Felbecsülhetetlenül értékes vagy

Andre Rabe

Felbecsülhetetlenül értékes vagy

Fordította: F. N. V.

Értékes és szeretett vagy, és valaki jobban ismer téged, mint te önmagadat. A létezésedre valaki a képét és hasonmását bélyegezte, és épp ettől vagy igazán értékes… hogy mennyire? A legszebb álmaidban sem gondolnád…

Régen a pénzérmékre mindig annak az arcképe került, aki garantálta az adott pénzdarab valódi értékét. Ma is mindig van valaki, ember vagy egy intézmény a pénz mögött, aki szavatolja a pénz értékét. És attól, hogy egy pénzdarab elvész, az értékét még nem veszíti el.

Aki megálmodott és eltervezett téged, terád az Ő saját képét és hasonmását pecsételte.

Jobban ismer téged, mint te magadat. Lehet, hogy te nem ismered Őt, de Ő mindig ismert téged, már azelőtt is, hogy megszülettél volna. Talán még tudatában sem vagy az Ő létezésének… Ő viszont mindig rád gondol.

Most azt kérdezed: de miért?… Miért lenne valaki ennyire oda értem? Hát azért, mert ennek az egész univerzumnak a megteremtője egy olyan értéket és szépséget lát benned, ami meghalad mindent, amit a mi látható világunkban ismerünk. Még azt is tudja, hogy egyszer talán egymásba szerettek! 

Mikor, Hol és Miért kezdődött az életed?

Mindegy, most hány éves vagy, a létezésed kezdete idővel nem fejezhető ki.

A származásod, az egyszerűen elképesztő! Kezdetben, még a teremtés előtt, még mielőtt az idő meglett, mielőtt a gonosz létezett, volt: a Szeretet. Egy egészen bensőséges kapcsolat, kölcsönös, és tökéletesen beteljesedett. Ebben a Szeretetben nem voltak korlátok, csak a teljes egymásba-feledkezés és az önátadás öröme… (valami, pontosabban Valaki, akit ma Istennek hívunk). Ebben a lángoló szerelemben, a szenvedélyes szeretetben megszületett egy álom… te!

Isten, aki a Szeretet, szerette volna mindezt a csodálatos tartalmat, ami a közösségében kifejeződött, megosztani. Ezért alkotta meg teremtményeit, akiket Önmaga képére és hasonmására teremtett. Isten, aki mindentudó, és képes minden célját tökéletességre vinni, egy olyan szerelmi kapcsolatot tervezett el, ami év-trilliókon átível, és ahol végül a Szeretet győzedelmeskedik: nincs többé ellenségeskedés, nincs többé gonosz.

Ez az igen jó hír nem egy új gondolat, hanem Isten ősi, eredeti elgondolása.

Képzeljük el most ezt a kezdetet. Engedjük Isten szellemét, hogy elvigyen, odavonzzon erre a bizonyos pontra, ahol minden dolog eredete van. Ámbár a tudomány megmagyarázni nem tudja, és a legnagyobb elmék próbálták meghatározni mindhiába, Isten mégis bizonyos benne, hogy te képes vagy felfogni a kikutathatatlant; hogy fel tudod becsülni a motiváció értékét, amely életre szült téged; hogy visszaemlékezz, hogy honnan indultál. Itt nincs tér, de nincsenek határok sem; nincs teremtés, és még sincs üresség – csak Isten van az Ő teljességében. Nem magányos, és nem szenved hiányt semmiben. Épp ellenkezőleg, a Benne túláradó teljességben, a Belőle túlcsorduló szeretetben fogantál te.

Isten nem egy kis házi kedvencet gondolt el magának, aki majd szórakoztatja! Egy olyan élőlényről szól Isten álma, aki képes felfogni, elfogadni, visszatükrözni és viszonozni azt a minőségű szeretetet, amely Istenben túlárad. Az Isteni szándék nem egy homályos és csupán elméleti filozófia, hanem egészen világos, és teljesen konkrét… Olyannyira tiszta terv ez, hogy egyenként és név szerint megnevezi mindazokat, akik részt vesznek majd benne, és a teremtés szereplőivé válnak. Így aztán, a világmindenség megteremtése előtt, Ő látott téged, mégpedig Krisztusban. Ott, azon a ponton, véglegesen határozott is felőled. Mindegy, hogy ezek után milyen tévutak és ellentmondások merülnek majd fel, Ő már ott, egyszer s mindenkorra eldöntötte, hogy kincse vagy: hibátlan és ártatlan Őelőtte, szeretetben.

Mikor kezdődött az életed? Még a teremtés előtt, még mielőtt az idő meglett.

Hol kezdődött az életed? A Szeretet kellős közepén, egy Szerelemben, amit ma Istennek hívunk.

Miért lettél egyáltalán? Hogy rajongással szeressenek… és hogy végül ugyanez a szeretet benned is felébredjen.

Az Ige testté lett. 

„Az eredeti és tökéletesen hiteles Ige már szemtől szembe oda volt fordulva Istenhez a kezdetektől fogva. Isten maga a tartalma ennek a kifejező együttlétnek és közlésnek, melyben megmutatja személyes jelenlétét és egyedi kiábrázolódását mindenben, ami csak létezik.

