Várakozás
Elkeseredve, tehetetlenül, vágyakozva sírtam,
Csöndesen , türelmesen, szeretettel válaszolt Isten.
Könyörögtem és sírva kértem magyarázatot helyzetemre,
És a Mester gyöngéden így szólt: " Gyermekem, várnod kell!"
Várni? Azt mondod, várni! szólt csalódott válaszom.
Uram! Válaszodra van szükségem, tudnom kell miért!
Megrövidült a karod? Vagy nem hallottál meg engem?
HIT által könyörögtem, és hivatkoztam ígéretedre.
Egész jövőm, és mindaz, ami körülvesz,
Válaszodtól függ, és te azt mondod nekem, hogy VÁRJAK?
Szükségem van igenedre, egy csak így tovább jelre,
Vagy akár egy nem válaszra, amire visszaléphetek.
Én Uram,te azt ígérted ha hiszünk
Akkor csak kérnünk kell, és kapunk.
Én Uram, én már egy ideje kérek, és most már sírok
Belefáradtam a kérésbe! Válaszra van szükségem!
Aztán csendben , gyöngéden megtanította nekem
Amint Mesterem ismét válaszolt Várnod kell.
Így besüppedtem székembe legyőzve, csalódva,
És panaszkodva Istennek . Jó , akkor várok... de mire?
Úgy tűnt, hogy mellém térdel , és az ő szeme is könnyes,
És szelíden az mondta: Adhatnék neked jelet.
Megrázhatnám az eget , és elsötétíteném a napot.
Feltámaszthatnám a halottat, és a hegyek futkosnának.
Megadhatnék mindent amit kérsz, és meg lennél elégedve
Megkapnád, amit akarsz, de nem ismernél meg ENGEM.
Nem ismernéd meg szeretetem, mely segít minden szent iránt
Nem ismernéd meg az erőt, amit a gyengének adok.
Nem tanulnál meg keresztüllátnia csalódás fellegein:
Nem tanulnál meg bízni bennem akkor is ha nem látsz:
Nem ismernéd meg annak örömét , hogy bennem megpihenhetsz
Akkor sötétség és csönd vesz körül minden oldalról.
Soha nem tapasztalnád meg szeretetnek azt a teljességet,
Ahogy az én Lelkem békessége galambként leszáll:
Annyit tudnál, hogy adok, és üdvözitek...,
De soha nem ismernéd meg szívverésem mélységét.
Vigasztalásom fénysugarat, mely beárad a késő éjszakába.
Azt a hitet , amit akkor adok, amikor látás nélkül jársz,
A mélységet, melyet meglelsz, ha túllépsz a kívánságaidon,
Mert a végtelen Isten megadja, hogy elég lesz , amit ő nyújt.
Soha nem ismernéd meg,ha fájdalmad gyorsan eltűnne,
Mit jelent , hogy ''Elég nekem az én kegyelmem.''
Igen, szeretteidről szőtt álmaid egy nap alatt teljesednének,
De ő a veszteség! Ha nem formálhatnálak át téged!
Tehát légy csöndben gyermekem és időben meglátod,
HOGY A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK AZ ÉN MEGISMERÉSEM.
És bár válaszom időnként rettenetesen késni látszik,
Ennek ellenére legbölcsebb válaszom, hogy VÁRJ.
(Forrás:
Linda Dillow és Lorraine Pintus : Érdemes várni című könyvből)
