Szeretve lenni ...

"Szeretve lenni és szeretni, ehhez bátorság kell, az a bátorság, hogy bizonyos értékeket mindennél előbbre valónak ítéljünk - és vállalva a kockázatot, mindent föltegyünk ezekre az értékekre."

( Erich Fromm )

Elisabeth Elliot: Társkereső

Elisabeth Elliot: Társkereső

Egy másik számomra értékes könyvet olvastam el az utóbbi hónapokban Elisabeth Elliotól: Társkereső. 

A legtöbb tanulságos részletet igyekeztem kijegyezni, hadd szolgálja javunkat, építsen lelkileg... :)

„Ha új területre merészkedünk, ahol már nem elég a puszta megszokás, mások történetűnek biztató, vigasztaló, nevelő befolyására van szükségünk.”

„Az Úr mindig válaszol annak az embernek a kiáltására, aki minden vágya ellenére az Ő akaratát kívánja cselekedni.”

„Az Istenben élt élet az akarat, nem pedig az érzések síkján zajlik. A Szentírásban a szív nem más, mint az akarat; az ember minden cselekedetének mozgatórugója, a Teremtőtől kapott irányító hatalom, amely képes a döntésre és a cselekvésre.”

„A remények és az álmok a legalkalmasabbak arra, hogy Istennek áldozzuk.”

„A gondolatok foglyul ejtése az akarat dolga.”

„Sok csapdát elkerülhetnénk, ha becsületesen szembenéznénk valódi indítékainkkal.”

„Az alárendeltség azonban nem alacsonyabb rendűség.”

„Az alárendeltség lelkülete nélkül nincs igazi kegyesség, nincs férfias nemesség, sem női vonzerő.”

„A férfinak úgy kell viselkednie a lánnyal, hogy közben számításba kell vennie a közöttük meglévő különbségeket.”

„Isten Ádámot teremtette meg először. Majd, amikor meglátta azt az egyetlen dolgot, amire a teremtett világban azt mondta, hogy nem jó – hogy a férfi kénytelen egyedül lenni – olyan teremtményt alkotott, aki csodálatosan hasonlított a férfira és csodálatosan különbözött tőle.

A férfinak teremtette.

Szó szerint a férfiból teremtette (csontjából való csont).

Odavitte a férfihoz.

A férfi adott neki nevet.

Nem volt egyenlő a férfival? De igen – három dologban.

Mindkettőjüket Isten teremtette.

Mindkettőjüket a képmásának teremtette.

Mindkettőjüket erkölcsi felelősséggel ruházta fel.

Ők ketten ugyanakkor azonban láthatóan nem egyenlőek, és ahogy én látom, dicsőségesen különböznek egymástól. Nem versenytársak, hanem kiegészítik egymást.

(...) Isten arra teremtette a nőt, hogy legyen a férfi segítőtársa, vigasztalója, szeretője.

A férfinak adta e kezdeményezést, a nőnek az elfogadást.”

„A tiszta szív osztatlan szív. A tiszta szív Isten akaratát vágyik tenni, bármi áron. Annak van erős akarata, aki képes önmaga ellenében dönteni, mondván,’ne az én akaratom  legyen meg, hanem a tied.”

„A szeretet, amelyről én beszélek, nehezen veszíti el a türelmét, törekszik mindig építő lenni. Nem birtokló: nem az a legfontosabb számára, hogy jó benyomást keltsen, és nem is dédelget elrugaszkodott gondolatokat saját fontosságáról.

A szeretet jó modorú, nem törekszik önző haszonra. Nem sértődős. Nem tartja számon a rosszat, sem nem kárörvendezik mások gonoszságán. Ellenkezőleg: együtt örül a jó emberekkel, amikor felülkerekedik az igazság-

A szeretet nem ismer tűréshatárt, bizalmának soha nincs vége, reménysége soha nem lankad; a szeretet túlél mindent. Igazából a szeretet az egyetlen dolog, amely akkor is megáll, ha már minden más romba dőlt.”

(1 Kor 13, 4-8 Phillips Biblia)

„Gyengeségünk minden megnyilvánulása Isten hívása, hogy tőle tanuljunk kegyelmet találni szükség idején, és felfedezni újjáteremtő, megváltó, megbocsátó és gyógyító hatalmát.”

„Az elkötelezettség bizalommal való odaszánást jelent, valakinek a gondjaira bízzuk magunkat. Tudatos cselekedet, teljes átadás, fogadalom, hogy megteszek valamit.”

„...Egyedül Ő irányítja az életünket, és az Ő kezén megy át minden, ami minket ér. Semmi sem hatolhat át szeretetének erődítményén.