Tulajdonképpen Rajta kívül nincsen semmi, ami eredeti vagy teremteni képes! Ő az egyetlen Teremtő, minden ihlet és alkotóerő forrása. Minden, ami létezik, magán viseli az Isten kézjegyét, minden létezőt ő szignózott.

Az élet, ami benne volt, az öltött testet az emberben – a benne levő élet fénylik az emberben. (Egyértelműen az élet, ami Istenben van, gyújtotta életre az emberi létezést.) Ez az eredeti világosság ragyog még mindig, a sötétségben is, és nincs az a sötétség, ami elnyelné ezt a világosságot.”

 (János evangéliuma 1,1-5 „Az Élet lehelete” c. angol nyelvű Bibliafordítás alapján)

Nyilvánvalóan óriási az időszakadék napjaink és Isten teremtéskori gondolatai között. Vajon emiatt el is veszett az, az idők homályába? Nem így van. Az eredeti „álom” rólad az idők kezdete előtt született, és tökéletesen megőrződött, teljes biztonságban, egy személyben, akinek a neve: Jézus Krisztus. Őbenne Isten megtartotta gondolatmenetét, míg a megfelelő idő el nem érkezett, hogy testben is láthatóvá váljon. Jézus eljött, és emberi formában mutatta meg nekünk, hogy milyen életet tervezett Isten számunkra már a kezdet kezdetén… olyan életet, amiben Isten és ember olyan teljességgel eggyé vált, hogy egymástól már meg sem különböztethető a kettő.

Az ember Istenben kezdődött. Bármilyen messze is távolodott az elbukott ember az eredeti, ártatlan helyzetétől, Istennek soha, egy pillanatra sem volt kétsége az ember teremtéskori, és mindmáig egyetlen igazi valóját illetően.

Jézus Krisztus az a hely, az esemény, a személy, akiben Isten és ember újra találkozik. Jézus Krisztusban Isten azt kezdeményezi, hogy visszabékítse az embert Önmagához – hogy visszaállítsa az embert eredeti, ártatlan valójába.

Jézus Krisztus teljességgel Isten és teljességgel ember is, és ezért nem csak Isten kezdeményezését testesíti meg, hanem az ember tökéletes válaszát is hitben, Istennek erre a kezdeményezésére.

Jézus Krisztusban sokkal jobban megmutatkozik az Atya szíve, mint bármi történetben, amit valaha is elmeséltek, vagy bármely Bibliai idézetben, amit a Szentírásban találhatunk. Jézusban Isten világossá teszi, hogy Ő nem akar Isten lenni rajtunk kívül állva. Nem akar távoli és megismerhetetlen Isten lenni. Csak egyféleképpen akar Isten lenni: velünk, az emberrel, közöttünk, bennünk, és mint maga is egy ember.

Az is mindennél tisztábban mutatkozik meg Jézus Krisztusban – jobban, mint bármi történetben, vagy akár az emberiség történetében – hogy mi az igazság az ember felől. Őbenne meglátjuk, hogy az egyetlen útja, hogy teljes, igaz emberek legyünk, és tökéletesen szabadok, az az egységünk Istennel.

Istennek e szenvedélyes vágya, hogy az embert visszaállítsa egységbe Önmagával, arra hajtotta Őt, hogy semmi ár ne legyen drága értünk. Semmi mélység nem tarthatta Őt vissza, hogy elérje ezt. Így abban a tettében, hogy emberré vált, felvállalt egy nagyon komoly összeütközést. Minden, ami valaha is Isten és ember között állt, minden akadály, az elválasztottság minden formája (ezt hívja a Biblia bűnnek), összecsapott, és végérvényes kudarcot vallott ebben az Isten-emberben, Krisztus Jézusban.

Amikor az időtlen Teremtőd emberré vált, titokzatos módon eggyé vált veled, hogy mindennel leszámoljon, ami eddig közöttetek állt. Hogy megszabadulva, teljesen és valóban igazi önmagad lehess. Amikor eggyé lett veled, szembe is nézett mindennel, amivel te nézel szembe… és mindent legyőzött! Halálában te haltál meg! A régi létezéseddel – távolságtartásban Tőle, és életközösségben a bűnnel – végérvényesen leszámolt Jézusban. Tiszta lapot kaptál, minden vétkedet megbocsátotta.

Jézus feltámadásában, egy új életre támadtál fel – arra az eredeti életre, amelyet neked Isten szenvedélyesen megálmodott már a kezdet kezdetén. Mennybemenetelében te is felemeltettél, az elképzelhető legdicsőségesebb rangra – olyan helyre, ahol Isten gyönyörködik benned!

Az egyetlen dolog, ami valaha is visszatartott téged attól, hogy örömödet leld ebben az igazságban, az a vakság. Amikor nem azt látjuk, amit Isten lát, akkor nem élvezhetjük azt, amiben Ő gyönyörködik. De épp ezek a szavak, amiket most olvasol, emlékeztetnek téged arra, hogy Istennel egy vagy. Életed el van rejtve Krisztusban egységben az Istennel.
Ébredj rá igazi önmagadra: 
„Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember [mint egy tükörben], öröm tölt el, ha meglátlak [meglátom magam, a te hasonlatosságodat], amikor fölébredek.” (17. zsoltár 15) 

Mitévő legyek?

