I. Hogyan teremthetjük meg a bizalmat?
Bizalmat teremteni csak az képes, akire önmagára nézve is jellemző a bizalom. A bizalom egyetlen biztos alapja Isten. A bizalomra való képtelenséget csak Isten tudja tartósan meggyógyítani. A bizalom annak a feltételezése, hogy a másik jót akar nekem. Ugyanakkor másokban mi is csak úgy tudunk bizalmat ébreszteni, ha látják, hogy jót akarunk tenni velük. A kölcsönös bizalom építőkövei a következők:
1. Nyíltság és közlés. Pál apostol bemutatja nekünk, hogyan építhetjük fel a bizalmat. A korintusiakkal való kapcsolatában olykor feszültségek keletkeztek, mert azok fenntartásokkal, sőt szemrehányásokkal fordultak felé. Megható látni azt az igyekezetet, amellyel Pál azon fáradozik, hogy a gyülekezettel való bizalmi kapcsolatát helyreállítsa: „Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korintusiak: nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra. Viszonzásul pedig, mint gyermekeimhez szólok: tárjátok ki ti is szíveteket” (2Kor 6,11-13).
2. A gyakorlatban megmutatott szeretet. „Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom a ti lelketekért. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem?” (2Kor 12,15)
3. A próbatétel kiállása. Aki bizalmat akar ébreszteni, készüljön fel arra, hogy törekvése próbára lesz téve. Aki szavaival és gesztusaival kifejezi: Bízhatsz bennem! – de mindez már az első alkalommal hazugságnak bizonyul, ne csodálkozzék, ha egyáltalán nem ébreszt bizalmat maga iránt.
4. Válságban, próbákban való összefogás. Az együttes cselekvés erősíti a bizalmat, mert bizonyítást nyer, hogy ráhagyatkozhatunk a másikra.
5. Egymással való igazságos bánásmód. Az igazságtalanság aláássa a bizalmat. Már az első találkozásnál elkezdődhet a bizalom gyökeres megromlása, ha a másiknak olyan képet festünk magunkról, amely
nem fedi a valóságot.
6. Bűnvallás és bűnbocsánat. Senki sem tudja mindig betartani, amit megígért. Még ha szóval nem is ígér valamit, a másikban olyan várakozást ébreszthet, amelyet nem tud kielégíteni. Mivel az emberek, s így a keresztyének sem hibátlanok, a bizalom helyreállításához szükséges a kölcsönös bűnvallás és bűnbocsánat.
II. Mi teszi tönkre a bizalmat?
A bizalom elveszítésének legkiáltóbb példája a Bibliában Saul, Izráel első királya. Történetéből világosan kitűnik valami, ami a bizalom minden megromlásánál észrevehető. Aki maga visszaél a bizalommal, az nemcsak mások bizalmát teszi tönkre, hanem a saját magához való bizalmat is. Sokszor ez jelenti a legnagyobb problémát az együttélésben. Az ember természetébe mélyen belegyökerezett a bosszúállástól és a megtorlástól való félelem. Ha valaki csalódást vagy kárt okoz a másiknak, kénytelen félni annak a bosszújától.
Ez bizalmatlanságot ébreszt, és így olyan ördögi kör támad, amelyből csak megbocsátás által lehet kiszabadulni. Saul saját bizalma elveszítésének az áldozata lett. Ez üldözési mániába torkollott, amely őt egyre agresszívebbé tette a környezetével szemben. Nemcsak Dávidot tekintette vélt ellenségének, aki az életére tör, hanem végül mindazokat, akik Dávid oldalán álltak, még a saját fiát is (vö. 1Sám 20,30-33; 22,6-8; 22,13- 16). Vakon ment el a mellett a tény mellett, hogy Dávid nemhogy nem gyűlölte őt, hanem „Isten felkentjének” tisztelte, és semmi kincsért nem tört volna az életére.
III. Bízzunk-e (bízhatunk-e) mindenkiben?
Az emberek közti bizalmat mindig kockázat terheli. Emberileg szólva, kockázatos valakinek bizalmat előlegezni. Isten szeretete azonban képessé tesz erre, hiszen kész adni még akkor is, ha gyűlölet rá a válasz. Az Úr Jézus szeretetét azzal viszonozták, hogy megölték. Legdühödtebb ellenségei kezére adta magát, mert tudta, hogy végső soron Isten kezében van az élete. Számunkra is érvényes alapelv: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket” (Luk 6,27).
Akiknek szívében Isten szeretete van, azoknak bizalma nem ismer határokat. „A szeretet mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr” (1Kor 13,7).
De az ellenségei elől az Úr Jézus is kitért. Nem szolgáltatta ki magát könnyelműen az embereknek.
Amikor mégis kiszolgáltatta magát ellenségeinek, azt az Atya akaratával megegyezően tette.
Nekünk sem kell könnyelműen kiszolgáltatnunk magunkat az embereknek. Az viszont velünk is megeshet, hogy Isten olyan áldozatot kér tőlünk, amely talán még az életünkbe is kerül. Sok mártír adta életét bizonyságtétele miatt, és nem törődött a halálos veszedelemmel.
IV. Néhány gyakorlati tanács
1. Közeledj bizalommal embertársadhoz akkor is, ha semmi nyilvánvaló okot nem ad arra, hogy bízhatsz benne!
2. Soha ne szűnj meg szeretni, még a rosszakaratú embert sem!
3. De vonulj vissza, ha észreveszed, hogy a másik nem őszinte és nyílt veled szemben! Olykor megoldja a feszültséget a visszavonulás és a bölcs tartózkodás. De légy mindig kész arra, hogy szeretettel fordulj újra felé, ha lehetőséget ad rá!
4. Erősítsd a benned levő bizalmat az Istennel való élő kapcsolattal! Isten a forrása mindenféle bizalomnak. Benne határtalanul bízhatsz! Aki Isten védelmében tudja magát, annak semmi oka arra, hogy féljen az emberektől (Zsid 13,6).
5. Kérj Istentől bölcsességet arra, hogy miként alakítsad az emberekkel való kapcsolatodat! Éppen a próbatételek idejére ígérte meg, hogy készségesen segít (vö. Jak 1,2 - 5).
6. Légy hajlandó megbocsátani akkor is, ha mások visszaéltek a bizalmaddal!
Forrás:
Vetés és Aratás Újságból
