk miattuk – javasolják a szerzők. Felejtsük el azt a téveszmét, hogy mi mindent tökéletesen csinálunk, csak még nem találtuk meg az „igazit”.

A könyv még arról is ír, hogyan különböztessünk meg egy jó barátságot a szerelemtől, mik a veszélyei annak, amikor az ellentétek vonzzák egymást, hogyan tudunk búcsút inteni a hamis reményeknek, valamint hogy mi a konfliktusok szerepe egy fejlődő kapcsolatban. Segít megérteni egy kapcsolat fejlődési szakaszait, hiszen csak olyan mértékben mondhatjuk, hogy ismerünk valakit, amilyen mértékben tapasztalatokat gyűjtöttünk róla. Ha bölcsen alkalmazzuk ezeket a határokat a társkeresésben, akkor őszintébb, figyelmesebb, felelősségteljesebb és szabadabb emberekké válunk, és hasonló fejlődésre ösztönözzük azokat is, akikkel kapcsolatba kerülünk. A világszerte jól ismert keresztény pszichológus szerzőpáros által megírt könyv használható útmutatót ad azok számára, akik szeretnének felelősen készülni egy életre szóló kapcsolatra.

SOSE MONDJ LE A SZERELEMRŐL!

Könyvajánló!

Nick Vujicic és Kanae Vujicic : Szerelem korlátok nélkül 

Egy rendkívüli történet a mindent legyőző, igaz szerelemről

Nick Vujicic karok és lábak nélkül született, mégis boldog életet él. Régebben meggyőződése volt, hogy soha nem talál majd olyan nőt, aki képes lesz szeretni őt. De ha egy kapcsolat középpontjában a hit áll, akkor minden akadály legyőzhető.

"Soha ne mondj le róla, mert Istennek célja volt/van azzal, hogy elültesse szívedben ezt a vágyat. 

Érdemes vagy a szerelemre, mert egy szerető Atya teremtett.
Létezik a világban valaki, aki tudna téged szeretni, és megosztaná veled az életét."

 (Nick Vujicic és Kanae Vujicic)

Könyvajánló - Joshua Harris: Társtaláló

Könyvajánló!

Joshua Harris: Társtaláló

"A kívánságunkban általában nem az a rossz, amit akarunk, hanem az, hogy túlságosan akarjuk." 
(Kálvin János)

Mi történik a "hogy vagy?" és a "boldogító igen" között? Hogyan találunk olyan társat egy életre, aki nem csak saját magát látja, hanem Isten áll élete középpontjában? A könyv őszintén, s szerelmet is vállalva, újszerűen és bibliai alapon foglalkozik a kapcsolatokkal. Céltudatos randevúzásról ír. Barátságról és lehetőségről. Szerelemről, amelyre a bölcsesség ügyel.  

Szerintem nagyon jó könyv, ajánlom mindenkinek!

 Istenre kell felnéznünk minden körülmények között, még a társkapcsolatban is, és ha ez megvan, utána jöhet a társ másodikként. Lehetséges, hogy akkor adja meg a társat, amikor már megtanultunk (mindkét fél) kitartóan Istenre tekinteni!!!

"Nézzünk a szemébe

Barátnőm, Kimberly lelkesítő példa számomra. Szüleivel misszionárius Indiában. Férjhez szeretne menni. Alig várja, hogy anya lehessen. Bár szereti az indiaiakat és azt a munkát, amelyre Isten elhívta, gyakran küzd kétségekkel. Nem India tartja-e vissza attól, hogy férjet találjon? Isten ott is tud gondoskodni róla?
Nemrégen egy álmáról számolt be e-mailen, amelyet Istentől kapott. Új hitet ébresztett benne, hogy bízzon az Úrban. Remélem, mindnyájunknak biztatást jelent.

Láttam, amint a Teremtő keze megformálja kicsinységemet. Ugyanaz a kéz, amely a csillagokat és a mennyet teremtette, engem is gondosan alakított. Hódolat és hála töltött be.
Sírtam, miközben tovább néztem magam, a fiatalt, aki tenyerében ül, felhúzott térddel, fejemet felemelve lelkem szerelmeséhez, aki mindenekben mindenem. Őt néztem egyedül. Tekintetemet az Ő arca töltötte be. Gyönyörködve nézett, miközben minden figyelmemet neki szenteltem. Úgy tűnt, egy örökkévalóságig ülök így, Megváltómat csodálva, miközben vele beszéltem, és szemem gyönyörködött benne.
Miközben ott ültem, a szemem sarkából láttam, hogy másik keze is megjelenik, és abban a kézben megláttam őt. Abban a pillanatban tudtam, ki volt, amikor megláttam, hogy egy férfi. Egyszerre ugrottunk talpra és néztünk fel Mesterünkre.
- Ez ő? - kérdeztem. - Az, akire vártam? Az, aki rám várt? Ez ő?
Hallottam, hogy ő is ugyanazt kérdezi rólam. - Ez ő? Az, akire vártam? Az, aki rám várt? Ez ő?
Mindkettőnk hangja elcsuklott az izgatottságtól, de nem lehetett összehasonlítani azzal az örömmel és gyönyörűséggel, amely Isten hangjából csengett ki, miközben mosolyogva így szólt: - Igen. - Két keze összeért, egymásba tette kezünket, és együtt engedett ki a világba.