Most talán azt kérdezed: ha ez így van, mitévő legyek? Hogyan válaszolhatnék egy ilyen hírre? Tudod, az igazi örömhír része az is, hogy a munka oroszlánrészét Isten már elvégezte tehelyetted! Jézus már mindent legyőzött, ami köztetek állt! Hálás szív… felébredő szeretet… ez az egy van számodra hátra. Úgy is hívhatjuk, hit.

Íme, egy egyszerű javaslat, hogyan fejezd ki a hitedet. Fordítsd a figyelmedet befelé.  Lásd meg Őt, aki megteremtett téged saját hasonmására, és aki Önmagát veled eggyé tette… tebenned. Válaszolj minderre saját gondolataiddal és szavaiddal… vagy valahogy így: Uram, köszönöm azt, Aki vagy, és köszönöm, amit tettél értem. Ahogy Jézus Krisztusban Te odaadtad Magadat szeretetben nekem, én is odaadom magamat szeretetben Neked.
A saját képedre és hasonlatosságodra teremtettél engem, így belátom, hogy a te tulajdonod vagyok. Azért alkottál, hogy szeretve legyek… itt vagyok hát, drága Istenem, szeress!

Forrás:

 http://bacsipista.wordpress.com/2014/09/09/210/

 http://ertekesvagy.blogspot.hu/2012/03/felbecsulhetetlenul-ertekes-vagy.html

Szeretnék szeretni

 

Reményik Sándor – Szeretnék szeretni

Szeretnék szeretni.
Mert nem szeretek mélyen, igazán,
halálos, nagy ragaszkodással
senkit talán.
Szomorú ez, mert annyian szeretnek
jobban, mint őket én,
s több könnyük volna engemet siratni,
mint nekem, ha őket elveszíteném.

Szétszóródtam, – ők nagyon sokan vannak,
én egyedül vagyok.
Ölelni őket száz kar kellene,
és én a semmiségbe karolok.
Hiányzik valami:
szívem központ-teremtő ereje.
Nekem nem középpontom senki se.

Vándorolok egy szívtől másikig,
s vissza megint,
s mondom magamban: szeretnék szeretni, –
de rév nem int.
Én azt hiszem, hogy volt egy örök Arc,
s az mint a köd elfoszlott százfele.
Én azt hiszem, hogy volt egy Szerelem,
elporlott, s tele lett a föld vele.

Én azt hiszem, hogy volt egy Meteor,
nekem hullt le, – de csillagtörmelék,
sok arcon meg-megcsillan egy jele,
de nem az egész, – s én megyek odébb.
Én azt hiszem, hogy volt valaki Egy,
s az Egyből itt a földön lett a sok, –
sok-sok szívből tevődik össze Egy,
szívtől szívig azért barangolok.

Szeretve lenni ...

"Szeretve lenni és szeretni, ehhez bátorság kell, az a bátorság, hogy bizonyos értékeket mindennél előbbre valónak ítéljünk - és vállalva a kockázatot, mindent föltegyünk ezekre az értékekre."

( Erich Fromm )

Elisabeth Elliot: Társkereső

Elisabeth Elliot: Társkereső

Egy másik számomra értékes könyvet olvastam el az utóbbi hónapokban Elisabeth Elliotól: Társkereső. 

A legtöbb tanulságos részletet igyekeztem kijegyezni, hadd szolgálja javunkat, építsen lelkileg... :)

„Ha új területre merészkedünk, ahol már nem elég a puszta megszokás, mások történetűnek biztató, vigasztaló, nevelő befolyására van szükségünk.”

„Az Úr mindig válaszol annak az embernek a kiáltására, aki minden vágya ellenére az Ő akaratát kívánja cselekedni.”

„Az Istenben élt élet az akarat, nem pedig az érzések síkján zajlik. A Szentírásban a szív nem más, mint az akarat; az ember minden cselekedetének mozgatórugója, a Teremtőtől kapott irányító hatalom, amely képes a döntésre és a cselekvésre.”

„A remények és az álmok a legalkalmasabbak arra, hogy Istennek áldozzuk.”

„A gondolatok foglyul ejtése az akarat dolga.”

„Sok csapdát elkerülhetnénk, ha becsületesen szembenéznénk valódi indítékainkkal.”

„Az alárendeltség azonban nem alacsonyabb rendűség.”

„Az alárendeltség lelkülete nélkül nincs igazi kegyesség, nincs férfias nemesség, sem női vonzerő.”

„A férfinak úgy kell viselkednie a lánnyal, hogy közben számításba kell vennie a közöttük meglévő különbségeket.”

„Isten Ádámot teremtette meg először. Majd, amikor meglátta azt az egyetlen dolgot, amire a teremtett világban azt mondta, hogy nem jó – hogy a férfi kénytelen egyedül lenni – olyan teremtményt alkotott, aki csodálatosan hasonlított a férfira és csodálatosan különbözött tőle.

A férfinak teremtette.

Szó szerint a férfiból teremtette (csontjából való csont).

Odavitte a férfihoz.

A férfi adott neki nevet.

Nem volt egyenlő a férfival? De igen – három dologban.

Mindkettőjüket Isten teremtette.

Mindkettőjüket a képmásának teremtette.

Mindkettőjüket erkölcsi felelősséggel ruházta fel.

Ők ketten ugyanakkor azonban láthatóan nem egyenlőek, és ahogy én látom, dicsőségesen különböznek egymástól. Nem versenytársak, hanem kiegészítik egymást.

(...) Isten arra teremtette a nőt, hogy legyen a férfi segítőtársa, vigasztalója, szeretője.

A férfinak adta e kezdeményezést, a nőnek az elfogadást.”

„A tiszta szív osztatlan szív. A tiszta szív Isten akaratát vágyik tenni, bármi áron. Annak van erős akarata, aki képes önmaga ellenében dönteni, mondván,’ne az én akaratom  legyen meg, hanem a tied.”

„A szeretet, amelyről én beszélek, nehezen veszíti el a türelmét, törekszik mindig építő lenni. Nem birtokló: nem az a legfontosabb számára, hogy jó benyomást keltsen, és nem is dédelget elrugaszkodott gondolatokat saját fontosságáról.

A szeretet jó modorú, nem törekszik önző haszonra. Nem sértődős. Nem tartja számon a rosszat, sem nem kárörvendezik mások gonoszságán. Ellenkezőleg: együtt örül a jó emberekkel, amikor felülkerekedik az igazság-

A szeretet nem ismer tűréshatárt, bizalmának soha nincs vége, reménysége soha nem lankad; a szeretet túlél mindent. Igazából a szeretet az egyetlen dolog, amely akkor is megáll, ha már minden más romba dőlt.”

(1 Kor 13, 4-8 Phillips Biblia)

„Gyengeségünk minden megnyilvánulása Isten hívása, hogy tőle tanuljunk kegyelmet találni szükség idején, és felfedezni újjáteremtő, megváltó, megbocsátó és gyógyító hatalmát.”

„Az elkötelezettség bizalommal való odaszánást jelent, valakinek a gondjaira bízzuk magunkat. Tudatos cselekedet, teljes átadás, fogadalom, hogy megteszek valamit.”

„...Egyedül Ő irányítja az életünket, és az Ő kezén megy át minden, ami minket ér. Semmi sem hatolhat át szeretetének erődítményén.

Istennek dicső célja van azzal, hogy megengedi a szívfájdalmat. Ezekről a célokról sokszor esik szó a Szentírásban, például, hogy:

Változzunk el Krisztus hasonlatosságára (Róm 8, 29)

Tanuljunk meg bízni (2 Kor 1, 1-9)

Teremjünk gyümölcsöt (Ján 15,2)

Érjük el a lelki felnőttkort (Jak 1, 4).

Szenvedéseinkben Isten irgalmasságát láthatjuk."

„A megtört szív kedves áldozat Istennek. Sohasem fogja megvetni. Nem tudjuk, hogy egyszerű áldozatunkból milyen elképzelhetetlen jót tud kihozni.”

„Apró bántalmainkat, amelyek végtelenül kisebbek az Övénél, bizalommal hagyhatjuk rá átformáló munkájára. A hit próbája értékesebb az aranynál."

„A megtört szív:

-egyetlen erőforrásunkra emlékeztet

-felfedi előttünk gyengeségeinket

-kedves áldozat.”

„Ha valaki elkötelezi magát a házasságra, bizalommal odaszánja magát, a másik rendelkezésére bocsátja az életét. Tulajdonképpen ilyenkor lemondunk jogainkról, és egy másik emberre bízzuk magunkat. Ugyanezt teszi az is, aki az Úrnak szánja oda életét. Senki sem tesz ilyet, aki nem bízik Őbenne.

„Az elkötelezettség felelősségvállalást hoz magával. Feladatot és bizalmat jelent. Ígérem, hogy teszek valamit, fogadom, hogy egy bizonyos utat járok. A szeretet elkötelezettséget jelent.”

„Ha érzelmeinket és problémáinkat egyszerűen a kereszt lábához helyezzük, és ott vizsgáljuk meg őket rendíthetetlen őszinteséggel, általában kiderül minden lényeges.”

„Féld Istent és ne félj semmi mástól!”

„És féljek

Hogy létezik bármi, amit az emberek drágának tartanak

És Te megfosztanál tőle

És semmit sem adnál helyette?

Nem így van ez

Mert láthatom arcodat

És hallhatom hangodat:

Gyermekem, meghaltam érted.

Ha  a szeretet és élet ajándékát

Elfogadtad tőlem,

Visszatarthatnék-e tőled bármi drágát,

Bármi szép s ragyogó

Tiszta s becses dolgot?

Gyermekem, ez nem lehet.”

„Állj meg és láss

Állok, Uram

Köd gátolja látásomat,

Meredek, viharvert sziklák, balra és jobbra

Lejjebb, homályosan, óriások az éjszakában.

Merre vezet az út?

Állok, Uram,

A fekete szikla hátulról bezár,

Fejem fölött nyög a szél,

Megfagyasztja és összeszorítja a szívemet.

Félek!

Állok, Uram,

A szikla szilárd a lábam alatt

Majdnem elcsúsztam, Uram, a palán.

Oly fáradt vagyok, Uram, hová ülhetnék le?

Még mindig állnom kell?

Válaszolt nekem, és arcán

a szépséges kegyelem

A tökéletes, megértő szeretetről beszél

Ami minden zúgolódásomat elvette.