Istennek dicső célja van azzal, hogy megengedi a szívfájdalmat. Ezekről a célokról sokszor esik szó a Szentírásban, például, hogy:

Változzunk el Krisztus hasonlatosságára (Róm 8, 29)

Tanuljunk meg bízni (2 Kor 1, 1-9)

Teremjünk gyümölcsöt (Ján 15,2)

Érjük el a lelki felnőttkort (Jak 1, 4).

Szenvedéseinkben Isten irgalmasságát láthatjuk."

„A megtört szív kedves áldozat Istennek. Sohasem fogja megvetni. Nem tudjuk, hogy egyszerű áldozatunkból milyen elképzelhetetlen jót tud kihozni.”

„Apró bántalmainkat, amelyek végtelenül kisebbek az Övénél, bizalommal hagyhatjuk rá átformáló munkájára. A hit próbája értékesebb az aranynál."

„A megtört szív:

-egyetlen erőforrásunkra emlékeztet

-felfedi előttünk gyengeségeinket

-kedves áldozat.”

„Ha valaki elkötelezi magát a házasságra, bizalommal odaszánja magát, a másik rendelkezésére bocsátja az életét. Tulajdonképpen ilyenkor lemondunk jogainkról, és egy másik emberre bízzuk magunkat. Ugyanezt teszi az is, aki az Úrnak szánja oda életét. Senki sem tesz ilyet, aki nem bízik Őbenne.

„Az elkötelezettség felelősségvállalást hoz magával. Feladatot és bizalmat jelent. Ígérem, hogy teszek valamit, fogadom, hogy egy bizonyos utat járok. A szeretet elkötelezettséget jelent.”

„Ha érzelmeinket és problémáinkat egyszerűen a kereszt lábához helyezzük, és ott vizsgáljuk meg őket rendíthetetlen őszinteséggel, általában kiderül minden lényeges.”

„Féld Istent és ne félj semmi mástól!”

„És féljek

Hogy létezik bármi, amit az emberek drágának tartanak

És Te megfosztanál tőle

És semmit sem adnál helyette?

Nem így van ez

Mert láthatom arcodat

És hallhatom hangodat:

Gyermekem, meghaltam érted.

Ha  a szeretet és élet ajándékát

Elfogadtad tőlem,

Visszatarthatnék-e tőled bármi drágát,

Bármi szép s ragyogó

Tiszta s becses dolgot?

Gyermekem, ez nem lehet.”

„Állj meg és láss

Állok, Uram

Köd gátolja látásomat,

Meredek, viharvert sziklák, balra és jobbra

Lejjebb, homályosan, óriások az éjszakában.

Merre vezet az út?

Állok, Uram,

A fekete szikla hátulról bezár,

Fejem fölött nyög a szél,

Megfagyasztja és összeszorítja a szívemet.

Félek!

Állok, Uram,

A szikla szilárd a lábam alatt

Majdnem elcsúsztam, Uram, a palán.

Oly fáradt vagyok, Uram, hová ülhetnék le?

Még mindig állnom kell?

Válaszolt nekem, és arcán

a szépséges kegyelem

A tökéletes, megértő szeretetről beszél

Ami minden zúgolódásomat elvette.

Állok , Uram,

Mióta Te szóltál, Uram, látom

Mit tettél – ezek a sziklák a tieid!

És mióta szereteted zár körül

Állok és énekelek.”

„A kitartó szív nem esik áldozatul az állhatatlanságnak.”

„A félelem hitetlenség...A  tökéletes hit teljesen a félelem fölé emel.”

 (George MacDonald)

„Isten sohasem tartja vissza gyermekétől azt, amit szeretete és bölcsessége jónak ítél (...) Ha Isten valamit megtagad tőlünk, mindig könyörületesen teszi.”

„Minél jobban megtanuljuk félni Istent, annál  kevésbé félünk bármi mástól.  Az Úr félelme kigyógyít az unalomból. Isten jelenlétében kell élnünk, ami lámpás a sötétben, felemészti a rosszakaratot. És kiégeti a rossz gondolatokat.”

„’Teljesíti az Istenfélők kívánságát’ (Zsolt. 145,19) Amikor megtanuljuk Őt félni, dicsérni és tisztelni, vágyainak fokozatosan rendeződnek. Mindaz, amiért korábban vágy égetett, elveszti vonzerejét.”

„Az Úr arra tanít, hogy a házasságra való felkészülés elsősorban nem abból áll, hogy megtaláljam a megfelelő társat, mint inkább abból, hogy belőlem legyen megfelelő társ.”

„Ha ma csendesen és hűségesen vállaljuk a kötelességünket, és elérkezik az ideje, Isten mindig teljes mértékben adja bölcsességét és erejét. Ne kövessük el azt a hibát, hogy energiánkat arra fordítjuk, ami ma nem dolgunk! A jövőre mindig az a legjobb felkészülés, ha lelkiismeretesen elvégezzük a mai napra ránk rótt feladatot.”

„Az ember egész életét eltöltheti azzal (amit sokan meg is tesznek), hogy jobbat keresnek a legutóbbinál. Itt kap szerepet a hit és a hűség. Bizalom Istenben. Megígérte, hogy vezet? Hűséges pásztor? Lehetetlenül nehézzé teszi szeretett juhainak, hogy megítéljék az akaratát, vagy megtartja az ígéretét, és irányítja az ösvényeket?”

„A felnőttkor a korlátok elfogadása. Az életben minden egyes választás ezer más lehetőséget zár ki. A szerelem végső soron választás.”

„Biztos elv a lelki életben, hogy kitartóan imádkozzunk dolgokért, elmélkedjünk rajtuk Isten előtt, majd tartsunk ki döntésünk mellett. Hallotta Isten az imádságunkat? Hisszük, hogy engedelmességet vár tőlünk? Akkor ’ne ássuk ki kétségek között, amit hitben ültettünk el.’”

„A keresztyén egész életét kísérje végig a hívő imádság.”

„A férfi elfogadásával együtt jár vezetésének elfogadása is, különösen ha áldozatot kell hozni.”

„Ha viszont elhatározzuk, hogy szerető mennyei Atyánk bölcs és szent akaratát igyekszünk követni, azt fogjuk tapasztalni, hogy a boldogság csendesen, váratlanul érkezik el, meglepően gyakran az áldozat melléktermékeként.”

„A szenvedés nem akadálya, hanem gyakran szükséges eszköze a boldogságnak.”

„A szeretet minden szenvedéssel jár. Aki szereti Istent, hajlandó várni.”

„Annak a szívnek, amelyik eltökélte magát, hogy az Atya akaratát teszi, nem kell vereségtől félnie.”

„Ha azonban valamit megkísérelünk, sohasem szabad arra gondolni, hogy lehetséges vagy lehetetlen.” (C.S.Lewis)

„Küzdelmeink közepette Isten hív: Jöjjetek énhozzám!”

„A kereszt megértéséhez talán a szív legtitkosabb vágyainak átadása visz a legközelebb. Hitünknek ez a próbája nagyon fontos. Saját keresztre feszítésünk tapasztalata, bár az nem mérhető a Megváltóéhoz, mindenképpen ahhoz segít hozzá, hogy megismerjük Őt szenvedésének közösségében. Mindenféle szenvedésben erre a közösségre hív.”

Janet Erksine Stuart:

„Jó alárendelni magunkat annak, amit nem értünk. Ez megtanít a hit és a reménység törvényeire.

Jó azt tenni, amit a legszívesebben nem tennénk, olyan körülmények között, amelyeket nem mi választottunk.

Jó, hogy mindig van valami, ami ösztökél, valami, ami arra emlékeztet, hogy ellenséges területen járunk, egy menetoszlop tagjaiként.

Jó minden vállalkozásunkban akadályokkal és kudarcokkal találkozni, hogy alázatosak maradjunk és ne feledkezzünk meg az imádkozásról.

Mindezek a dolgok hozzátartoznak a könnyhullatással való magvetéssel.”

„Isten be akarja tölteni a mi szívünket is, és rendkívüli türelemmel kíséri végig küzdelmeinket szívünk, akaratunk, értelmünk, eszünk, szenvedélyünk, érzelmeink és szeretetünk felajánlásáért. Bár fájdalommal jár, egyszerre csak egy napot kell megharcolnunk, és a mennyei Atya, aki jobban szeret minden földi apánál, segítséget ígért.”

„Hosszú időbe telt, míg megértettem, hogy Isten maga gondoskodik ezekről a küzdelmekről számunkra. Igen, azt mondom, hogy Ő rendeli ki őket. Nem véletlenül engedi meg. Pál apostol saját viszontagságairól (szorongatták, üldözték, letiporták) írva mondja ezt: ’Mert minden tiértetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.’ (2Kor 4,15). A bajok javunkra szolgálnak, és azoknak is a javukra válik, akik figyelnek minket.”

„Ne lepjen meg, ha az Úr mindenestől jogot formál ránk. Az Ő teremtményei vagyunk, semmi sem létezhet, lélegezhet nélküle, ebből következik, hogy kis meghalásaink és óriási örömeink nála kell kezdődniük és benne kell véget érniük. Ez napi háborúságaink eredete.”

