Lájk helyett ölelés
Felháborodom, tehát vagyok! Már a XX. század végén jelezték bölcs
emberek, hogy ez lesz a mi korunk egyik meghatározó társadalomszervező
ereje. Nyilván, háborogni mindig volt okunk, és ma még inkább van –
Bogárdi Szabó István püspök írása.
Haszonszerű és célirányos, közvetlenül megragadható termék lett az
egész világfalu. Jól példázza ezt a közösségi média óriás üzemeinek
egyre kínosabb botránysorozata: a gyors és közvetlen kapcsolatteremtést,
a gyűlölet- és erőszakmentes kommunikációt, az önmegjelenítés csodás
mámorát ígérő – ráadásul, úgymond ingyen működtethető – felületekről
napszám derül ki, hogy a gyorsaság erőszakoskodó piacot, a közvetlenség a
személyi adataink lenyúlását, a politikailag korrekt beszéd
manipulációt, az önmegjelenítés ijesztő kiszolgáltatottságot jelent.
Áldást ígérgettek, s már-már átokra kell gyanakodnunk. Beléphettünk a
nyilvánosság csarnokaiba, de mi magunk lettünk a portéka. Van hát min
felháborodni.
De
inkább gondolkodjunk – gondolkodjunk el! A régi bölcsesség azt mondja:
gondold meg, hogy akit meghallgatsz, talán tudhat valamit, amit te nem
tudsz. Ám ez csak a személyesség dimenziójában érvényes, a bölcsességet
bensőséges tapasztalat irányítja. Az úgynevezett közösségi média a
gyorsaság és egyszerűség ürügyén elfordított minket egymástól és
tapasztalatainktól egyaránt. Látszatos világért veszi cserébe mindazt,
ami bensőséges és bizalmas. Ideje újra beszélgetnünk, „csetelés”
helyett. Ideje újra bevonni hitvesünket, gyermekeinket, barátainkat a
teljes közlés dimenziójába. Ideje lájkolás helyett átölelni a másikat.
Ideje, hogy az ismerőseink valóban ismerőseink legyenek. Ideje újra az
együttlét közvetlen örömében megsejteni, hogy a másik nem holmi
digitalizált üzenet, hanem életemhez csatlakozó sors, és páratlan,
egyedi élet. Nem eladható, hanem szerethető. Jézus azt mondja: jaj
annak, aki megbotránkoztat, és jaj annak is, aki megbotránkozik. Korunk
nagy érzülete, a felháborodás csak önigazolásra jó. A barátság és a
bizalmasság nem halászgat az adataink után, mert nem eladni akar, hanem
adni. Nem terméke van, hanem ajándéka.
Bogádi Szabó István írása a Kossuth Rádió április 8-i adásában hangzott el.
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése