A házassági eskü
Szeretetből veszem el őt Isten törvénye szerint. Mit is jelent ez?
1) Isten az embert férfivá és nővé teremtette. A házasság Isten teremtési rendje szerint egy férfit és egy nőt kapcsol össze egy egész életre! A Szentírás alapján Isten törvénye elleni lázadás a szexualitás azonos neműek között!
2) Ketten lesznek egy testté, tehát nincs helye a többnejűségnek, a szerelmi háromszögnek, paráznaságnak. A paráznaság szó eredeti jelentése: hűtlenség, ami később mindenfajta szexuális és életközösségbeli hűtlenségre vonatkozott már. A szexualitásnak minden meg-nyilvánulása, formája, amellyel nem ahhoz az egyhez kötődünk, akivel életre szólóan összekötöttük az életünket, bűn, azaz paráznaság. Erről még esik szó. De paráznaságként, hűtlenségként nevezi meg a Szentírás azt az állapotot is, amikor Isten népe elhagyta Istent és más isteneket kezdett le imádni, elfeledkezve az élő Isten törvényéről és akaratáról.
3) A házasság életre szóló! Emlékszünk Jézus szavára: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, ha-nem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” (Máté ev. 19, 4-6)
4) A házasságban a szeretet Isten parancsa is! Az első órán volt erről szó az Ef 5, 21-33-ban. S több helyen is van szó a Szentírásban a szeretetről, mint amit Isten parancsol! „Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az ÚR!” (3 Mózes 19, 18); „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” (Róm 13, 8-10). „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13, 34) Ez a szeretet nem csupán érzés. Ez a szeretet nem csupán hangulat, nem szenvedély, hanem elkötelezettség, döntés. Általánosságban a másik ember iránti elkötelezettség. A házasságban kimondottan a házastárs iránti elkötelezettség.
5) A házasság nem öncélú. A házasság része a szexualitás, mint Isten ajándéka. De a szexualitásban a gyermekáldás lehetősége is benne van. Ezért ha Isten gyermekekkel ajándékoz meg, akkor a gyermekeket hittel, szeretettel elfogadjuk Istentől. Ez is hozzátartozik Isten törvényéhez. Mert áldás is, és Isten rendelése is: „Szaporodjatok, sokasodjatok…”. A Zsoltárok könyvében pedig ezt olvassuk: „Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anya-méh gyümölcse jutalom” (Zsolt 127, 3). Erről is lesz még szó.
„… Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek…”
Különösebb magyarázat nélkül is érthető, hogy az eskü ebben a szakaszában a testi és lelki hűségről van szó. Annak a kimondásáról, elhatározásáról, hogy a házastársam az egyet-len számomra. A hűségem érvényes felé, akár a múltról, akár a jelenről, akár a jövőről, akár személyről, akár tárgyról van szó. Ami ezután következik, arra a hozzá való hűség érvényes.
Ami a múltban volt, azt a bűnbocsánat kegyelmével, a megbocsátás szeretetével le kell zárni. A múlté. Többé nincs közöm hozzá! Azaz a múltból előtörő emlékeket végérvényesen eltaszítom magamtól. Legyenek azok akár kedvesek, akár szégyenteljesek. Nem hozom elő újra és újra. S ha előjönnek, hátat fordítok nekik.
A jelenben a látásom, a gondolkodásom, a vágyam egy személyre – őrá – összpontosul. (Meg lehet csalni a házastársat egy géppel, autóval, munkával, karrierrel is, ha az fontosabbá válik, mint a házastárs iránti hűség és szeretet)!
A jövőre nézve pedig úgy élek, mint aki egy mellett döntött, és ezzel kizárt mindenki mást abból a körből, akire látása, gondolkodása, vágya irányulhat. Mindenki más: tabu! Tilos!
A hűség döntés! Amit meghoztunk és újra meg újra meghozunk! Mert érzelmek meg-rázhatnak. Egy másik ember látványa felkavarhat. Vágyak felkorbácsolódhatnak bennünk. Régi emlékek előtolulhatnak. Felbukkanhat valaki a múltból, akárcsak egy telefonhívás erejéig, egy fénykép kezünkbe kerüléséig. De már a döntést meghoztam. Kimondtam Isten és emberek előtt: hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek!
Gyakran előfordul, hogy iskolában (akár egy továbbképzésen is), a munkahelyen, a rendszeres, naponkénti utazásaink során egy másik nemhez tartozóval gyakran hosszabb ideig vagyunk együtt, vagy többet beszélgethetünk, mint a saját házastársunkkal. Ilyenkor felébredhet a kísértés. Kialakulhat egyfajta érzelmi kötődés, sőt akár testi vonzalom is. De naponként lehet úgy indulni: én már döntöttem. Számomra nincs más a házastársamon kívül.
S ha mégis elindul, felébred valamiféle érzelem, vonzalom, vágyakozás, akkor a hűség azt jelenti, hogy mielőtt az a „másik” tudna az érzéseinkről, az ébredő vágyunkról, a házastársunknak már elmondjuk! Mert a hűséghez hozzátartozik, a „feleséghez” (mindkét házastársra vonatkozóan) hozzátartozik, hogy a legbelső érzéseinkről a házastársunk tud leghamarabb. Hozzá hű leszek – mindenképpen! És kérjük – nem a megértését, különösen nem az egyetértését és a beleegyezését (!) – hanem a segítségét, az imádságát, hogy amit Isten és emberek előtt megfogadtunk, azt meg tudjuk tartani! Hozzá hű leszek! Újra ezt döntöm!
József Attila: „Rejtelmek” c. verséből való ez az idézet:
„Bebújtattál
engemet
nehéz hűségbe…”
A hűség is, ahogy a szeretet is, döntés, nemcsak érzés! Azonban nem elbizakodott döntés! Inkább olyan döntés, amihez újra és újra, akár naponként kérjük Isten segítségét. Tartson meg hűségben minket. A hűség alázatra késztet, hiszen nem mondhatom, hogy biztos lehetek mindig magamban! „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1 Kor 10, 12).
És: vele megelégszem. Nincs olyan férfi és nincs olyan nő, akinél ne lehetne „jobbat” találni. Legalábbis egy adott területen. Lehet, hogy egy másik szellemesebb társalgó. Lehet, hogy egy másik logikusabban gondolkodik. Lehet, hogy egy másik izmosabb, ügyesebb. Vagy jobb alakja van. Lehet, hogy a másik bátrabban kezdeményez, rámenősebb, ezért többre viszi az életben. Lehet, hogy pillanatnyilag akár új színt is hozna az életbe. Lehet, hogy a másiknak nagyobb a melle, vagy csinosabb. Vagy szebb a mosolya. Lehet izgatóbb a hajviselete. Vagy jobban főz. Esetleg jobban áll neki egy-egy ruha. Vagy szeret kirándulni. Jobban lelkesedik olyan dolgokért, ami nekem kedves, ellentétben a házastársammal. Lehet, hogy egyszerűen csak fiatalabb, sportosabb, és ezért természetesen sugárzóbb, vonzóbb, szexisebb.
Ezt a sort vég nélkül lehet folytatni. Nemcsak a szexualitásról van tehát szó! De természetesen arról is. Vele megelégszem — az ágyban is. És — az élet minden területén.
A házasságra is érvényes, mint az élet annyi más területére: „Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.” Legyen elég annyi, amennyit a házastársad tud nyújtani!
A régi bölcsességet is meg kell szívelnünk: „Ki milyen rózsát szakajtott, olyat szagoljon!” Elégedjünk meg azzal, aki mellett döntöttünk! Egy életen át! Ezt fogadjuk meg az eskü-tétel alkalmával Isten és emberek előtt, Isten segítségét kérve.
A Bibliában ezt olvassuk: „A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából! Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre! Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal! Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek. Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel.” (Példabeszédek 5, 15-19)
Ha egy lakás előtt megyünk el éhesen, ahonnan délben kiérződik a friss sült illata, azért még nem megyünk be enni oda, hanem sietünk haza. És jóllakunk azzal, ami otthon van!
A „vele megelégszem”-nek van egy másik oldala is: A kedvét keresem! De: „a kedvét keresem”, „a kedvére akarok tenni” is csak akkor lesz örömteli, ha a másik fél sem telhetetlen! S mégis: mindkét félnek figyelni kell a másik igényeire. Az állandó követelőzés, telhetetlenség ugyanúgy megrontja a házasságot, mint a másik „kiéheztetése”.
Ezen kívül különböző háztartásból érkeznek a házasságba. Különböző szokásokkal, másképp ízesített ételekkel. Az egyik ecettel és cukorral ette a salátát a szülői házban, a másik sóval és tejföllel. Az egyik zsíros ételekhez volt szokva, a másik párolt zöldségekhez. A „vele megelégszem”-ben benne van, hogy megeszem az ételt, úgy, ahogy a házastársam tálalja (és nem eszek rá stikában a sarki hamburgeresnél), de benne van az is, hogy elkészítem az ételt úgy is, ahogy a házastársam szereti! Ha mindez szeretettel történik, akkor nem „áldozatot” hozunk egymásért, hanem kölcsönös megajándékozzuk egymást! Milyen jó így naponta ajándékot kapni egymástól! A sok figyelmesség nagy összekötő erő! Vele megelégszem!
Így van ez a házasélettel is. Vele megelégszem, még ha egyszer-egyszer többre vágyok is. De meg lehet beszélni, el lehet mondani a többre vágyást, és a másik törekedhet arra, hogy megadja a többet – ha lehetséges, ha szívből meg tudja tenni. De a többre vágyás nem jogosít fel, hogy az egyik megsértse a hűséget, a másik megengedje a hűtlenséget!!! Vele megelégszem, ha éppen várni kell is (önként vállalt böjtölés, kórházi kezelés, betegség, vagy gyermekszülés, vagy távoli munkavállalás alatt, után akár hónapokig, akár egy évig is…).
De feleslegesen nem „éheztetem”, mert tudom, hogy szüksége van rám. Szüksége a szeretetemre, az érintésemre, a gyöngédségemre, az együttlétre. „A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.” (1Kor 7, 4-5)
Vigyázat! A másik igényeinek megértése nem vezethet el a hűtlenség megértésére és a hűtlenséggel való egyetértésre. Mert: vele megelégszem! De ezt el is várom a másiktól is!
Egy előadásban hangzott el: „Hallottam egyszer egy megrendítő, szégyenteljes vallomást: Egy hívő keresztyén asszony mondta el az egyébként templomba járó férjéről, hogy tudja, a férje rendszeresen kilép a házasságból. De egyébként jó férj, jó apa, csak hát van egy kis gyengéje: a nők. De ő elnézi ezt neki, mert egyébként, tényleg olyan rendes férfi… És igaz, hogy más nőkkel is együtt van, de feléje is teljesíti rendszeresen a férji kötelességét… A kis drága… Nem fogta fel ez az asszony, hogy a gyülekezetében miért nem érti meg senki ezt a hozzáállását? Pedig Isten törvénye egyértelmű, és világos: Ne paráználkodj! Isten nem áldozatot, hanem engedelmességet kíván! Mindkét részről. Ő is parázna, ha szó nélkül tűri férje szexuális kicsapongásait, hűtlenségét.”
A vele megelégszem fogadása nemcsak a közvetlen testi kapcsolatra vonatkozik, de a filmekre, az álmodozásra, az újságokra, a regényekre, az Interneten elérhető tartalmakra is! Nem keresem másutt az izgalmat, csak és kizárólag a házastársamnál! Mert aki nem tud meg-elégedni a házastársával, az semmivel nem fog tudni megelégedni! Mindig több kell, egészen a kiégésig! Nem irigységből, hanem szeretetből adta Isten a „ne paráználkodj” parancsát! Ezzel a házasságot, a házasságban megélt közösséget védi – egy életen át!
És: vele szentül élek… A „szent” azt jelenti: Istennek elválasztott, Isten számára el-különített. Tehát a szent nem a „tökéletes” rokon értelmű szava. A szent az, aki arra törekszik, hogy élete Istennek tetsző legyen, életében Isten akarata valósuljon meg.
A „vele szentül élek” azt jelenti, hogy házasságunkban igyekszünk folyamatosan a Szentírás szabályai szerint élni, és ehhez kérjük Isten segítségét.
„És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a meg-váltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.” (Ef 4, 30-31)
„Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek.” (Jak 3, 13-18)
A „vele szentül élek” fogadalma azt jelenti, hogy nem rángatom bele a házastársamat a bűneimbe. Az, hogy hűséget fogadtunk Isten előtt egymásnak, nem elvtelenségbe való sodródást jelent! A Szentháromság Istenre való eskü, az Isten előtti eskütétel, a hűség-fogadalom az is jelenti, hogy először is Istenhez vagyunk hűségesek!
A házastárs nem azzal szereti élete párját, ha mindenben együtt megy vele, hanem ha mindenben segíti őt Isten törvényének a megtartására. A házasság nem a bűnközösségért van! A házasság nem azért van, hogy egymás esztelenségeit fedezzük. A házasság nem azért van, hogy legyen, aki igazolja a hazugságaimat, a becstelen pénzkezelésemet! A házassági hűség nem azt jelenti, nem arra szabadít fel, hogy egymást hajszoljuk bele a csüggedésbe, hitetlenségbe, keserűségbe, a különböző függőségekbe.
Nem hajszolhatom bele a házastársamat bűnbe az állandó követelőzésemmel, telhetetlenségemmel, gyűlöletemmel, indulatommal, tisztátalan vágyammal sem.
Vele szentül élek: Arra törekszem, és a házastársamat is abban segítem, hogy Isten törvényét töltsük be a házasságunkkal, tiszta, józan, becsületes élettel. És ilyen légkörben neveljük fel a ránk bízott gyermekeket is. „Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül. Ugyanígy az asszonyok is, tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, hanem azzal, ami az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jó cselekedetekkel.” (1Tim 2, 8-10)
A házastársam bűnbe sodródása természetesen nem szabadít fel engem a hűtlenségre. Hűnek kell maradnom, de nem elvtelenül, hanem az Isten iránti hűség szeretetével! A bűnre az igazán jó válasz nem a bosszú, hanem a megbocsátás! Maradjon meg: „Vele szentül élek!”
Az előbbi előadásból való ez az újabb idézet: „Ezzel szemben egy másik keresztyén házaspár házassága akkor kezdett igazán boldog házasság lenni, amikor a férj hazavitt egy pornófilmet, nagy elképzelésekkel, előre remélt izgalommal. Hiszen mások házasságát is izgalmassá teszi, feldobja egy kis huncutkodás, hát az övékét is feldobhatná igazán. S amikor elmondta ötletét a feleségének, egyben már kész helyzet elé is állítva, beizzítva a DVD-lejátszót, a felesége csak ennyit kérdezett: „Miért akarsz engem beszennyezni?” — Nem lett hát belőle közös pornózás. Ezt a szelíd, tiszta hangot nem bírta el a férje. Odamenekült Istenhez, és kérte, hogy szabadítsa meg szennyes vonzalmától. Mert rádöbbent, hogy tulajdonképpen már pornófüggő. Interneten, újságokban, tévében. Addig azt gondolta magáról, hogy milyen tisztességes, soha nem csalja meg a feleségét. De akkor rádöbbent, hogy állandóan meg-szegte Isten törvényét. Attól kezdve rendszeresen imádkozott, hogy Isten szabadítsa meg függőségéből. Erőt kért az engedelmességhez. És megtörtént. Azóta nem kapcsol mindenféle linkre a Neten, már nem fizet elő olyan kábeltévé csomagra, amelyben felnőtt tartalom is van, és ha újságos bódéhoz lép, pontosan tudja, hogy mit nem fog megvásárolni. Teljesen átalakult a házasságuk, boldogabb lett, tartalmasabb lett. De ehhez az kellett, hogy Isten Szentlelke által megerősítve a felesége nem áldozatot akart hozni a férje kedvéért, hanem engedelmeskedni akart az Istennek.”
Igen, megfogadjuk: Vele szentül élek!
A házasság fogadalma, a házasság gondolata kizárja, hogy a házas ágyat egy harmadikkal is megosszuk. Egyszerűen össze nem egyeztethető az Isten teremtési rendjével az ún. „nyitott házasság”, vagy mások bevonása az intim együttlétbe (akár jelen vannak, akár egy film, újság „kapcsol össze” velük). Bármennyire is izgalmasnak tűnhet ez a világ szerint. Sőt ajánlják is egyesek, bármennyire kínálja ezt a körülöttünk élő világ a lehetőségeivel. Az Isten színe előtti eskü arra kötelez bennünket, hogy nem a körülöttünk élő világ rendjét fogadjuk el, hanem az Isten törvényét, rendjét. Isten rendje életet ad, az életet védelmezi. Aki akar hallgatni Istenre és kéri segítségét, az azt tapasztalja meg, hogy Isten törvénye csak meggazdagítja a házasságot, a házaséletet és házaspár egymás iránti szeretetét!
A „… Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek…” fogadalma és kívánalma a házasságot védi, hogy abban a család minden tagja biztonságban érezhesse magát. Mindenek előtt a házaspár. De a gyermekek is. És a házaspár szülei, testvérei, rokonai, barátai is.
A „hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek…” fogadalma olyan, mint a körbekerített városnál a várfal, a bástyák és az erős zárható kapuk. Nélkülözhetetlen!
Forrás
Parókia Portál.hu