Állok , Uram,

Mióta Te szóltál, Uram, látom

Mit tettél – ezek a sziklák a tieid!

És mióta szereteted zár körül

Állok és énekelek.”

„A kitartó szív nem esik áldozatul az állhatatlanságnak.”

„A félelem hitetlenség...A  tökéletes hit teljesen a félelem fölé emel.”

 (George MacDonald)

„Isten sohasem tartja vissza gyermekétől azt, amit szeretete és bölcsessége jónak ítél (...) Ha Isten valamit megtagad tőlünk, mindig könyörületesen teszi.”

„Minél jobban megtanuljuk félni Istent, annál  kevésbé félünk bármi mástól.  Az Úr félelme kigyógyít az unalomból. Isten jelenlétében kell élnünk, ami lámpás a sötétben, felemészti a rosszakaratot. És kiégeti a rossz gondolatokat.”

„’Teljesíti az Istenfélők kívánságát’ (Zsolt. 145,19) Amikor megtanuljuk Őt félni, dicsérni és tisztelni, vágyainak fokozatosan rendeződnek. Mindaz, amiért korábban vágy égetett, elveszti vonzerejét.”

„Az Úr arra tanít, hogy a házasságra való felkészülés elsősorban nem abból áll, hogy megtaláljam a megfelelő társat, mint inkább abból, hogy belőlem legyen megfelelő társ.”

„Ha ma csendesen és hűségesen vállaljuk a kötelességünket, és elérkezik az ideje, Isten mindig teljes mértékben adja bölcsességét és erejét. Ne kövessük el azt a hibát, hogy energiánkat arra fordítjuk, ami ma nem dolgunk! A jövőre mindig az a legjobb felkészülés, ha lelkiismeretesen elvégezzük a mai napra ránk rótt feladatot.”

„Az ember egész életét eltöltheti azzal (amit sokan meg is tesznek), hogy jobbat keresnek a legutóbbinál. Itt kap szerepet a hit és a hűség. Bizalom Istenben. Megígérte, hogy vezet? Hűséges pásztor? Lehetetlenül nehézzé teszi szeretett juhainak, hogy megítéljék az akaratát, vagy megtartja az ígéretét, és irányítja az ösvényeket?”

„A felnőttkor a korlátok elfogadása. Az életben minden egyes választás ezer más lehetőséget zár ki. A szerelem végső soron választás.”

„Biztos elv a lelki életben, hogy kitartóan imádkozzunk dolgokért, elmélkedjünk rajtuk Isten előtt, majd tartsunk ki döntésünk mellett. Hallotta Isten az imádságunkat? Hisszük, hogy engedelmességet vár tőlünk? Akkor ’ne ássuk ki kétségek között, amit hitben ültettünk el.’”

„A keresztyén egész életét kísérje végig a hívő imádság.”

„A férfi elfogadásával együtt jár vezetésének elfogadása is, különösen ha áldozatot kell hozni.”

„Ha viszont elhatározzuk, hogy szerető mennyei Atyánk bölcs és szent akaratát igyekszünk követni, azt fogjuk tapasztalni, hogy a boldogság csendesen, váratlanul érkezik el, meglepően gyakran az áldozat melléktermékeként.”

„A szenvedés nem akadálya, hanem gyakran szükséges eszköze a boldogságnak.”

„A szeretet minden szenvedéssel jár. Aki szereti Istent, hajlandó várni.”

„Annak a szívnek, amelyik eltökélte magát, hogy az Atya akaratát teszi, nem kell vereségtől félnie.”

„Ha azonban valamit megkísérelünk, sohasem szabad arra gondolni, hogy lehetséges vagy lehetetlen.” (C.S.Lewis)

„Küzdelmeink közepette Isten hív: Jöjjetek énhozzám!”

„A kereszt megértéséhez talán a szív legtitkosabb vágyainak átadása visz a legközelebb. Hitünknek ez a próbája nagyon fontos. Saját keresztre feszítésünk tapasztalata, bár az nem mérhető a Megváltóéhoz, mindenképpen ahhoz segít hozzá, hogy megismerjük Őt szenvedésének közösségében. Mindenféle szenvedésben erre a közösségre hív.”

Janet Erksine Stuart:

„Jó alárendelni magunkat annak, amit nem értünk. Ez megtanít a hit és a reménység törvényeire.

Jó azt tenni, amit a legszívesebben nem tennénk, olyan körülmények között, amelyeket nem mi választottunk.

Jó, hogy mindig van valami, ami ösztökél, valami, ami arra emlékeztet, hogy ellenséges területen járunk, egy menetoszlop tagjaiként.

Jó minden vállalkozásunkban akadályokkal és kudarcokkal találkozni, hogy alázatosak maradjunk és ne feledkezzünk meg az imádkozásról.

Mindezek a dolgok hozzátartoznak a könnyhullatással való magvetéssel.”

„Isten be akarja tölteni a mi szívünket is, és rendkívüli türelemmel kíséri végig küzdelmeinket szívünk, akaratunk, értelmünk, eszünk, szenvedélyünk, érzelmeink és szeretetünk felajánlásáért. Bár fájdalommal jár, egyszerre csak egy napot kell megharcolnunk, és a mennyei Atya, aki jobban szeret minden földi apánál, segítséget ígért.”