„Krisztus sohasem mondta, hogy saját akaratunk elérésére törekedjünk. Azt mondta, hogy csak Őt keressük! Rájöttem, hogy ez a harc gyaníthatóan halálom napjáig tart, de reménykedem abban, hogy közelebb visz hozzá és drágább lesz nekem az Úr.”

„Érzéseinket nem mindig irányíthatjuk, de azt mindig eldönthetjük, hogy nem megyünk bele a kísértésbe.”

„Ha nem használjuk ezt az erőt, elveszíthetjük, vagy ellenkezőleg, a használattal, a belső ember napi gyakorlatával növelhetjük a kicsinek tűnő dolgokban, és az Igazság lelke szavában való bizalommal...Ne részleteiben harcolj egy-egy kísértéssel, fordulj el tőle. Egyedül Uradra nézz! Énekelj! Olvass! Munkálkodj!” (Amy Carmichael)

„Törvények, elvek, parancsok nem a nyugodt, kísértésmentes időkre adattak, hanem a (...) viharok idejére, amikor test és lélek egyaránt fellázad könyörtelen szigorúságuk ellen. És ha mégoly irgalmatlan is a törvény, megszegni nem szabad.”

„Úgy találtam, hogy egy férfi általában annyira lesz úriember, amennyire egy hölgy elvárja tőle, és nem jobban.”

„Nekünk, embereknek, akik mindent ki akarunk számítani, semmi sem tűnik csodálatosabbnak és érthetetlenebbnek, mint a kegyelem. Ehhez semmi köze a logikának. A felfoghatatlanul magasságos és hatalmas Isten árasztja ki szeretetét gyámoltalan, bűnös teremtményeire. Teljes bocsánatot kínál áldozata által, ha kérjük.

És nemcsak megbocsát, hanem megszentel, teljesen új életet ad megtisztított lelkünknek, saját életét és szeretetét, érdemünktől függetlenül.”

„(Isten) különböző ösvényeken vezeti drága gyermekeit, de mindegyik az igazság ösvénye.”

„Ő megígérte: ’ismeretlen ösvényeken viszem őket’ (Ézs 42, 16). Az Úr nem ad térképet, sem előzetes tájékoztatást. Egyszerűen hív, hogy kövessük. Ő a pásztor. A bárány, aki a halál árnyékának völgyében találja magát, esetleg arra gondol, hogy rossz irányba vezették. Valójában szükség volt arra, hogy átkeljen a sötétségen, mert csak így szokik le a félelemről. A pásztor itt is vele van.”

„...mi, gyermekek, kérhetünk bármit és remélhetünk bármit, amire szívünk vágyik. De mindig úgy remélünk, hogy Atyánk tudja, mi a legjobb nekünk és messzebbre lát nálunk. Mi úgy reménykedünk, hogy közben elismerjük: időnként nem tudjuk, mit kérjünk, nem tudjuk, helyes-e, jó-e, amit remélünk. Végül Istenre hagyjuk a döntést, abban a tudatban, hogy azt teszi, ami valóban a legjobb nekünk.”

„az az ellenség hazugsága, ha elhisszük, hogy egy megtörtént esemény megakadályozza egy másik megtörténtét. Mintha egy általunk vagy valaki más által elkövetett hiba feltartóztathatná Isten akaratát az életünkben.”

„A házasság sok mindenre megtanít, de leginkább Isten kegyelmére...”

„Mindenekelőtt arra törekedjünk, hogy Isten szeressük!

Teljes szívünkből adjuk át életünket Istennek!

Higgyük el, hogy az Úr szavunkon fog!

Ne lepődjünk meg az ellenség ellenállásán!

Imádkozzunk, terjesszük Isten elé kéréseinket!

Figyeljük, tartsuk nyitva a szemünket!

Higgyünk abban, hogy Ő mindig a legjobbat adja!

Fogadjuk el a mai napra adott válaszait!

Bízzunk Isten időzítésében!

Engedelmeskedjünk Istennek és a legkisebb dologban is!

Tegyük az Ő kezébe bizonytalanságunkat és félelmeinket!

Cselekedjünk elvből, ne pillanatnyi indulatból; tudatosan, ne érzelmek alapján!

Fogadjuk el férfi vagy a női voltunk követelményeit!

Ne felejtsük el, hogy a kereszt felvétele szenvedést jelent!

Ne sétáljunk bele a kísértésbe! Meneküljünk előle!

Határozzuk el, hogy nem csupán óvatosak, hanem mindenképp tiszták maradunk!

