Meddig?

Cseri Kálmán

Meddig?

"Meddig rejted el orcádat előlem? Meddig kell... bánkódnom szívemben naponként? "

(Zsolt 13: 2-3)

Dávid kezdett belefáradni abba, hogy Saul király féltékenyen üldözte, és Istenhez fordult: meddig tart ez, Uram? Meddig kerekedik fölém ellenségem?

Sokunk szívében megszólalnak ilyen kérdések. Meddig várjak még, hogy legyen társam, szülessen gyermekünk, békén hagyjon, aki gyötör, megszabaduljon egy családtag a szenvedélyéből...
Illik ilyet kérdezni egy hívő embernek? Illik, nem illik, kérdezi. Csakhogy Dávidnak ez a rövid imádsága egészen más lelkületről árulkodik, mint ha nem lenne istenfélő ember.
Először is Istent kérdezi. Nem róla beszél másokkal, hanem neki önti ki a szívét. Úgy, mint aki mást is megbeszél vele, nemcsak most, a bajban, türelme fogytán jön hozzá, ők beszédes kapcsolatban vannak. E kapcsolatnak csak egy része az, hogy most kérdez. Uramnak szólítja, és ezzel elismeri, hogy élete az ő uralma alatt van, és ez nagyon jó.
Kérdez. Nem vádol, nem kér számon semmit Istenen, hogy hogyan engedheti meg... Tudja, kivel beszél. Teljes tisztelettel és bizalommal szól hozzá. „Mert én hűségedben bízom..."
Ezért egészen bizonyos abban, hogy választ és szabadítást fog kapni, „...szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem." De hiszen még nem tett semmit! Dávid a bekövetkező segítségben olyan bizonyos, hogy előre megköszöni. Ő valóban ismeri Istent, és bízik hűségében.

Szabad bármit kérdeznünk az Úrtól. Aki ilyen hittel borul elé, az megérti: addig tart nehéz helyzete, amíg a javára van, s amíg ebben is felragyog majd Isten dicsősége.

SOSE MONDJ LE A SZERELEMRŐL!

Könyvajánló!

Nick Vujicic és Kanae Vujicic : Szerelem korlátok nélkül 

Egy rendkívüli történet a mindent legyőző, igaz szerelemről

Nick Vujicic karok és lábak nélkül született, mégis boldog életet él. Régebben meggyőződése volt, hogy soha nem talál majd olyan nőt, aki képes lesz szeretni őt. De ha egy kapcsolat középpontjában a hit áll, akkor minden akadály legyőzhető.

"Soha ne mondj le róla, mert Istennek célja volt/van azzal, hogy elültesse szívedben ezt a vágyat. 

Érdemes vagy a szerelemre, mert egy szerető Atya teremtett.
Létezik a világban valaki, aki tudna téged szeretni, és megosztaná veled az életét."

 (Nick Vujicic és Kanae Vujicic)

Ragaszkodás

"A ragaszkodás a szeretet legszerényebb formája. Sohasem pózol. A szerelemre vagy egy barátságra büszkék az emberek. Ám a ragaszkodó szeretet szerény, sőt szégyenlős."

(Clive Staples Lewis)

A házasságról

1. A házasság ajándék 
(1Kor 7:1-9)

 "…mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől:
 kinek így, kinek amúgy. "
(1Kor 7:7)

Páltól származik mai Igénk. Ő fogalmaz így a házassággal és egyedülállósággal kapcsolatban. Ebben a versben az apostol a görög (khariszma) kifejezést használja, mely Isten kegyelmi ajándékait jelöli (pl. a prófétálást, tanítást stb.). A házasság és egyedülállóság tehát ugyanolyan ajándék Istentől, mint bármely másik, melyet azért ad, hogy a résztvevők és az egész gyülekezet áldást nyerjen általa. És mint kegyelmi ajándéknak, a célja az, hogy kiábrázolja Isten és az ember, Krisztus és az egyház kapcsolatát (vö. Ef 5:21-33). Különféle okokból maradnak egyedülállók az emberek (Mt 19:11-12), és ott lehet közöttük Isten elhívása is, hogy hatékonyabban szolgálhassák őt. Akár házasok vagyunk, akár egyedülállók, kezelhetjük helyzetünket ajándékként, mint amit megélhetünk és felhasználhatunk Isten dicsőségére.
(Tóth-Simon Károly)

 A nap gondolata:
 Az igaz házasélet alapérzése: "nem énértem", hanem "őérte".