„Hosszú időbe telt, míg megértettem, hogy Isten maga gondoskodik ezekről a küzdelmekről számunkra. Igen, azt mondom, hogy Ő rendeli ki őket. Nem véletlenül engedi meg. Pál apostol saját viszontagságairól (szorongatták, üldözték, letiporták) írva mondja ezt: ’Mert minden tiértetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.’ (2Kor 4,15). A bajok javunkra szolgálnak, és azoknak is a javukra válik, akik figyelnek minket.”

„Ne lepjen meg, ha az Úr mindenestől jogot formál ránk. Az Ő teremtményei vagyunk, semmi sem létezhet, lélegezhet nélküle, ebből következik, hogy kis meghalásaink és óriási örömeink nála kell kezdődniük és benne kell véget érniük. Ez napi háborúságaink eredete.”

„Krisztus sohasem mondta, hogy saját akaratunk elérésére törekedjünk. Azt mondta, hogy csak Őt keressük! Rájöttem, hogy ez a harc gyaníthatóan halálom napjáig tart, de reménykedem abban, hogy közelebb visz hozzá és drágább lesz nekem az Úr.”

„Érzéseinket nem mindig irányíthatjuk, de azt mindig eldönthetjük, hogy nem megyünk bele a kísértésbe.”

„Ha nem használjuk ezt az erőt, elveszíthetjük, vagy ellenkezőleg, a használattal, a belső ember napi gyakorlatával növelhetjük a kicsinek tűnő dolgokban, és az Igazság lelke szavában való bizalommal...Ne részleteiben harcolj egy-egy kísértéssel, fordulj el tőle. Egyedül Uradra nézz! Énekelj! Olvass! Munkálkodj!” (Amy Carmichael)

„Törvények, elvek, parancsok nem a nyugodt, kísértésmentes időkre adattak, hanem a (...) viharok idejére, amikor test és lélek egyaránt fellázad könyörtelen szigorúságuk ellen. És ha mégoly irgalmatlan is a törvény, megszegni nem szabad.”

„Úgy találtam, hogy egy férfi általában annyira lesz úriember, amennyire egy hölgy elvárja tőle, és nem jobban.”

„Nekünk, embereknek, akik mindent ki akarunk számítani, semmi sem tűnik csodálatosabbnak és érthetetlenebbnek, mint a kegyelem. Ehhez semmi köze a logikának. A felfoghatatlanul magasságos és hatalmas Isten árasztja ki szeretetét gyámoltalan, bűnös teremtményeire. Teljes bocsánatot kínál áldozata által, ha kérjük.

És nemcsak megbocsát, hanem megszentel, teljesen új életet ad megtisztított lelkünknek, saját életét és szeretetét, érdemünktől függetlenül.”

„(Isten) különböző ösvényeken vezeti drága gyermekeit, de mindegyik az igazság ösvénye.”

„Ő megígérte: ’ismeretlen ösvényeken viszem őket’ (Ézs 42, 16). Az Úr nem ad térképet, sem előzetes tájékoztatást. Egyszerűen hív, hogy kövessük. Ő a pásztor. A bárány, aki a halál árnyékának völgyében találja magát, esetleg arra gondol, hogy rossz irányba vezették. Valójában szükség volt arra, hogy átkeljen a sötétségen, mert csak így szokik le a félelemről. A pásztor itt is vele van.”

„...mi, gyermekek, kérhetünk bármit és remélhetünk bármit, amire szívünk vágyik. De mindig úgy remélünk, hogy Atyánk tudja, mi a legjobb nekünk és messzebbre lát nálunk. Mi úgy reménykedünk, hogy közben elismerjük: időnként nem tudjuk, mit kérjünk, nem tudjuk, helyes-e, jó-e, amit remélünk. Végül Istenre hagyjuk a döntést, abban a tudatban, hogy azt teszi, ami valóban a legjobb nekünk.”

„az az ellenség hazugsága, ha elhisszük, hogy egy megtörtént esemény megakadályozza egy másik megtörténtét. Mintha egy általunk vagy valaki más által elkövetett hiba feltartóztathatná Isten akaratát az életünkben.”

„A házasság sok mindenre megtanít, de leginkább Isten kegyelmére...”

„Mindenekelőtt arra törekedjünk, hogy Isten szeressük!

Teljes szívünkből adjuk át életünket Istennek!

Higgyük el, hogy az Úr szavunkon fog!

Ne lepődjünk meg az ellenség ellenállásán!

Imádkozzunk, terjesszük Isten elé kéréseinket!

Figyeljük, tartsuk nyitva a szemünket!

Higgyünk abban, hogy Ő mindig a legjobbat adja!

Fogadjuk el a mai napra adott válaszait!

Bízzunk Isten időzítésében!

Engedelmeskedjünk Istennek és a legkisebb dologban is!

Tegyük az Ő kezébe bizonytalanságunkat és félelmeinket!

Cselekedjünk elvből, ne pillanatnyi indulatból; tudatosan, ne érzelmek alapján!

Fogadjuk el férfi vagy a női voltunk követelményeit!

Ne felejtsük el, hogy a kereszt felvétele szenvedést jelent!

Ne sétáljunk bele a kísértésbe! Meneküljünk előle!

Határozzuk el, hogy nem csupán óvatosak, hanem mindenképp tiszták maradunk!

