Igen… egymásra!

 

Igen… egymásra! 

...Talán az, hogy igazából, mélyről fakadóan igent tudtunk mondani egymásra. Úgy, ahogy voltunk szerettük és elhordoztuk egymást. Szerintem erre mindenki vágyik. Nagyon jó, ha van egy ilyen csapat, egy család, egy baráti közösség, egy munkatársi csapat, egy gyülekezet. Egy vagy több hely, ahol őszinte igent mondanak rám és én is másokra. 

Igen. 

Igen, így kellesz, igen, így vagy jó, ahogy vagy.

Igen, nem akarlak megváltoztatni. Inkább megyek veled a változásod útján és kísérlek. Számíthatsz rám!

Igen, bízom benned. Igen, megbízhatsz bennem.

Igen, ha kell, el tudlak engedni, mert tudom, hogy ha úgy kell lennie, újra megtalálsz.

Igen, elhiszem, hogy te is szereted Istent, akkor is, ha nem úgy tértél meg, mint én.

Igen, nem zavar, hogy a te szívedet más énekek töltik be, amivel Istent magasztalod, mint az enyémet. Bízom benne, hogy a mennyben mindkettőnk énekeit tudni fogják majd és velünk éneklik az angyalok!

Igen, elhiszem, hogy tudod, mit csinálsz még akkor is, ha én egyáltalán nem ezt tenném a helyedben.

Igen, a testvérem vagy, hiszen egy az Atyánk.

Igen, harcolok én is az előítéleteim ellen, amik lehet, hogy feléd is megvannak bennem, de ha mindketten harcolunk ellenük, biztosabb, hogy tudjuk szeretni egymást.

Igen. Szeretlek, mert a testvérem vagy. Nagyon egyszerű. Ezért olyan nehéz.

 Forrás
http://www.parokia.hu/kozosseg/cikk/840/