2. A házasság szolgálat
 (1Kor 7:10-16)

"Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. "
(1Kor 7:14)

 A szolgálat lényege az, hogy a saját érdekeinket alárendeljük a másiknak. Fontosabb a másik fél, mint mi magunk — és inkább azt nézzük, ami neki jó, nem pedig a saját boldogulásunkat. Ez a házasságra többszörösen is igaz. A férj és feleség egymáshoz tartoznak, és nem rendelkeznek magukkal. Még a felemás igában élő hívő fél sem szabad arra, hogy kihátráljon a házasságából. Jelenlétével és kitartásával ugyanis megtérésre ösztönözheti a társát. Ha mindkét fél a másik érdekeit keresi, és nem a magáét, akkor mindenki igényei ki lesznek elégítve — harc, szenvedés és viszálykodás nélkül.
(Tóth-Simon Károly)

 A nap gondolata:
 A házasság Istentől szerzett út arra, hogy az emberi szívből kitermelődjék az a jóság, szépség és erő, amire képessé tette Isten, mikor saját képére teremtette.
(Ravasz László)

3. A házasság elhívás
(1Kor 7:17-24)

"Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. "
(1Kor 7:24)

 Legyen szó a nemzeti hovatartozásunkról, a családi állapotunkról, vagy bármi egyébről, Isten elhívása nem törli azt el, hanem kiteljesíti. Az apostol ezt kéri: Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. (1Kor 7:24) Isten céllal hív el minket a vele való közösségre és az ő szolgálatára. Minden egyéb körülményünket — így a házasságunkat is — felhasználhatjuk arra, hogy őt szolgáljuk és dicsőítsük vele. Nem kell küzdenünk azért, hogy ezek a tényezők megváltozzanak (pl. ha házasok voltunk, elváljunk; ha egyedülállók, társat találjunk), mert ha Isten elhívásával összhangban vannak, akkor ő maga fog változást hozni az életünkben.
(Tóth-Simon Károly)

 A nap gondolata:

"Elmélyültek bennem az evangéliumokban megőrzött szavai. Élete példaképpé vált számomra. Reményt kelt bennem elköteleződése azok mellett, akik kicsik, bűnösök, akik betegnek és életképtelennek érzik magukat. Akik küszködnek a hitükkel. Visszahozza az élet vérkeringésébe, az emberi közösségbe azt, aki elveszett. A názáreti Jézus észreveszi azokat, akikkel igazságtalanul bánnak, akiket Isten és a vallás nevében kirekesztenek, megaláznak, elítélnek. Ez vonzóvá teszi számomra a vallásosságát, istenképét, emberszeretetét, személyiségét. Világnézetem és személyes életem részévé vált tanítása, bánásmódja az emberekkel, ahogyan szenvedett és halála után megmutatkozott. "
(Mustó Péter)

4. A házasság kihívás
 (1Kor 7:25-40)

"Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. 
Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének…"
 (1Kor 7:32-33)

 Kihívás — és bár az apostol nem tagadja, hogy számos áldás származik belőle, mégis felhívja a figyelmet a terhekre és korlátokra, melyekkel a házasság szembe állít minket: "Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének" (1Kor 7:32-34). A nem házasoknak lehetősége van arra, hogy kötelékek nélkül szolgálják Istent. Akkor tudják igazán megélni egyedülállóságukat, ha azt Istenbe — a szolgálatába és a vele való kapcsolatba fektetik bele. Amint elfoglalják magukat Istennel, és felhagynak a saját helyzetük miatti kesergésen, lehetőséget adnak Istennek, hogy a tervét megvalósítsa velük. A házasok kihívása pedig az, hogy hűségesen, szeretettel és áldozatkészen éljék meg házasságukat, és közben Isten dolgaival is foglalkozzanak.
 Ez a világ a párkapcsolatoknak egy lealacsonyított formáját ismeri, mely sok esetben érzelmek nélküli szex csupán. Amit viszont Isten kitalált, az egyszerre ajándék és szolgálati lehetőség, valamint elhívás egy életre és kihívás, mely formálja a személyiségünket. A házasság szerzője Isten, ezért balgaság párkapcsolatban nélküle gondolkodni.
 (Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:
 A házasság állandó kommunikációt jelent. Tudnom kell, hogy a társam a másik felem, mindenben elfogadom őt, és megosztom vele az örömöt és bánatot egyaránt.