Tartsuk távol kezünket és magunkon a ruhánkat!

Bízzunk meg egy idősebb keresztényben és kérjünk tőle segítséget!

Legyünk hálásak osztályrészünkért (Zsolt 16,5)!

Dicsérjük az Urat és énekeljünk neki!

Őrizzük meg szívünk békességét!

Végezzük el a soron következő feladatot!”

TÜRELEM

Türelem

" Így jutott el Derbébe, majd Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia, akiről dicsérőleg szóltak a lisztrai és ikóniumi testvérek. Pál őt magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra tekintettel körülmetélte őt. Mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt.Amikor végigjárták a városokat, átadták nekik azokat a határozatokat, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének hoztak, hogy tartsák meg azokat. A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban."

 (Ap.Csel. 16:1-5) 

Néhány igemagyarázatban szeretném felvillantani a türelem szerepét életünkben.

Társra várva

Pál korábban elveszítette János Márkot (ApCsel 13:13), nem sokkal ezelőtt pedig Barnabást (15:36-40) — két olyan munkatársát, akikkel szolgálatát elkezdte első misszió útján. A türelme eredménye az lett, hogy Timóteus személyében Istentől új munkatársat kapott, aki pótolta korábbi veszteségeit, sőt a hitben igaz fiává is vált. Később pedig a Barnabással való konfliktusa is rendeződött. Lehet, hogy elveszítettünk valakit, és lehet, hogy várunk valakire: egy barátra, munkatársra, házastársra. Ha Isten tervében szerepel, akkor az utunkba fogja őt vezetni. Legyünk türelmesek, mert ezzel megkönnyítjük Isten dolgát, hogy betöltse szükségleteinket. Közben pedig — ahogyan Pál is tette — ne nyalogassuk a sebeinket, hanem a jelenlegi körülményeinkben igyekezzünk teljes életet élni.
(Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:
Nincs csodálatosabb illat, mint az Istenben folytatott élet illata.

Forrás
http://mai-ige.blogspot.hu/2014/12/2014-12-06.html

Luther Márton tanácsa

Luther Márton tanácsa

"Luther Márton tanácsolta egy fiatalembernek, aki a házasság kérdésében tanácstalan volt: "Önmegtartóztatás éppúgy nem áll hatalmunkban, mint Isten más csodái és kegyelmi ajándékai. De mindnyájunkat házasságra teremtett, ahogyan testünk mutatja és ahogyan a Szentírás tanítja az 1.Mózes 2:18: "Nem jó az embernek egyedül lenni, szerezek neki segítőtársat, hozzá illőt."

Azt hiszem, emberi félelem és félénkség állja útját elhatározásának. Azt mondják, a férfinek bátorságra van szüksége ahhoz, hogy feleséget vegyen magának. Önnek mindenekfölött buzdításra, intésre, biztatásra, indításra és bátorságra van szüksége. Miért késlekedne, kedves és igen tisztelt uram, miért mérlegelné tovább az ügyet elméjében? Meg kell lennie, és meg fog történni mindenképpen. Ne gondolkozzon túl sokat rajta, hanem vágjon bele boldogan. A teste követeli. Isten akarja és készteti rá. Semmit sem tehet ellene... A legjobb, ha érzésünknél minél előbb engedünk, Isten Igéjének és munkájának szenteljük magunkat, és mindent megteszünk, bármit kíván tőlünk.

Ne próbáljunk magasabbra szállni és jobban lenni, mint Ábrahám, Dávid, Ézsaiás, Péter, Pál és a többi ősatya, próféta és apostol, a sok szent vértanú és püspök, akik mindnyájan tudták, hogy Isten férfiúvá teremtette őket. Nem szégyellték , hogy férfiak, és mivel férfiak voltak, úgy is viselkedtek, és nem maradtak egyedül. Aki szégyelli a házasságot, szégyelli azt is, hogy férfi, vagy férfinek tartják. Vagy azt hiszi, hogy jobban tud magából faragni, mint amilyennek Isten teremtette." 

(Luther levele Wolfgang Reisenbusch-hoz, 1525)

Ki vagyok, és- ki szeretnék lenni?

Ki vagyok, és- ki szeretnék lenni?

I. Bevezetés:

- A dolog úgy áll, hogy a ma emberét nagyon foglalkoztatja ez a kérdés: ki vagyok én? Milyen vagyok? Milyennek lát a környezetem? Elég jó vagyok-e? Hogyan lehetek jobb, olyan, mint az ideálok? Hogyan lehetek önmagam? Hogyan lehetek különleges? Stb.

- A világban egyébként egy kettős folyamat figyelhető meg: egyrészt légy önmagad, egyedi vagy, légy különleges. Másrészt a nagyon erős trend, ami besorol, ami diktál, amiből ha kilépsz, nem vagy naprakész, nem vagy friss és divatos, akkor le vagy írva. Ez különböző dimenziókban a mindennapi életterünkben is ott van.

- Ez nem volt mindig így, az újkor előtt az ember önmagát a közösség részeként értelmezte, és ezeket a kérdéseket önmagára nézve nem tette fel. Ezért élt pl. az érdekházasság rendszere, mert a család, a közösség érdeke felülírta az egyénét. És ez akkor így volt jól, akkor is, ha ma ez ellen felháborodunk, nem értjük, helytelenítjük.