El sem tudom mondani, milyen örömmel és békességgel töltötte el szívemet ez az álom - mondta Kimberly. Neki megerősítés és emlékeztető volt ez arra, amit a Biblia világosan tanít. Isten formálta és alkotta (Zsoltárok 119,73). Valóban ismerte (Zsolt 139,2). Azt akarta, hogy mindenekelőtt rá nézzen, és lelke megelégedhessen (Zsoltárok 42,1).
Kimberly néhány barátjának beszámolt álmáról. Mindegyikük ezt kérdezte: - Milyen volt? Hogy nézett ki a férjed?
- Nem tudom - felelte. - Az arcát nem láttam világosan. De nem baj, mert ismerem annak az arcát, akire éppen most nézett és csak ez a fontos."

(  Könyvből idéztem egy rövid részt a 230-231. oldalról )

Egyedül .... ?!

Könyvajánló

Tóth Eszter: Egyedül ... ?!

Válasz Krisztust követni akaró férjhez nem ment lányok néhány égető kérdésére.

A szerző maga is egyedülálló nő, azokhoz fordul kis kötetében, akik vágyaik, reményeik, szándékaik ellenére férj, szerető partner nélkül maradtak, és állapotukat szégyellni valónak, keservesnek érzik. Nekik beszéli el, hogy az egyedülálló nő miként kezelheti sorsát, hogyan válhat teljes értékű emberré, buzgó és gyakorló kereszténnyé. Az ő szempontjukból magyarázza a Biblia számos passzusát, őket vigasztalja a krisztusi szeretettel. A mű - szerzője nagy tudása, intelligenciája és pszichológiai hozzáértése miatt - jóval értékesebb, mint a hasonló témájú kegyes irományok, elsősorban azonban magánhasználatra való.

Idézet a könyvből:
" Ne zárkózzunk be! Csak azért, mert valaki házasság tekintetében egyedül van, nem szükségszerű, hogy magányos is legyen. Ez legnagyobb részt rajtunk múlik. Ha nem engedünk teret a bennünk föl-föltörő kisebbségi érzéseknek és óvakodjunk a megkeseredéstől, akkor sem akadályozza, hogy ápoljuk kapcsolatainkat, sőt újakat szerezzünk. Mindenek előtt keressük a testvéri közösséget. Legyen időnk beszélgetni a testvérekkel...."
( Tóth Eszter )

Gini Andrews: Páratlan helyzet - Isten és az egyedülálló nő

Könyvajánló

Gini Andrews: 

Páratlan helyzet - Isten és az egyedülálló nő 

"Mennyi súlyt bír egy emberi kapcsolat elhordozni?

Az a veszély fenyeget, hogy tönkretesszük az egész építményt és sikerül elérnünk, hogy egy ember úgy érezze magát, csapdába szorították, semmit sem ér és kudarcot vallott, mivel azt akartuk, hogy töltse be szívünk összes vágyát.

Akkor most így megyünk tovább, ezzel a belső ürességgel, a titkos magánnyal, a hiánnyal ami felébreszt minket éjszakánként, és belül iriggyé tesz, mikor látunk valakit, akinek megvan az, amit mi is szeretnénk?

Van korlátlan szeretet. Szeretet, amely mindig jelen van, mindig a tied, mindig teljesen megért és elfogad téged, de ez csak isteni szinten létezik, és soha nem az emberin. Isten meg akar ajándékozni vele, de soha nem fogja rád erőszakolni. Úgy mint teremtményei, Ő is arra vár, hogy keressék.

Ez azt jelenti, hogy nincs szükségünk emberi társaságra, emberi szeretetre, házasságra? Természetesen nem. De azt hiszem, Ő néha vár, míg megtapasztaljuk azt a tátongó ürességet önmagunkban (mely jóval nagyobb annál, hogy bármely pusztán emberi lény betölthesse), mielőtt megengedi, hogy figyelmünk elterelődjön a fő kérésről azáltal, hogy kisebb szükségeinket kielégíti.

Ez a legnagyobb dolog amit az élet ajánlhat. Egy mélységesen személyes, napról napra, óráról órára tartó szeretetkapcsolat az élő Istennel, és ez nyitott lehetőség előtted éppúgy mint házasságban élő testvéreid előtt. Minden ami szép az életben ezt emeli ki, de ezt semmi sem pótolja."