Forrás
Napi Ige és Gondolat
http://mai-ige.blogspot.hu/2014_03_01_archive.html

A házasságot Istennel kell kezdeni!

Luther Márton

A házasságot Istennel kell kezdeni

A házasság ezekből a részekből áll: 

1. az egyik természettől fogva kívánja a másikát;

 2. gyermekek nemzése; 

3. az együttélés és a hűség, vagyis az egyik megtartja a másiknak fogadott hitét. 

 És mégis, az ördög úgy belerondít, hogy sehol sincs annyi gyűlölet és ellenségeskedés, mint ebben. Ez az eredménye annak, hogy vakmerőségből mindenben a magunk feje után járunk, Isten tanácsa nélkül.
Pedig egy istenfélő fiatal személynek, aki házasodni akar, előbb Istennel kell beszélnie, mondván: „Én Istenem, add hozzájárulásodat!” De nem így történik, mert ők mind hebehurgya bölcsek, és vakmerőségből belevágnak a fontos dolgokba a saját fejük szerint.
Ezek után a mi Urunk Istenünk mit tehet? Meghazudtolják a nevét, holott ő Mindenható és Teremtő, aki a mindenséget létrehozta. Ezért aztán, kedves cimbora, tégy úgy, ahogy én; amikor el akartam venni az én Käthémet, akkor komoly buzgalommal kértem Urunk Istenünk támogatását. Te is tedd ezt; hiszen te még sohasem kérlelted őt komoly buzgalommal!

Forrás
 In: Luther Márton: Asztali beszélgetések. Luther Kiadó, LVM 8., 2014.
 (Márton László ford.)

Az úriemberség

Az úriemberség

Az úriemberség nem korfüggő és nem csupán a régi kor emberére jellemző divatjamúlt valami. 

 Úriember: ha ezt a szót hallom, a nagyapám jut eszembe. Ő az az igazi, kalapos úriember volt, aki élete utolsó pillanatáig azokat a manírokat tudta, amikről most fogok írni. Nem ördöngösség, majd meglátod...

1. Feláll, ha egy nő belép a szobába

A régi idők úriembere felállt ülőhelyéből, ha egy hölgy, egy idősebb ember, vagy a rangban, munkahelyen felette álló ember lépett a szobába. A tisztelet és az alázat jele volt ez a szokás. Manapság már csak akkor szokás felállni, ha a szobába újonnan belépőt pont az illetőnek szeretnének bemutatni.

2. A nő balján közlekedik az utcán, ő van az úttest mellett közvetlenül
 
A régi időkben ez azért vált szokássá, hogy a férfi védje a nőt az úttesten közlekedő kocsiktól, esetleg lovaskocsiktól. A férfin lévő kabát felfogta a port, a piszkot is, amit esetleg a felvert homok okozott.

Manapság már nem annyira érdekes, melyik oldalon áll a férfi, amikor egy nővel közlekedik, az illem azt mondja, csupán az a lényeg, hogy egy vonalban, egymás mellett közlekedjenek. 

 3. Kinyitja az ajtót a nőnek

Régen azért nyitották ki a hölgy számára az ajtót, hogy az feljebb húzhassa a hosszú és nehézkes ruházatát és úgy tudjon betipegni a helyiségbe. Manapság egy teljesen elvárt dolog ez, legalábbis mi nők, így gondoljuk. Igenis, nyissák ki előttünk az ajtót és nem azért, mert mi nem tudnánk kinyitni azt, vagy gyengék volnánk, hanem azért, mert így illik.