- Az egyén önmeghatározásának kérdése egy csomó nehézséget jelent. Pláne úgy, ha nincs olyan kontrollcsoport, közösség, ahol megfelelő segítséget, reflexiókat kaphat valaki. Sok hamis válasz és „ferde tükör” van a világban, és nehéz tájékozódni, hogy kinek / minek higgyünk. Pláne, hogy az ember sokszor azt sem tudja, magáról mit gondoljon.

II: További gondolatok:

- Az, hogy mit gondolunk magunkról, tartalmilag jelentheti a:
* külsőnket
* a belső tulajdonságainkat, jellemzőinket
* a viselkedésünket

- Azt a minőségi kategóriát, hogy a fenti területekkel milyen viszonyban vagyunk,önértékelésnek nevezzük.

- Az ember abban a feszültségben él, hogy van az önértékelése, és az én ideálja: tehát ahogy látja magát, és emilyenné szeretne válni. Utóbbit sosem fogja elérni, csak vágyik rá, törekszik rá.

- Az én ideál lehet olyan nagy hatással az emberre, hogy bálvánnyá lesz, mert állandóan annak elérésén munkálkodik, és minden mást ennek rendel alá.

- Van viszont olyan is, aki az én ideálját valósnak tartja, és azt hiszi, ő olyan- ez az önmagát túlértékelő típus, aki úgy érzi folyton, őt nem értékeli a környezet igazán…

III. Az Igéről:

Zsoltárok 139, 13-18:

13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. 
14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. 
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. 
16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. 
17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! 
18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.

1. A zsoltár felirata az, hogy Isten mindenütt jelen van. Ez csodálatos alapigazság. Miért ne lett volna
akkor ott, amikor én formálódtam, születtem? Ismer, hiszen Ő az alkotóm, stb. Ez a kiindulási alap,
ami már itt nagy bizalomra, reménységre, bizakodásra adhat okot.

2. Isten alkotásai csodálatosak- én is egy csoda vagyok. Ezt sokszor nehéz elhinni. Pedig így van. Csodálatos a teremtett világ, és benne az ember. Egyediek vagyunk, csodálatosak, gyönyörködik bennünk az Atya! Dicsérjük ezért Istent! Legyünk hálásak, mert nincsenek véletlenek! Miért nehéz ezt elhinni?
a. A bűnről szóló tanítás sokszor bekavar itt, pedig nem kellene…
b. Az elvárások, amelyek állandóan megfogalmazódnak velünk szemben, lenyomnak minket.
c. Alkalmatlanságunk, kudarcaink, bukásaink emlékei…
d.Meg hát nézzünk már tükörbe…! ☺

3. Létünknek, formálódásunknak titkai vannak. Nem érthetünk mindent. Legfeljebb elképzeléseink lehetnek. Sejtéseink. Akár biológiai fejlődésünkre, működésünkre nézve, akár lelki folyamatainkra. Titkok azok a dolgok is, amiket nem értünk, amiket szeretnénk megfejteni, miért történtek úgy, ahogy történtek velünk. Mit kezdjünk a titkokkal? Egyrészt lehet kutatni, válaszokat keresni, másrészt
elfogadni, hogy „a titkok az Úréi (…a kijelentett dolgok pedig miénk is a mi fiainké mindörökre”- mondja az Ige).

4. Istennek terve van velünk. Ez biztos. A zsoltár azt mondja, Isten szándékai, tervei drágák, azaz értékesek: objektíven is, de a számunkra is. Istennek terve van velünk, célja van a létünknek, és annak is, amilyennek alkotott. Ennek további dimenziói vannak:

a. Ott, azok felé az emberek felé akar használni, ahol vagyok, élek.

b. Úgy akar használni, amilyenné alkotott, tehát ha pl. érzékeny vagyok, akkor az érzékenységemmel fog használni, stb.

c. Talentumokat adott Isten nekünk, használni kell az ajándékainkat, hogy szándékai beteljesülhessenek rajtunk keresztül. Mindenkinek vannak ajándékai, fel kell fedezni őket!

Isten terveinek száma végtelen (mint a homokszemek), az élet végtelen lehetőségek tárháza. Hogy élünk ezekkel a lehetőségekkel? Nyilván sok mindent elmulasztunk. Ezért kell a vezetés, a megerősítés Isten részéről, mit tegyünk, hogyan éljünk, hogy tekintsünk magunkra.

5. Az Úr a kezdet és a vég. Így zárul ez a zsoltárrész: a végén is csak nálad vagyok. Isten alkotott minket, Tőle jöttünk, és végül hozzá megyünk, és közben sem enged el minket.

a. Olyan szép ez a két szó: nálad vagyok. Ízlelgessük kicsit! Mit jelent ez számunkra?

b. Vannak még ilyen kijelentései az Igének az Istennel való kapcsolatban, pl.:
- veled vagyok
- a tiéd vagyok
- a kezedben vagyok
- érted vagyok (létezem)
- általad vagyok

c. Isten szeretetében oldódhat fel az önértékelés minden zavara, harca, nehézsége: Ő elfogad és szeret úgy, ahogy vagyunk. Értünk adta Jézust, megváltott. Meg kell tanulnunk magunkat és másokat is elfogadni!