Valorie Burton
„Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy
megelégedjem azzal, amim van. Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is
élni. Minden körülmény közt mindenhez hozzászoktam: a jóllakáshoz és
éhezéshez, bővelkedéshez és nélkülözéshez. Mindent elviselek abban, aki
nekem erőt ad.”
( Filippi 4: 11-13 )
„Elégedetlen vagyok a munkámmal. Nem tetszik a testem. Nem jó az életem.”
Életünk egy pontján bizonyára mindnyájan küzdünk a boldogtalansággal, az
elégedetlenséggel, azzal, hogy többet szeretnénk. Előttem van, ahogy
pár éve a kényelmes fotelemben kuporogtam, szürcsölgettem a kávémat,
kinyitottam a Bibliámat, és hallgattam az Urat. Pontosabban: beszéltem
az Úrhoz, elmondtam neki, mire vágyom. Arra, hogy férjhez menjek, és
legyen saját családom. 38 éves voltam, az óra ketyegett, de kitartóan
hittem, hogy Isten házastársat és családot ad nekem.
Ha teljesítené a kívánságaimat, biztosan boldog lennék. Ekkor megjelent
bennem egy gondolat: Most légy boldog. Ha nem tanulsz meg boldognak
lenni, mialatt várakozol arra, amit szeretnél, nem leszel boldog akkor
sem, ha megkapod.
Más szóval: a boldogság nem lehet életünk egyetlen célja. Életem
értelme, célja az, hogy úgy szeressek és szolgáljak másokat, mint Jézus,
és hogy eszerint éljek a mindennapokban. Amikor elfordítom a
tekintetemet arról, amit szeretnék, és arra összepontosítok, hogy Isten
mit szeretne tenni bennem és általam, akkor elégedetté válok.
A boldogság nem más, mint a belső megelégedettség látható jele.
Ez a felfedezés megállásra késztetett. Igencsak fárasztó sorban
kipipálni azokat a dolgokat, amiktől azt várom, hogy boldoggá tegyenek.
Mennyivel frissítőbb a tudat, hogy a boldogságot én választom. Az első
lépés, hogy fogadjam el az életet úgy, ahogy van, más szóval, legyek
elégedett. Kezdtem jobban figyelni az áldásokra, amikben részesülök,
utazgatni kezdtem, olyasmikkel foglalkoztam, amikre csak így
egyedülállóként volt lehetőségem. És mindenekelőtt teljes szívvel bíztam
Istenben.
A „megelégedjem” szó, amit Pál használ a filippibeliekhez írt levelében,
arra vonatkozik, aki a sorsával elégedett. Annyi, de annyi energiát
elpazarolhatunk azzal, hogy ellene szegülünk a valóságnak, mikor nem úgy
alakul valami, ahogy terveztük. De ha szembeszállunk azzal, ami van, ha
kézben akarjuk tartani azt, ami fölött nincs hatalmunk, ránk tör az
aggódás. Eluralkodik az idegesség. Teret kap a düh.
Könnyű panaszkodni azért, mert valami nem úgy van, ahogy szerintünk
lennie kellene, ahelyett, hogy a legtöbbet hoznánk ki abból, ami van.
Mi lenne, ha abbahagynánk az ellenszegülést, és elfogadnánk a jelen körülményeket?
Ha ez megtörténik, úgy érezzük, mintha egy nagy teher csúszna le a
vállunkról. Először ijesztő is lehet. De ha tényleg el tudjuk fogadni
azt, ami van, oldódik bennünk a feszültség, és észre tudjuk venni a
javakat, amiket Isten a jelen helyzetben ad nekünk. Gondjainkat
félrevetjük, és megelégszünk a hittel, hogy valóban minden a javunkat
szolgálja.
Mikor sikerült elfogadnom, magamhoz ölelnem azt, ami van, olyan
boldogságot tapasztaltam meg, amilyet azelőtt soha. Épp, ahogy Pál
mondja a Filippi 4-ben, én is eldöntöttem, hogy elégedett leszek a jelen
körülményekkel, azzal a sorssal, amit Isten az adott időszakban nekem
adott. Már nem életem céljaként tekintek a boldogságra, hanem
állapotként, ami végigkíséri életutamat.
Uram, segíts, hogy elfogadjam azt, ami van, és minden nap hálás legyek
azért az életért, amit kaptam. Add kegyelmedet, hogy boldog legyek,
mialatt várakozom arra, amit szeretnék, és ne azt hangoztassam, hogy nem
lehetek boldog, amíg meg nem kapom azt. Jézus nevében, Ámen.
Valorie Burton: Be Happy Now
Encouragement for today, 2013. szeptember 27.
www.proverbs31.org
Forrás
Eszmélkedések: Lélekerősitő levelek 143.