Tartsuk távol kezünket és magunkon a ruhánkat!

Bízzunk meg egy idősebb keresztényben és kérjünk tőle segítséget!

Legyünk hálásak osztályrészünkért (Zsolt 16,5)!

Dicsérjük az Urat és énekeljünk neki!

Őrizzük meg szívünk békességét!

Végezzük el a soron következő feladatot!”

TÜRELEM

Türelem

" Így jutott el Derbébe, majd Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia, akiről dicsérőleg szóltak a lisztrai és ikóniumi testvérek. Pál őt magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra tekintettel körülmetélte őt. Mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt.Amikor végigjárták a városokat, átadták nekik azokat a határozatokat, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének hoztak, hogy tartsák meg azokat. A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban."

 (Ap.Csel. 16:1-5) 

Néhány igemagyarázatban szeretném felvillantani a türelem szerepét életünkben.

Társra várva

Pál korábban elveszítette János Márkot (ApCsel 13:13), nem sokkal ezelőtt pedig Barnabást (15:36-40) — két olyan munkatársát, akikkel szolgálatát elkezdte első misszió útján. A türelme eredménye az lett, hogy Timóteus személyében Istentől új munkatársat kapott, aki pótolta korábbi veszteségeit, sőt a hitben igaz fiává is vált. Később pedig a Barnabással való konfliktusa is rendeződött. Lehet, hogy elveszítettünk valakit, és lehet, hogy várunk valakire: egy barátra, munkatársra, házastársra. Ha Isten tervében szerepel, akkor az utunkba fogja őt vezetni. Legyünk türelmesek, mert ezzel megkönnyítjük Isten dolgát, hogy betöltse szükségleteinket. Közben pedig — ahogyan Pál is tette — ne nyalogassuk a sebeinket, hanem a jelenlegi körülményeinkben igyekezzünk teljes életet élni.
(Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:
Nincs csodálatosabb illat, mint az Istenben folytatott élet illata.

Forrás
http://mai-ige.blogspot.hu/2014/12/2014-12-06.html

Luther Márton tanácsa

Luther Márton tanácsa

"Luther Márton tanácsolta egy fiatalembernek, aki a házasság kérdésében tanácstalan volt: "Önmegtartóztatás éppúgy nem áll hatalmunkban, mint Isten más csodái és kegyelmi ajándékai. De mindnyájunkat házasságra teremtett, ahogyan testünk mutatja és ahogyan a Szentírás tanítja az 1.Mózes 2:18: "Nem jó az embernek egyedül lenni, szerezek neki segítőtársat, hozzá illőt."

Azt hiszem, emberi félelem és félénkség állja útját elhatározásának. Azt mondják, a férfinek bátorságra van szüksége ahhoz, hogy feleséget vegyen magának. Önnek mindenekfölött buzdításra, intésre, biztatásra, indításra és bátorságra van szüksége. Miért késlekedne, kedves és igen tisztelt uram, miért mérlegelné tovább az ügyet elméjében? Meg kell lennie, és meg fog történni mindenképpen. Ne gondolkozzon túl sokat rajta, hanem vágjon bele boldogan. A teste követeli. Isten akarja és készteti rá. Semmit sem tehet ellene... A legjobb, ha érzésünknél minél előbb engedünk, Isten Igéjének és munkájának szenteljük magunkat, és mindent megteszünk, bármit kíván tőlünk.

Ne próbáljunk magasabbra szállni és jobban lenni, mint Ábrahám, Dávid, Ézsaiás, Péter, Pál és a többi ősatya, próféta és apostol, a sok szent vértanú és püspök, akik mindnyájan tudták, hogy Isten férfiúvá teremtette őket. Nem szégyellték , hogy férfiak, és mivel férfiak voltak, úgy is viselkedtek, és nem maradtak egyedül. Aki szégyelli a házasságot, szégyelli azt is, hogy férfi, vagy férfinek tartják. Vagy azt hiszi, hogy jobban tud magából faragni, mint amilyennek Isten teremtette." 

(Luther levele Wolfgang Reisenbusch-hoz, 1525)

Ki vagyok, és- ki szeretnék lenni?

Ki vagyok, és- ki szeretnék lenni?

I. Bevezetés:

- A dolog úgy áll, hogy a ma emberét nagyon foglalkoztatja ez a kérdés: ki vagyok én? Milyen vagyok? Milyennek lát a környezetem? Elég jó vagyok-e? Hogyan lehetek jobb, olyan, mint az ideálok? Hogyan lehetek önmagam? Hogyan lehetek különleges? Stb.