4. Soha nem kritizálja a főztöd

Ha hosszú évek óta benne vagy egy párkapcsolatban, ahol elvárod, hogy életed párja őszinte legyen a főztöddel kapcsolatosan, akkor ott már nincs probléma akkor, ha a férfi megemlíti, ha egy étel nem sikerült túl jól. Hovatovább a jó feleség észre is veszi a férjén, ha annak nem ízlik az adott étel.

De társaságban, vendégségben ritka bunkó dolog lefitymálni a háziasszony főztjét. Egy úriember tartsa csak szépen magában a véleményét. "Mosolyogj, rágj!" – ez az alapelv.

5. Nem harsány, nem röhög, nem óbégat csak azért, hogy rá figyeljenek mások

Az az erény, ha akkor is figyelnek az emberre, ha az halkan beszél. Megjegyzendő illemforma ez, teljesen felesleges a harsányság.

6. Mikor a hölgy helyet foglal, kihúzza a széket a számára

Annak idején ez a szokás azért terjedt el, hogy a hölgyet úgy ültesse le a férfi, hogy az be tudja látni a teljes szobát, míg a férfi az ajtóval szemben helyezkedett el. Manapság nem vagyunk tudatában ennek az ültetési rendnek, de például egy romantikus, otthoni vacsoránál úgy illik, ha a férfi van háttal az ablaknak és a televíziónak, nehogy elterelje a figyelmét mondjuk egy focimérkőzés.

7. Csak az után foglal helyet, ha a hölgy már leült
 
"...és türelmesen várakozik, míg a hölgy helyet foglal, vagy minden hölgy a teremben már helyet foglalt, addig áll és csak akkor ül le..." – mondja egy 1860-ban kiadott illemtankönyv, amelynek címe: Úriemberek könyve az etikettről és az általános udvariasságról.

8. Fel- és lesegíti a hölgy kabátját

A régi időkben, amikor a hölgyek még fűzőt is viseltek, kellőképp be voltak szorítva a szabad mozgásukba, így a kabát le- és felsegítése tényleg segítségnek bizonyult. Manapság ez a szokás már csak idősebb férfiakra jellemző, de valljuk be, a nők szeretik, ha a férfi ilyen figyelmes velük. Jó pont!

9. A férfi soha nem a nő előtt halad
 
Annak idején a hölgyek ruházata oly nehézkes és sokrétegű volt, hogy ha nem a 2-es pontban részletezett módon, egymás mellett haladt férfi és nő, hanem például egy lépcsőn egymás után, a férfi minden alkalommal a nő mögött illett, hogy haladjon, ami egyben azt is jelentette, hogy így védte az asszonyt. Manapság a nehézkes ruhák helyett inkább a magas sarkú cipők vagy a hosszú ruhák jelenthetnek ilyesmi veszélyt. A mai illemkódex viszont nem tér ki arra a pontra, kinek kell hátul haladni akkor, ha a hölgy extra mini szoknyát visel. 

 10. Egy férfi mindig átadja a helyét a nőnek
 
Ezen azért egy picit krákogok abban az érában élve, amikor egy buszon/villamoson én akkor sem tapasztaltam ilyesmit, amikor terhesen tömegközlekedtem, vagy tavaly a mankóimmal. Annak idején, állapotosként egyszer a nagy hasammal feltettem egy olyan kedves kérdést egy előttem rágózó fiatal srácnak, hogy elég kényelmesen ül-e. Maradjunk annyiban, hogy csúnyán nézett rám.

Forrás

http://szmo.hu/10-szokas-amitol-egyszeru-ferfibol-uriember-leszel/

 

Olyan valaki mellett állj meg ...

"Olyan valaki mellett állj meg, aki nem fél veled lenni. Akinek minden perc ajándék melletted. Akinek jó vagy. Pont úgy, ahogy vagy. Mindenkor és akárhogy. Aki gondol rád, és aki törődik veled. Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy. Akinek a legnagyobb félelme életében, hogy elveszít téged. Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap. Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted. Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz. . Aki átölel egy nehéz nap után, és meghallgat, ha fáj valami. Ilyen valaki mellett horgonyozz le. Soha, ne érd be kevesebbel... "

(Fehér Mária)