A "Páratlan helyzet" üdítő gyakorlatiassággal és közvetlen hangnemben közelíti meg azokat a kérdéseket, melyekkel minden egyedülálló nőnek szembe kell néznie ma, és azokat melyek kizárólag a keresztyénekre jellemzőek. Az élet szinte minden területe szóba kerül: hivatás, pénz, öltözködés, magányosság, szex, felkészülés a házasságra - hogy csak néhányat említsünk.

A szerző rávilágít arra, hogy a páratlan helyzet miként válik "páratlan helyzetté", nagy lehetőséggé mindazok számára, akik merik életük irányítását a Mindenség Urára bízni, aki szerető Mennyei Atyjuk is egyben. Annak ellenére, hogy a könyv a '70-es években íródott, s ez utalásokból gyakran felfedezhető, mondanivalója időszerűségéből semmit sem veszített. Sőt bizonyos kérdések (kábítószer, nyílt szabadosság a szexuális élet terén) nálunk most, az utóbbi néhány évben lettek igazán égető problémává.

Éljünk akár egyedül, akár házasságban, mindannyiunk küldetése, hogy szavaink mellett hiteles keresztyén életünkkel is állást foglaljunk és segítséget nyújtsunk sodródó kortársainknak. Gini Andrews korábban hivatásos zongoraművész volt, majd a svájci L'Abri Közösség fiataljainak lelkigondozója lett. A könyvben foglaltak mögött saját tapasztalatai állnak, hisz maga is hosszú évekig volt egyedül házassága előtt, s most ismét így él férje halála óta.

Sábitz Katalin: Randikalauz

Sábitz Katalin: Randikalauz

Kellenek-e határok, illetve hol vannak a határvonalak a párkeresésben?

Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend házassági tanácsadóként számtalan párkapcsolat történetét ismerik, ezek közül sokat könyvükbe is beleszőttek. Ezek teszik igazán sokszínűvé a kalauzt, mert ezek az élő példák maradnak meg leginkább az olvasó emlékezetében, így ezeken keresztül tudja hasznosítani az elhangzottakat a maga életében, párkapcsolatában. 

Fontos kiindulási pont tisztázni azt, mit is jelent a randevúzás, mit várok tőle, minek kell ezalatt kiderülnie, és meddig is ajánlatos ennek az időszaknak tartania. A szakértő szerzőpáros így határozza meg: „A randevúzás érett felnőttek számára alkalmas kapcsolatforma, amelyben – ideális esetben – lelkileg egészséges személyek vesznek részt.” 

Olyan tanulási folyamatként írják le, mely együtt- és egymásról való tapasztalatszerzést jelent, s mely folyamat fontos része az érett és harmonikusan működő párkapcsolathoz vezető útnak. Nem lehet általános szabályt felállítani arra, hogy meddig kell tartania, de ajánlatos nem csupán átsiklani ezen a szakaszon, hanem kellő időt hagyni egymás – és önmagunk – megismerésére. 

A kalauz eleje a határvonalakkal, azok szükségességével, és a velük kapcsolatban felmerülő problémákkal foglalkozik. Később azt veszi sorra, kivel érdemes randevúzni, és hogy legyenek egészséges elvárásaink, melyekben állhatatosnak kell maradnunk. Kitér a szerelem és a barátság közötti – olykor megszűnni látszó – határról, és arra figyelmeztet:„Ne tegyünk tönkre egy barátságot, csak mert magányosak vagyunk!” 

Sőt, a magánytól sem kell annyira rettegni: „Nem a magánnyal van baj, az csupán annak a jele, hogy élünk.” Nem szabad csak azért randevúzni, mert nem jó egyedül. Időt kell hagynunk magunknak, hogy kialakítsuk saját énünket és életünket, meghatározzuk igényeinket és feltételeinket, melyekből a későbbiek során nem adhatunk alább. S hogy miért? „Soha ne próbálj más lenni, mint aki valójában vagy, csak hogy elnyerd valaki szerelmét! Ha mégis megpróbálnánk, könnyen úgy járhatunk, hogy partnerünk nem minket szeret, hanem az általunk alakított szerepet.” 

Elengedhetetlen annak a tudatosítása, hogy a randevúzással nem jár együtt olyan erős elköteleződés, vagyis viszonylag könnyen kiléphetünk, ha nem találjuk meg számításainkat, és a harmóniát. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell megpróbálni orvosolni a felmerülő hibákat. 

Mert semmit sem szabad túl hamar feladni, de elsősorban saját vágyainkat, elvárásainkat, önmagunkat nem! 

Forrás

Harmat Kiadó