- A világban egyébként egy kettős folyamat figyelhető meg: egyrészt légy önmagad, egyedi vagy, légy különleges. Másrészt a nagyon erős trend, ami besorol, ami diktál, amiből ha kilépsz, nem vagy naprakész, nem vagy friss és divatos, akkor le vagy írva. Ez különböző dimenziókban a mindennapi életterünkben is ott van.

- Ez nem volt mindig így, az újkor előtt az ember önmagát a közösség részeként értelmezte, és ezeket a kérdéseket önmagára nézve nem tette fel. Ezért élt pl. az érdekházasság rendszere, mert a család, a közösség érdeke felülírta az egyénét. És ez akkor így volt jól, akkor is, ha ma ez ellen felháborodunk, nem értjük, helytelenítjük.

- Az egyén önmeghatározásának kérdése egy csomó nehézséget jelent. Pláne úgy, ha nincs olyan kontrollcsoport, közösség, ahol megfelelő segítséget, reflexiókat kaphat valaki. Sok hamis válasz és „ferde tükör” van a világban, és nehéz tájékozódni, hogy kinek / minek higgyünk. Pláne, hogy az ember sokszor azt sem tudja, magáról mit gondoljon.

II: További gondolatok:

- Az, hogy mit gondolunk magunkról, tartalmilag jelentheti a:
* külsőnket
* a belső tulajdonságainkat, jellemzőinket
* a viselkedésünket

- Azt a minőségi kategóriát, hogy a fenti területekkel milyen viszonyban vagyunk,önértékelésnek nevezzük.

- Az ember abban a feszültségben él, hogy van az önértékelése, és az én ideálja: tehát ahogy látja magát, és emilyenné szeretne válni. Utóbbit sosem fogja elérni, csak vágyik rá, törekszik rá.

- Az én ideál lehet olyan nagy hatással az emberre, hogy bálvánnyá lesz, mert állandóan annak elérésén munkálkodik, és minden mást ennek rendel alá.

- Van viszont olyan is, aki az én ideálját valósnak tartja, és azt hiszi, ő olyan- ez az önmagát túlértékelő típus, aki úgy érzi folyton, őt nem értékeli a környezet igazán…

III. Az Igéről:

Zsoltárok 139, 13-18:

13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. 
14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. 
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. 
16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. 
17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! 
18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.

1. A zsoltár felirata az, hogy Isten mindenütt jelen van. Ez csodálatos alapigazság. Miért ne lett volna
akkor ott, amikor én formálódtam, születtem? Ismer, hiszen Ő az alkotóm, stb. Ez a kiindulási alap,
ami már itt nagy bizalomra, reménységre, bizakodásra adhat okot.

2. Isten alkotásai csodálatosak- én is egy csoda vagyok. Ezt sokszor nehéz elhinni. Pedig így van. Csodálatos a teremtett világ, és benne az ember. Egyediek vagyunk, csodálatosak, gyönyörködik bennünk az Atya! Dicsérjük ezért Istent! Legyünk hálásak, mert nincsenek véletlenek! Miért nehéz ezt elhinni?
a. A bűnről szóló tanítás sokszor bekavar itt, pedig nem kellene…
b. Az elvárások, amelyek állandóan megfogalmazódnak velünk szemben, lenyomnak minket.
c. Alkalmatlanságunk, kudarcaink, bukásaink emlékei…
d.Meg hát nézzünk már tükörbe…! ☺

3. Létünknek, formálódásunknak titkai vannak. Nem érthetünk mindent. Legfeljebb elképzeléseink lehetnek. Sejtéseink. Akár biológiai fejlődésünkre, működésünkre nézve, akár lelki folyamatainkra. Titkok azok a dolgok is, amiket nem értünk, amiket szeretnénk megfejteni, miért történtek úgy, ahogy történtek velünk. Mit kezdjünk a titkokkal? Egyrészt lehet kutatni, válaszokat keresni, másrészt
elfogadni, hogy „a titkok az Úréi (…a kijelentett dolgok pedig miénk is a mi fiainké mindörökre”- mondja az Ige).

4. Istennek terve van velünk. Ez biztos. A zsoltár azt mondja, Isten szándékai, tervei drágák, azaz értékesek: objektíven is, de a számunkra is. Istennek terve van velünk, célja van a létünknek, és annak is, amilyennek alkotott. Ennek további dimenziói vannak:

a. Ott, azok felé az emberek felé akar használni, ahol vagyok, élek.

b. Úgy akar használni, amilyenné alkotott, tehát ha pl. érzékeny vagyok, akkor az érzékenységemmel fog használni, stb.

c. Talentumokat adott Isten nekünk, használni kell az ajándékainkat, hogy szándékai beteljesülhessenek rajtunk keresztül. Mindenkinek vannak ajándékai, fel kell fedezni őket!

Isten terveinek száma végtelen (mint a homokszemek), az élet végtelen lehetőségek tárháza. Hogy élünk ezekkel a lehetőségekkel? Nyilván sok mindent elmulasztunk. Ezért kell a vezetés, a megerősítés Isten részéről, mit tegyünk, hogyan éljünk, hogy tekintsünk magunkra.

5. Az Úr a kezdet és a vég. Így zárul ez a zsoltárrész: a végén is csak nálad vagyok. Isten alkotott minket, Tőle jöttünk, és végül hozzá megyünk, és közben sem enged el minket.

a. Olyan szép ez a két szó: nálad vagyok. Ízlelgessük kicsit! Mit jelent ez számunkra?

b. Vannak még ilyen kijelentései az Igének az Istennel való kapcsolatban, pl.:
- veled vagyok
- a tiéd vagyok
- a kezedben vagyok
- érted vagyok (létezem)
- általad vagyok

c. Isten szeretetében oldódhat fel az önértékelés minden zavara, harca, nehézsége: Ő elfogad és szeret úgy, ahogy vagyunk. Értünk adta Jézust, megváltott. Meg kell tanulnunk magunkat és másokat is elfogadni!

Társra Várva - erősitő igei gondolatok

Társra Várva

VAN EGY IGE A BIBLIÁBAN, AMI SEGÍTSÉGET JELENT A NEHÉZ IDŐKBEN - VÁRAKOZÁS, REMÉNYTELENNEK TŰNŐ HELYZET, MEGFOSZTÁS, VISSZAUTASÍTÁS IDEJÉN. ÉRDEMES VÉGIGGONDOLNI... 

Jakab 1,2-5. 
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki. De kérje hittel…

Eszembe jut egy másik barátom is. Évek óta várt a társra. Nem érkezett. Ő felkészült volt. Anyagilag – egzisztenciálisan – és érettségben, készen állt. Nem adta olcsón magát. Sokan próbálták „összehozni” másokkal, lányokkal, „alkalmas jövendőbelikkel” – de (bár nagyon barátságos, és nyitott volt), nem „adta olcsón” magát. Tudta, hogy neki kell majd egy életen át együtt élnie azzal, akit kapni fog. Tudta, hogy a házasság nem csak „szerelem az első látásra”, nem százméteres rövidtáv, hanem maratoni futás, barátságon alapul, és azon, hogy mennyire tudunk beszélgetni egymással, hogy tudunk békességben élni és együttmunkálkodni Isten munkájában. A házasság alapja a barátság, az, hogy megértjük egymást, összecsiszolódik a gondolkodásunk, és boldogan keressük, és látjuk meg, amiket együtt elvégezhetünk – Isten munkájában.
Úgyhogy, bár nyitott volt, és senkitől nem zárkózott el, várt.
Így kezdtünk el vele beszélgetni. (Meg kell mondjam, nagyon barátságos volt, a gyerekek nyelvén nagyszerűen értett, tudta, mi az örömük, és hogyan lehet boldoggá tenni őket – s nekünk négy is volt ebben az időben. Nagyszerű napokat töltöttünk vele együtt, sok jót is tett velünk – ahogy másokkal is, mindenkivel, akinek csak segítségre volt szüksége – szerettük volna, ha élete „révbe jut” ezen a területen.) Ott ültünk az Almássy téren, és beszélgettünk a padon. „Mit szeretnél?”, „tudod-e, gondolsz-e valakire, van-e valaki, akiről úgy gondolod, hogy az Úrtól lenne számodra?” – kérdeztük, és elkezdett kibontakozni egy kép. Ott van a személy, mélyen, a gondolataiban, egy olyan hölgy, aki pontosan megfelel neki, hozzá illik – de visszautasította őt. Legalábbis, barátunk, így érezte. És ahogy beszélgettünk, (s kértük közben a bölcsességet a mennyből), úgy láttuk, hogy „még nem lefutott” ez a dolog. Még van benne valami, amit meg lehet tenni. És beszélgettünk tovább. A végén megszületett egy levél gondolata. Amikor barátunk megírta, beolvasta nekünk telefonon, kell-e még rajta valamit csiszolni. Amikor „tökéletes” lett, elküldte. A válasz nem volt pozitív. De tovább imádkoztunk, és a menny bölcsessége nem engedett egyszerűen napirendre térni felette. Kérdezgettük – most telefonon – mit tenne? Elmenne hozzá. Rendben. Autóba ült még pitymallat előtt, és hajnalra, mire a hölgy munkába indult volna, már ott állt előtte, egy szál rózsával. (Romantikus, ugye? De ki mondta, hogy a Szent Szellem a maga kedves bölcsességével elvetné a romantikát?) A hatás nem volt „azonnali” győzelemre utaló. De akkor is megtörtént. És még egyszer. És még egyszer. Nem számítottak a kilométerek százai, nem számított a hajnali – éjszakai – felkelés, hiszen autózás nélkül a rózsát sem lehet odaadni.) De a helyzet nem látszott megoldódni. Imádkoztunk, és kértük a bölcsességet. Újra és újra átbeszéltük a helyzetet. Barátunk megmaradt a Jak 1,2-4-ben, nem adta fel a hálaadás, az öröm pozícióját, nem engedte magát lenyomni a kísértő által. S megmaradt a Jak 1,5-ben is, kérte a bölcsességet, a vezetést, és amit mondott, mutatott az Úr, megtette. Mi is benne maradtunk mindkettőben – Jak 1,2-4-ben (akármilyen hírt hallottunk is), és a Jak 1,5-ben, kértük újra és újra a menny bölcsességét – s az Úr megadta. Még egy levél született, már keményebb mint az előző – de az „igazságot” szeretetben úgy tudta átadni, hogy a hölgy (aki szintén imádkozott), „megadta magát”, és „rábízta fenntartásait az Úrra”. Jól tette. Három gyönyörű és értelmes gyermeküket nevelik azóta, szelíd és kedves férje mellett ez a hölgy minden nehézséget győzelemmel harcolt végig, s ha hátterében nem állna ott pontosan ez a férfi, nem lehetne sem ő, sem családja, sem kedves élete olyan boldog, mint amilyen most. Isten bölcsessége, lépésről-lépésre, megnyerte őt is, és barátunkat is, arra, hogy hallgassanak Rá, és tegyék azt, ami életük javát munkálja. Nem kapták meg azonnal a teljes „bölcsesség-porciót”, de megmaradtak a Jak 1,2-4-ben, „teljes örömnek tartották” azt, amiben voltak, és „tudták”, hogy Isten javukat munkálja, és győzelemre vezeti őket, s közben a Jak 1,5 szerint kérték, és várták Isten bölcsességét – és megkapták. Győztek.
S győzhetsz te is, kedves testvérem, ahogy kéred, és várod az Úr bölcsességét, és megmaradsz Vele együtt, a hit elkötelezett gondolkodásában, „teljes örömnek tartván” a nehézségeket, amiken átmész, „tudván”, hogy a te Urad végzi munkáját, és javadra fogja előhozni ezeket az időket – ha szereted Őt. Légy áldott, és győztes, szeresd Őt a kísértések, a nehézségek idején is, ha 42 vagy, miközben még mindig várod az Úrtól való társadat (mit barátunk volt), ha ellened mondanak, vagy akadályoznak abban, amit szeretnél, hogy kibontakozzon, és amiről tudod, hogy az Úrtól van – mint ő átélte.
 Légy áldott, és harcold végig győztes harcaidat, és építsen eközben az Úr, a te Megváltó Istened olyan csodálatossá, amilyenné csak Ő tud építeni téged. Ámen. 

Jakab 1,2-5. 
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki. De kérje hittel…

Forrás
Facebook - Társra Várva

Add a kezed...

Reményik Sándor: 

Add a kezed... 

Add a kezed, így szépen, csöndesen, 

Nyugodtan add.

Sima, ragyogó tükör a szívünk, 

Nem vet hullámokat. 

Add a kezed, ilyen jó hűvösen. 

A csóknak édes mérge 

Megmérgezné a nyugodalmunkat, 

Ha hozzánk érne. 

Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe', 

Innen hova hághatna még a láb?

E csönd, e béke: ez itten a csúcs -

És nincs tovább. 

Add a kezed; lenn lakodalmas nép, 

Mirtusz menyasszonyfőn;

A mirtuszt édes, irigyled-e még 

Itt, e kopár tetőn? 

Add a kezed, itt fenn, hol semmi sincs, 

S a zuzmó tengve él,

A lelkünket a nagy csend összehajtja, 

Mint két ágat a szél. 

Add a kezed, látod lemegy a nap; 

A nappal szembe

Nézzünk így, győzelmesen, szomorún, 

Kezed kezembe. 

Add a kezed, egy percig tart csupán 

Ez az igézet -

Ó de ez mélyebb, mint a szerelem, 

S több, mint az élet!